LFG.HU

Népszabadság
hírekCimkek

Népszabadság • Boda András • 2006. február 13. Matkovich Ilona • 2006. február 13.

A részvevők szerint a szerepjáték a legjobb találmányok közé tartozik, ellenzői viszont úgy vélik, agresszivitást válthat ki, személyiségtorzulást okozhat. Csaknem húsz éve tart a vita, de a szerepjátékok népszerűsége töretlen.

Sárkánytűz – ez olvasható a Zalaegerszeget átszelő főút melletti apró üzlet bejárata fölött. Hétköznapokon, amikor az iskolákban véget ér a tanítás, percenként térnek be ide a kamaszok, főként fiúk. Bent ledobják kabátjukat, s nyomban leülnek a bolt hátsó részében lévő asztalok mellé. Kártyákat, vaskos könyveket, dobókockákat, papírt és ceruzát vesznek elő táskájukból, majd játszani kezdenek. Az egyik asztalnál történetbe kezd egy hosszú hajú srác, a mesélő. A többiek feszülten figyelik. Orkokról, tündékről, paladinokról, varázslókról esik szó – percek múltán már egy másik, képzelt világban járnak gondolataik. Szerepjátékoznak.

- Az öt-hatszáz oldalas szabálykönyvek a legapróbb részletekre is ügyelve írják le az egyes képzelt világokat és azok valamennyi élőlényét, fegyverét, házát, vidékét. Ezeknek a világoknak az egyikében kell a mesélő által kitűzött célokat elérniük a lovagok, manók, tolvajok vagy varázslók bőrébe bújó játékosoknak. Azt, hogy a feladatokat – például egy mágikus kincs felkutatását, netán egy város elfoglalását – harcolva vagy furfangosan, cselszövéssel, békésen teljesítik, csak a képzeletükön múlik – próbálja összefoglalni a szerepjátékozás lényegét Kovács László, a bolt vezetője. Aztán hosszas gondolkodás után egyszerűbb példát említ: – Vannak olyan könyvek, amelyeknek befolyásolni lehet a történetét, minden oldal végén válaszút elé kerül a főhős, vagyis az olvasó. Ha mondjuk egy útkereszteződéshez ér a főhős, akkor az olvasó dönti el, merre induljon tovább. Ha balra megy, akkor a 22. oldalon folytatódik a történet, ha jobbra, akkor a 43.-on, de mindkét esetben másképpen alakul a cselekmény. Ugyanilyen a szerepjáték is, csak éppen nem olvasni kell, hanem a mesélőt hallgatni, a választási lehetőségeket pedig nem egy író, hanem a játékos fantáziája határozza meg.

Apja egyedül nevelte, gyerekkorában sokszor magányosnak érezte magát, így alig várta, hogy az iskola után, délutánonként átlépjen a mesebeli lények világába.

Az első szerepjátékokat – még a nyolcvanas években – a modern kori fantasy irodalom alapműve, Tolkien A gyűrűk ura című regénye ihlette, amelynek mágikus világában varázslók, szerzetesek, törpék járják útjukat, állnak ki próbákat a Jó és a Gonosz, a Rend és a Káosz szakadatlan harcában. Hazánkban tíz-tizenöt éve alakultak meg az első szerepjátékos klubok, amelyek tagjai elkezdték az újabb és újabb képzelt világokat leíró szabálykönyveket magyarra fordítani. Ma már a fővárosban és vidéken is egymást érik a klubok, a szerepjátékosok országos, sőt külföldi kapcsolatokat is ápolnak, táborokat, versenyeket rendeznek. A játékhoz szükséges könyveket, segédeszközöket pedig üzletláncok árulják: Sárkánytűz bolt például hét dunántúli városban működik.

Az aktív szerepjátékosok száma az első magyar szabálykönyv, a M.A.G.U.S. eladási mutatói alapján körülbelül ötvenezerre tehető. Becslések szerint azonban legalább százezren játszanak, ha nem is rendszeresen, de gyakran. A játékosok számáról pontos adatokat nem lehet tudni, mert nincs olyan szervezet, amely összefogná az országban működő klubokat, ráadásul ma már nemcsak asztal mellett, hanem a számítógépes játékok és a világháló révén is lehet szerepjátékozni. Az egyik legkedveltebb világhálós programot, a World of Warcraftot például tizenötmillióan játsszák világszerte, több ezren Magyarországon.

A szerepjátéknak nemcsak a népszerűsége, hanem megítélésének ellentmondásossága is változatlan: pártolói úgy vélik, fejleszti, ellenzői szerint viszont torzítja a személyiséget, így veszélyes szórakozás.

Endrődi Gergely, egy váci szerepjátékozó társaság egyetemet végzett masszőr korelnöke úgy fogalmaz: ez alkotó időtöltés, jó eszköz a pozitív és negatív viselkedésformák megismeréséhez. A ma már családos Endrődi Gergely azt meséli: apja egyedül nevelte, gyerekkorában sokszor magányosnak érezte magát, így alig várta, hogy az iskola után, délutánonként átlépjen a mesebeli lények világába. Felnőtt fejjel azonban már másképpen gondolkodik. Szerinte a szerepjátékozás nemcsak a fantáziát, hanem az érzelmeket is alaposan megmozgatja, ezért ez a játék, különösen a számítógépes változat, nem gyerekeknek való. Elveszíthetik az önkontrollt, s akár napokra is a képzelt világukban ragadhatnak.

Barth Ákos, az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet pszichiátere azt mondja: gyakran kerülnek hozzá olyan fiatalok, akik “odaát”, azaz a szerepjátékok képzelt világában maradtak.
- Néhány napja találkoztam egy tizenhat éves fiúval, aki éjjel-nappal játszott az interneten – eleveníti fel egyik páciense esetét a pszichiáter. – A szülők hiába vitték be a szobájába az ételt, nem evett, nem ment iskolába, ha szóltak hozzá, dührohamot kapott. Függővé vált a fiktív világtól, ahol ő döntött, ő irányította az eseményeket. Hozzászokott a pörgéshez, a magas adrenalinszinthez. A szülők nem találtak más megoldást, lekapcsolták az áramot a lakásban. A fiú ekkor öngyilkosságot kísérelt meg.
A pszichiáter ugyanakkor megjegyzi azt is: természetes, hogy a szülők féltik az ismeretlentől gyermekeiket, és vannak esetek, amikor a gyermek játékszenvedélye valóban veszélyes méreteket ölt. De ez a jelenség nem csak a szerepjátékkal kapcsolatban bukkanhat fel. Következménye lehet másfajta számítógépes programoknak, sőt bizonyos esetekben még a tévénézésnek is.
Míg a pszichiáter szívesen beszél a szerepjátékokról, a pszichológusok inkább hallgatnak. Több, kifejezetten a játékok vizsgálatára specializálódott szakembert is megkérdeztünk, de egyikük sem kívánt nyilatkozni a témáról. Névtelenséget kérve is csak annyit mondanak: nehéz általánosítani, az egyéntől függ, milyen hatása lehet a szerepjátéknak.

Vámosi Zsolt, a külföldi megrendelésre számítógépes szerepjátékokat készítő videojáték-producer azt mondja: függőséget, sőt talán még nemkívánatos személyiségváltozásokat is okozhat a szerepjáték. Aztán hozzáteszi: éppen úgy, ahogyan a túlzásba vitt szappanopera-nézés, matchboxgyűjtés, futás vagy éppen alkoholfogyasztás. Vámosi Zsolt szerint csak arra kell ügyelni a szerepjátékozásnál, mint minden más szórakozásnál: maradjon hobbi, s ne váljon szenvedéllyé.

Jakus Roland, a Nagymaroson élő informatikus aktívan részt vesz az országos szerepjátékos programok szervezésében. Átlagosan napi három órát szán játékra. Azt mondja: azt a pillanatot szereti, amikor megszabadulhat a hétköznapi énjétől, és belebújhat a szereplő bőrébe. Szerinte nincs miért tartani a szerepjátékoktól: ahogy az ember egy családi Monopoly-partiból felállva nem gondolja, hogy van három szállodája, úgy a szerepjáték után sem érzi azt, hogy paladin maradt.


Frissítés: 02..14. 9:27
Egy elküldött olvasói levél a Népszabadság felé

(az esetleges reagálást szintén itt közöljük majd le)

Kedves szerkesztők,

lekötelez, hogy újra foglalkoznak a szerepjátékokkal, és ez esetben a cikket író kolléga meg is próbálkozott semleges maradni, szemben néhány korábbi anyaggal. Ez azonban nem menti fel sem a szerzőt, sem a szerkesztőt az alól, hogy a cikkben súlyos tárgyi tévedések találhatóak – mondhatni törvényszerűen. Ha a cikket jegyzők tisztességgel utánanéztek volna annak a témának, amiről írnak, nem szerepel pl. olyan állítás a cikkben, miszerint a szerepjáték a nyolcvanas években jött volna létre, Tolkien nyomán.

Az első szerepjátékok már túl vannak a harminc éven és nem közvetlenül Tolkien hatására jöttek létre. Ha már olyan alanyt nem sikerült találnia a cikk írójának, aki korrektül elmondja neki a szerepjáték történetét, akkor esetleg az internet használata jól jöhetett volna, főleg ha a Népszabadság Online-ról van szó. A Google csodákra képes, pl. első helyen kapásból egy olyan linket dob ki a history of role playing keresésre, ami segítségével máris nem írt volna ostobaságokat a cikk szerzője (http://ptgptb.org/0001/history1.html ). Meg lehetett volna persze tenni azt is, hogy magyar nyelvű anyagokat keresünk: ha például vetünk egy pillantást az rpg.hu – a Magyar Szerepjátékosok Oldalának egyik szekciójára, kapásból nem kellett volna az összes olyan közhelyet belezsúfolni az írásba, amit sajnos ez a cikk is megtett (http://rpg.hu/iras/kategoria.php?kat=5 ).

Az, amit a cikk szerzője A gyűrűk ura kapcsán leírt, sajnos tökéletes inkompetenciáról árulkodik. Mindez azért is meglepő, mert szemben a szerepjátékkal, amire mai napig szubkultúraként lehet tekinteni, A gyűrűk ura igencsak benne van a kortárs mainstream kultúrában, (méltán) rendkívüli népszerűségnek örvendő mű Magyarországon is már két évtizede, és ezt a népszerűséget a közelmúltban elkészült filmfeldolgozás csak növelte. Teljesen értelmezhetetlen hát, hogy honnan veszi a szerző azt az állítást, miszerint a regény mágikus világában például szerzetesek járják útjukat, illetve teljesen értelmezhetetlen, hogy ezt a teljesen generikus fantasy szüzsét miért próbálja ráerőltetni szerencsétlen Tolkienra. Ha már a valóban hosszú regényeket nem sikerült elolvasnia a szerzőnek, annyit legalább megtehetett volna, hogy vagy a filmet megnézi (ha ezt megtette, akkor valami nagyon félrement), vagy megkérdez valakit, akik valóban olvasták, ugyanis jó eséllyel még a szerkesztőségben is talál ilyeneket.

A tárgyi tévedések fényében sajnos azt kell mondanom, hogy a cikk közzététele ebben a formában szerkesztői baklövés volt. Igazán jó lenne, ha végre egy hozzáértő, avagy rendes kutatómunkát végző kollégára bíznák az ilyen cikkek megírását.
További jó munkát,

Stemler Miklós, Pécs.Index

ui: lehet, hogy a téma iránt valóban érdeklődő és arról írni akaró kollégáknak jót tenne, ha néha ide is benéznének: http://hps.elte.hu/~ropolyi/tanwebek/szerepj05-06.htm Mostanság ugyanis már egyetemi szinten is foglalkoznak ezzel a hobbival. Az előadók között még esetleg pszichológust is találhatnak, aki nyilatkozik.



Kapcsolódó adatok Linkek/fórum

[http://www.nol.hu/cikk/393950/]
A szerző más irásai
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához