LFG.HU

Dob
hírekCimkek

Az alábbi írás a beharangozója a soproni GLORIA – Határvidék élő szerepjátékhoz. A honlap megújult erővel, a tesztelési időszakon lassan átesve várja az érdeklődőket. Álljon tehát egy novella itt dii “tollából”, ami a játék világához szorosan kapcsolódik.

Előhang

Egy hétköznapi halandó számára, aki nem született nemesnek, ez történet nemcsak hogy fantazmagória, hanem teljes érthetetlenség. Olyan dolog elvesztéséről szól ez az elbeszélés, ami az embereknek sosem volt: ez a nemesség.
Mit tudhat a szenvedélyről a földet túró paraszt, aki úgy kapaszkodik sovány életébe? Fél lábbal az éhenhalás szélén, olyan nagyon akar élni, olyan nagyon akar mulatni! Nemesnek születni kell, nincs rá mód, hogy ezt máshogy megszerezze valaki. Hogy kiváltság-e? Igen, az! Vagy hat-hét évszázadot is könnyedén megél egy nemes, a halál árnyéka nem vetül rá, még harcban se maradhat igazán alul, ha legyőzik, néhány nap múlva a újra feltámad. Minden az övé.
Képtelenség, gondolják joggal az emberek, és az is. Ezen a szörnyű, borzalmas világon, amit a lakói Földnek neveznek, így is van, itt nem születnek ilyen emelkedett lelkek. Ha születnének is, a szürke világ mocska hamar eltaposná őket. De nem így van az Őshazában.
Keveset tudunk arról, hogy miként léteznek világok egymással párhuzamosan. Sem a tudósok, sem a mágusok nem tudnak kielégítő magyarázatot rá, de néhányan biztosan tudjuk: léteznek. Azok, akik bepillantást nyertek otthonunkba, a világot a Szenvedély Birodalmának hívják. Míg egy másikat, amit érteni nem értek, de tudok róla, az Értelem Birodalmának.
Mielőtt lesújtott ránk az Elválás, mind az Őshazában éltünk. Nem hiába nevezték ezt a helyet a Szenvedély síkjának! Az első, amit megtanultam gyerekkoromba, hogy hogyan kell a karddal ölni. A második, hogy hogyan kell a szavakkal ölni. Nemesnek születtem, ez volt a dolgom. Irányítottam a birtokainkat, uralkodtam a rövid életű pórnépen, és öregbítettem a család hírnevét. Úgy gondolhatnánk, hogy az életem csupa kaland volt, telve véres leszámolásokkal és díszpompás estélyekkel. És ez így is volt, de én soha nem éreztem ezt kalandnak. Hozzátartozott az életemhez.
A Tigris ház, ahová a családom is tartozott, nem éppen a legerősebb ország. Egykor a délre található hegyekben éltünk, pompás erődítményeket építettünk, lándzsás harcmodorunk messze földön híres volt. Idővel, még születésem előtt, a ház megfogyatkozott, hatalma gyengültével hol harcban, hol diplomáciában, területeket vesztett. Én már inkább a síkságokra emlékszem, a gyönyörű zöld rétekre és dombokra, ahol a szorgos parasztok munkálkodtak talpalatnyi földükön.
Mit érdemes elmesélni arról az életről, ami már soha nem lehet az enyém? Az udvari hódításokat? Vagy mikor harcban elégtételt vettünk a Hold házon? Vagy mikor felébredt egy küklopsz a hegyekben, és karddal álltam ki ellene? Annyi hőstett, hogy még lejegyzetelni sincs kedvem, beszéljünk inkább a végről, és hogy hogyan következett az be.
Mindenki másképp gondolja azt hogy melyik ház a hibás, ki találta meg a titkok titkát. Nekem is megvan a magam elmélete, de azt hiszem, tulajdonképpen mindegy, hogy ki volt az, mind megtettük volna, ha a kezünkbe kapjuk a hatalmat. A Lótusz ház egyik papja volt az első akiről hallottam. Úgy beszélték, hogy hatalmas robbanás rázta meg a kolostort aznap éjjel, mikor a szerzetes végleg eltűnt az Őshaza világáról. Azt írom eltűnt, pedig úgy gondoltuk, hogy meghalt. Nemes volt és nem támadt fel többé. Ekkor kezdtem sejteni azoknak a híreknek a jelentőségét, amik arról szóltak, hogy a nyughatatlan varázstudók, elfeledett könyvtárat leltek a hegyekben.
Az udvarban hamar híre ment a dolognak és kiderült, más nemesek is tűntek el az utóbbi hetekben. A tettes vagy tettesek olyan ügyesen csinálták a dolgukat, hogy nem tudtunk egyetlen házat sem bizonyosan megvádolni a gyilkossággal. Látszólag mindenki elítélte a nemesek elleni merényletet, de minden valamire való ház már teljes erejével kutatott a váratlanul felbukkant tudás után. Mi tagadás, mi is így tettünk, de ellentétben másokkal, nekünk nem sikerült azt megszerezni.
Említettem már, hogy nem volt felhőtlen a viszonyunk a Hold házzal. Ez így nem is teljesen igaz. Választott feleségem a Hold ház egyik kisebb családjának a sarja volt, és ez nem is zavart nálunk senkit. De náluk másképpen állt a dolog. Testvérei, egy csendes tavaszi este, miközben a hegyek közt bolyongtam, foglyul ejtettek. Ennek egyébként nem sok értelme lett volna, hiszen ezen a módon a becsületemen sok csorbát nem ejthettek, ezért nem is nagyon igyekeztem elkerülni ezt. De váratlanul máshogy alakultak a dolgok.
Előkerült néhány mágiában jártas ember és hozzáláttak egy rituáléhoz… egy rituáléhoz, aminek a célját már tudtam: meg akarnak ölni. Késő volt a megvilágosodás, tenni már nem tudtam ellene, gyöngyöző homlokkal vártam a véget. De nem a halál sötét leple borított be, annál undorítóbb dolog volt: szürke por. A Földi világ szomorú szürke pora!
Most már itt élek. Antikvitásokkal kereskedem, látszólag. Valójában ereklyéket kutatok, olyan dolgokat keresek, ami az ittenieknek értékes kacat, de nekünk mágiával átitatódott szent eszköz. Vannak társaim, akiket szintén száműztek erre a világra. Néhányukban megbízom, a többségükben nem. Próbálok örömöt lelni ebben a silány helyben, de nem sokat találok. Alig várom, hogy újra eljöjjön az Együttállás és ismét erős és ifjú legyek… hacsak egy rövid időre is.


Kapcsolódó adatok Linkek/fórum

[http://gloria.dyndns.hu/]
[http://forum.rpg.hu/index.php?showtopic=4800]
A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához