LFG.HU

H. Kore
ismertetőCimkek

Ma kíváncsiságból, megszámoltam, hogy a háztartásban mi származik Thaiföldről (akár azt is számolhattam volna, hogy mi nem). A márkaboltokban és kínaikban vett ruházati termékektől kezdve, a Bermuda-sütőig több mint 10-et találtam, amikor a kezembe akadó Porsche kisautónál azt mondtam “állj!” A listára vettek között első volt az a DVD korong, amit nemrég kaptam egy kedves ismerősömtől. “Le fog esni az állad!” mondta nekem. És tényleg leesett.

Thaiföld már nem csak fehérneműket, cipőket, játékokat, és kétes minőségű elektronikai cikkeket szállít a nagyvilágba, hanem a filmipar nemzetközi piacára is betört – ilyen erős filmeket (pl.:Ong-bak, Suriyothai legendája, born to fight, stb…) csak betörésnek lehet nevezni – ahogy azt tette annak idején Bruce Lee, amikor megjelent Hollywoodban kissé kopottasan. Mindenesetre nem sokakkal találkoztam olyanokkal, akik Thaiföldről, mint kiváló filmgyártó nemzedékről beszélnének. Jelenleg nem is lehetne igazán, hiszen igen friss ez a prosperitás. Míg 2000-ben mindössze hét filmet készítettek Thaiföldön, addig ez a szám 2003-ban negyvenhatra ugrott, és ezt a termelékenységet még máig is tartja – mi pedig továbbra is türelmesen várjuk az első etyeklandi művet. A Tom-Yun-Goong című akciófilm is egy, a távol-keleti országból.

A film csodálatos idilli képpel nyit. A rendező (Prachya Pinkaew) különös körültekintéssel mutatja be a thai kultúra egyik legfontosabb elemét, a harmonikus kapcsolatot az ember és a munkavégző elefánt között – aki egyben hű társ is. A bonyodalom a film 10. percében érkezik. A gazdát lelövik, az elefántot elorozzák a kölykével együtt, amely az egyik főszereplő Kham “kisállata”. A feladat egyszerű: “Menj fiam, és hozd vissza az elefántokat!”. A szálak Sydneybe vezetnek – mily meglepően most nem Amerikába – ahol aztán a filmbéli Kham (azaz Tony Jaa – később lesz szó róla bővebben) végigpofoz mindenkit. Megnyugtatásul közlöm: a film tele van csavarokkal, több új szál indul be, így nem válik egyszemélyes pózőrködéssé. Azonban szükségszerű az a ténymegállapítás is, hogy a film alapkoncepciója gyakorlatilag újrafeldolgozás. Ez az egyszerű mcguffin menet már az “Thai warrior” (2003) és a “born to fight” (2004) című darabokra is ugyanígy jellemző volt. Csak összehasonlításképp, a “Thai warrior” egy ellopott Buddha szobor utáni üldözésről szól, amit a falu macsója – ismét csak Tony Jaa – kerít elő.

Az első hatalmas előny: Annak akar látszani, ami! A fölösleges melléksztorik elmaradnak, és nincs mellébeszélés. Ez egy igazi csonttörésekkel, hatalmas vagy épp fürge pofonokkal, térdeléssel, rúgásokkal, könyöklésekkel telezsúfolt film, melyet a folyamatos akciók, mesterien koreografált verekedések, eszeveszett iramban történő események visznek előre. Kétségtelenül, itt nincsenek fölösleges kérdések és filozofálgatások; az egész film a jól kidolgozott akciójelenetek sorozatára építkezik. Mindez főként a főszereplőnek köszönhető: Tony Jaa-nak, aki hazájában már ünnepelt sztárrá avanzsált. A kiváló fizikummal és képességekkel rendelkező kaszkadőrből lett színész hihetetlen produkciót nyújt, és nem mellesleg, ő a jelenetek koreográfusa. Néhol humoros, Jackie Chan-re jellemző elemeket csempész bele, de alapvetően az igazi csontrepesztő bunyó a jellemző, ahogy azt már a távol-keletiektől megszoktuk: “dublőr, CGI, és drót nélkül” – egyszerűen tényleg félelmetes, ahogy ezek ugrálnak, falon futnak, stb…! Ami a film alapkoncepciójával baja volt az embernek, egy szempillantás alatt szertefoszlik, elveszik. Igaz, ez a fajta pergősség a karakterek gyenge kidolgozását vonta maga után. A maffiózó embertelenül gonosz, a faluból szakadt gyerek agresszív és mindig pofozkodik, a kisebbségi (thaiföldi) rendőr elfogult, a prostituált pedig ismét csak elég jellemtelen. Igazi karaktercsírák maradnak a szereplők, nincs idő a mélyebb kidolgozásra, illetve reprezentálásra. A dialógusokra is rossz hatással van a folyamatos bunyó – de már egyáltalán nem annyira szájbarágós, és banális a párbeszédek szövege, mint volt az Ong-Bakban. Sőt, a poénok kifejezetten élvezhetőek benne.

Az operatőri munka egyszerűen zseniális. Meghökkentő perspektívákból forgatott jelenetek, az elején döbbenetesen szép képek (nem csak tájakról, de az ember és állat kapcsolatának ábrázolásáról), amelyek tradicionális vonást kölcsönöznek a filmnek. Az operatőri munkával összhangban, és legalább azon a színvonalon megírt zenék nagyon hatásosak. És persze a hangeffektek. Nem tudom milyen jelzőkkel aposztrofálni. Ahogy említettem, az akció jelenetek mentesek a számítógépes rásegítéstől (megj.: ennek ellenére a mátrix animációs verekedéseket úgy ahogy van zsebre vágja), de a hangnak nagyon jót tett a találó elemek beépítése.

A film mindenki éhségét kielégíti, aki újszerű, csavarokkal teletűzdelt “Thai-harcos vérmérsékletű” akciófilmre vágyik. Mindenesetre, ha távol keleti filmeket kellene ajánlanom, a kínai, japán és dél-koreai filmgyártás mellé felzárkózott thai filmek közül is választanék egyet – kettőt (mint pl.: Tom-yun-goong-ot)!

Információ a filmről:
Gyártó: Sahamongkolfilm intern.; Baa-Ram-Ewe
Rendező: Prachya Pinkaew
Írta: Kongdej Jaturanrasamee

Hivatalos honlapcím:
http://www.tomyumgoongmovie.com/main.htm

Cikk a Thai filmekről bővebben:

http://www.thaifilm.com/articleDetail_en.asp?id=69


A szerző más irásai
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához