LFG.HU

Erioni Harsona
hírekCimkek

Immár az ötödik számmal jelentkezünk, s reméljük, hogy ezúttal is mindenki talál benne magának érdekességet. Igyekeztünk úgy alkotni, hogy mesélő és játékos egyaránt élvezhesse – és hogy mindenki számára világossá váljon, hogy Ynev nem egy megsárgult papírlapról megismerhető történelmi világ, hanem élő-érző, színes forgatag. Mondhatni kincsesbánya.
Alant álljon egy kis ízelítő, mint mindig.

Üdvözlettel:
A szerkesztőség

***

Arcképcsarnok: Cordan ab Venoma

Szerkesztőségünkben hosszas vita előzte meg az Arcképcsarnok ehavi cikkének megjelenését. A most bemutatásra kerülő történet merőben más, mint az eddig megjelentek, egy ellentmondásos ember életéről szól. Több helyen is az ő szavait használom – ezzel nem szándékom indulatokat kelteni, pusztán szeretném minél jobban bemutatni ezt a megdöbbentő személyiséget: Cordan ab Venoma lovagot.

Már találkozásunk sem volt éppen hétköznapi, sem kellemes. Mikoron ugyanis betértem kedvenc ivómba, hogy jegyzeteimet egy finom sör mellett rendezzem, az őrség elől visszavonuló lovag és társai megszállták a termet, és túszuk ejtettek minket. Hosszas, idegölő várakozás következett, mindenki reszketett a félelemtől. Alaposan megdöbbentett, mikor a lovag hozzám fordult, és – mondván, látja nálam a papirost és a tollat – rám parancsolt, hogy elmondása alapján vessem papírra élete történetét és dicső tetteit, mert meg kívánja azokat örökíteni az utókor számára. Először ijedten szabadkozni próbáltam, de a lovag amúgy csinos arcán eluralkodó hátborzongató vicsor meggyőzött, hogy ez nem jó ötlet. Mit tehettem hát? Fogtam a tollamat, és jegyzetelni kezdtem. Úgy tűnt, ez kedvére való: kényelembe helyezkedve kezdte történetét, én pedig megpróbáltam némi nyugalmat erőltetni magamra, mert kezeim erősen remegtek.

Venoma lovag a Szent Földön, Akvilona tartományban született, egy kegyetlen rablólovag és egy férje brutalitásától elgyengült nemesasszony egyetlen gyermekeként. Családja az idők során – ősei és apja elnyomó uralkodása alatt – nagy vagyonra, de kevés megbecsülésre tett szert. Állandó, titkos háborúságban álltak más, erősebb családokkal. Anyjában nem volt már elég lélek, hogy bármit is tegyen fiáért, két évvel gyermeke születése után belehalt szenvedéseibe, amiket férje okozott neki. Gyenge volt, ezért Ranagol halállal büntette – fia sosem érzett iránta semmit. Így Cordan csak apjáról vehetett példát, bár az őt is ugyanolyan brutalitással kezelte, sosem múló gyűlöletet keltve a fiúban. Ez szavaiból is érződött, olyan haraggal beszélt apjáról, amivel csak egy halálos ellenségről szokás – dühös szavai halálra rémisztettek minket, sőt, még társai is felhagytak a foglyok ijesztgetésével.
De mindezek ellenére az alma nem esett messze a fájától. Már apró gyermekként elvetemült jellem volt, akinek mások szenvedése okozott örömet. A gyilkos ösztön készetetését először apró, majd nagyobb állatokon, végül az udvarház rabszolgáin élte ki. Hosszan ecsetelte borzasztó módszereit, még a szőr is felállt tőlük a hátamon. Mire felnőttkorba lépett, hírhedettsége már apjáéval vetekedett. Szomszédaik kiköptek neve hallatán, az eladósorban lévő hajadonok rettegtek tőle és hátborzongató balladáitól – embertársai fájdalma mellett ugyanis ez volt másik kedves szenvedélye: a költészet. Minden bizonnyal nagyszerű dalnok lehetett, mert hangja nagyon kellemesen csengett – csak ne üvöltött volna valahol a mélyén a gonosz őrület!
Venoma lovag tizennyolc esztendős volt, mikor családja utálói és ellenségei közös megegyezéssel újabb árnyékháborút hirdettek, ezúttal végleg az elpusztításukra törekedve. Bár az idősebb Venoma egy egész corgát állított szolgálatába, ez sem menthette meg. Az évszázados gyűlölködés indulatai kifakadtak, az orgyilkos tőrök és sötét praktikák mindössze fél esztendő alatt felőrölték a Venoma család erejét. Kastélyukat porig égették, az idős Venomát fia szeme láttára húzták karóba a lángoló udvaron. A lovag kiváló előadó, ezt meg kell hagyni, meséje nyomán szinte magam előtt láttam az eseményeket – bár elborzasztott, amit mutatott nekem. Földjeiket elbitorolták, nevüket kitörölték a krónikákból – de nem végeztek tökéletes munkát. A rongyokba öltözött Cordan a menekülő szolgák közé vegyülve kiszabadult a ramierák gyűrűjéből.
Hónapokkal később az ifjú eljutott Warvikba, eddigre elég gazdagságot halmozott fel, hogy újra nemesnek érezhesse magát. Értékeit meggyilkolt emberektől szerezte, akiket szenvedélyének kielégítésére is felhasznált – a szörnyű haláleseteknek hamar híre ment a tartományban. Ezek a hírek hozták el sorsa fordulópontját, amelynek köszönhetően végül elfoglalhatta a neki szánt helyet Ranagol terveiben. Egy sötét éjjelen fegyveresek gyűltek köré az árnyakból. Kifejezték elismerésüket eddigi alkotásai iránt, és helyet kínáltak neki a Dea Macula lovagrend soraiban. Cordan már sokat hallott a halál és kín művészetét gyakorló hóhérpoétákról, és úgy vélte, köztük végre kiteljesedhet. Igyekvő és elkötelezett tanítvány vált belőle, tehetségét felismerve a legnagyobb művészek vették szárnyuk alá. Művészeket mondott, holott bárki, aki valamelyest ismeri ezeket az embereket, tudhatja, hogy nem így van. Így voltam ezzel én is, és jó előre irtóztam a folytatástól.
A lovag megismerkedett a régi mesterek örökkévaló hagyatékával, akárcsak az új nemzedékek nagyszerű alkotásaival – példaképét is utóbbiak közül választotta, Dequator Marses nagy csodálója volt. Végül rég látott tehetségű művészé lett, ihletett versei a fájdalmas végzetről és az elmúlás vörös fényében ragyogó, kimetszett szívről az egész rendben elismerést szereztek neki. Egyik versét el is szavalta az ivó kényszerű közönségének. Mire a végére ért, néhány elájultak az iszonyattól, mindenki más émelygett szavaitól. Kezem úgy remegett, hogy jó darabig nem is tudtam folytatni az írást. A lovag már a dühroham jeleit mutatta, mire rá tudtam venni magam a folytatásra.
Első mesterművét egy öttagú család koponyáinak és zsigereinek felhasználásával teremtette meg, egy vad vihar által téve teljessé az alkotást. Azonban itt nagy hibát vétett: a család, akiket kísérőik lemészárlása után ihlete vásznául választott, Warvik egyik nemesi famíliájának kedvelt hűbérese volt. Cordan menekülni volt kénytelen, ha nem akarta a sötét hírű Gáton végezni.
A Kereskedő Hercegségeken és a Hat Városon át hatodmagával eljutott a Déli Városállamokba. Hosszú útjukat nagyszerű mesterművek jelezték, de a tudatlan parasztok nem ismerték fel bennük a Ranagol-adta ihletet, iszonyú barbárságnak bélyegezték alkotásaikat. Önjelölt igazságtevők eredtek a lovag és társai után, megkeserítve mindennapjaikat. De ezekből új remekművek is születtek, példázatok a nagyok ellen ágáló parányokról, minden korlátolt lélek okulására. Venoma lovag arra is ráébredt, hogy az üldöztetés egyúttal remek lehetőség, hogy bizonyítsa Ranagol előtt, hogy ő nem gyenge, elbukott senki, akit kutyaként űztek ki hazájából. Ahogy műveik egyre merészebbek és grandiózusabbak lettek, úgy szaporodott ellenségeik száma – végül a pyarroni Inkvizíció is a nyomukba eredt. Az istenek hatalmától támogatott papokkal szemben kevés esélyük volt, bár ezt nem szívesen ismerték be. Folyamatos harcok közepette egyre északabbra kellett hátrálniuk, két bajtársukat is elveszítve a küzdelmes úton. Így jutottak végül városunkba – és így juthatott tudomásunkra ez a hátborzongató történet.
A folytatásról nem sokat tudok. Az őrséggel folytatott alkudozás után a lovagok egy tússzal elhagyták az ivót. Később, a tanúvallomások felvétele során a katonák elmondták, hogy a hóhérpoéták véres küzdelemben egérutat nyertek. Venoma lovagot immár Godorában is nagy erőkkel keresik, a nagytiszteletű Herceg pedig futárt küldött Abasziszba és az Északi Városállamokba is a rettegett férfiú hírével. A magam részéről én szívből remélem, hogy soha többé nem fogok még csak hallani sem Cordan ab Venomáról, története és tettei így is kísérteni fognak életem végéig.

Broggendag Pidban


Kapcsolódó adatok Linkek/fórum

[http://member.rpg.hu/erioniharsona]
A szerző más irásai
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához