LFG.HU

Herbie
ismertetőCimkek

Május és a jó idő beköszöntével elkezdenek mozikba kerülni azok az alkotások, amelyeket jobb híján “nyári film”-ként aposztrofál a szakma és a kritikusok pongyolábbik része. Ezek azok a filmek, amelyeket fél szemmel is nézhetünk, amelyek cselekményét egy perc alatt megértjük (még akkor is, ha a sztori közepénél ülünk be a moziba), ezek azok a vígjátékok és – többnyire látványos és költséges – szuperprodukciók, amelyekhez a jóisten megteremtette a popcornt. Nos, 2006 nyara filmes időszámítás szerint a Mission Impossible III-mal kezdődik.

A sikeres tévésorozat immár harmadszor kerül vászonra: Brian De Palma korrektnek mondható feldolgozása és John Woo nevetséges brandrombolása után J. J. Abrams kapott lehetőséget egy lehetetlen küldetésre. Abrams jó választásnak tűnhetett, ő az Alias és a Lost tévésorozatok alkotójaként bizonyította már tehetségét – azt azonban talán a producerek sem gondolták, hogy a 150 millió dolláros büdzsével Abrams személyében egy újabb Michael Bay-t szabadítanak a világra. A Mission Impossible III-mal pedig egy újabb Armageddont.

A film ugyanis hozza műfajának – nem az akciófilmnek, hanem a nyári filmnek – minden rossz elemét: elnagyolt, az akciójelenetek egymáshoz fércelését szolgáló, logikátlanságokkal teli forgatókönyv, papírmasé karakterek, elképesztően bugyuta dialógusok (“kérem, ne tegyen semmi rosszat” – győzködi a főhős a főgonoszt), az utolsó kockáig kiszámítható, igazi érzelmi tét nélküli cselekmény. És persze hozza a jó sajátosságokat is: remek látvány, hajmeresztő kaszkadőrmutatványok, és… ennyi. “Megcsinálta!” – mondja a vezérügynök – természetesen színesbőrű – sidekickje a főhős egy akciója után, majd szinte lemondóan teszi hozzá: “á, tudtam, hogy úgyis megcsinálja”. Ebben az öniróniát sem nélkülöző poénban benne van az egész film.

A forma is illik a tartalomhoz: a műfajhoz képest igen tisztességes rendezői és operatőri munkához és a jó ritmusú vágáshoz minimális színészi teljesítmény társul, és ez legalább annyira a szkript hibája, mint a színészeké. A film főgonosza, a Capote-ért idén Oscar-díjat kapott Philip Seymour Hoffman igen halvány, bemondásra kellene elhinnünk róla, hogy mekkora gazember, Lawrence “Morpheus” Fishburne egyetlen dolga az, hogy az ügynökök főnökeként minden félórában lehordja a beosztottjait, a női szereplők pedig nyilvánvalóan csak dekorációs elemek. A legnagyobb vesztes azonban a főhős Hunt ügynököt alakító Tom Cruise. Ugyan néhány korábbi filmje (Magnólia, Tágra zárt szemek, Collateral) miatt én hajlandó vagyok színészszámba venni őt, a szcientológia hollywoodi főpapja mostanában többet szerepelt a médiában botrányaival és diliházba illő nyilatkozataival, mint a filmes jelenlétével. Ezzel a jelenléttel viszont inkább ne is foglalkozzanak: Cruise pályafutása egyik legrosszabb formáját hozza. Oly csekélyre szorította arckifejezései tárát, hogy az embernek az a benyomása támad, valójában csak a filmbéli gumimaszkokból lát hármat váltakozni: a sármost (félig nyitott, mosolyra ívelő száj, csillogó szem), a szomorút (ugyanez lefelé ívelő szájjal, és a szemek könnytől csillognak) és a dühöst (az előző könnyek nélkül és összeszorított fogakkal). Steven Seagal üdvözletét küldi.

Mission Impossible III.; 2006.
Gyártó: UIP
Forgalmazó: UIP Duna
Bemutató: 2006. május 4.
Rendező: J. J. Abrams
Forgatókönyv: Alex Kurtzman, Roberto Orci
Operatőr: Daniel Mindel
Zene: Michael Giacchino
Szereplők: Tom Cruise (Ethan Hunt); Ving Rhames (Luther Strickell); Philip Seymour Hoffman (Owen Davian)
Játékidő: 126 perc

És most persze elő lehetne venni az örök vitát, hogy erény-e, hogy az MI3 hozza a Con Air-kaliberű sikerfilmek nívóját, és mivel nem is akar több lenni, jó filmnek tekinthetjük, vagy a rossz film akkor is rossz film marad, ha azt mondjuk, hogy a rossz filmek között még egészen szórakoztató lett. E kritika írója az utóbbi állásponton van, akit viszont nem idegesítenek sablonjelenetekben mozgó sablonszereplők, nem zavarja, hogy előre kitalálja a történet minden fordulatát, és megbékél a “hát ebbe bele kellett volna halnia” kaliberű nézőámításokkal, nyugodtan üljön be a Mission Impossible III-ra, mert a robbanások szépek, és a trükkök is tagadhatatlanul ügyesek (különösen az a jelenet, amikor Cruise Hoffmanná alakul). Mert igen, ez valójában egy remek “nyári film” – egy egynyári film, valahol az első és a második rész színvonala között. De azért nem bánnám, ha a lejátszás után megsemmisítené önmagát.

- Stöki


Kapcsolódó adatok Linkek/fórum

[http://www.nezoter.hu]
A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához