LFG.HU

Rorimack
hírekCimkek

Stephen Kenson végre befejezte az új Shadowrun regényfolyam első trilógiáját. Az első kötet egy átlagos bevezető volt, a második egy jólszituált vonatszerencsétlenség, lassítva, ám szerencsére itt a harmadik kötet, ami beváltja a hozzá fűzött reményeket: valahogy itt kellett volna elkezdeni.

A főszereplő még mindig Kellan Colt, az egyszerű árnyvadászból lett mágus. Az előző kötet sikertelen vadászata után már óvatosabban halad előre mind a mágia, mind az árnyak ösvényén. Ám még ez az óvatosság sem elég, hogy ne keveredjen bele egy nála sokkal hatalmasabb összeesküvés szálai közé. Vagy már eleve beleszületett? Mindenesetre csakhamar azon veszi észre magát, hogy egy Tir Tairngire-i vadászatba menekül, egyrészt a nyomába Toshi Akimura elől menekülve, másrészt azért, mert (rém-) álmai is ezt sugallják.

Ami ezután történik, az egy átlagos kalandfilm-trailerbe is beleillene. Vér! Kalandok! Árulás! Szerelem! Persze fény derül Colt első kötet óta húzódó rejtélyére (hogy igazából kinek a fia-borja, és mi történet a szüleivel), lelepleződik a gaz áruló, és kiderül, hogy van bizalom és becsület az árnyakban.

Mindez szerencsére nem annyira szájbarágósan tálalva, hogy az első pár oldal után sejteni lehessen a végét, de nem kell amiatt aggódnunk, hogy álmatlan éjszakákat okoz Kenson kiskamaszok számára írt regénye. Már csak azért sem, mert pár óra alatt végez vele az ember.

Mindezt egybevetve a Fallen Angels teljesen átlagos történetét csak megátalkodott Shadowrun-gyűjtőknek és Stephen Kenson fanatikusoknak ajánlom.


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.