LFG.HU

Hanna
ismertetőCimkek

Az elmúlt hétvégén felismertem a régóta háttérben lappangó igazságot: ha nem is vagyok még otaku, a legjobb úton haladok afelé, hogy azzá váljak. Noha a Sakura party volt az első AnimeCon, amelyen valaha is részt vettem, elgondolkodtató volt az a tény, hány figurát ismertem fel a kiállításon, és hány jelmezbe öltözött látogatóról tudtam, melyik mangából vagy animéből lépett elő. A japán rajzfilmek már rég meghódítottak, de ha minden találkozó ilyen jó hangulatú lesz, mint ez a mostani, azt hiszem, el vagyok veszve. Otaku leszek végérvényesen.

Alighanem még a szervezőket is meglepte, hányan kedvelik Budapesten az animéket olyan szenvedélyesen, hogy ellátogassanak egy AnimeConra, hiszen az enyhe érdeklődés nem elég ahhoz, hogy egy verőfényes májusi napon tömegben tolongásra csábítsa az embert. Az érdeklődés azonban minden várakozást és eddigi rekordot felülmúlt, s ez különösen szép annak fényében, hogy a rendezvény csak interneten került meghirdetésre.
Amikor megérkeztünk, már hosszú sor kígyózott a Millennáris Park területén, és órákkal később sem csökkent (aminek az egyetlen rendelkezésre bocsátott, működő pénztár is oka volt), és dél körül már a Park kapujáig ért. A sorban főleg tizen- és huszonévesek tolongtak, de elvétve idősebbeket is láttunk bár ők nem voltak olyan merészek, hogy animefigurák öltözékébe bújjanak. A jelmezbe öltözött várakozók feltalálták magukat: az emberkígyóban sorra nyíltak ki a japán napernyők, kerültek fel fejekre a csúcsos kalapok.
Mint később megtudtam, ezernyolcszázan jutottak be végül – jóval többen, mint ahány érdeklődőre a szervezők számítottak. A jelmezverseny (cosplay) alatt a nagyterem dugig megtelt emberekkel, több százan ujjongtak, amikor egy-egy kedvelt szereplő hús-vér valójában megjelent a színpadon.
A tömeg nem rontotta a rendezvény hangulatát, bár nem volt egy nyugodt hely, ahol az ember megpihenhetett volna – mindenhol csillogó szemű rajongók beszélgettek, festettek magukra ábrákat, jelmezes animealakok álltak a büfénél, és pózoltak a fényképezőgépek előtt. A mozgás állandó volt; három helyszínen folytak a programok, egy perc üresjárat nélkül – ebben a szervezésben egyedül azt sajnáltam, hogy egyszerre nem lehettem két helyen. Ebbe a problémába nem csak az AnimeConon botlottam bele, így azt hiszem, kénytelen leszek belenyugodni, hogy mindig lesz, amiről óhatatlanul lemaradok.
A Millennáris Park a jövőben gyaníthatóan nem lesz alkalmas az AnimeCon megrendezésére, mert az animerajongók hamarosan kinövik; már így is erősen feszegették a maximális férőhelyhatárt. Egy biztos: a manga és az anime Magyarországon egyre nagyobb tért hódít és hamarosan a mainstream kultúra részévé válik – de legalábbis egyre többen fogják tudni, mi is az.
A földszint adott otthont a különböző képregényforgalmazó és -kiadó cégeknek: a hosszú pulton egymást érték a tömött, katonás sorban fölrakosgatott angol nyelvű és japán mangák, alig fértem oda hozzájuk a tolongó érdeklődőktől. Isten pénze nem lett volna elég, hogy mindent megvegyek, amire vágytam, így aztán maradt a csendes sóvárgás és a fogadkozás, hogy legközelebb pedig megveszem az egész sorozat Trigunt. Meg a Full Metal Alchemistet. Meg…
Az emeletre Vash piros kabátos posztere mellett lehetett feljutni. A galériáról kiváló kilátás (és belátás) nyílt a jelmezes lányok dekoltázsába, az élményeket pedig az ihletet kapott látogató azonnal képregény formájában is megörökíthette. A kerek asztalok körül japán kalligráfiába, mangarajzolásba, origamihajtogatásba lehetett belekóstolni a Magyar Anime Társaság szervezőinek segítségével. A legnagyobb érdeklődést azonban nem csináld magad művészetek váltották ki, hanem a testfestés – a nap végére már minden harmadik ember karján, arcán, nyakán kandzsik, sárkányok és egyéb rajzok virítottak, akár egy törzs jelvényei.
Ez a törzsi érzés mindvégig jelen volt, a manga és az anime szeretete, a közös érdeklődés pezsgésben tartotta a tömeget. A legfelső szinten, a Hajóorrban lehetett látni igazán, hány embert fogott meg a japán animék képi világa; ha valami szórakozási forrásból ihletadóvá válik, és új alkotások létrehozására ösztönöz, az az igazi mércéje a népszerűségének. Minden falon rajzok, festmények függtek, rengeteg név, rengeteg különböző kéz munkája. Voltak, akik egyszerűen csak kimásolták kedvenc szereplőiket a képregényből vagy rajzfilmből, mások azonban saját maguk komponáltak képet a jellegzetes “mangás” vonásokkal, ám minden esetben látszott, hogy sok időt szántak rajzokra.
Ugyanígy rengeteg időt és munkát öltek a jelmezeikbe a cosplay verseny résztvevői. Nyolcvanegyen jelentkeztek, de jóval többen öltöztek be: egyszerű látogatók is cicafüllel, Naruto-jelmezben sétáltak a folyosókon. A színpadra lépő versenyzők szájából gyakran hangzott el: “két hétig készítettem a jelmezemet”, és az eredményen ez meg is látszott – nem pusztán szekrényből összeválogatott, “majdnem hasonló” ruhákban léptek fel, hanem saját maguk által varrt kosztümökben, amelyek sokszor szinte hajszálra megegyeztek a választott szereplőével. Nem csupán a jól kidolgozott ruhák, de a versenyzők alkata, mozgása is hozzátett az illúzióhoz, és a közönség ujjongva köszöntötte “a” Vasht, “a” Narutót, “az” Alucardot. A cosplay verseny messze a leglátványosabb, legtöbb nézőt vonzó műsorszám volt a rendezvényen, egyedül azt sajnáltuk, hogy nem jutott mindenkinek szavazólap (kedvenceink így is nyertek). A kézzel festett kimonó és Vash csodás piros kabátja láttán elbizonytalanodtam, hogy vajon ősszel, ha én is beöltözök, nem leszek-e csupán halvány árnyék az ilyen jelmezek mellett. Minden tiszteletem azoké, akik ilyen látványos és élethű kosztümöket képesek tervezni és csinálni, méghozzá úgy, hogy egyáltalán nem a legkönnyebb figurákat választották. S meglehet, hogy az angyalszárny tollainak felragasztásakor kockásra unta magát a készítője, de az ujjongó tapsvihar, ami köszöntötte, bizonyára értelmet adott a munkával töltött óráknak.

Kalligráfia, rajzolás, testfestés, előadások, japán animevideók és cosplay: rengeteg program egyetlen napon, de mert zsúfolt volt az épület és a műsor, állandó volt a nyüzsgés, mindig volt mit nézni, csinálni. Ha ilyen lesz az őszi rendezvény is, egészen biztosan ott leszek. Jelmezben, mint az animekedvelők törzsének többi tagja.


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához