7 óra. Ezek az átkozott patkányok, csak ezek ne lennének! Belemásznak az ételembe. Már megdobáltam őket, de mindig visszajönnek. Egy fehér van köztük. Szerintem ő lehet a vezér. Ha agyon tudnám ütni azt az egyet, akkor a többi sem jönne ide. Nem találok követ. Nincs itt egyetlen egy darab kő sem. Mindegy, ez a szék is megteszi. Márta nem haragszik, amiért összetörtem a széket. Muszáj volt, és ő ezt megérti. Régóta ismer.
8 óra. Márta megkínál reggelivel. Ő nem eszik velem, azt mondja, majd később.
9 óra. Meztelen vagyok. Félek, hogy valamelyik patkány a hegyes fogával megharap. Kiharap belőlem egy darabot. Össze kell majd varrni, de így is meg fog látszani. Márta azt mondja, inkább zuhanyozzak, mint hogy beüljek a kádba. Igaza van. Utálom azokat a zöld kis varangyokat, akik beugrálnak a vízbe. Hideg a testük, és undorítóan nyálkás. De Márta nem bánja, megtűri.
10 óra. A kék ruhát adta rám, pedig a feketét szerettem volna. Mindegy, a kesztyű megvan, ez a fontos.
11 óra. Utazás előtt mindig izgatott vagyok, és csak járkálok le-fel, le-fel, amíg a vonatra várok. Sokan vannak itt, akik a vonatra várnak. Ők is kék ruhát hordanak.
12 óra. Márta utánam hozta az ebédet, és azt mondta, hogy ma már nem jön vonat, majd holnap.
1 óra. Anyám itt ment el az ablak előtt. Kiáltottam neki, de nem hallotta. Apámat régen láttam. Nem jár erre mostanában. De anyám mindennap. Kiabáltam már hangosabban is, de nem akarja meghallani.
3 óra. Katit is ismerem. A katonák bejöttek utána. Félek tőlük, a takaró alá bújok. A takaró alatt sötét van, de hallom a csizmájukat.
5 óra. A fehér patkány visszajött.
6 óra. Kati vacsorát tett az asztalra. Valaki az ajtóban áll. Nincs rajta kék ruha. Figyeli, ahogy eszem. A patkány is figyel.
7 óra. Ki kell mennem az udvarra. A ház falán még mindig ott a tábla. Szeretném megfogni, tetszik az aranybetű. El is tudom olvasni:- El-me-gyógy-in-té-zet.