LFG.HU

Mantis
RPGCimkek

1. Rangok és hierarchia
Szerző: Max Dodge

Nézzük végig, egy seregben nagyjából hogy is nézhet ki a rangsor.

Közlegény: Nos, valahol el kell kezdeni. Az újoncok innen indulnak, amikor is csatlakoznak az anyaföld védelmének nemes feladatát ellátó szervezethez. Nevezhetjük akár honvédnek, gyalognak, bakának is.

Tizedes: Az angol megfelelője (corporal) a spanyol “capo de squadra”-ból származik, ami nagyjából csapatvezetőt jelent. Ezek után kissé laposan pukkanhat a leleplezés, hogy a tizedes egy kisebb osztagot irányít.

Őrmester: A középkorban az őrmesterek a lovagok közvetlen beosztottjai voltak. Harci tapasztalatukat a besorozott parasztok vezetésében és kiképzésében kamatoztatták. Ők tanították meg nekik a fegyverforgatást, vezették őket a csatában, és visszarugdosták az arcvonalba a megfutamodókat. A modern hadseregekben a mai napig az őrmesterek feladata katonák harckészségének fenntartása. Népszerűségük páratlan a katonai alakulatokon belül.
Megjegyzés: A legtöbb seregben az egyes rangok három fokozattal bírnak, mint például: az első osztályú közlegény, vagy mondjuk a törzsőrmester fokozat. Ezzel jelölik a hosszabb szolgálati időt és a nagyobb felelősséget.

Altiszt: az angol megfelelője (petty officer) a francia “petit” szóból ered, ami kicsit jelent. A középkorban a faluban szolgáló békebíró (sheriff) beosztottjait sorolták ide.

Tiszthelyettes: Az angol kifejezés (warrant officer) a 19. századi brit haditengerészetnél jelent meg először. Ők voltak a legénységi állomány azon része, akik a hajó karbantartásáért és üzemeltetéséért feleltek. Természetesen a hajónak volt parancsnoka, de neki nem jutott ideje minden apró-cseprő dologgal foglalkozni. A mai modern hadseregekben a tiszthelyettes legtöbbször valamilyen szakmai specialista.

Zászlós: Meglepő, de a zászlóvivőt hívták így. Később ez lett a közlegénység után elsőként elérhető, legalacsonyabb rang. Megjegyzés: a magyar hadseregben a zászlós ennél komolyabb rang

Hadnagy: Az angol verzió (lieutant) a “lieu” és a “tennant” szavak kombinációja. Gyakorlatilag a rangban fölötte álló szárnysegédjének feleltethető meg.

Százados: A százados két-háromszáz ember parancsnoka, vagyis egy századot irányít.

Ezredes: Az ezred vezetője.

Tábornok: A teljes sereg főnöke.

Rangjelzések: a rangjelzéseket legtöbbször sráfok, csillagok vagy keresztek segítségével tűntetik fel, amit néha kombinálnak az adott katona szakterületének jelével (pl.: a caduceus (az a kígyós izé a gyógyszertárak homlokzatán) a felcserek zubbonyán). Általánosan igaz, hogy minél inkább hasonlít valaki egy karácsonyfára, annál nagyobb balszerencse belekötni.

A tiszti rangjelzések sok esetben valamilyen ritka fémből (arany, ezüst) készülnek, és egyértelműen törekednek arra, hogy minél inkább kiemeljék viselőjét az egyszerű bakák közül. A mesterlövészek szövetsége egyértelműen kiáll e szép tradíció mellett.

Ha már tradíció: a tisztek és a sorállomány kapcsán elmondható, hogy míg a sorkatonák adják elsődlegesen a hadsereg erejét, addig a tisztek a vezetésben és képzésben kapnak szerepet. A magasabb rang nagyobb fizetéssel jár, ám a tisztek sok esetben lemondanak olyan juttatásokról, ami közlegényeknek ingyenesen jár, mint például az étel és az egyenruha.

További információk: https://en.wikipedia.org/wiki/Comparative_military_ranks

2. A nagy csaták áttekintése
Szerző: John Thompson

Egy igazi fantasy csatához nem árt beszerezni néhány megvadult hordát az egyik oldalra, és lehetőleg minél nagyobb mennyiségű fényes páncélt a szemben álló arcvonalhoz. Egy igazi mesélő ennél alább nem adhatja, viszont mi is az, amivel tényleg ízt lehet adni egy ilyen kis vérfürdőhöz?

Elsőként gondoljuk végig, hogy mi is teszi igazán izgalmassá kedvenc csatajeleneteinket. Mi adja a Gyűrűk Urában vagy a Csillagok háborújában lezajlott ütközettek erejét? Persze, igazán lenyűgöző a felvonuló erők masszív látványa, de mégsem a sokszáz ork bőrvért, vagy rohamosztagos páncél ébreszti az igazi katarzist, hanem az egyes hősök helytállása. Aragorn, Legolas és Gimli megvédik a Helm-szurdokot, Akhillész és Hektor csapnak össze Trójánál, illetve Luke, Han és Wedge vaporizálják a Halálcsillagot. Na, a játékos is egy a ilyen hős akar lenni (Vagy Chuck Norris, de ez esetben a mesélő inkább maradjon otthon, és képezze át magát fazekasnak).

Néhány alapvetés:
1. A játékosok hősök, nem ágyútöltelékek. Képességeiktől függően cselekedeteik eldönthetnek kisebb csatákat, vagy akár egész háborúkat is.

2. Ne tereld a játékosaidat a közkatonák szintjére. Még ha nincs is rangjuk a seregben, valahogy emeld ki őket, lépjenek túl az egyszerű mészárlás szintjén, szülessenek legendák a harcban végrehajtott tetteikből.

3. Az epikus csaták csúcspontja az összecsapás a leghatalmasabb ellenfelek között. A játékosok megküzdhetnek az ellenséges vezérrel, vagy lecsaphatnak a másik tábor titkos fegyverére. Ez történhet parancsra, de akár hőseink is felismerhetik a kínálkozó alkalmat a csata forgatagában. A játékosok nem szeretnek órákon át ellenséges talpasokat hentelni (az xp/perc arány is elég kedvezőtlen), viszont heroikus tettnek számít, ha az ellenfél gyilkológépét ők kapcsolják le.

4. A játékosok lehetnek egy speciális alakulat (főleg a varázslók és tolvajok alkalmasak erre). Egy értelmes hadvezér nem tolja az első sorba a kabátujjban rejtegetett taktikai sárkányölő-alakulatot, hanem inkább speciális küldetésben veti be azt. Ez a feladat akár lehet egy ellenséges ostromgép elpusztítása, egy híd elfoglalása vagy felrobbantása (feltéve, hogy az nincs túl messze, ugye), fontos hadifoglyok kiszabadítása, információszerzés, vagy egy jó kis beszivárgással megfejelt orgyilkosság az ellenséges vezér terhére.
Persze a csapat utóbb részt vehet az ütközetben is, de ne felejtsük, hogy képességeik messze túlmutatnak ezen.
Oké, meg kell maradni a realitások alapján, viszont azért mégiscsak fikcióról van szó: ha belegondolunk, a lázadók sem nagyon rúgtak labdába a birodalommal szemben, de ott volt nekik az a bizonyos pilóta, aki betalált a protontorpedóval azon a hűtőaknán…

5. Építs a karakterek képességeire! Ha van köztük, aki úgy bánik az íjjal, mint Robin Hood, akkor add meg neki a lehetőséget, hogy orvlövészkedjen egyet. Ha inkább a beszivárgást kedvelik, akkor használd kémnek, vagy orgyilkosnak őket. Ha meg mindenki olyan páncélozott, mint egy T72-es tank, akkor dobd be őket az ellenség óriásával szemben.

6. A karakterek hassanak az egyszerű katonákra. Legyen hírnevük (főleg, ahogy egyre hatalmasabbak lesznek). Cselekedeteik lehetőleg minél gyorsabban és látványosabban hassanak ki az ütközetre. Az én legutóbbi történetemben az ellenfél tábornoka egy óriási szobor kezén állva bíztatta katonáit a küzdelemre. A játékosok összecsaptak vele, mialatt alant mindenki lélegzet-visszafojtva figyelte a harcot. Amikor a vezér élettelen teste szétkenődött a köveken, a jók serege erőre kapott, és elsöpörték az ellenséget.

7. Készíts egy folyamatábrát a játékosok tervezett akcióiról. Pl.: Átverekszik magukat az ellenség első vonalán, megmásszák a sziklákat, összecsapnak az elit őrökkel és elpusztítják a kőhajító gépeket. Vázold le a területet, és jelöld be az ellenséges erőket.

Próbáld meg úgy szervezni a dolgokat, hogy a játékosoknak többféle lehetőségük is legyen a sikerre. Ha éppen stratégikus hangulatban vannak, hagyd őket tervezgetni. Ehhez persze némi improvizációs készségre is szükség lehet, de a játékosok örülni fognak, ha hosszas agyalásuk végül meghozza az eredményt.

8. A végkimenetel legyen annak függvénye, hogy a játékosok mennyire voltak sikeresek. Az eredmény rajtuk múljon (elég gyorsak voltak-e, elég ellenséggel végeztek, stb). Nem kell, hogy a végén teljes győzelem, vagy végzetes kudarc legyen az eredmény. A játékosok megfordíthatják egy csata kimenetelét, de vajon milyen áron? Talán szövetségeseik nélkülük is diadalmaskodnak, de csak súlyos veszteségek árán? Ha csak félig voltak sikeresek, akkor a végkimenetel is alakulhat kedvezőtlenebbül.

9. Nézz meg egy pár háborús filmet. Próbálj rájönni, hogy mitől lesznek izgalmasak. Nézz a seregek mögé, fedezd fel, hogy a hősök mit tesznek, de nemcsak a harc közben, hanem előtte és utána a győzelemért? (A seregbe viszont ne lépj be, tényleg. Ez csak játék.)

3. A játékosok, mint speciális alakulat
Szerző: Mark L. Chance

A játékosok tevékenysége legyen különleges. Ők sokkal inkább olyanok, mint mondjuk a Navy SEAL-kommandósok, csak még inkább (mutass nekem egy zöldsapkást, aki láthatatlanná tud válni, vagy tűzgolyót lő a kezéből). Egy háború teljes folyamata messze túl van magának a játéknak a léptékén. Oké, remek hátteret ad az eseményeknek, de körülbelül a dolog ennyiben ki is merül.

Felesleges azon erőlködni, hogy a játékosok döntsenek el egy komplett háborút. Érdemesebb inkább olyan feladatokat adni neki, amik csak elősegítik a megfelelő oldal győzelmét. Például az ellenséges erők egy erődítményt építettek egy kritikus földrajzi ponton (a kedvező terülteti adottságok még a középkorban csatákban is fontosak lehetnek). Mivel az ostrom csak nagy véráldozatok árán lehetne sikeres, ezért hőseinket bízzák meg, hogy valamilyen ravasz húzással elfoglalják a helyet (Sok szerencsét).
Ha meg a dologhoz hozzácsapunk egy kis időrendet, akkor még izgalmasabb lehet a küldetés. Mondjuk a fiúknak mindössze három napjuk van, mert később már erősítés érkezik a nevezett várba, a szövetségesek támadása már nem indítható meg időben, stb, stb…


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához