LFG.HU

taverna
korin
ismertetőCimkek

Bevallom őszintén, mindjárt az elején: nem voltak túl nagy elvárásaim ezzel a táborral kapcsolatban. A Rúnatábor neve összeforrt a M.A.G.U.S. szerepjáték nevével, ez utóbbiról mostanában pedig csak a különböző érdekcsoportok egymásra fröcsögése és sárdobálásai kapcsán hallani.

Nagyot tévedtem. Az idei Rúnatábor – a lentebb kivesézett összes hibája és hiányossága ellenére – egy igen színvonalasra és jó hangulatúra sikerült rendezvény lett. A szervezők nagyon eltökélten, szívüket-lelküket beleadva dolgoztak nap mint nap azért, hogy a táborban megjelent kb. 40 ember jól érezze magát.

Kezdjük talán a szorosan vett szerepjáték-programokkal.
A programok gerincét – ahogy az elvárható is volt – egy M.A.G.U.S. versenymodul adta, amiben öt csapat ugyanazon városban, egymás számára alakítható és átjárható valóságban igyekezett megoldani a céljait. Maga a modul szerintem nagyon pofásra sikeredett, volt benne minden, ami kell: intrika, házak közötti háború, gonosz élőhalott főellenség a háttérben, szerelem és árulás. A tervek szerint négy napon át (a valóságban csupán három napig tartó – erre még visszatérek), napi négy-hét órában folydogáló történet túlnyomórészt lekötötte a játékosokat, a két színesítő elemként beiktatott live játék pedig kifejezetten jóra sikerült: a résztvevők többsége szerint a modul csúcspontja a kocsmajelenet, és az utána következő istenítélet rész volt, mindkettő jelmezes játékos és nem játékos karakterek részvételével. Dicséret illeti a mesélőket: a sokszor nagyon bonyolult helyzeteket is kiválóan oldották meg, mindegyikük hangulatosan, a figyelmet lekötő módon mesélt csapatának.
Negatívumként említhető, hogy egy kicsit elméretezték az epikus történetet: a főellenséggel szemben (16. szintű Lesath) a játékos karakterek (3.-4. szintű karakterek) csupán statisztálni tudtak, a küzdelem az NJK-k között dőlt el.

A M.A.G.U.S. modulon kívül terveztek még Shadowrun versenymodult, amibe belekezdtek, de nem értek a történet végére, volt többféle bemutató-játék (Ars Magica, Alternity, Warhammer 40.000), valamint Warhammer Fantasy stratégiai játék bemutató is.
Mindebből érezhető a tábor legnagyobb hiányossága: viszonylag szűk időkeretek közé megpróbáltak majdnem mindent bezsúfolni. Ennek meg is lett a hátulütője: a M.A.G.U.S. modulban egy napot kénytelenek voltak pihenni, hogy másra is jusson valamennyi idő, de ezzel együtt is a tábor a befejezetlen mesék tábora maradt.

Számomra a legnagyobb élményt a péntek este megrendezett horror live adta, aminek zseniális történetét (Egy titokzatos robbanás túlélőit a helyi elmegyógyintézetbe szállítják. A játékosok az FBI, a CIA, a helyi rendőrség, illetve a média színeiben megindulnak, hogy kinyomozzák a háttérben rejlő titkokat. Lassan kiderül, hogy a négy csapat igazából egy-egy ápolt, akinek több személyisége van, és az elmebetegek az ápolók – a háttérben azonban még nagyobb borzalmak leselkednek…) a szervezők által megformált NJK-k brillírozása fokozta tovább. Bár évente több tucat live játékon veszek részt, ilyen jót nem láttam legalább három éve. Minden elismerésem a történet kiagyalóinak, és az NJK-k kiváló megformálóinak!
Szintén nagyon ütősre sikerült a szombat délelőtti élő Capture the Flag játék, ahol a két mindenre elszánt csapat vízipisztolyokkal és vizes szivacslabdákkal felszerelve ontotta egymás véré… ööö… verejtékét.

A további programok között volt író-olvasó találkozó, ami a késő esti időpont és a résztvevők által elfogyasztott alkohol mennyisége miatt nyugodtan ítélhetünk felejthetőnek. Ennek ellenpontjaként a vasárnap délelőtti grafikus-találkozó – rajzbemutatóval dúsított – nagyon kellemes, a rajzokról, technikákról, művészetről folytatott beszélgetést hozott.
Érdekes színfolt volt a tűzzsonglőr-előadás és a harcművészeti bemutató is, a hastáncos produkciót viszont nélkülözni tudtam volna. Sajnos a Warhammer 40000 asztali játék, és az íjászbemutató elmaradt, és hiányukat a főleg kisebbek számára megtartott kincsvadászat sem tudta csökkenteni.

A részvevők – minden csúszás, rögtönzés, és váratlanul lemondott program ellenére – kiválóan érezték magukat. És, lássuk be, igazából ez az egyetlen dolog, ami számít egy táborban. Bár van még mit javítani (jobban kell majd az időt beosztani, meg kell próbálni szelektálni az ötletek között, hogy kevesebb, de jobban kiteljesedő program közül lehessen választani, az étkezésen is lehetne még mit alakítani), a tavalyi táborról terjengő hírek alapján úgy tűnik, jelentős fejlődésen ment keresztül a szervezés egy év alatt. Ha ezt a tempót tartani tudják, akkor jövőre az év egyik legjobb táborává nőheti ki magát ez a kezdeményezés.

Tehát hajrá, és jövőre találkozunk!


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához