LFG.HU

HammerTimeCafe
Saspárduc / Petõvári Be
ismertetőCimkek

Nagy érdeklődéssel kezdtem el nézegetni ezt az új D&D 3,5 kiadványt: kíváncsi voltam, vajon elő tudnak-e rukkolni a kiadók annyi és olyan minőségű “alapszabállyal”, ami a PHB II-t – a nevéhez méltóan – egy második, agyba-főbe forgatott és használt szabálygyűjteménnyé tenné. A könyv megnézegetése után a lelkesedés gyorsan alábbhagyott. Gyorsan megmutatkozott ugyanis: a nagy kiegészítő áradatban ez is sajnos a szokásos, egyes helyeken elkapkodott, aránytalanságokhoz vezető és párhuzamosságokat teremtő szabályokban bővelkedő kiadvány. Egy PHB-nél legalább erre odafigyelhettek volna, különösen ha mindenféle évfordulóra hivatkozva cikket jelentetnek meg a Wizards honlapján a PHB-k eddigi fejlődéséről. No, de lássuk az egyes fejezetek tartalmát:

1. Új alapkasztok

Őszintén szólva, arra számítottam, hogy a PHB II új alapkasztjai tényleg azok az alapkasztok lesznek, amik stílusukban a PHB-s alapkasztokhoz képest valami igazán újat hoznak majd. Pláne azután, hogy a Complete sorozat alapkasztjai eléggé kis arányban lettek átütően jók (tisztelet a kivételeknek, mint amilyen a Warlock pl.). Ez a rész volt az egyik legnagyobb csalódás.
• Kezdjük a Beguiler-nél. Ez ugye olyan bűbájvarázsló akar lenni, aki hasonlóan erőseket tud varázsolni mint a Sorcerer, csak sokkal kisebb arzenálból (a bűbáj és illúziók iskoláiból) választ, és emellett megkap egy csomó olyan jártasságot, amit egy varázsló nem. Ez a kaszt szerintem teljesen felesleges, ha valaki ezt a stílust szeretné játszani, az simán összejön egy varázsló kaszttal kombinált 2-3 szintnyi rogue-ból (talán utóbbi még jobb is lesz, pláne, ha utána felvesz a karakter egy jó presztizskasztot, amilyen mondjuk az Arcane Trickster, vagy hogy stílusban is passzoljon, a Mindbender).
• Tovább olvasva, a Duskblade-nél már kifejezetten felhúztam magam. Egykasztú elf harcos/varázsló? Akkor mire jó, hogy az elfeknek megadták a wizard-ot kedvezményezett kasztnak? Mire jó a Bladesinger-ek minden kiegészítőben történő újabb aktualizálása?
• Dragon Shaman mint alapkaszt. Onnantól kezdve nincs mit hozzáfűznöm, hogy én azokat a kasztokat tartom jó alapkasztnak, amely széles körben, bármilyen világba jól integrálhatóan, a karakterek számára új perspektívákat nyitva, akár presztizskasztoknak előfeltételeként is betehető, újszerű stílust valósítanak meg. Valamint, ha az ember elolvas egy jó alapkaszt leírást, érezze, hogy igen, a … regény vagy film … hőse ilyesmi, és ezt a szereplőt tényleg nehéz lett volna máshogy – még akár presztizskasztokból is – összerakni. Nos, én nem emlékszem, hogy a Dragon Shaman-hoz hasonló hősről akármikor olvastam volna. Szerintem eszembe sem jutna ilyesmi, ha regényhőst kellene kitalálnom. Erőltetett.
• Mérgem szerencsére lecsillapodott, mert befejezésül jött az első villantás: a lovag (knight). Hát igen, ezt eltalálták. Sikerült összerakni a lovagot papi mágia nélkül. A kasztleírást olyan MAGUS-érzéssel olvassa az ember, mintha a D&D-ben eddig csak szűk keretek közé szorított paplovag (paladin) alapkaszt mellé végre kihozták a mágia nélküli lovagot is. Az új lovag kaszt ötletes, arányos, izgalmas, stílusos, új. Képességei jól használhatók, egyediek, mégsincs elszállva. Ajánlom elolvasásra és alkalmazásra.

2. Alternatívák a meglévő kasztok egyes képességeihez
No hát a kép ismét elkezdett romlani. Ez speciel pont egy olyan téma, amiből igazán ki lehetett volna hozni valami ötleteset – mégsem sikerült. És a PHB I alapkasztjainak sótlan és jellegtelen alternatív képességei még hagyján: képesek voltak egy csomó egyéb kiegészítőben található kasztot behozni, ezzel mintha kvázi elismerték volna azok létjogosultságát, alapszabályok közé való tartozását. Mindezek tetejébe nem is jól sikerült kiegészítős alapkasztokat hoztak be, hanem olyan nyilvánvaló párhuzamosságokat és melléfogásokat, mint pl. a Favored Soul (Complete Divine), a Scout (Complete Adventurer), vagy a Warmage (Complete Arcane). Ez pont három olyan kaszt, amire egyáltalán nincs szükség ha a szerepjátékot vagy a karakter stílust nézzük, hiszen mindhárom simán összerakható más kasztok kombinálásával vagy saját képre történő alakításával.

3. Feat-ek
No itt megint visszajött a mérleg egyensúlya középre: a feat-eket igencsak jól összerakták. Az eddigi kiegészítők bizony nem bővelkedtek túl sok ötletes, igazán használható és erejében is arányos feat-tel – a PHB II bizony megdobja ezek listáját. Egész új feat kategóriákat hoztak, a harcosok lehetőségeit szinte végtelenre bővítve – hát igen, most már egy 20. szintű harcos sem tudja megvenni az összes fontos és jó feat-et, mert ezek most már sokkal többen lettek. Példák: Weapon Mastery: fegyver kategóriákra lehet specializálódni (szúró, vágó, ütő), ami nagyban kiszélesíti a kétkezes harc opcióit és variálhatóságát. Weapon Supremacy: kizárólag emiatt az egy feat miatt már megéri nem feltétlenül kasztot váltani a 12. harcos után, hanem végigvinni azt 18-ig. Armor és Shield Specialization: új, jó ötletek. Telling blow: kritikus esetén automatikusan besebzi az összes sneak attack-et extrába – innentől egy rapíros rogue is veszélyes közelharcos ellenfél lehet. Újdonság, hogy csomó (régebben epic) featet lehoztak közép-magas, 11-15. szinten felvehető feat-nek.

4. Spellek
Röviden: vissza a mínuszba. Próbálkoztak az egész varázslási rendszer stílusát átírni a rengeteg új swift és immediate, gyorsabban elvarázsolható varázslattal, ami végül is sikerült. Ami viszonyt nem ilyen, az kifejezetten újszerűtlen töltelék. Sőt, a gyors varázslatok között is van jó néhány, amit én nem engednék a játékba Példák: Alter Fortune: bármilyen elkövetett dobás újradobható 200 XP-ért. A játékosoknak lehet hogy jó, de belegondoltak, hogy ellenfelek is használják? Nem is szólva arról, hogy ez iszonyúan leértékeli a legtöbb mentővel operáló varázslat reális értékét. Celerity sorozat: bármikor (akár az ellenfél köre közben is) jöhetünk egy akcióval, hogy milyennel (mozgás, standard, vagy teljes kör) azt a varázslat szintje (2,4,8) dönti el. A 2-ik szintű még hagyján. Utána viszont fuccs annak, hogy egy varázsló bármikor is reális életveszélybe kerüljön. Egyszóval agyrém.

5. Jellemtípusok, jellemvonások
Ismét 0 körüli összítélet, vagyis újabb pozitívum a könyvben. Ez a rész nekem felettébb tetszett. Ha nem játszanék a csapatommal 12 éve, feltétlenül alkalmaznám, mert végre egy fejezet, ami igazán arról szól, hogy hogyan kell szerepet játszani és milyen alapvető jellemtípusok vannak azon kívül, hogy jó-gonosz meg rend-káosz. Kezdőknek és középhaladóknak kötelező! Főleg azoknak ajánlom, akik úgy érzik, hogy a tápolás eluralta a játékot és szeretnének erősebben visszatérni a karakterek megformálásához.

6. Teamwork benefits: a csoportmunkáért kapható bónuszok
Ennek hasznossága paritól függ, szubjektív megítélést igényel. Én a sokéves tapasztalatommal nem igazán látok abban fantáziát, hogy extra bónuszokat adjak egy jól összeszokott csapatnak. Egyfelől csak újabb bonyolítás a pont az egyszerűsége miatt kedvelt D&D szabályokon. Másfelől a játékosok úgyis előnyben vannak az ellenfélhez képest, hiszen csak magukra kell odafigyelniük – így amíg a mesélő a többi karakterrel foglalkozik, alaposan kitervelhetik, hogy mi a leghatékonyabb cselekvés az adott körben – míg a mesélőnek erre a folyamatos figyelés miatt nincs lehetősége az NPC-kkel. A “benefit” tehát már jelen van, csak máshol.

7. Szervezetek, elkötelezettségek
Ezt speciel nem tanulmányoztam tüzetesen, csak annyira, hogy láttam: jó ötleteket lehet meríteni belőlük, de főleg egy mesélőnek – hogyan kerül tehát PHB-ba?

8. Karakter változása és újjáépítése
Talán ez az egyetlen olyan fontos téma, ami a PHB I-ből kimaradt, pedig tartalma alapján fontos lett volna, hogy belekerüljön, még ha rövidítve is. Hosszú életút játékoknál igen csak hasznos. A karakter (re)kreálásnál tehát jól jön, ha szabályok közé szorítják a játéknak azt a szeletét, amit a mesélők amúgy is megvalósítanak maguktól.

Összességében a könyvről semleges képet kaptam: vannak villanások, jó ötletek, de ezek messze nem töltik ki a 220 oldalt, maximum 60-70 oldalt tesznek ki. Egy, az eddigi PHB kiadványokhoz mért elvárásaimhoz viszonyítva azonban a könyv sajnos nem üti meg még az ’elmegy’ mércét sem.


A szerző más irásai
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához