LFG.HU

HammerTimeCafe
Attila
ismertetőCimkek

Bár a western műfaj csillaga már nem olyan fényes, mint régen, nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a hatást, amit a geek-kultúrára és ezen keresztül a szerepjáték műfajra tett. Ezek a hatások persze többnyire csak közvetettek – ezzel indokolható talán a teljesen western alapú játékok viszonylag alacsony sikere – de nem elhanyagolandók.

Ez, valamint az a tény, hogy mondjuk egy kihalt városban felbukkanó zombit fejbe lövő Névtelen képe (`Megijesztetted az öszvéremet!`) egészen pofás lehetőségeket villanthat fel, lehet az oka az All Flesh Must Be Eaten western-kiegészítőjének, ami 2003-ban jelent meg.

Persze a western és horror találkozása nem a legújabb ötlet – legutóbb úgy tíz éve durrant viszonylag nagyot a Deadlands szerepjáték, ami ezt a témát lovagolta meg. Tekintve, hogy a Deadlands és a FoZ szerzője – Shane Lacy Hensley – megegyezik, plusz ugye a hasonlóan műfajvegyítő Enter the Zombie is egészen remek darab volt, elég pozitívan álltam a kiegészítőhöz.

A 140 oldalas könyv kinézetében teljesen olyan, mint a többi AFMBE könyv – puhakötés, pofás és kissé beteg rajzok, a fejezetek között egészen korrekt hangulatteremtő írások. Ami a tartalmat illeti, ott kissé vegyesebb a kép, de lássuk részletesen:

Az első, bevezető fejezet – tizenakárhány oldalon – röviden vázolja a western műfaj történetét, némi bevezető a mi-a-fene-az-a-szerepjáték témában, és át is adja a helyet a másodiknak, amely harminc oldalon ad részint történelmi áttekintést, részint általános játéktechnikai segítséget. A történelmi áttekintés persze nem olyan részletes, mint mondjuk a hasonló témájú, remek GURPS: Old West esetében, de nem is ez a célja. Sokkal inkább tematikus csoportokra – aranyláz, Mexikó-USA háború, polgárháború, vasútépítés, marha- és birkatenyésztők közti háborúk stb – bontja a történelmet, kitérve egy-két jellegzetességekre, plusz a témához kapcsolódó filmekre. Rövid gyorstalpalót is találhatunk a jogi viszonyokról – meglepően sok bűntettért járt akasztás -, plusz egy kis tájékoztató a lovasságról, ami jól jöhet, ha a kaland vége felé a megfelelően drámai pillanatban kell egy felmentő sereg.

Vagy éppen, egy megfelelően drámai pillanatban érkezzen egy kevéssé felmentő élőholt-sereg, ugyebár.

`…oszt` kiderül, hogy Miss Pammy volt az, Rosie szalonjából… jaja, aki a mút heti lövöldözésben halt meg. Ottan állt… mint egy halott… és rágta azt a borjút!!!
És ha ez nem vóna elég… felém fordult és meg akarta enni a lovam!!!
Szóval azt tettem, amit minden istenfélő ember csinát` vóna. Szétlőttem a ribanc fejit.` – Cowboy

A játéktechnikai rész foglalkozik az alapjáték western környezetre való igazításával: módosított/új előnyök-hátrányok (például pisztolyrántásra vonatkozólag), lasszóhasználat, lovak (tartásuk, használatuk valamint zombi változatuk is), párbaj- illetve akasztási szabályok is találhatók itt, valamint nagy rakás fegyver- és felszereléslista. (Az obligát dinamit, nitroglicerin, Gatling géppuska mellett egész szépen foglalkozik a különféle elöltöltős fegyverekkel is.)

Van még négy, általános NPC is kidolgozva: mexikói banditalány – nagyon, nagyon nagy késsel -, cowboy, kártyás, pincérnő. Nem egy nagy választék, de sablonnak jó lesz.

A továbbiakban következnek a halálvilágok, amelyek egy-egy western alműfajra épülnek.

Éneklő cowboyok

Ennek a halálvilágnak az alapjául az ősrégi, harmincas években készült westernek szolgáltak. A főszereplők itt fehér kalapos cowboyok – plusz a hűséges csodaló, kutya, és egy lelkes segítő (többnyire Gabby vagy Tonto névre hallgatnak) – akik gitárral kezükben lovagolnak a prérin, hogy igazságot tegyenek. Gyakran kell csinos lányokat megmenteni – néha a rosszfiúk a sínekhez kötözik őket -, illetve banditákat ártalmatlanná tenni. Utóbbiaknak a kezéből szokás kilőni a fegyvert, hiszen az erőszakos halál gyakorlatilag elképzelhetetlen errefelé.

És persze ott vannak a zombik.

Ez a halálvilág kissé… bizarr. Egy részről ott vannak a műfaji korlátok okozta szabályok. Például az éneklés, amellyel szinte bárd-szerű képességek birtokában vannak a szereplők – gyógyíthat, szerencsét hozhat, megnyugtatja a kedélyeket meg hasonlók. Ha a játékos maga is dalra fakad, akkor minderre még nagyobb esélye van.

Ott vannak a vadnyugat törvényei, melyeket minden éneklő cowboynak be kell tartania – akit azon kapnak, hogy udvariatlan, hazudik, iszik, nem tiszteli a nőket és öregeket… nos azok tapasztalati pontokat vesztenek. Ha pedig nagyon a bűn útjára lépnének, nemsokára a környék összes éneklő cowboya felbukkan, hogy kilövöldözze a kezéből a stukkert.

De ott vannak a különféle harci szabályok is, amelyek ennek a világnak a valóságára vannak kihegyezve – többek között nagyon nehéz meghalni. (Ha egy rosszfiú meg is lövi valamelyik éneklő cowboyt, a golyót általában felfogja a zsebében hordott biblia, vagy éppen a sheriffcsillag.)

Az ellenfelek – bandatagok, bérgyilkosok, főgonoszok is inkább a műfaji hagyományokon keresztül vannak körülírva. A zombik, mint olyanok, csupán mellékszereplők ebben a halálvilágban. Négy általános kalandötletet mellékeltek ehhez a világhoz, amit szabadon lehet váltogatni, amíg a játékosok meg nem unják, és akkor jöhet a zombi-apokalipszis. (A halálvilág ugyanis valójában egy tévésorozat, amelynek csökkenő nézettségét próbálja ezzel a zombi-ötlettel feltornászni a producer – ha végképp unalomba fulladna a dolog, csak ez az egyetlen dolog, ami eszébe jut.)

Ez a halálvilág – megfelelően elborult játékosok esetén – akár paródia-szinten, zombik nélkül is jó poén lehet. Elég csak elolvasni a két példakarakter leírását, amelyek – természetesen – dalba vannak szedve…

Kemény cowboyok

A második halálvilág hangulati alapjául – már western részről – a 60-70-es évek filmjei, elsősorban John Wayne dolgai szolgáltak. Kemény, tökös férfiak világa ez, akiktől elvárják, hogy golyóval a gyomrukban se rinyáljanak, és egyáltalán, legyenek sokkal macsóbbak, mint az elpuhult városiak akik a mindenféle új marhaságaikkal – autómobilok használata, vagy éppen az árnyékszéknek a házon belülre építése – teljesen tönkreteszik a vadnyugatot.

A keménységre amúgy is szükség van, hiszen pár gyanútlan felfedező nemrégiben megbolygatott egy ősrégi indián barlangvárost, és szabadjára engedte Kinatukot, a vérdémont. Az ezeréves fogság után a szörnyeteg érthető módon nem lelkesedik az ember-majmok uralta világért, emiatt gyors ütemben növeli élőhalott hadait, melyek nem csak emberekből, de balszerencsés vadállatokból is állnak.

A halálvilág körülbelül egy közepes kampányra lehet elegendő, de abban vannak lehetőségek – a helyzet ugyanis igencsak világvége-szituáció, szinte elpusztíthatatlan démonnal, valamint rá vadászó, illetve igába hajtani igyekvő ellenfelekkel. Az előző fejezethez hasonló kaliberű eredeti ötletet viszont nem tartalmaz.

Spagetti western

A Leone-stílusú halálvilág valamelyest csalódást okozott. Egy élőhalott banditacsapat kavar, de sem a zombi-apokalipszisre jellemző világvége-hangulat, sem a spagetti western jellemzők sincsenek jelen. Zombik nélkül egy átlagos jó western kaland lenne – de igazából teljesen felesleges fejezet.

Zombikkal táncolók

A Farkasokkal táncoló film hatása érezhető ebben a halálvilágban – a karakterek itt nem cowboyok, hanem sziú indiánok, nem sokkal a little big horn-i ütközet után. Ahogy a valóságban, Custer tábornok csapatát itt is lemészárolták az indiánok – itt azonban, köszönhetően némi rosszul elsült törzsi mágiának, nem úgy folytatódtak a dolgok. Ülő Bika itt is álmot látott a csata előtt, amely azonban nem csak a megnyert csatáról, hanem a teljes fehér faj pusztulásáról szólt, ha az álomban látottaknak megfelelően cselekszik. A szellem, akitől a látomás származott, egy dolgot nem osztott meg a főnökkel: a fehérek pusztulása nem feltétlenül jelenti azt, hogy közben az indiánok is túlélnek.

Jelenleg az élőhalott Custer és csapatai gyors ütemben növelik a zombik hadát. A fehér települések elnéptelenedtek, a megmaradt túlélők nem bíznak senkiben – az összefogás helyett túlteng a paranoia, ami csak megkönnyíti a zombik dolgát. Közeleg a tél, a törzsek csak egymásban bízhatnak – hacsak ki nem derül Ülő Bika titka, amitől a törékeny szövetségük is könnyedén darabjaira hullhat.

A 15 oldalas halálvilág nagyon pofásra sikerült. Elég sok általános infó van itt az indián törzsekről, hogy alapul szolgáljon egy kisebb kampányhoz; no persze egyszerűbb megnézni a Farkasokkal táncolót hangulati alapozásnak.

A következő fejezetben három kisebb, kevésbé kidolgozott halálvilág található. Az első egy, a Mississippin fel-le csordogáló gőzösről szól, amelyen eredetileg egy kártyabajnokság zajlott, Maverick-stílusban. A körülmények úgy hozták, hogy a hajón tartózkodik a környék összes eleven embere – a partot ellepték az élőholtak. Kevés a tartalék, kevés a lőszer, kevés az élelem, remekül eltalált kalandvázlat hat oldalon.

A második már nem ekkora durranás: egy rakás élőhalott, bosszúszomjas indián lovagolgat és nyilazgat, a játékosok meg a katonák, akiknek ugy rendet kell tenniük. Igazából semmi különös, ezért még karaktereket se érdemes kreálni.

A harmadik már érdekesebb: a helyszín Alaszka, aranyláz, hideg, hó, valamint meteorbecsapódások nyomán keletkező, meleggel táplálkozó élőhalottak. A környezet bemutatása ugyan vázlatos, de máshol is hasznos lehet – pár vadállat statjai, a vadon veszélyeivel kapcsolatos szabályok, a kanadai hatóságok által megkövetelt egy éves felszereléslista, ilyesmik. A hangulat viszont adja magát, főleg ha az ember előkotorja a régi Jack London könyveit és hozzáadja a zombikat.

A könyvet egy hat oldalas Deadlands-Unisystem konverziós segítség zárja, aminek a használhatóságát nem tudom kommentálni – rég volt a kezemben Deadlands szabálykönyv.

A Fistful o’ Zombies ugyan nem olyan kaliberű alkotás, mint az Enter the Zombie volt – bár ennek oka lehet az is, hogy a westernnél a keleti csingcsungok talán közelebb állnak az egyszeri játékos szívéhez -, de összességében használható kis könyv, ami megéri a húszdolláros árát. Szerepjátékos western háttéranyagnak azonban inkább a GURPS Old Westet ajánlanám inkább.


Kapcsolódó adatok Linkek/fórum

[http://www.rpg.hu/iras/mutat.php?id=3179]
A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához