LFG.HU

HammerTimeCafe
Attila
ismertetőCimkek

A Mountain Wich – azaz a Hegyi Boszorkány – egy érdekes ötlet, érdekes megvalósításban. Az apró, alig 140 oldalas, B5 méretű könyv ugyanis átmenet egy szerepjáték és egy kalandmodul között. A játék rendszere egyetlen szituációra van kiépítve: a játékosok mindegyike egy-egy ronin, akik más-más okból, de megindulnak a Fuji tetejére, hogy végezzenek az ott élő hegyi boszorkánnyal.

Az ember ez alapján – én legalábbis – valami szimpla rendszert és egy részletesen kidolgozott kalandmodult várna, rakás térképpel, monsztákkal meg minden hasonlóval. Itt valami más található.

Ahogy az a hét oldalnyi bemutatkozó¬/köszönetnyilvánító/felvezető fejezetből kiderül (a tömör szerkesztés nem feltétlenül erőssége a könyvnek – sőt) a Mountain Witch eredetileg a 2004-es Son of iron game chef versenyre készült, amely során egy hét alatt kellett egy komplett fantasy szerepjátékot elkészíteni, előre megadott témák felhasználásával. Az akkori játék volt az alapja a most elkészült könyvnek.

Rendszer szinten a Mountain Witch nem kínál túl sok izgalmat: az egész gyakorlatilag annyi, hogy konfliktus esetén – ide tartozik minden a harctól a szociális konfliktusokig – a két fél dob egy-egy d6-ot, a nagyobb eredmény győz, a különbség pedig a siker mértékét mutatja meg. (Van még egy egyszerű, de pofásnak mondható párbaj-rendszer is, ami az előzőhöz hasonló bonyolultsággal, de elég érzékletesen adja vissza a görbe vasaikat percekig szorongató, egymás szúrós szemmel méregető, majd egyszer csak nekilóduló japán csincsungok összecsapását.)

A játék nem is annyira a minél valósághűbb szimulációra törekszik, sokkal inkább a karakterek lelki nyavalyáinak birizgálása a cél, ezen belül is leginkább az egymást nem ismerő, kölcsönösen gyanakvó roninok bizalmának kialakulását szeretné visszaadni a találkozástól a hegyi boszorkánnyal való végső találkozásig. Mielőtt megnéznénk, hogyan, kezdjük a karaktergenerálásnál.

A játékmotorhoz hasonlóan a karaktergenerálás is igen szimpla, bár eléggé különbözik a hagyományosabb rendszerektől. Elsőnek a hat sötét végzet közül kell választania a játékosoknak – javasolt a könyvhöz csinos kis borítékban mellékelt végzetkártyák közül húzni. A hat lehetőség: elvakult szerelem, múltbeli szövetség, bosszú, titkos cél, szentségtelen szövetség, legrosszabb félelem. Ezek a végzetek többnyire – játékos dönt – vagy a többi karakterhez vagy magához a boszorkányhoz kötődnek. A végzetek, amellett, hogy karakter-mozgatórugók és feszültségteremtő eszközök, korlátozott narrációs lehetőségeket is adnak a játékosoknak: lehetőségük van bármikor olyan elemeket – akár nem játékos karaktereket is – behozni a történetbe, amelyek valamilyen módon kapcsolatban állnak a végzetükkel.

A második lépés választani a 12 japán állatövi jegy közül. Ezek részben viselkedésmintákat adnak – amelyeket abszolút nem kell követnie a játékosoknak, ha nem akarják -, részben pedig fő funkcióként segítenek meghatározni a karakterek egymás iránti kezdeti bizalmi szintjét. Egy kutya jegyhez tartozó roninnak például – az állatövi viszonyok miatt – kezdetben nagyobb bizodalma van egy tigris vagy ló kategóriába tartozó társához, mint egy sárkány jegyhez tartozóhoz.

Ez az állatöv-dolog kissé végig nem vitt ötletnek tűnik – a kezdeti bizalom-szintet simán meg lehetett volna oldani egyszerűbben is, a viselkedésminták nem-kötelezősége pedig egyszerű sallanggá teszi a dolgot.

Zárásképpen pedig három, tetszőleges képességet kell választani. A képességek egyszerűen olyan dolgok, amelyekre a karakter alapban – alapnak most egy jól képzett, karddal felszerelt ronint tekintünk – nem képes. Képesség lehet egy íj, amivel távolról képes harcolni, de akár a halottakkal való beszéd képessége is.

Háttérként pedig meg kell osztani a többi játékossal, hogy a karakter miért vált roninná és miért van szüksége arra a pénzre, amit a boszorkány elpusztításáért ígértek neki.

A bizalom kezelése adja a játék lényegét. Kezdetben minden karakter állatövétől függő bizalompont-mennyiséggel viszonyul a többi karakterhez. Ezeket a bizalom pontokat, hasonlóan a Buffy dráma- vagy a Paranoia XP perverzió pontjaihoz, bizonyos szituációkban felhasználva befolyással lehet a másik játékos cselekvéseire. Ezekre a következő esetekben van lehetőség:

Segítség: egy pont elköltésével a karakter egyik konfliktus dobásához hozzáadódik a segítő karakter részéről is egy kocka.

Narráció: egy pont elköltésével meg lehet vásárolni adott karakter egyik konfliktus-eredményének lemesélési jogát. Ez most nagyon magyarra sikerült, a lényeg az, hogy az egyik játékos konfliktus dobása után az eredményeket a másik játékos saját szájíze szerint, pozitív vagy negatív irányban módosíthatja.

Árulás: pontonként +1 módosítót kap a játékos a másik karakter elleni konfliktus próbára, amelyben meggyőzni, becsapni, vagy más módon befolyásolni kívánja őt.

A bizalom pontok frissülése fejezetenként történik – a Mountain Witch ugyanis alapban eléggé meghatározott szerkezetű kalandokra van tervezve. Ez persze inkább ajánlás, mint kőbe vésett szabály. Négy “felvonást” javasolnak: bevezető, melyben megismerik egymást a karakterek; feszültség felvezetés – a kastély megközelítése és az első komolyabb összecsapások; végzetek megismerése; végső összecsapás. Valamennyi felvonás 1-2 fejezetből áll – azaz a lezajlott események alapján a karakterek ismét és ismét átértékelik a bizalmukat társaikkal szemben. A játék tulajdonképpen nem is a hegyi boszorkánnyal való összecsapásra helyezi a hangsúlyt, hanem arra, hogy a roninok mire jutnak egymással és a végzetükkel.

Egy érdekes ötlet, hogy amennyiben valamelyik karakter meghal, a játékos nem esik ki a játékból: a megmaradt bizalom pontokat az eddiginél szabadabban felhasználva továbbra is be tudnak avatkozni az eseményekbe.

Ami a háttérinformációkat illeti, nos a helyzet felemás. Van némi általános infó a Fujiról meg a korabeli japán erődítményekről, de ezek mintha valami túristakalauzból lettek volna átemelve. Különben is, a boszorkány várának pontos kinézete a mesélőre van bízva – ez mondjuk nem csoda, tekintve a fentebb emlegetett játékosi befolyást a mesék alakításában. Akad itt tíz oldalnyi monsztagyűjtemény, némi japán mitológiai infóösszefoglalóval felvezetve, ami nem jön rosszul. A játék jellegéből adódóan nem kell számítani bonyolult játékstatisztikákra – a szörnyeknek egyetlen statisztikája van, az erejük, ami háromféle lehet. A boszorkányra sem veszteget sok szót a szerző, hiszen ahogy az már fentebb is elhangzott, nem is a vele való összecsapás a játék lényege.

Vannak persze játékvezetési tanácsok is, némelyik hasznos, némelyik feltalálja a meleg vizet és elnevezi valami technikának. Van némi melléklet is, filmajánlóval, irodalomjegyzékkel, japán kifejezésmutatóval, néhány oldal indie játék reklámmal.

Hm, mi maradt még? Kinézetre – bár a szöveget megvághatta volna egy szerkesztő és a szerkezetén is lehetne mit javítani – egyszerű, de igen pofás, néhány hangulatos, színes illusztrációval díszített könyvről van szó. E tekintetben nincs gond.

Ami viszont a használhatóságot illeti… Nos igen. Amennyiben rendelkezésre áll 4-5, japán történetekben megfelelően bubus, igencsak egy hullámhosszon levő játékos, akiket éget a vágy, hogy egy boszorkány lehentelésére induló ronincsapat lelki nyavalyáit turkálják némi kooperatív mesélési technikájú játék során, úgy a Mountain Witch remek szórakozást nyújthat – két-három játékalkalom erejéig. (Vagy ahogy a szerző megjegyzi, alkalmas lehet a Kutyaszorítóban stílusú történetek bizalom-dolgainak lejátszására is – ez akár igaz is lehet, de lényegesen nem növeli meg ezen póni által ismert trükkök számát.)

Nekem valahogy az az érzésem, hogy a Mountain Witchben van egy-két remek ötlet – és semmi több. Ezt a bizalom dolog esetleg lenyúlásra érdemes valami komolyabb rendszerbe (mondjuk a Buffy RPG dráma pontjainak némileg kibővített felhasználási lehetőségeihez), de egyébként semmi különös. Az ember esetleg kipróbálja, aztán felkerül a polcra a többi egzotikum mellé – már ha hajlandó leszurkolni a nyomtatott változat 24 dolláros árát.

24 dollárért viszont már egész rendes, hosszabb ideig játszható szerepjátékokat lehet kapni az online boltokban.


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához