LFG.HU

HammerTimeCafe
Dévényi Péter
ismertetőCimkek

A Wizards of the Coast idén augusztusban újabb kiegészítőt jelentetett meg, ami leginkább azoknak a könyveinek a sorába illeszkedik, amelyek olyan új komplex szabályrendszert vezetnek be a D&D rendszerébe, amelyek – legalábbis a D&D rendszerében – új elemnek számítanak. Ilyen volt tavaly a Magic of Incarnum és a Weapons of Legacy, idén pedig a Tome of Magic. A könyv kinézetre a szokásos barna kódexhez hasonló borítással rendelkezik, belül azonban a Tome of Magic-ben megismert stílus köszön vissza 160 oldalon keresztül. Az oldalak elrendezése, a keret és a háttér ízléses és passzol a tartalomhoz, bár félhomályban egy villamoson nem éppen élmény olvasni a fekete betűket a pergamensárga oldalakon. A képek, melyekből néhányat a kiadó honlapján is megtekinthetünk többnyire szemet gyönyörködtetőek, bár van egy-kettő, ami nem igazán ábrázol semmit. Összességében a könyv kinézete ellen nem nagyon lehet szavunk. Ami a tartalmat illeti, a könyv egyik fontos jellemzője, hogy kezdetben a tartalomjegyzéktől kell olvasni, lehetőleg lineárisan, ha az olvasó meg kívánja érteni a rendszert. A könyv bemutatja a “Fenséges Utat”, vagyis egy kilenc diszciplína egybekovácsolásából származó harci stílust. Röviden és tömören összefoglalva a Fenséges Utat járó harcosok egyedi harci alapállásokat, speciális támadásokat és hárításokat tanulnak meg, melyeket harcban hasonlóan használnak, mint egy varázsló a varázslatait, ugyanakkor – alapesetben – ennek semmi köze a mágiához. A könyv a fogalmak tisztázásával kezdi, ami egy jó gondolat, mert e nélkül igazán nem is tudnánk, miről szól a többi fejezet. Itt ismerhetjük meg, mi az, hogy manőver, beavatott, harci diszciplína, stb. Ezek alapján fel lehet térképezni a rendszert: vannak olyan kasztok, melyek ezt a harci stílust tanulják meg (ezek a harci diszciplínák), és akik a harcban különböző trükkökkel, mozdulatokkal támadnak, hárítanak. Ezeket összefoglalóan manővereknek hívják. Harc közben (vagy akár azon kívül is) egy alapállást vesznek fel, ami általában hat ki a harci stílusukra. Van kilenc diszciplína, melyek ezekből a manőverekből és alapállásokból állnak. Játéktechnikailag egy manőver olyan, mint egy varázslat, de nem mágikus képesség, az alapállás pedig mint egy állandóan működő kasztképesség. Minden kaszt különböző diszciplínákhoz fér hozzá, és az egyes karakterek ezekből válogathatják össze a manővereket és alapállásokat. A következő fejezetben megismerkedhetünk a három alapkaszttal, (inkább kerülöm a fordítást): crusader, swordsage és warblade. A crusader egy olyan harcos, aki egy vallási irányhoz kapcsolja a Fenséges Utat, hasonlít egy picit a paladinhoz, de nincs papi mágiája. Helyette vannak neki a manőverek és az alapállások. A swordsage a Fenséges Út szerzetese, aki a Fenséges Utat mint művészetet ápolja, a legtöbb manővert ez a kaszt ismeri. A warblade pedig a harc megszállottja, aki a Fenséges Utat nem a szépségéért, hanem hatékonyságáért űzi. A legkevesebb manővert ismeri, de azokat nagyon sokoldalúan tudja használni. A következő fejezet a feateket és a skilleket taglalja, leginkább az új kasztokhoz kötődnek, de van olyan feat is, ami lehetővé teszi, hogy nem harci diszciplínához tartozó karakterek is belekóstolhassanak a Fenséges Útba. Utána következik a “Pengemágia” fejezet, ami a manőverek és alapállások használatának szabályait tartalmazza. Tömören a manőverek és az alapállások – kevés kivételtől eltekintve – rendkívüli képességek, melyeket mint a varázslatokat, úgy használnak. A kevés kivétel természetfeletti képességnek minősül. A manőver alkalmazását kezdeményezésnek (initiating a maneuver) nevezik, ami valamilyen akciót jelent (standard, mozgás, azonnali, gyors, stb., a manővertől függ). Szinte kivétel nélkül egyszeri hatást okoznak. Az alapállások egy állandó képességet adnak és egy gyors akció kezdeményezni őket. Minden kaszt meghatározott számú manővert és alapállást ismer, amiből azonban csak korlátozott mennyiségű áll egyszerre rendelkezésére. Minden találkozás (encounter) elején az összes rendelkezésre álló manővert tudja használni a karakter, de ha egyet elhasznál, akkor azt a harc végéig, vagy addig, ameddig nem tesz egy speciális manővert, nem használhatja újra. A manőverek és az alapállások ugyan úgy, ahogyan a varázslatok, szintekre tagozódnak, ahogy a karakter új szintre lép, újabb manővereket ismerhet meg, illetve a sorcererhez hasonlóan lecserélhet időnként egy régebbit egy újra. A következő fejezet az egyes diszciplínákat és a manővereket illetve alapállásokat mutatja be. A kilenc diszciplína: Sivatagi szél (olyan harci stílus, mely gyors vágásokra, mozgékonyságra alapul), Elkötelezett lélek (csak crusader számára nyitott diszciplína, mely a crusader hitéből merít erőt az erős csapásokhoz, védekezéshez, támadásokkal szembeni fellépéshez), Gyémánt tudat (olyan diszciplína, mely ésszel, trükkökkel győzi le az ellenfelét), Vasszív (nehéz fegyverekkel pontosan támadó, mozgékony diszciplína), Lenyugvó Nap (olyan diszciplína, mely az ellenfél mozdulatait, képességeit saját maga ellen fordítja), Árnyékkéz (az ellenfelet megtévesztéssel, félrevezetéssel legyőző diszciplína), Kősárkány (erős, ellenállást megtörő támadásokra koncentráló stílus), Tigriskarom (a harcosban rejlő vadállati ösztönt felszínre hozó diszciplína), Fehér holló ( a csoportos harcot, a társak segítését célzó stílus). Hogy lássunk egy-egy példát: Hegyi Kalapács manőver (Kősárkány, 2. szint): a manőver során végzett támadásod kap +2d6 sebzést és átüti az ellenfél ellenállását (damage resistance). A Fekete Kétség Gyöngye alapállás (Gyémánt tudat, 3. szint): kihasználod, hogy ellenfeled elbizonytalanodik a védekezésed láttán, ellenfeled minden elhibázott támadása +2 kitérés bónuszt (dodge bonus) ad a védőértékedhez (AC) a következő köröd végéig. Ezt követik a prestige classok, amik az alapkasztok közötti ötvözetek, vagy módosítások. Összesen nyolc van belőlük, ami elsőre nem tűnik soknak, de mivel az egész rendszer újként épül be a játékba, épp elég. A következő fejezet a szívem csücske. Mind a kilenc diszciplínához van egy-egy speciális kard, ami a Weapons of Legacy stílusában készült. Aki szerette azt a könyvet, az ebben a fejezetben sem fog csalódni. A könyv egy rövid, néhány mágikus tárgyat tartalmazó fejezettel és egy másik, szintén néhány szörnyet tartalmazó fejezettel zárul. Nos, mindezen bemutatás után a tartalom értékelése: nekem személy szerint maga az ötlet, a harci stílusokkal történő harc nagyon tetszik, az egész ötletes, változatos, színes, szóval jó. Ugyanakkor anélkül, hogy egyszer is játszottam volna vele, látom, hogy olyan mérhetetlen adminisztrációt igényel (főleg a crusader), hogy csak a nagyon tapasztalt játékosoknak és mesélőknek ajánlom. Az is eléggé egyértelmű, hogy a hagyományos harcos kasztokhoz nem igazán passzol, a játékba történő szerves beépítése nélkül pedig idegen elem marad, ami ráadásul túlzottan veszélyezteti a játékegyensúlyt. A szerves beépítés alatt azt értem, hogy a mesélőnek olyan kalandelemeket kell alkalmaznia, melyek kifejezetten próbára teszik a karakter képességeit, olyan ellenfelekkel találkoznak, akik maguk is a Fenséges Utat követik, stb. E nélkül ugyan olyan hibás lesz az egész játék, mintha a mesélő megengedné a játékosnak, hogy psionnal jöjjön anélkül, hogy a psionic rendszert bárki más használná a világban. A könyv emellett persze szenved egy nagy hibától is: mind a prestige classok, mind a varázstárgyak fejezet a szokásos szószaporító helypocsékló formátumban készültek, így legalább 20 oldal van a könyvben, amit értelmesebben is megtölthettek volna, ami egy 160 oldalas könyvnél azt hiszem, szempont. A szörnyekről meg inkább ne beszéljünk, mert azok kevesen vannak és fantáziátlanok. Összesen három kapott helyet, és inkább csak bemutatják a mesélőnek, hogy szörnyeknek is lehet manővereket és alapállásokat használni. Így megismerhetjük a Fenséges Utat ismerő rakshasa alfajt, valamint a reth dekalát, egy volt harcos nép maradványát, akinek ősei eladták lelküket, hogy megismerjék a manőverek és alapállások titkát, és a vakyrie-öket, Ysgard harcos szárnyas lényeit, akik a Fenséges Út manővereivel csapnak le a gyengékre. Mindent összevetve a rendszer nálam 4 és fél, a könyv 3 és fél csillagot érdemel az ötös skálán.


A szerző más irásai
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához