LFG.HU

HammerTimeCafe
GothPunk
ismertetőCimkek

A White Wolf a Masquarade rendszer és világ megújításával létrehozott Requem mellé újabb iparágba is belekezdett. Ez a társasjátékok világa, melyben a Prince of the City az első (továbbiakban PotC), de megjelenés előtt áll a következő darab is, a Dark Influences. Magához a játékhoz nem árt legalább nagy vonalakban ismerni a Requiem világát – a játék leírása tartalmaz egy szükséges minimumot, de a mélyebb ismeretek tartalmasabb játékélményt nyújtanak majd.

A PotC öt játékos esetén a legizgalmasabb, így a játékülés hat körös játékkal számolva legalább két-három óra. Legalább három résztvevő kell az élvezetes játékhoz, de két fő is ellehet ele – ez esetben egyszerű stratégiai lépkedéssé egyszerűsödik a dolog, és elvész a játéknak egyébként lényegét képező diplomácia szerepe. A szabályok 6, 9 és 12 körös játékot írnak, melyek egy-egy órával hosszabbítják meg a játékot. Nagyobbrészt rövidebb üléseket volt eddig alkalmam végigvinni, de az nyilvánvalóvá vált, hogy már a 6 és 9 körös játékok esetén is egészen különböző stratégia szükségeltetik a nyeréshez. De miről is szól a játék?

A város hercege halott. Nem élőhalott, hanem teljesen halott. Hamuvá lett. Megkezdődik a küzdelem a klánok elsőszülöttjei között, hogy kiérdemeljék a hercegi címet. Az élőholtak birodalmában a város feletti uralom és a személyes hírnév a meghatározók. A város vámpírjai azt az elsőszülöttet fogják támogatni, aki nem csak a városi birtokait képes irányítani, hanem személyes tetteivel is méltó módon képviseli a város vámpírjainak érdekeit. A játékosok az öt klán egy-egy primogénját alakítják tehát a játék során: Daeva, Gangrel, Mekhet, Nosferatu és Ventrue. A karakterek mindegyike rendelkezik három diszciplínával és három jellemzővel. Ezek egyébként a World of Darkness illetve Vampire: the Requiem szabályainak leegyszerűsített változatai. Mindegyik klánnak megvannak a maga erősségei, és maga gyengéi. Így a Nosferatu és a Gangrel erősek, harcban hatékonyak, a Daeva és a Ventrue pedig a társas helyzeteket uralják. A diszciplínák is kellőképpen eltérnek, így a Nosferatu Nightmare-jével a város egy területét tarthatja megszállva, míg a Mekhet Celerity-jével egy-két helyzetet kivéve arrébb mozdulhat akkor is, ha erre egyébként nem lenne lehetőség.

A játékban ahogy a karakterek jellemzői is, három fő területet határoznak meg: fizikai, társas és mentális. Ahogy vannak ilyen jellemzők, úgy a játék során megoldandó helyzetek, kihívások is besorolhatók ezek valamelyikébe. Természetesen a karakterek egymást is kihívhatják, ez esetben a három típusból az egyik módszert követik. Ez nem csak a használt képességeket, de az eredményt is befolyásolja: így fizikai kihívás esetén vért szedhet el, ha sikerrel jár, társas kihívás esetén a szolgák közül ragadhat el egyet riválisától, megintcsak, ha sikerrel jár.

Maguk a szabályok egyébként könnyen elsajátíthatóak, egyszerűek. Bár a véletlennek is szerepe lehet a győzelemben, egy-két sorsfordító dobást tapasztaltam csak az eddigi játékok során. A PotC tíz oldalú dobókockákat használ – a dobozban találunk is öt darab, tematikus, Requiem-es színezésűt. A World of Darkness rendszerrel szemben itt nem az értékek adják, hogy hány kockával kell dobni, hanem az értékekhez hozzá kell adni a dobott értéket. A tízes itt is újradobható, illetve bizonyos képességek és lapok több kockát is adhatnak a próbához.

A játékban jelentős szerepe van a kártyalapoknak is. Két típusuk van, az úgynevezett Események és egyszerű Lapok. Előbbiek olyan eseményeket tartalmaznak, melyek minden játékosra kifejtik a hatásukat attól a pillanattól kezdve, hogy kihúzza őket valaki – egészen addig, amíg az eseményt meg nem oldja valaki, vagy valakik. Változatos, hangulatos eseményeket találunk a lapok között, melyek minden esetben elég komolyan érintik a vámpírok éjjeleit: a maffia tevékenysége, más vámpírok politikája, vérátok nehezítheti például a játékosok életét. A megoldásban résztvevő vámpírok személyes presztízst nyerhetnek. Az egyéb lapok között többfélét találhatunk: felszereléseket, szolgákat, stratégia lapokat és befolyás lapokat. A felszerelés és szolgáló lapok hasonlóan működnek: valami speciális tulajdonsággal ruházzák fel használóját, használatuk szempontjából van olyan, amit ki kell dobni, mások folyamatosan adnak bónuszt. A szolgálók sajátja, hogy a vámpír vadászat helyett belőlük is nyerhet vért – karrierjük ilyenkor vészes gyorsasággal véget ér. A stratégia-kártyák bonyolultabbak: a primogén tevékenységét jutalmazzák, ha bizonyos cselekedetet hajt végre. Például… A befolyás lapok akkor adnak képességeket, rendszerint cselekedeteket, hogyha a játékos uralja a befolyáshoz tartozó területet.

Maga a város egy képzeletbeli, amerikai várost jelképez, nem csak fizikai formájában, hanem befolyásos övezeteiben is. Olyan területeket találunk rajta, mint az Építkezések, Little Italy, Egyetem, Katedrális, Metrójáratok, Szemétégető. Mindegyiknek presztízs értéke van, melyet az kap meg, aki a legtöbb hatalom-jelzőt birtokolja a területen. Ezeket a hatalom-jelölőket körönként kapja a játékos, és a megfelelő fázisban – licitálás és versengés után – helyezhet le a táblára. Ezek beosztása és leosztása sarkalatos a győzelem szempontjából.

A játék során a városi presztízs és a személyes presztízs gyűjtése folyik. Az egymás ellen folytatott küzdelemben szövetségek köttetnek, melyeket aztán óhatatlanul is felrúg egyik, vagy másik fél. Egy-egy kör során komoly pozícióváltások történhetnek meg, és nagyon figyelni kell a leghátul kullogóra is. Gyakran múlik érvelésen, érdekeltség megteremtésében az, hogy ki kivel lép szövetségre, és bár tény, hogy komoly hatalmat jelent a puszta fizikai erő a Nosferatu-Gangrel tengelyen, önmagában a legritkább esetben vezet győzelemhez. Vannak még bőséggel kisebb-nagyobb szabályok a játékban, melyek ismertetésére nem térek most ki. Ilyen például a kör felépítése, vagy a torpor működése.

Mit is kínál tulajdonképpen a PotC? Intrikát, politizálást, izgalmakat, csavaros terveket és egy jól működő, szimulált környezetet mindezek terepeként. Jól visszaadja, ahogyan egyik pillanatban még szövetségesünknek tartott társunk mellkasába vágjuk a karót, hogy a következő körben nyájasan ajánljuk fel neki a repülőtér feletti hatalmat, mivel a következő körben szükségünk lesz rá, ha meg akarjuk fékezni a tomboló fertőzést, mely mindannyiunkat egyaránt súlyt. Mindezt annak reményében, hogy utána büszkén üljünk fel a trónra.

Természetesen a játék nem ér fel egy szerepjáték-szeánsz mélységével, ám legalább annyi humoros, szórakoztató beszólást, élcelődő gondolatsort lehet generálni mellette. Hossza miatt nem alkalmas rá igazán, hogy szerepjáték előtt vagy után lejátszunk egy partit, de hébe-hóba bizony megéri félretenni a mély jellemjátékot, és úgy istenigazából megküzdeni ismerőseinkkel és felebarátainkkal egy képzeletbeli pozícióért.

A hivatalos oldal: http://www.white-wolf.com/vampire/boardgame/


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához