LFG.HU

HammerTimeCafe
Aserminio_de_Mueria
RPG mesélőknekCimkek

MAGUS kalandmodul 3-5. szintű kalandozóknak

Van Yneven egy különös hely, amit az Istenek elfelejtettek. Nem képletesen, hanem szó szerint. De lássuk a történetét:

Majd nyolcszáz éve már, hogy Feketevölgyben, ami egy kelet – nyugat irányú völgy a Kráni hegység bércei közt, Eriontól jócskán délre, túlságosan is közel a Fekete Határhoz, szóval hogy egy feketevölgyi pásztor, aki egy hegyi legelőn terelgette kecskéit, valami furcsát vett észre a nem messze folyó gleccserpatak völgyében. Mintha egy jégdarab makacsul ellenszegülne a simogató napsütésnek, és nem volna hajlandó elolvadni. Hirtelen valami vibráló – zümmögő éteri dallam zengett fel, és a kristály belsejében furcsa fények kezdtek villódzni. Kecskeszagú Godofréd, a pásztor kíváncsian közelebb lépett a furcsa tüneményhez, hisz még soha életében nem hallott Álomkristályokról…

Ichtios olvadt ki ekkor a gleccserből, egy néhai crantai boszorkányherceg, aki majd tizennyolcezer évnyi Álomkristály – lét alatt egy hangyányit megváltozott. Annak idején hatalmas volt, könyörtelen, és hírhedetten kegyetlen. Lelkek ezreit tépte darabokra mágiájával, számlálatlanul küldte ellenségeit, és saját alattvalóit kínzókamrába, s neve hallatán a legbátrabbak is remegve roskadtak össze. Saját magát istenné nyilváníttatta, s szerte a birodalomban templomokat emelt saját tiszteletére, ahol a kijelölt papoknak naponta imádkozniuk kellett hozzá. Nyolc évesen került trónra, nem csoda hát, ha kényúr lett belőle, aki sértett gyermeki önérzetét hasztalan próbálta halálsikolyokkal gyógyítani. Kevés crantai boszorkányherceget ismernek név szerint a hetedkori történettudósok, de egyikük Ichtios, akit saját testőrei gyilkoltak meg, majd hűlő testét egy harci szekér után kötötték, s végigvonszolták Croton utcáin, a nép szívből jövő éljenzése mellett. Mivel a boszorkányhercegek olyan negyven felé szokták volt elkészíteni álomkristályaikat, senki nem gondolta volna, hogy a tizenkilenc éves Ichtios már régesrég rendelkezik ilyennel, egy eldugott kis hegyi kápolnában, amit saját dicsőségének szentelt. Hihetetlen mázlija volt, mivel halála után órákkal megrohamozta templomait a feldühödött tömeg, s mindet porig is rombolta, az egy feketevölgyit kivéve. Ez ugyanis messze a hóhatár fölött helyezkedett el, s a két itteni pap egyszerűen itt hagyta a kis kápolnát, a helyieknek meg valahogy nem akaródzott olyan magasra mászni, hogy aztán odafent még a templomrombolás fárasztó gyönyöreinek is áldozzanak. Így a feketevölgyi templom szép lassan feledésbe merült. Teteje megrogyott, falai omladozni kezdtek, majd egy különösen heves földrengés utáni lavina az egész épületet belesodorta egy gleccserbe. Eleinte Ichtios egyre növekvő türelmetlenséggel várta, mikor téved már arra valaki, hogy átvéve fölötte az irányítást, megint élhessen, de miután belefagyott a gleccserbe,és nem volt túl sok esélye, hogy majd’ száz méternyi jégtakaró alatt valaki is rátalál, elgondolkodott helyzetén. Évezrednyi töprengés a jég süket csöndjében elég volt hozzá, hogy a dacos gyermek végre fölnőjön, és belássa egykori hibáit. Századévekre teljesen elborította egy addig teljesen ismeretlen érzés, a bűntudat. Sokáig azt hitte, jobb lenne, ha egy újabb földrengés eltörné a kristályt, és megszabadítaná szenvedéseitől, hisz amilyen kegyetlen volt annakidején másokkal, most épp oly kérlelhetetlenül vádolta saját magát. Ám lassacskán új érzések szivárogtak hozzá, a türelem, a megértés, az elfogadás, s végül a megbocsájtás. Igaz, hogy kicsit groteszkül hangzik, hogy a bűnös megbocsájtott saját magának, de ő ekkorra már régesrég túl volt olyasmiken, mint a képmutatás, vagy az alakoskodás. Megbékélt saját magával, s felfedezte a harmóniát. Évezredekig feküdt így, ám előbb – utóbb vége kellett, hogy szakadjon ennek a boldog állapotnak, hisz ha lassan is, de a gleccserek is mozognak. Ichtios egyre közelebb került ahhoz a ponthoz, ahol a gleccser elolvad, s jéghideg vizű patakként folytatja pályafutását. Szemek és fülek híján csak a környezetében felpislákoló tudatmorzsákból szerezhetett tudomást róla, hogy kikerült a jég szorításából. Pásztorok találták meg, s velük telepatikus úton kommunikálva szerezte első benyomásait erről az új világról, ami olyannyira más, és mégis annyira azonos azzal, amit ő valaha ismert. A kézenfekvő megoldás persze az lett volna, ha elrabolja valamelyik pásztor testét, és így fedezi föl a völgyet, de a lény, amivé a hosszú rabság alatt vált már elborzadt attól, hogy esetleg ártson embertársának. Először a pásztorok istenként tisztelték, s ő úgy vélte, hogy ez csak egy ártatlan hóbort, így nem tett ellene semmit. A pásztorok építettek fölé egy kunyhót, és mindenféle apróbb áldozati ajándékokat hordtak elé.

Egy nap az egyik pásztor, amint “beszélgettek” egy érdekes képet villantott föl előtte, egy apró fakunyhót, benne egy kristállyal, körberakva rothadó Illouquid – fejekkel. meg is kérdezte, merre van ez a kegyetlen kolléga, hátha beszélhetne vele, és jobb belátásra téríthetné, és megmagyarázhatná neki, hogy az erőszak nem megoldás, az ember- izé Ilouquidáldozat pedig még kevésbé. Ő volt a legjobban meglepve, amikor kiderült, hogy ez ő, és derék imádói tiszteletük jeléül a mocsarakban élő Illouquidek levágott fejeit hordták elé áldozatul. Feldühödött, majd azonnal meg is rémült, hisz a hirtelen felbuzgó harag egykori önmagát juttatta eszébe, akiről azt hitte, örökre maga mögött hagyta. A pásztor felkiáltott fájdalmában, ahogy Ichtios az agyába túrt, és előráncigálta emlékei közül az igazságot. Amióta kikerült a gleccserből, Ichtios senki agyában sem nyúlt olyan emlékekhez, amiket az nem önként kínált fel. Hamar kiderült, hogy Kecskeszagú Godofréd, mint megtaláló, és mint önjelölt próféta egy csinos kis teokráciát rendezett be Feketevölgyben, önmagával, mint főpappal az élen, és rabszolgaszerző háborúkat indított a békés Illouquidek ellen. Mire amazok is védekezni kezdtek, és jelenleg épp totális háború folyik a két falu közt. Ichtiost elkeserítette ugyan a dolog, de azért nem hagyta ennyiben. Azonnal megrendszabályozta elkanászodott népét, majd megpróbált beszélni az Illouquidekkel is. A főkolomposok testét erőszakkal elfoglalva békekövetként ment az Illouquidekhez, elsőként természetesen a főpappal Kecskeszagú Godofréddel kezdve. Az első négy követ meghalt. Az ötödiket megcsonkították, a hatodik épségben hazaért, és elhozta a Mocsári Nép békeajándékait, egy kosár szárított halat, egy hínárból font palástot, és egy fából faragott, teknőcpáncéllal ékesített koronát.

Ichtios szerette volna, ha népe – mert már úgy gondolt Feketevölgy lakóira mint az ő népére – tanul mások hibáiból, és tanítani kezdte őket. Beszélt nekik az előítéletekről, az agresszióról, a gyűlöletről, a gyilkolásról, a kegyetlenkedésről, és nem tagadta azt sem, hogy valaha maga is ezek szerint élt. Beszélt nekik ezen érzések feleslegességéről, és kártékonyságáról. Ők hallották, és belátták szavai igazát. Aztán beszélt nekik a megbocsájtásról, a szeretetről, az elfogadásról, a nyíltságról, a türelemről, a békéről, s a harmóniáról. Ők hallották, és belátták szavai igazát. Aztán beszélt nekik az istenekről, akik kicsinyesek, könyörtelenek, az embereket sakkfiguraként tologatják saját ködös céljaik érdekében, és megrontanak mindent, amihez csak hozzáérnek. ők a háborúk okai, ők választják el egymástól az embereket, ők vernek éket testvér és testvér közé. Feketevölgy népe hallotta, és megértette szavai igazát. ezek után beszélt nekik az emberről, a belső erőről, a harmóniáról, a békéről, és a nyugalomról. Ők hallották, és belátták szavai igazát.

Ezek után bejelentette, hogy hamarosan vándorútra indul majd, hogy még jobban vezethesse népét, s hogy minél jobban megismerje a világot maga körül. Addig is, míg a kristályban újra fel nem gyúlnak a fények, éljenek tanításai szerint, és ne csüggedjenek. Majd alkut kötött egy, a déli bérceken átvergődött renegát Kráni fejvadásszal, összeolvadtak, s elhagyták a völgyet. A következő ötven évben bebarangolták egész Ynevet északtól délig, kelettől nyugatig. Ichtios varázstudománya, és Kelmar (ő volt a fejvadász) képességei segítségével nemcsak, hogy túlélték ezt a hihetetlen utat, de sikerült elérniük, hogy egyetlen hatalom sem figyelt fel rájuk, szinte észrevétlen járhatták be a birodalmakat. Közben összebarátkoztak, olyannyira, hogy Ichtios készített Kelmarnak egy saját álomkristályt, amit hazaszállíttattak Feketevölgybe, s Ichtiosé mellé állíttattak az időközben felépült sziklatemplomban. Mikor Kelmar teste végleg meghalt, – hetvenvalahány évesen, végelgyengülésben – hirtelen felizzottak a kristályok, s Feketevölgy népe örvendezett, hisz tanítójuk hazatért, s hozott magával egy új prófétát is.

Ichtios kedvtelve nézegette népét. Nem lettek teljesen ateisták, hisz elfogadták az istenek létezését, de nagy ívben tojtak rájuk. Az egész völgyben nem akadt egyetlenegy hívő sem, nem volt egy szál templom, egy oltár se, sőt, gondolataikat sem vesztegették a haszontalan églakókra, jól megvoltak magukban.

De mint minden aranykornak, ennek a boldog állapotnak is hamar vége szakadt. Az egyik hegyoldalban omladozott egy ősrégi Sogron – templom. Senki oda sem bagózott rá sokáig, hisz minek is mentek volna oda. Míg aztán egy négyszáz évvel ezelőtti napon hatalmas villám vágott a romokba, üvegessé olvasztva mindent, ami csak maradt az egykori templomból. egy ideig izgatott találgatások folytak arról, vajon mi lehetett ez a jelenség, és miért volt, de aztán abbamaradtak, mivel minden csoda három napig tart. Nem is vettek észre semmi változást sem, amíg valaki szét nem tépte az egyik lápi tanya lakóit. Sokat nyomoztak, míg végre kézre kerítették a tettest, Micu bá’t, akit épp egy hete temettek el. Gyorsan elégették, és nem fordítottak rá több figyelmet, hisz Yneven olykor megesik, hogy valaki visszatér. Azonban itt nem olykor – olykor esett meg ez, hanem innentől kezdve minden egyes halott borzalmas élőholtként tért vissza, senki sem nyugodott békében a hegyi temető neki készített rácsán. Feketevölgyet szinte elárasztották az élőholtak. Nem is ez volt a legrosszabb, hisz csak elenyésző hányaduk vadászott emberekre, hanem, hogy ezek mint kiderült nem csak egyszerű tudatlan zombik voltak, amiket valami mágikus zavar feltámasztott, hanem valódi, teljesértékű, lélekkel bíró élőholtak, akik teljes egészében megőrizték egykori személyiségüket. A helyzet kezdett kritikussá válni, ahogy egyre több Elveszett (így nevezték ezeket az élőholtakat) kóborolt a hegyekben, a pásztorok lassan nem mertek kimenni a kecskékkel, visszahúzódtak a lápvidékre, de ez sem segített, hisz igaz, hogy csak kevés élőholt őrült meg, és támadt emberekre, de az isépp elég volt a helyieknek, akik bár harcedzettek voltak – hisz innen nem esik messze a Fekete Határ, még ha járhatatlan bércek nehezítik is az utat – de az Elveszettek ellen nem sokat tehettek. Nem segített a helyzeten Ichtios megfigyelése sem, miszerint az elpusztított élőholtak lelke nem lel nyugalmat, hanem sikoltozva szétszakad, és örökre megsemmisül. Hogy ölhetné meg az ember végleg és visszavonhatatlanul a saját apját, vagy nagyapját? Feketevölgy lakossága az Illouquidekkel együtt is alig éri el a 70.000 főt, itt jóformán mindenki ismer mindenkit.

Ichtios és Kelmar is egy – egy önként jelentkező testét elfoglalva indult el válaszok után. Számlálatlan pap, bölcs, halottlátó, jós, sámán teológus, varázsló, meghallgatása után jutottak a riasztó következtetésre: Az istenek elfelejtették Feketevölgyet. Nem megátkozták, hanem tudatosan kitörölték halhatatlan elméjükből a völgy létezésének tényét. És emiatt Feketevölgy a magasabb síkokon nem része az Elsődleges Anyagi Síknak. Ugyanúgy ki – be lehet járni a völgyből, mint eddig is, de a völgy határain belül megszakad az Örök Körforgás. Az itteniek lelke nem kerülhet be a lélekvándorlás megszakítatlan folyamatába, tehát megreked az anyagi testben, és azt ilyen gusztustalan létre kárhoztatja.

Ichtios teljesen magába roskadt, hisz az ő eretnek tanai miatt bűnhődik népe. Azonnal megoldást próbált keresni. A legnyilvánvalóbb az lett volna, ha a haldoklókat kiviszik a völgyből, hogy odakint haljanak meg, hogy békét találhassanak. Ez elméletileg működik, gyakorlatilag azonban a haldoklók általában nem bírták ki a majd’ kétszáz mérföldes hegyi utat, és még a völgyben elpatkoltak. Minden jobb meggyőződése ellenére papokkal is konzultált, rengeteg isten papja jött el körülnézni, de mind – mind csak a vállát vonogatta. A völgyben semmilyen isteni eredetű mágia nem működik. Ha valamilyen papi keresőmágia célpontja itt rejtőzködik, a mágia eredmény nélkül foszlik szét, a völgyben a papok minden hatalmukat elvesztik, az istenek követei nem hajlandóak belépni a területre.

Végül nagy nehezen rájöttek egy amolyan félmegoldásra: Minden haldoklónak készítettek egy személyre szóló, lélekcsapda varázsjellel felruházott drágakövet, amit egy bőrszíjról lógó szütyőben akasztottak a nyakába. Az ötlet fényesen bevált, a holtak lelkét a kő azonnal magába szippantotta, a testek békében pihentek, s az eredeti terv szerint lazán ki lehetett őket szállítani a völgyből, kényelmesen, akár csoportosan, majd a völgytől biztonságos távolságban meg lehetett törni a varázsjelet, kiszabadítva ezzel a lelkeket. Azonban nem várt komplikációk jöttek elő. Mivel a köveket Ichtios és Kelmar sziklatemplomában raktározták, hamar kiderült, hogy a kövek lakói Ichtiossal, Kelmarral, valamint egymással is símán kapcsolatba kerülhetnek, és egy amolyan közös tudat félét alakítanak ki. Szabadon áramlottak köztük a képek, hangok, egyéb érzékszervi benyomások, érzelmek, gondolatok, egyszóval minden. Ezt nevezik a helyiek Álomnak. Ez még nem lett volna baj, de kiderült, hogy a lelkek szeretnek itt lenni, és még egyáltalán nem sietnek visszatérni a reinkarnáció magasztos, ámde félelmetes körforgásába. Az egyre szaporodó kövek egész mini – mennyországot alakítottak ki maguknak, ami egyre szebb lett, ahogy egyre többen költöztek be. Valami olyasmi alakult itt ki, mint az Antiss, az álmok síkja. És ha valamelyik lélek belefáradt a nagy nyüzsgésbe, egyszerűen kivitték a völgyön kívülre, és megtörték a lélekcsapda varázsjel vonalait, szabadon eresztve ezzel a lelket.

Jelenleg ez a helyzet Feketevölgyben. Azonban van hogy hiba csúszik a számításokba. Évente hatvan – hetven élőhalott így is terem, hisz igaz, hogy a völgy minden lakójának a nyakában ott függ a személyes lélekcsapda varázsjele – Lélekkőnek hívják – , de például az ide érkező utazóknak rendszerint nincs (nem mintha olyan sokan érkeznének), és van, hogy a helyiek is elhagyják a sajátjukat. ez leginkább gyerekekkel szokott előfordulni, hisz ők hajlamosak elhagyni a bőrszütyőt, vagy otthon felejteni, vagy egymás közt elcsereberélni, meg ilyesmi. Így jelenleg a hegyekben élő Elveszettek 90% -a 14év alatti gyerek. (mármint halálakor 14 alatti) Az elveszettek lelkeit nem nagyon lehet megmenteni, mivel csak egy módon lehet kiszabadítani testük börtönéből: ha levágják őket. Az pedig kockázatos, lévén,hogy a lélek hajlamos ettől a második traumától végleg szétfoszlani, illetve a lelkek befogása sem egészen megoldott.

1-Tó
2-Nádas
3-Tőzegláp
4-Út
5-Patak
6-Gleccser
7-Kővár
8-Illouquid falu
9-Ork falu
10-Sziklatemplom
11-Szőlőteraszok

Egyszóval ez Feketevölgy, aminek hangulatára erősen rányomja a bélyegét az utóbbi 400 év története. Sok családnak van valakije az Elveszettek közt. Éjjelente néha látják is őket mozgolódni a hegyi ösvényeken, vagy a lápban. Néha, nem tudni miért, tüzeket gyújtanak, körülülik, és kísérteties hangon vonyítanak hozzá. Lássuk részletesebben az egyes helyszíneket:

Orkok
Egy olyan száz éve befogadtak egy ork pária nemzetséget, akik a tó partján telepedtek le, és igencsak megszelídültek, az Illouquidektől megtanultak halászni, ezenkívül a falujukat is védik az esetleg megőrült illouquid Elveszettektől, tisztes zsoldért cserében (Ez leginkább hal, és különböző használati tárgyak (kötelek, kosarak, házak, csónakok, miegymás)).
Feketevölgyben egyetlen szervezett katonai ereje a Csuklyások. Ezek amolyan polgárőrök, akiknek egyetlen feladata az őrült Elveszettek levadászása. Épp ezért csuklyát hordanak, két apró szemnyílással, hogy elrejtsék szégyenüket, amiért saját rokonaikat öldösik. Amióta beköltöztek az orkok, ők adják a Csuklyások 80%át. Mivel így a teljes ork népesség elég jól elfoglalja magát (Csuklyás, az Illouquid falut védi, őrjáratozik, halászik) meglepően békésen éldegélnek errefelé. Na meg számukra hihetetlen vonzereje van a halhatatlanságnak, hisz az ő lelkük egyébként elpusztulna a halál pillanatában, de így, hogy ők is kapnak lélekköveket, elérték az általuk legjobban vágyott tényleges halhatatlanságot. Épp ezért az orkok bármit megtennének, hogy megőrizzék ezt a titkot, hisz ők csak egy nem túl népes párianemzetség, akik itt saját törzset alapítottak. De mi lenne, ha ennek a helynek a híre eljutna más törzsekhez is, olyanokhoz, akiknek vadász, és harcos – nemzetségeik is vannak? Egy év sem telne bele, és őket simán kiszorítanák innen. Épp ezért minden, a Feketevölgy hírének terjesztésére irányuló kísérlet az orkok heves ellenállásába fog ütközni.Épp ezért szokták az esetlegesen dél – délkelet felől jövő vándorokat, főleg az orkokat rövid úton eltenni láb alól, nehogy véletlen elvigyék a híreket a Fekete Határon túl lakó fajtársaiknak, hisz kinek hiányozna egy kráni hadjárat? Ezenkívül habozás nélkül széttépnek bárki mást is, aki rájött a lélekkövek titkára, és van elég botor hozzá, hogy ezt az orkok tudomására hozza.

Még egy érdekesség: Az ork gaugok nem kapnak lélekkövet. Az apák szerint teljesen fölösleges volna az élő Ősök közé olyan porontyokat engedni, akik még nem bizonyították kellően az élethez való jogukat. Az Elveszettek közt még sincs egy ork sem, hisz halálukkor az ő lelkük megsemmisül, így belőlük sohasem lesz Elveszett. Talán ez a völgybéliek legnagyobb mázlija, hisz nem sokan tudnának megállni egyélőhalott ork előtt, hát még ha falkába verődnének! Állandó őrjárataik cirkálnak a völgyet délről határoló hegygerinc (a Tarajos) túloldalán, akik a fentebb említett kíváncsiskodókat hivatottak elriasztani. Figyelik a völgybe vezető egyetlen utat is, és a lélekköveket hozó kereskedők karavánjait több napi járóföldről követik, gondoskodva ezzel az áru biztonságáról. Összességében véve boldogok, hisz a megvadult Elveszettek, és a Kránból nagyritkán áttévedő fenevadak, miegymások kellő harcolnivalót adnak a törzsnek.

KM: Az orkok veszélyesek! Ezt éreztesd is a játékosokkal. Ez nem valami keresztényi egység a közös szeretetben, hanem kőkemény szükségszerűség. Nem szívesen beszélnek idegenekkel, és nem igazán szoktak segíteni sem nekik. Az idegen orkokat pedig ha lehet, még jobban utálják. Ha pedig az idegen egy ork törzs vadász, netán harcos nemzetségéből származik, szinte biztos az azonnali, rút halál.
Fontosabb Njkk:

Feketelábú Garouk, törzsfőnök: Sok szempontból könnyebb helyzetben van, mint egy igazi ork főnök, de sok szempontból nehezebben is. Egyetlen nemzetséget vezet csak, amiben nincsenek se sámánok, se énekmondók. Így a nemzetségen belül gyakorlatilag nincs belső hatalmi harc, ám évről – évre keményen meg kell küzdenie, nehogy népe teljesen elveszítse azonosságtudatát, és udvari orkokhoz hasonló csürhévé zülljön. Ugyan kinevezett pár “Énekmondót”, akik szorgalmasan “gyűjtik” (legtöbbször inkább kitalálják) a Teknős törzs legendáit, de ezek nem igazán vetekedhetnek az igazi ork énekmondókkal, és nem változtathatnak a tényen, hogy a Teknősök legendáinak nagy része elveszett. Népe bölcs vezérnek tartja a 43 éves, agg törzsfőt,és nagy valószínűséggel halála után legidősebb fiát teszik majd törzsfővé, akiben újjáéledtek apja erényei.
“Miért lennék elégedetlen? Itt van hús, van harc, és még az ősök is tovább élhetnek, mint ahogy az a magunkfajtának megadatott.”
“Az Elveszettek? Miért izgatnának? Erősek, az igaz, gyorsak is, nehéz is levágni őket, de akkor is csak emberférgekből lettek, azokkal meg csak elbánunk valahogy. Szerencse, hogy mi nemígy érünk véget. Pár ezer ilyen ork harcossal kiverhetnénk egy egész harcos – nemzetséget a Külső Tartományokból.”
“Harcolni az emberekkel? Hogy gondolod. Ők éltetik atyáinkat a bűbájos kavicsokban! Ők tartják fenn az Álmot! Ne találd már ki, hogy veszélyeztetem Élő Őseimet! ”

Illouquid falu
Az emberek csak Mocsárnépnek hívják az Illouquideket, amit ők nem bánnak, hisz meglátásuk szerint jól illik rájuk a név. Elég zárkózottak, és szemérmesek valamiért nem nagyon szeretnek közösködni a völgyet lakó többi két fajjal. A Mocsárnépnél tabu saját fajtársat ölni, és ők a tabut kiterjesztették az Illouquid Elveszettekre is. Így hamar halomra ölte volna őket az a pár elborult elméjű elveszett, ám ők alkut kötöttek a Teknős törzzsel, akik némi anyagi javadalmazás fejében megvédik a falut. A Mocsárnép tagjai is Elveszettekké válnának haláluk után a Lélekkristályok nélkül, így elég keményen kell dolgozniuk, hogy minderre előteremtsék az anyagiakat. Főbb exportcikkük a hal, amivel ők látják el Kővár lakóit, illetve a teknőspáncélból készült gyönyörű ékszerek, valamint a teknőstojás, ami igen keresett, és drága csemege, bár elég nehéz megoldani a szállítását. Mivel természetüknél fogva békések, az ő Elveszettjeik jóval kevésbé hajlamosak megőrülni. Mindazonáltal minden Elveszett emlékére faragott kopjafával jelölt jelképes sírt készítenek, amit elégetnek, ha az adott Elveszettet elpusztítják. A mocsári falu szélén rengeteg kopjafa áll, mondhatni nyugtalanítóan sok.

KM: Az Illouquidek nagyon visszahúzódóak. Senkivel sem érintkeznek szívesen, mindazonáltal békések.
Fontosabb Njkk:

Ezüst Helms, törzsfőnök: Csendben vezeti népét, akik ugyan még egy hangyányit bizalmatlanok vele szemben, hisz apja halála, és az ő vezéri székbe kerülése óta még csak három év telt el, de úgy tűnik képes lesz elvezetgetni népét.
“Nekünk jó itt. Nem háborgatnak, és elég jól meg is élünk a lápból. Kívánhat valaki ennél többet?”

Pikkelyes Dottir, sámán: Ő az egyetlen őslakos pap Feketevölgyben. Amikor az istenek elfelejtették a völgyet, a maroknyi, ősei vallásához még ragaszkodó, és az Iszapban Lakozót tisztelő Illouquid is elpártolt a sámántól, hisz hiába szólította a Mélyben Alvót, semmit sem tehetett az elharapózó őrület ellen. Azonban az akkori sámán erős esküvéssel fogadta, hogy akkor sem hagyja kiveszni a vallást, és fogcsikorgatva kitartott hite mellett. A mai napig is sámánként funkcionálnak utódai, bár jobbára csak a füvek – fák – hínárok alapos ismeretét fordíthatja a törzs javára. Dédelgetett terve, hogy egy nap átveszi az uralmat a törzs felett, és visszatéríti őket Iszapban Lakozóhoz, aki cserében biztosan fölemeli átkát a völgyről. Nem is ez teszi igazán veszélyessé, hanem hogy titokban összeszűrte a levet a három Kővári boszorkánymesterrel, és segítségéért cserébe kitanították, így most már 3. szintű boszorkánymester. Még senki előtt sem fedte fel hatalmát, amolyan utolsó adunak tartogatja. Van 10 – 20 híve is, akik titokban visszatértek a régi valláshoz. A falu lakói leginkább csak megmosolyogják őket.
“Az Elveszettek is azért lesznek, mert megtagadtuk a Mélyben Alvót. Csak az ő segítségével vethetünk véget a hideg pestis tombolásának.”
” Vannak barátaim. Nagyhatalmú barátaim, és vannak támogatóim a népemből is. Ha esetleg valaki változtatni akarna ezen az áldatlan állapoton, biztosra veszem, hogy az Illouquidek nagy része mellénk állna, sőt, komoly támogatást kaphatnánk az orkoktól is.”

Emberek
Kővár a völgy embervárosa. Nevével ellentétben nincsenek falai, vagy egyéb védművei. épp elég védelmet jelent a Teknős törzs, a hegyekben, és a lápban kóborló Elveszettek, na meg Feketevölgy veszett híre, hogy senki se akarja megtámadni. Inkább csak olyan városka, hisz alig van húszezer lakosa. Az itteniek fő foglalatosságai a kecskepásztorkodás, a tőzegkitermelés (a tőzeget sok mindenre lehet használni, tüzelőanyagnak, szigetelésre, trágyának, meg még vagy ezer felhasználása létezik a szűrőtől a pelenkáig), és a kovácsmesterség.

A tőzegbányászok érdekes munkát végeznek. Elhalt tőzegmoha – kockákat vágnak ki a lápból, ezeket kirakják száradni, majd befuvarozzák Kővárra. Ennek egy bökkenője van, hogy gyakorlatilag az egész nyarat kint töltik a tőzegláp mélyén. 10 – 15 fős csoportokban dolgoznak, és sosincs túl messze jobbjuk a fegyverüktől. Ugyebár a láp zsombékokból és semlyékekből áll, és a nap nagy részében köd lepi be, úgy kb 11 től 3 ig szokott valamicskét feloszlani a tejfölsűrűségű pára, egyébként a látótávolság méterekre rúg. Nem véletlen, hogy a bomlott agyú Elveszettek legtöbb áldozata tőzegbányász. Nyilván nem csinálnák ezt a munkát, ha nem lenne rajta tisztes haszon. Így is van, hisz a völgy oldalai túl meredekek ahhoz, hogy említésre méltó erdő nőjön rajtuk, inkább csak amolyan törpefenyőkkel lazán telehintett füves – zuzmós sziklaoldalak, nagyon vékony talajréteggel. Így a völgyben élők a hosszú és kemény tél alatt (A völgy elég mélyen fekszik, tehát itt egyébként kellemes lenne az idő, ám télen a megélénkülő nyugati szelek csontig hatoló hideget hoznak a völgybe a Krán – hegység bérceiről.) a tőzegbányászok munkájának gyümölcsére vannak utalva.
A pásztorok nem túl izgalmasak, kecskéket legeltetnek a hegyoldalakon.

A kovácsok a legtitokzatosabbak a völgy lakói közül. Egy titkos eljárással, amit féltékenyen őriznek, valamilyen fekete filmréteget bűvölnek a pengékre, és amíg ez a pengén van, az túlütés nélkül is azonnal ÉP sebzést okoz az élőholtaknak, a fegyver eredeti sebzésének felével egyenértékűt. (Magyarul fegyver, sebzés kidob, eloszt kettővel, ezt egyből ÉPben) Ezen tulajdonságát a fegyver addig tartja meg, amíg rajta van a fekete filmréteg. (Ez olyan heti 2 harcot számolva kb 1 év. Gyakoribb használatnál értelemszerűen csökken ez az időtartam, ritkább forgatás esetén pedig növekszik. Ha tulajdonosa nem használja a pengét, a filmréteg érintetlen marad akármeddig.) Érthető okokból ezek a kardok, tőrök, csatabárdok igen keresettek, és csengő arannyal fizetnek értük a messziről jött kereskedők. Még soha senki sem jött rá, mi lehet a titkos módszer, amivel a pengéket kezelik, pedig elég egyszerű. A fekete réteg egy olyan ember vére, akinek a gyermeke az Elveszettek közt van, és amit egy egyszerű kis rituáléval rágőzölnek a fegyverre. Ettől lesznek ezek a kardok ilyen hatalmasak, a szülő fájdalmából táplálkozik az erejük.
Folyik a déli lejtőkön némi szőlőművelés is, de az nem túl jelentős, mivel a készterméket nagyrészt helyben fogyasztják el az emberek, vagy az orkok (Az Illquidek nem, ők valami miatt borzasztó undorító ízűnek tartják a szőlőlevet. Ők inkább mézsört kortyolgatnak.)
A GDP nagyját nyilván a kovácsok adják össze, akik a legkelendőbb terméket állítják elő, és amikért fizetségképpen legtöbbször lélekkőnek való drágaköveket kérnek. Ez a völgy hivatalos valutája ugyanis, a nyers drágakő, bár Kővárott elfogadnak minden létező értékhordozót.
Kővár a nevével ellentétben egy nagyobbacska falu. Az igaz, hogy a helyiek érdekesen építkeznek: Habarcs nélkül rakott, egymáshoz tökéletesen illeszkedőre csiszolt hatalmas bazaltdarabokból készítik a házak falait, amire fagerendákon nádtetőt raknak. Nem véletlen, hogy Kővárott olyan 20 – 30 évente egyszer épül csak új ház, mivel a természetes szaporulat sem túl nagy.

Az emberek errefelé mind barátságtalanok, és mogorvák az idegenekkel. Nem fogadják őket egykönnyen a bizalmukba, és nem igazán beszélnek senki idegennek az Elveszettekről, a Sziklatemplomról, vagy a Lélekkövekről, és legfőképpen Ichtiosról, illetve Kelmarról. Épp ezért van, hogy a völgyben élő kevés külhoni nem igazán tudja, mi folyik körülötte.

KM: Kővár a legfőbb hangulatelem a modulban. Az itteni emberek kívülről sötétek, mogorvák, szófukarak, de ez nem jelenti, hogy eredendően ilyenek. Ők is épp úgy szeretnek vigadni mint bárki más, bár mondjuk az igaz, hogy kevesebb lehetőségük van rá, mint bárki másnak. Azonkívül az idegenekkel szemben bizalmatlanok. Az ő meglátásuk szerint minden nyomorúságuk abból fakad, hogy a külvilág egyszerűen nem képes elviselni, ha valaki más, mint a többiek. A külvilágiakat csak nem kedvelik, de az istenek papjait leplezetlenül megvetik. Ami hozzátéve, hogy a völgyben nem működik a papi mágia, elég komoly hátrányba hozhatja a pap karaktereket.
Fontosabb NJKk:

Cicomás Godofréd: Annak a bizonyos Kecskeszagú Godofrédnek egy igen késői leszármazottjáról van szó, aki azonban nem igazán emlékeztet nevezetes ősére. Gúnynevét onnan kapta, hogy nem igazán kedveli a Völgyben megszokott vastag, sötét ruhadarabokat, hanem helyette inkább világosabb, színesebb, és finomabb anyagú cuccokat hord, amik már messziről felismerhetővé teszik. Névleg ő Kővár királya, de ez igazán nem jelent semmit, amolyan polgármester – féle csak. Bármikor leválthatják népszavazással, ám amíg ő a “király”, jogosult a teknőcdíszes fakorona, és a hínárpalást viselésére. Ő felelős a tőzegkitermelésért, és így a tüzelőellátásért, na meg a folyamatos drágakő – ellátásért, azaz közvetve a kereskedelemért. Egyenlőre a Völgy jó helyzetben van, hisz az élőhalottölő pengék rendkívül keresettek, és mivel a Lélekköveknek nem muszáj nagynak lenniük, csak tiszta szerkezetűeknek, elég jók a cserearányok. Ezenkívül ő irányítja a Csuklyásokat is, általában Ichtiossal egyeztetve szokta kiadni a parancsot egy – egy Elveszett levadászására. Mivel Kővár társadalmi berendezkedése fingi – lingi hegyifaluhoz mérten elég fejlett (nem csoda, hisz Ichtios szervezte meg, aki annak idején a Crantai birodalmat igazgatta), ő állami hivatalnoknak minősül, és Kővár pénzéből kap fizetést. A város bevételeinek nagy része a kereskedelemre kivetett adókból származik, illetve a Sziklatemplom fenntartásáért kivetett adókból. (Igen, a helyieknek fizetnie kell a sziklatemplomban nyugvóőseikért. Azért ez nem olyan veszélyes, hisz különböző értékű falifülkék vannak, attól függően, milyen közel helyezkednek el Ichtios vagy Kelmar álomkristályához. Az elhelyezkedés semmit sem befolyásol, minden Lélekkő pontosan egyenrangú a közös álmon belül, inkább csak presztízskérdés, ki hova rakatja felmenőit.)Cicomás Godofréd megrögzött konzervatív, irtózik minden újdonságtól. Jelenleg tökéletes vezető, hisz a Teknős törzsének beköltözése óta semmilyen komolyabb változás nem zajlott le a völgyben.
“Kérem, Uraim! Biztos vagyok benne, hogy meg tudunk egyezni az adókedvezmény mértékében, hisz mindannyiunk érdeke népein kölcsönös barátsága.”
“Jól van, kapsz még egy év haladékot, de ha akkor sem fizeted be a Polc árát, könyörtelenül lejjebb költöztetem a nagyszüleidet.”
“Tessék, egy kis gyorssegély, amíg a fiad elég nagy nem lesz, hogy pótolhassa korán elhunyt apja jövedelmét.”
“Nem helyes, hogy errefelé senki sem törődik a divattal. A külhoni kereskedők szemében így egyszerű bugrisoknak tűnünk.”

Cserzett Goredear, a tőzegbányászok vezetője: Hallgatag, medvetermetű, ráncos arcú ember. Sok mindent látott már életében, sok olyat, amit nem kellett volna. Legtöbbször ő és szaktársai találkoznak először az őrült Elveszettekkel, és így első kézből szerezhetnek tapasztalatokat a szenvedésről, tébolyról, reménytelenségről.
“Nem helyes, hogy ilyen kis beleszólásunk van csak a város ügyeibe, hisz a mi szakmánk a legfontosabb, mi látjuk el tüzelővel az egész völgyet, amire nagy szükség van a téli hónapok kemény hidegében.”
“Mit tudsz te a félelemről? Amikor rajtakapod a saját ötévesen elveszett unokádat, aki épp azzal van elfoglalva, hogy a cimborád arcáról rágja le a húst, az az igazi félelem. Nem a saját életedet félted, hanem a gyermekét.”

Bekecs Nándor, a pásztorok vezetője: Az öreg már hetven fölött van, mégis havasi zergéket megszégyenítő fürgeséggel mássza a hegyi ösvényeket, és mindemellett mindíg van egy – egy lesajnáló szava mindenkihez, akivel találkozik.
“Nem helyes, hogy ilyen kis beleszólásunk van csak a város ügyeibe, hisz a mi szakmánk a legfontosabb, a Kővárott fogyasztott hús durván fele kecskehús, nélkülünk felkopna a többiek álla, hiába bármilyen ügyesek a halászok.”
“Mi az, hogy nem bírod a tempót? Én a te korodban kétszer meredekebb kaptatókon rohangásztam föl – le. Eh, ezek a mai fiatalok!”

Del Dios Morner, a szőlősgazdák vezetője, és a völgy egyetlen lepárlójának tulajdonosa: Kövérkés, borvirágos orrú figura, lerí róla, hogy maga sem veti meg az általa termelt italokat. Tulajdonképpen nincs túl sok szőlő a völgyben, exportra már nem marad, de igaz, ami igaz, a hideg téli napokon tényleg jól esik egy korty konyak.
“Nem helyes, hogy ilyen kis beleszólásunk van csak a város ügyeibe, hisz a mi szakmánk a legfontosabb, hisz mi állítjuk elő az orkokkal való kereskedelem legfőbb cserealapját, az égetett szeszt.”
“Mi az hogy karcos?!! Ennél jobb pálinkát nem találsz ezermérföldes körzeten belül sehol. És ha hordóból csapolom, nem flancos figurás üvegből? És ha bádogbögrébe adom, nem kristálypohárba?”

Kormos Saulus, a kovácsok vezetője: Valószínűtlenül izmos, fekete, égésnyomokkal tarkított bajszos – szakállas férfi. Bal szemére vak, egyszer szikra pattant bele. Igen szereti a pálinkát, és gyakran látható a helyi kocsmában, amint nagy hangon anekdotázgat, épp. Igen kedveli még a pikáns történeteket, és a vaskos ugratásokat, aminek azért nem mindenki őrül Kővárott.
“Nem helyes, hogy ilyen kis beleszólásunk van csak a város ügyeibe, hisz a mi szakmánk a legfontosabb, hisz mi állítjuk elő a pengéket, amikért cserébe a nyers drágaköveket kapjuk a Lélekkövekhez.”
“Látod, fiam, ha így hajlítod a vasat, erősebb lesz, nem roppan el olyan könnyen. Hogy miért fontos? Hát, mert ez jelentheti a különbséget élet és halál közt a csatamezőn, fiam! Hogy ezek úgyis exportra mennek? meg vagy te őrülve fiam, szerinted apádéknak honnan lenne egyébként az a rubint, amit a nyakadban hordasz, ha nem ezekért a pengékért cserébe? Épp hogy az exportpengéknek kell a legeslegjobbaknak lenni, hisz csak a minőség biztosíthatja, hogy mindíg legyen vevő is rájuk.”

Ichtios, az álomkristály lakója: Róla már nagyon sok szó esett. Ő a Völgy tulajdonképpeni uralkodója, bár ezt ő jobban szereti úgy megfogalmazni, hogy tanácsokkal segíti az itt élőket. Amolyan legfelsőbb bíróként is funkcionál, ugyanis ha Godofréd sem tud igazságot tenni valamilyen vitás ügyben, Ichtioshoz fellebbeznek, akinek ítéletébe minden völgylakó belenyugszik. Mostanában tervezi, hogy esetleg megint egy vándorútra indul, bár azÁlomban élő lelkek ezt ellenzik, attól félnek, hogy megszűnne az Álom, ha Ichtios elhagyná őket. Épp ezért azt fontolgatja, hogy maga helyett Kelmart küldené, aki majd érkeztekor átadná neki tapasztalatait, de ezzel a tervvel az a baj, hogy nagyon félti Kelmart, első, és egyetlen igaz barátját, és nem biztos, hogy el tudná engedni.
“Kövesse két Csuklyás, Godofréd, legalább három napig, és ha teljesen biztosak benne, hogy megőrült, csak akkor vágják le.”
“Ne gyűlölködjetek. Az nem vezet jóra. Inkább próbáljatok meg valamilyen kompromisszumot tető alá hozni.”

Heir del Nerro, Darton prófétája: Heirrel furcsa tréfát űzött istene, aki tudvalevőleg kedveli az akasztófahumort. Egy éjjel álmot látott, amiben a Bosszúálló (Darton egyik angyala) mellett állt egy hegygerincen, és lenézett az előtte elterülő hegycsúcsokra. “Téríts és üdvözülsz!” Nem értette ugyan, kit kelen megtérítenie kopár, embernemlakta sziklacsúcsokon, de azért útnak indult. Külön könyvet töltenének meg a derék harcos (Heir nem pap. Egyszerű harcos, aki Dartonnak szentelte életét.) viszontagságai, míg elért Feketevölgybe, de úgy látszik, Darton áldásával járt, hisz épségben idejutott. Eléggé meglepődött, hogy ahol a látomásában csak kopár hegyek voltak, ott virágzó völgyet talált, de ezt istene közmondásos feketehumorának számlájára írta. Nagy buzgalommal kezdett prédikálni a piactéren, de hamar rá kellett jönnie, hogy ez nem egy közönséges pogány falu, ahova csak besétál, szépeket mond, mire mind a lábai elé borulnak. Két éve van a völgyben, de még senkit sem sikerült megtérítenie, hiába prédikál minden nap szorgalmasan. A két év alatt megismerte, és megszerette a völgy népe, mivel alapjában véve rendes fickó, bár az örökös térítési mániáján csak csendesen mosolyognak. Mostanában vissza is fogta magát leginkább a kocsmában látni, ahogy a vendégekkel diskurál, vagy lanton játszik, bús nótákat énekelve. Számtalan ajánlatot kapott már, hogy álljon be Csuklyásnak, tőzegbányásznak, vagy pásztornak, sőt, felajánlotta az egyik helyi mester, hogy kitanítja kovácsnak is. Sőt, még az orkok is meghívták a törzsükbe, (ami egy félelf esetében valószínűleg példátlan Ynev hetedkori történetében). ugyan nem tudja, de ő áll a legközelebb ahhoz, hogy Kővár lakói elvigyék Ichtioshoz, fölfedve ezzel előtte a völgy titkát. Heir természetesen tud az Elveszettekről, de nem lévén járatos a mágia egy formájában sem, nem igazán tudja őket hova tenni. Úgy gondolja, valami ősi átok ülhet a völgyön, és gyanítja, hogy Darton ennek megtörésére küldte ide. Nem is sejti, hogy Darton nem tud küldetéséről, hisz ő is elfeledte a völgy létezését. A Bosszúálló is azért kellett, mivel ő azért nem teljesen egylényegű istenével, s van annyi önálló tudatossága, hogy ilyen rejtélyes módon utalhasson a völgy létére, de több tőle sem telik. Bár az biztos, hogy nagy fegyvertény lenne, ha valahogy megoldhatná a problémát. én két valószínű megoldást látok: a, A völgyben mindenkit Darton hitére térít, és akkor az visszatérhet az istenek figyelmébe. b, Az Elveszetteket kivezeti a völgyből, el egy Darton szentélybe, majd ott elpusztítva őket, jó eséllyel visszavezetheti lelküket az Örök Körforgásba. (A KM kitalálhat teljesen új módszert is, vagy hagyhatja a francba az egészet. Mindkettő túlmutat egy szokványos kaland keretein.)
“Az rendben van, hogy Darton a sötét humor istene, de ez azért még tőle is durva volt. Vagy csak én nem fogtam még a poént.”
“Néha úgy érzem, az Elveszettek közt esélyesebb lennék.”

Jaheira con Irmaini, az erioni Irmaini kereskedőház képviselője, és kráni ügynök: Ötven körüli, már erősen hervadó szépségű, de valaha igen jó kiállású nő. Jaheira az Irmaini ház pasájának egyik ágyasától született lánya, aki születése jogán örökségre ugyan nem tarthat számot, ám Feketevölgyi teljhatalmú megbízottként különleges kegyben részesült: Használhatja az Irmaini családnevet. A feladata egyszerű: Leadni a rendelést a helyi kovácsoknak, hogy milyen fegyverekre lenne szükség, majd a kész darabokat összegyűjteni, és átadni az évente egyszer érkező karavánnak, ami egész Erionig szállítja, ahol is busás haszonnalértékesítik majd. Ezenfelül gondoskodnia kell még a ház Feketevölgyi raktárának és vendégházának karbantartásáról is. Nem túl bonyolult feladatok ezek, ám elég pöcsölős lehet, főleg a helyi kovácsokkal való egyezkedés. Igen, mindenki elgondolkodhat rajta, mi vitte rá mégis, hogy kockára tegye jó sorsát, pedig egyszerű a válasz. Egy férfi. Egészen pontosan a férje, Ilnion, aki a kráni Maida Salaquas teljes jogú beavatottja. (Ez elsőre kicsit furcsa lehet, de gondoljuk csak meg, Yneven többé – kevésbé egyenjogúak a férfiak és a nők, így nyilván kellenek olyan szakértők, akik a gyengébbik nem manipulálásához értenek.) Ő máig az egyetlen kráni ügynök, aki sikeresen beépült Feketevölgyben, és jelentéseket is küldözgethet urainak. Ő szervezte be Jaheirát, ami bomba üzletnek bizonyult. Ugyanis az Irmaini ház évente egy karavánnyi fegyvert visz csak el (Nem akarják telíteni a piacot, nehogy lemenjen az élőholtölő fegyverek ára.), ami tavasszal – nyár elején ér a völgybe, ám Jaheira és Ilnion szerveztek egy másik karavánt, ami ősszel érkezik, és rakományát kis kerülővel az egyik Külső Tartományba viszi. A lebukás esélye gyakorlatilag nulla, hisz igen valószínűtlen, hogy a két karaván találkozik, és amíg zökkenőmentesen megy az üzlet, az Irmaini ház bolond lenne bárkit is ideküldeni a világ végére. Azonkívül a kráni és az erioni piac gyakorlatilag teljesen különálló gazdasági egység, így még az sem tűnhet föl a derék kereskedőknek, hogy más is árul ilyen speckó pengéket. Külön segítség, hogy az itteniek nem veszik maguknak a fáradtságot, hogy megkülönböztessék egymástól a két legális kereskedőház karavánjait, így még egy esetleges elszólás sem kelt gyanút. A kráni karaván is az Irmaini klán felségjele alatt utazik, legalábbis az ork felderítők hatósugarán belül. Ráadásul az Irmaini klán kizárólag luxuscikkekkel kereskedik, így egyáltalán nem áll érdekükben növelni a kivitelt. Körülbelül harminc éve megy ezígy, minden résztvevő legnagyobb elégedettségére. Jaheira nem is tudja, hogy ennyi éve Szerelemvarázs hatása alatt áll, bár igazából nem is érdekli. Ő boldog, és a családja is. Ő maga is, és mind a négy gyermeke Lélekkövet visel a nyakában. Nem tudják, mire való, de Ichtios tanácsára adtak nekik egyet – egyet, mint rontástól védő és szerencsehozó talizmánt, és a helyiek megszólják őket, ha nem hordják, mivel tényleg megkedvelték a három vágottszemű kislányt (23, 18 és 16 évesek), valamint a 20 éves legénykét. (Igen, bennük jobban kiütközött a kráni vér, mint apjukban, bár ez errefelé senkit sem érdekel.) Illnion is kapott egyet, de ő nem hordja az övét, fél, hogy esetleg belezavarhatna saját varázslataiba. ő sem tudja, mire valók a Lélekkövek. Egyébként mind a négy gyerek 10és 20 éves kora közt Erionban tanult (Ez azt jelenti, hogy csak a kis Jaheira, és Brutius, a fiú van itthon, a két kisebb lány (Emma és Sylvana) jelenleg Erionban tanul.), az Irmaini ház iskolájában. Jaheira mély fájdalmára valószínűleg Brutius örökli majd utána a megbízotti tisztet, de neki is be kellett látnia, hogy a kis Jaheira bár gyönyörű, és hihetetlenül kedves, de elég lomha eszű, míg öccse amolyan igazi ravasz róka, így sokkal alkalmasabb erre a feladatra. Jaheira egyszer fél füllel hallotta Ichtios nevét, úgy sejti, ő a helyiek titkos istene lehet, aki megátkozta népét valami múltbéli bűnük miatt, és ők a rengeteg drágakővel a haragvó istent akarják lecsillapítani. Szerinte azoknak a gyerekeiből lesz Elveszett, akik nem hódoltak elég értékes ajándékokkal gonosz istenüknek. Kb. tudja hol van a Sziklatemplom, de még a gondolat is elborzasztja, hogy odamenjen, és ezt szigorúan tiltja gyermekeinek is.
“Igen, harminc csatabárd kellene, meg száz tőr, persze, mind azzal a különleges fekete pengével.”
“Drágám, ugye milyen boldogok vagyunk itt?”

Illnion, Maida salequas boszorkány, kráni ügynök: Ötven körüli, pocakos, őszülő hajú, szakállú férfi. Illnion egyszerű feladattal érkezett Feketevölgybe, az egyik Külső Tartomány helytartójának megbízásából kellett kikémlelnie a völgyet. Ő volt a sokadik ügynök, aki elindult, de az első, aki hírt is adott magáról. Ugyanis beállt öszvérhajcsárnak az Irmaini – karavánhoz, így az orkok nem bántották. Aztán már egyszerű volt elintézni, hogy Jaheira személyi szolgája hirtelen lebetegedjen, és meghaljon, majd hogy a karavánból épp őt válassza a pótlására. A jelentéseit rendszeresen a hamis karavánnal küldi haza. Tulajdonképp semmi sem utal kráni származására, és ügyesen álcázza magát, de nem is sejti, hogy már rég lelepleződött. Egyszer ugyanis belopózott a Sziklatemplomba, vesztére, ugyanis Kelmar ekkor épp az egyik pap testében tartózkodott, látta Illniont, és felismerte. Igazából maga sem tudta volna megmondani, honnan jött rá a másik származására, de valami ismerőst látott benne. Azóta folyamatosan figyelik Illniont, hol Kelmar, hol Ichtios egy – egy pap testében. Megbizonyosodtak róla, hogy kráni, de igazából nem zavarja őket. Nekik teljesen mindegy, ki fizet a pengékért. Ha beszélnek vele, Illnion lehetőleg ködöst, vagy álhíreket terjeszt. Elküldi a kérdezőt az orkokhoz, vagy a Illouquidekhez. Teljesen nyugodt, ugyanis egy kinyitható medál lóg a nyakában, aminek a belsejébe egy kisugárzó varázsjelbe egy teleportáció varázslatot rejtettek, amit csak meg kell érintenie, és azonnal hazakerül a rendházába. Sajnos azonban ez a biztonságérzet teljesen hamis, ugyanis a teleportációt még a fiatalkori, 70 kilós testére méretezték, aminél most egy olyan laza 20 assal többet nyom – istenem, kicsit megemberesedett – ami azt jelenti, hogy a teleportáló medál csak egy haszontalan csecsebecse, amit még veszélyesebbé tesz, hogy ezt még ő sem tudja. Kránnak azonban nincsenek inváziós tervei. Ugyanis ha elfoglalná a völgyet, akkor azonnal hívők (ranagoliták) laknának itt, nem lennének többet Elveszettek,és ezáltal éjpengék sem, amik azért egész jól jönnek néha.

Omadden és Mennidon, a két toroni ügynök: Omadden a Császári Ellátóhivatal képviselője Feketevölgyben, Mennidon pedig természettudósnak adja ki magát, akit a hegyi flóra érdekel különösképpen. Mindketten boszorkánymesterek (Omadden 5., Mennidon 10. szintű). Mennidonnak egyetlen feladata van itt a völgyben: Meg kell találnia a módját, hogy lehetne irányítani az Elveszetteket. Épp ezért kellett neki a botanikus fedőtörténet, hogy nyugodtan járkálhasson a hegyekben. Sok módszerrel próbálkoztak már, de eddig még nem sikerült tartós eredményt elérniük, mivel csak a téboly szélén táncoló Elveszetteket sikerült úgy – ahogy az uralmuk alá hajtani, és amikor azok is teljesen megőrültek, minden irányító akaratot leráztak magukról. Egy – egy elfogott példánnyal beszélni is próbáltak, de azok nem nagyon akartak kötélnek állni, és meg kellett őket semmisíteniük, hogy ne maradjon tanú. Az a legnagyobb bajuk, hogy teljesen rossz felé tapogatóznak, hisz nem értik az Elveszettek mozgatórugóit, így nem is tudnak nekik semmi igazán vonzót sem felkínálni. Ezenkívül Omadden a felelős az évente négyszer érkező császári karavánok számára az áru beszerzéséért.
Toronnak sem kell ennél sokkal több fegyver, hisz csak elit élőholtvadász alakulataik kapnak ilyen pengéket, másra nem igazán használhatók. Mennidon pár éve lepaktált Pikkelyes Dottirral, az Illouquid sámánnal, aki a tanításért cserébe sok mindet elmondott neki, épp csak a lényeget hallgatta el, illetve amit mondott, abba is állandóan belekeverte a mocsárszellem átkát, amivel teljesen megkavarta Menniddont. Annyit mindenesetre képes volt kihámozni, hogy ez a völgy valahogy külön áll Ynevtől, és valami hihetetlen erejű mágikus gát kirekeszti innen az isteneket. Vagy az is lehet, hogy ez az egész völgy egy teljesen ismeretlen isten temploma. Hallotta már Ichtios nevét, és úgy gondolja, hogy ő a helyiek titkos istene, aki kirekeszti innen a többieket. Gyanítja, hogy ez a bizonyos Ichtios egy felkapaszkodott hegy-, vihar-, vagy mennydörgésszellem, aki az évezredes tisztelet hatására amolyan félistenné vált. A Sziklatemplomot már látta, de még nem volt odabent. A Lélekkövekről tudja, hogy valamilyen lélekcsapda varázsjelet hordoznak, de szerinte a lelkek áldozatnak kellenek a titkos istennek, hogy abból gyarapíthassa erejét. Szerinte Ichtios becsapja a népet, és egyszerűen fölfalja a begyűjtött lelkeket.
“Jé, egy Hypericum perforatum! Ez nagyon ritka a hazámban, de itt rengeteg van belőle. Micsoda varázslatos flóra!”

Az elveszettek: Igen, ők Feketevölgy legszerencsétlenebb lakói. Necrografiai besorolás szerint lélekkel rendelkező élőholtak, ami azt jelenti, hogy tulajdonképpen teljes értékű emberek, épp csak már egyszer meghaltak, de a lelkük a testükben rekedt. Még a testük se változott sokat, épp csak a bőrük szürkült meg teljesen, ami a kék hold fényében kísérteties kék színt ölt, illetve a szemük helyén csak valami tejfehéren gomolygó köd van, ami a kék hold fényében szinte világít. Eredendően nem vérszomjasak. Egyáltalán nincs semmilyen vérivási vagy húsevési vagy gyilkolási késztetésük. Egyetlen keresztjük a feleslegesség érzete. Teljesen kilógnak a természet rendjéből. Az állatok menekülnek előlük, az emberek – saját rokonaik, barátaik – iszonyodva tekintenek rájuk, s ha csak tehetik elmenekülnek előlük. Ráadásul rengeteg köztük a gyerek, akik még nem teljesen érett ésszel fel sem tudják fogni, mi ez az egész. Nagyjában – egészében elmondható, hogy az Elveszettek 90% -a őrült. Ez az őrület nagyon sokféleképpen törhet elő: Sokan tombolni kezdenek, ám ezeket a Csuklyások hamarosan levadásszák. Van aki a völgybélieket ijesztgeti, ezeket vagy hamarosan lebeszélik erről, vagy lásd az előző esetet. Sokféleképpen veszíthetik el az eszüket, a nevezetesebbeknek a völgy lakói gúnynevet is adtak. Itt van pár példa:
-Elveszett őrületek
-Kisgyerek panaszosan sír: -Mama! Mama! – Holott az édesanyja már jó negyven éve sírjában pihen.
-Kacagva rohangál éjjel, a kék hold fényénél az erdőben. Nem bánt senkit, de a vihogó, idióta kacaj az őrületbe kergetheti a játékosokat.
-Gyereksírás a ködből. Panaszos, esdeklő, kérő, szomorú, szívszaggató, panaszos sírás. Olyan négyévesforma.
-Csecsemő mászkál az avarban, annak rendje és módja szerint, négykézláb, kis fehér ingecskében, pelenkában, és közben gagyog, kacarászik. Nem olyan messze tőle egy Elveszett figyeli. (Hátha a karakterek meg akarják majd menteni.) A karakterek elsőre igazi csecsemőnek nézik, de ha fölveszik, hirtelen meglátják, hogy az arca szürke, és a szemei helyén neki is csak a kékes gomolygás van.
-Olyan huszonöt körüli lány mászkál az erdőben, és éjjelente démonpofákat, valamint obszcén jeleneteket farag a fatörzsekbe.
-Tüzet raknak. Körbeülik. És megsiratnak külön – külön mindent, amit elvesztettek, hosszú, panaszos vonyítással. (-Mit hagytunk még el? -A sült halat. -Úúúúúúúú… a sült hal.)
-Kislány, tíz – tizenkét éves forma. Baba a kezében, és miközben a lápot járja, annak kommentálja az eseményeket. (-Látod, Gina, elugrott előlünk ez a béka. Lehet, hogy megijedt. Te Gina, szerinted, ha megcsókolnám, hercegnővé változnék? Hihihi (kuncogás))
-Fiatal pár sétál, kéz a kézben. Halkan beszélgetnek, nézik a hegyet, a havat, a csillagokat, arról beszélgetnek hogy tényleg össze kellene házasodniuk. (Nekik ismerik a történetüket is: A lány az esküvőjük előtti nap zuhant egy gleccserszakadékba. A fiú, amikor meglátta, hogy a lány az ő nevét kiáltozva járja éjjelente az erdőt, a kovácsüllőre dobta a lélekkövét, kalapáccsal porrá törte, majd fölmászott a legmagasabb csúcsra, és habozás nélkül a mélybe vetette magát.)
-A gleccserben van egy mesterséges barlang. Ott őrzik azokat az Elveszeteket, akik el akarják hagyni a völgyet. Nem lenne túl poén, ha hirtelen majd’ száz Elveszett kezdene garázdálkodni a környéken. Így aki szökni akar, és nem vágták le a Csuklyások, azt odabilincselik egy vaskereszthez, itt a gleccserbarlangban. Durva egy hely. Sejtelmes, kékes fény, ami áttűnik a jégen, csillogó jégalakzatok, és nyögés, meg a rengeteg leláncolt Elveszett.
-Egy tízévesforma gyerek ül a hegyoldalban. Fogott egy görényt, és épp azt kínozza halálra. A kis ragadozó menekülni akarna, de a kölök mindíg elkapja, és visszadobja középre.
-Nyolc körüli kislány sétál a hegyi réten, fényes nappal. Fején virágkoszorú. Virágot szed, nem törődve a napfénnyel, és táncol a fűben. Boldogan kacag hozzá. Az egész jelenet tulajdonképpen idilli, attól eltekintve, hogy a kislány bőre is szürke, és szemei helyén csak fehér köd úszik.
-Éjjel egy tisztáson egy negyven körüli Elveszett épp tőzegtéglákat hord halomba, fasza kis máglyát építve. Amikor kész van, nemes egyszerűséggel meggyújtja, majd fölmászik a halom tetejére, és lefekszik. Percekig ordít, ahogy testébe marnak a lángok, majd végleg elcsendesedik.
-Minden éjjel a tó déli partjánál guggol egy Illouquid Elveszett, és szigonyával a kezében figyeli a vizet. Ha hal úszik el előtte, villámgyorsan lecsap, átszúrja, és a partra rántja. A reggelig kifogott halakat ott hagyja halomban a parton, amit egy Illouquid el szokott vinni. Ezeket a halakat amolyan szentelt élelemként kezelik.
A normális Elveszettek, tehát akik még nem zakkantak meg teljesen, nappal elrejtőznek, mivel a napfény bántja a szemüket. Nem gyengíti őket (játéktechnikailag), de kényelmetlenül érzik magukat. A nappalt nagyobb sziklák árnyékában töltik, vagy a csúcsokon hóba vájt lyukakban, vagy hasonló helyeken, de mindíg csoportosan. Egymást bátorítva, egymásnak támaszt nyújtva beszélgetik végig halkan a napokat. Élelemre, alvásra, italra, levegőre nincs szükségük. Gyakran mesélnek egymásnak általuk kitalált meséket.
KM: Az Elveszetteket mindenképpen tragikusan mutasd be! Éreztesd, hogy ők gyerekek, teljesen ártatlanok, akik egyáltalán nem szolgáltak rá a sorsukra. Kicsit elmehetsz antiklerikális irányba is, mondván, hogy ezt az úgynevezett “jó”, pyarroni istenek művelték, akik pedig “minden eddiginél jobban törődnek az emberekkel”. Igen hatásos mindez papokkal, paplovagokkal szemben, ha sikerül egy kicsit megingatni a hitüket, tudhatod, hogy prímán meséltél.
NJKk:

Meseapó: Így hívják a legöregebb elveszettet. Még a legelső körben vált élőhalottá, így nyugodtan mondhatjuk, hogy már legalább 700 éves. Amiért ép ésszel kibírta ezt a magas kort az egy igen egyszerű trükk: Mesélni szokott a gyerekeknek, ami megadja neki azt az illúziót, hogy fontos amit csinál. Ismer minden történetet, legendát, pletykát, ami ez alatt a 700 év alatt a völgyben történt, minden mesét, sőt, sok ork hősi éneket is, na meg az Illouquidek majd’ minden regéjét a mocsárszellemekről, és az iszapban Lakozóról.ő az egyik Elveszett, aki rendszeresen találkozik az emberekkel, ugyanis gyakran (Évente három – négyszer) meglátogatja a Sziklatemplomot, és olyankor az egész éjszakát átbeszélik Ichtiossal és Kelmarral. Meseapó talán a Völgy legtájékozottabb lakója. Barátságos, hatvan körüli, alacsony, szakállas, tényleg olyan apókakinézetű. Kevesen tudják, de a mocsár közepén van egy kis kunyhója, ahol amolyan könyvtárat működtet. Agyagtáblákra vési a szöveget, amit aztán mázzal is bevon, majd kiéget. Ezek a táblák gyakorlatilag az örökkévalóságnak készültek.
“És a Piroska és a Farkast hallottátok már?”
“Igen, igen, van valahol egy másolatom egy könyvről, amit egyszer egy vándor jós mutatott nekem…”

Kendrion, a falkavezér: Ő vezeti a Völgy legnagyobb Elveszett csapatát. Nem illik rájuk a “falka” megnevezés, mivel elég békések. Egy sincs köztük 15 évesnél idősebb (mármint halálakor), épp ezért ők Meseapó legjobb hallgatósága. Kendrion még viszonylag fiatal élőhalott, az apja a mocsár szélén él, egy kis kunyhóban, mint egy igazi remete. Nappal sásból és hínárból tákolt putrikban húzzák meg magukat. Szívesen beszélget bárkivel, aki szóba áll vele. Nem tudja, miért lett belőle élőhalott. Az ő elmélete szerint az istenek irigyek voltak, hogy az emberek ilyen jól megvannak nélkülük, ezért átkozták meg a völgyet.
“Na srácok, mit csináljunk ma este?”
“Géza, te vigyázz Apró Vincére, nehogy elcsatangoljon megint.”

A sziklatemplom
A völgy legtitokzatosabb helye. A legtöbb helyi lakos még sosem járt itt, ami nem is meglepő, hisz egyedül akkor jönnek ide, ha valamelyik közeli rokonuk lélekkövét hozzák fel a temetés után. Egy sima ház, olyasmi, mint a Kővári épületek többsége, csak jóval nagyobb. elég kusza az alaprajza, mivel ahogy sokasodtak a lakók, kénytelenek voltak három új szárnyat is felhúzni az eredeti kettő mellé. Összesen három állandó lakója van, Ichtios “papjai”, a völgy egyedüli varázslói. Jelenleg mindhárman nők (nem kötelező, csak épp így jött ki a lépés), akiket elég könnyen meg lehet ismerni, mivel a fejük búbjától a lábuk ujjáig teli vannak tetoválva. A mágiát Ichtios oktatta nekik, így talán ők Yneven jelenleg az egyetlenek, aki ismerik a crantai, és a hetedkori “dorani” mágiát is, ugyanis Ichtios ama nevezetes vándorútja során gondot fordított arra is, hogy megtanulja a modern mágiát is. Ráadásul még magas szintűek is. (10, 5, 2) Kell ennél több? A három hölgy név szerint: Hekaté, Eleonora, és Akasha. ezek felvett nevek, a beavatási rítus során választották maguknak. Ők rajzolják a kövekre a lélekcsapda varázsjeleket. Szinte sosem hagyják el a templomot (Érdekes oximoron: egy ateista templom). Amolyan remeteéletet élnek, hisz a völgybéliek igencsak félnek tőlük, és általában a varázslók egymás közt házasodnak (ez jelen pillanatban nem kecsegtet túl sok reménnyel), ám gyermekeik nem kapnak automatikus varázslói képzést, hanem mindíg a legalkalmasabb érdeklődőkből lesz az a két – három varázsló, aki ide kell, így elkerülik a beltenyészetet is. Legjobban azonban mégis az orkok félnek tőlük: Fülüket hátracsapva oldalognak elfelé, ha akár csak távolról feléjük hozza a szél a mágikus gyertyák nehéz illatát, ami mindenhova elkíséri a “vajákosokat”. A három varázslónő amolyan halál angyala itt a Völgyben, hisz ők akasztják a gyermek nyakába a lélekkövet, de ha csak egy mód van rá, a haldoklók mellett is ott vannak, megkönnyítve utolsó útjukat, majd általában ők azok akik bevezetik az új lelket az Álomba. Sajnos ez azzal jár, hogy megpillantásuk baljós előjel. Bábafeladatokat is ellátnak, ami azzal jár, hogy a varázslók következő nemzedéke is jó eséllyel nőkből áll majd, s ez a pozíció végleg feminizálódik.

Hekaté Anya, a Sziklatemplom rangidőse: Majd 70 éves, töpörödött kis vénasszony, ráncos bőrén már elég nehéz fölismerni a tetoválások eredeti rajzolatát. Hallgatag, ám egyáltalán nem erőtlenedett el a kortól. Senkinek sem kell támogatnia, ahogy szalmafonatos botjával a meredek hegyi ösvényeket rója. Igen, varázsbotját ugyanis általa készített szalma – raffiafonatokkal díszíti, és az elterjedt hiedelem szerint sohasem lehet rajta kétszer ugyanazt a díszt látni. A nagyon jólértesültek még azt is tudni vélik, hogy a szalmafonatokból következtetni lehet Hekaté Anya hangulatára. Ha őt magát kérdezik erről, csak mosolyog az egészen, és csak annyit mond: “Ugyan már, ezek csak amolyan unaloműzők, mint másnál az origami, vagy a fafaragás.” Hekaté Anyának hívják a kőváriak tiszteletből, hisz megszámlálhatatlan gyermeknek segített már világra jönni. Sőt, ő vezette be újdonságként azt is, hogy az ork anyáknak is segít a szülésben. Az orkok amúgy nem nagyon törődnek a nőstényekkel, hogy pusztulnak el gyermekágyi lázban, és hasonló nyavalyákban, de semmi kivetnivalót nem találnak Hekaté Anya látogatásaiban, amíg nem varázsolja el az újszülötteket. Ez a gyakorlat azzal jár, hogy az ork faluban drasztikusan csökkent a gyerek-, és gyermekágyi halandóság, így egy amolyan ork demográfiai robbanás előtt állnak majd, ha a legifjabb nemzedék is a harcosok közé emelkedik majd. Hekaté Anya köztiszteletnek örvend mindenütt, bár azért a legtöbben tartanak is tőle, holott még csak nem is sejtik, milyen kivételes erejű mágus az öreglány. Hekaté Anya nagyon jóban van Ichtiossal, aki neki is fölajánlotta, hogy készít neki egy saját, teljes értékű Álomkristályt, de az öregasszony mereven elzárkózik minden ilyesmi elől. Sőt, meghagyta, hogy az ő lélekkövét ne is tegyék a Sziklatemplomba, hanem azonnal vigyék ki a völgyből, és törjék össze.

Eleonora, 5. szintű varázslólány: Kivételes pályát futott be ez a lány. Huszonnyolc éves, és már akkora mágikus erőknek parancsol, mint mások halálukig sem. Ennek egyetlen szépséghibája van csak: Sok mindent föl kellett áldoznia ezekért a fantasztikus eredményekért. Példának okáért még nincs férje, pedig a völgyben már réges – rég vénlánynak számít. Nem mintha nem lennének udvarlói, de nagyon kevesen viselik el, hogy alig tud velük törődni, és minden idejét a bűbájosságra pocsékolja, olyan férfit megő nem akar, akinek csak arra az egyre kellene. Így eshetett meg, hogy a Völgy legszebb hajadona állandó kisebbségi komplexussal küszködik, és néha, amikor senki sem látja, szobája magányában elsírja magát,és így lehetséges, hogy Eleonora halálosan féltékeny Akashára, a saját tanítványára.

Akasha, 2. szintű varázslólány: A Sziklatemplom lakói közül ő forog legtöbbet az emberek között, amit gyakran meg is szokott kapni Eleonorától, hogy nem koncentrál eléggé a tanulmányaira. Mindketten tisztában vannak azonban vele, hogy csak az irigység beszél belőle. Akashának ugyanis férje van, na meg két szép gyermeke. Ez a féltékenység nem olyan igazi gyilkos irigység, de kettőjük viszonyát azért eléggé megterheli.

KM!!!!!!
Az eddigiek gyakorlatilag csak a modul vázát adják. Nem nagyon írtam konkrét eseménysort, mivel ez egy hangulatkaland lenne inkább. Alapvető, hogy a kaladozóknak egymással ellentétes céljai legyenek. (Amikor meséltem ezt a kalandot, három Jk volt: Egy inkvizítor, akit azért küldtek, mert elfogták a boszorkánymesterek egy levelét, a célja az volt, hogy találja meg a gonosz romlásszekta fészkét, és füstölje ki; az Irmaini ház titkos megbízottja, akinek valami kósza híreszteléseket kellett követnie (Az egyik Erionban tanuló kislány elkottyantott valami olyasmit, hogy egyszer hógolyóval dobálták meg a karavánvezetőt, ami ugye érthetően gyanús, hisz a karaván nyáron érkezik.), és egy ordani különleges megbízott, akinek át kellett szöktetnie egy olyan mestert, aki birtokában van a Feketepengék előállításának művészetének. Ez ugye lehetetlen, vagy legalábbis értelmetlen, mivel a pengék legkülönösebb alapanyaga, egy Elveszett egyik szülőjének vére a völgyön kívül sehol sem szerezhető be. Végül megegyezett, hogy bérbe vesz egy ezer fős ork alakulatot, hétpróbás csuklyásokat, rendes zsoldért, akik természetesen hozzák magukkal a fegyvereiket is.)

Fontosak a hangulati elemek is: Ahogy a kelő nap sugarai másfél óra alatt visszaszorítják a ködöt a láp mélyére, ahogy a halászcsónakok hajnalban a vízen rajzanak. Ahogy éjjel az Elveszettek vonyítása száll a telihold előtt, s ahogy végigvisszhangzik a bántó – kékesfehér hóval borított éjszakai csúcsok közt. A festői szépségű völgyben pezsgő élet, és a láp mélyén fészkelőélőholtak. A tőzegbányászok, akik munkájuk közben gyakran pillantják meg a ködfalban az Elveszettek imbolygó árnyait. A Tízévesforma pásztorgyerek, aki “Húzzatok már a fenébe, nem látjátok, hogy halálra rémítitek a kecskéket!” felkiáltással fogadja a közelítő népes Elveszett csapatot, mire azok csendben, majdhogynem bűntudatosan odébbállnak. Hogy az elveszettek nem szörnyek, hanem egyszerű gyerekek, akiknek épp olyan vágyai vannak, mint más gyermekeknek: Szeretetre vágynak, játszani szeretnek, stb. A völgybéliek tehetetlen dühét, amivel az isteneket átkozzák, akik erre a kegyetlen sorsra szántákőket. Az orkok természetellenes nyugalmát, amivel a más fajokkal együttélést viselik, hisz a völgy mindennél értékesebbet adhat nekik. Az Illouquidek csöndes derűjét, amivel a számukra legothonosabb vidéket, a lápot lakják.

Egyszóval sok múlik a hangulati elemeken. FONTOS! A Jk-k semmiképpen sem válthatják meg az Elveszetteket! Semmilyen módon sem változtathatnak ezen a helyzeten, hisz akkor az egész modul egy nagy, bugyirózsaszín happy endbe fulladna. Érezzék csak nyugodtan, hogy vannak feladatok, amik még az ő erejüket is meghaladhatják. Szóval pár kalandötlet:
-Bármilyen kovácsnak, fémművesnek, varázslónak: Megszerezni a feketepengék titkát. Annál nagyobb lesz a pofáraesés a végén, amikor kiderül, hogy a völgyön kívül sehol sem használható…
-Inkvizítornak: A kiterjedt, halottidéző romlásszekta felkutatása. Újfent pofára esés, amikor kiderül, hogy a két boszimester meg az egy szem sásmán nem igazán nevezhető szektának, és az Elveszettekhez azégvilágon semmi közük. (Amikor a kalandot meséltem, a partyt egy elfogott levél alapján küldték a völgybe, mondván, hogy új romlássszekat alakult errefelé. Sehova sem jutottak, mivel mindenkitől azt kérdezgették, az utóbbi fél évben milyen idegenek jártak errefelé, a boszimesterek pedig jó öt éve vannak már itt, csak most került épp egy evelük avatatlan kezekbe.)
-Boszimesternek, varázslónak: Hajtsa uralma alá az Elveszetteket. Nem is olyan egyszerű…
-Bárkinek: Keressen meg egy szökevényt. A szerencsétlen pont Feketevölgybe menekült. Magashegyi hajtóvadászat, értetlen Feketevölgyiekkel, Csuklyásokkal, Elveszettekkel, kölcsönös félreértésekkel.
-Bárkinek: Ichtios vagy Kelmar újra testet szeretne ölteni. Kellemes, kényszerítő eszközöktől sem mentes kooperáció egy, a fejedbe zárt NJKval.
-Kereskedőkhöz kötődőknek: Egy új karaván beindítása. Egyezkedés a helyi kovácsokkal, kellemes fejvadászokkal megtűzdelt konkurenciaharc a hegyek közt, vagy Casablanca -szerű mosolydiplomácia a völgyben.
-Gladiátoroknak: Fogjanak be “élve” egy Elveszettet, hogy az arénában majd kellő látványosság legyen. Végig bírja -e vinni a party a tervet, ha kiderül, hogy az elfogott “szörny” teljesen békés, jó szándékú, sajnálatraméltó, és inkább szeretni -mint gyűlölnivaló. Hazaviszik, vagy inkább eleresztik?

A lehetőségek végtelenek, ez csak pár ötlet volt. Nagy valószínűséggel, ha a elég nagyszámú karaktert dobunk be a Völgybe, kialakul egy príma kaland, minden előre megírt eseménysor nélkül is. Példaképpen iderakom azt a hand-outot, amit az Irmainen ház különmegbízottja kapott a kaland elején:
-Az Irmaini kereskedőház titkos megbízottja vagy. Feladatod a ház érdekeinek képviselete minden körülmények közt. Leginkább amolyan magándetektívmegbízásokat kapsz, a konkurencia kikémlelése, gyenge pontok felderítése, terhelő adatok gyűjtése.
-Az Irmainen ház kizárólag luxuscikkekkel foglalkozik: Drágakövek, nemesfémek, balzsamok, fűszerek, varázstárgyak, ékszerek, műtárgyak, könyvek-tekercsek-pergamenek-agyagtáblák, miegymás.
-Alig két hónapja tértél vissza egy különösen veszélyes megbízatásból, ahol súlyosan megsebesültél. Két hónap alatt félig – meddig rendbe jöttél, de azért még nem vagy 100as, így kaptál egy jutalommegbízást. (Jutalommegbízásnak hívják az olyan feladatokat, amiket el kell ugyan végezni, de ha nem, az sem lenne katasztrófa. Általában teljesen alaptalan rémhírek kivizsgálása, vagy teljesen lojális emberek hűségéről való megbizonyosodás, vagy kereskedelmi szerződés kötése konkurenciamentes piacon, és hasonló haszontalanságok.)
-Van az Irmainen háznak egy fontos kirendeltsége Feketevölgyben. Innen importálja a ház az Éjpengéket. Ezek olyan fegyverek (mindenféle van, tőrtől a csatabárdig), amiknek a pengéjét vékony fekete réteg borítja. Amíg ez a filmréteg rajta van, minden élőholton túlütés nélkül is sebez, az eredeti sebzés feléért. (Sima találat, sebzés kidob, eloszt kettővel, egyből ÉPből jön le az élőholtnak.) Érthető módon ezek a pengék igen borsos áron kelnek el Erionban. Sajnos egyenlőre a fizetőképes kereslet elég kevés, így csak évente egy karavánnyi Éjpengét lehet eladni.
-Mivel nincs nagy kereslet, az Irmaini ház semmit sem tesz a Toroni Császári Ellátóhivatal ellen, aki évente négy karavánnyi fegyvert Éjpengét el Feketevölgyből. Van egy lerakatuk, és képviselőjük is. Ő Omadden gróf. Vele mindenképp meg kel őrizni a jó kapcsolatokat!!!
-A feladat a következő: A kirendeltség vezetőjének négy gyereke van. Mind Erionban tanult, kettő már hazatért Jaheira(23 éves lány) és Brutius(20 éves fiú), kettő még ott tanul Emma(18) és Sylvana(16) (lányok). Sylvana mondott valami olyat egyszer, hogy megtréfáltak még otthon a nővérével egy karavánvezetőt, és megdobálták hógolyókkal. Itt a bibi: Az Irmaini ház karavánja tavasz végén – nyár elején ér oda. Olyankor azért elég ritka a hó. Furcsa ellentmondás.
-Az Irmainen ház képviselője Jaheira con Irmaini (a pasa ágyasától született ugyan, de különleges előjogként használhatja a családnevet). 50 körüli nő. Van róla egy képed, egy medálban, de az nem biztos, hogy segít, mert egy még Erionban készült kép másolata, ami legalább 30 éves.
-A titoktartás miatt csak egy Éjpengés tőrt kaptál, amit csak végszükség esetén használhatsz. (nehogy meglássák) Ezenkívül egy acélláncon a nyakadban lóg (máshova is teheted) a titkos megbízotti pecsét. Alapesetben egy oroszlános medál, ami parancsszóra (találj ki valamit) átváltozik az Irmainen különleges megbízottjának griffes türkiz – elefántcsont – abbit jelvényévé. Szintén kívánatos lenne minél kevesebbet mutogatni.
-A karavánvezető: Medvedugó Todder. Tapasztalt karavánvezető, de most megy ezen az úton először, mivel a régi karavánvezetőt, aki évtizedeken át vitte az árut, rablók lemészárolták Erion falain kívül. Egyetlen ember élte csak túl a támadást, mire megérkezett a városból az Irmainen ház serege. Az az egy is teljesen megőrült, állandóan valami kék ködről hadovál, ami betakarja. Nem is csoda, egy buzogánycsapás levitte a fél arcát. Khoreshnek hívják, elég fura alak. Szemébe húzott csuklyával járkál (nagyon ronda a letépett arca), és állandóan baromságokat fecseg. Azért elküldték veletek, hátha mégis segíthet valamit. Az idén kétszeres fegyveres kíséret megy, 80 ember. (Kard, láncing, sisak, nyílpuska) Medvedugó sem tudja, ki vagy.
-Van még két utas a karavánnal.
-A többieknek írd le, milyen álcában utazol!

Szintén csak példaképp itt van Heir karkterlapja:

Heir del Nerro
Félelf harcos, Darton szolgája

Erő-18 -Sebzésjárulék-2
Állóképesség -10-SFÉ-4 (Abbitacél sodronying)
Gyorsaság-16-Mgt-0
Ügyesség-16–
Egészség-11-Ép-8
Szépség-10-Fp-83
Intelligencia-12–
Akaraterő-12–
Asztrál-12–

-Alap-Szablya-Visszacsapó íj-Ostor-Slan csillag
Támadás-1-1-2-1-3
Ké-41-53-49-44-51
Té-70-95–76-74
Vé-117-144–117-117
Cé-46–64–
Sebzés-+2-k6+4-k10+2-k6/3-k6/2 +2
—–

Különleges képességek:
x2 látás
x1,5 hallás
állx1 óráig képesek futni
infra 10m

Képzettség-Fok/%
Szablya-Mf
Ostor-Af
Visszacsapó íj-Mf
Slan csillag-Af
Lovaglás -Mf
Úszás-Af
Futás-Mf
Mászás-15%
Esés-20%
ugrás-10%
Hadvezetés-Af
Idomítás-Mf
Pszi-Af
Pyaroni nyelv-5
Ylanori nyelv-5
Elf-5
Ének/zene-Af
Sebgyógyítás-Af
Erdőjárás-Af
Vadászat/halászat-Af
Legendaismeret (Elf)-Af
Vallásismeret (Darton)-Mf
-

Felszerelés:
-Lovaglócsizma, barna bricsesznadrág, fehér gyolcs ing, vastag posztóujjas, báránybőr bekecs, cowboykalap (Nem kell röhögni, tényleg olyan nemezkalapja van), barna köpönyeg. Téli nadrág, télikabát a nyereg mögé szíjazva)
-Könnyű harci ló (Barna – fehér foltos, olyan, mint az indián lovak)
-Nyereg, lószerszám.
-Szablya, Visszacsapó íj (+40 vessző 2 tegezben), Ostor, 10db Slan csillag(2. szintű bénítóméreggel preparálva), vadászkés, kisbalta
-Plusz egy tégely (20 adag) ebből a bénítóméregből
-Abbitacél sodronying (Sfé:4 Mgt:0),
-20m kötél, végén csáklya
-Tűzszerszám, tapló, kevés gyújtós, négy fáklya, öt viaszgyertya
-Közepes sátor
-2 kulacs, 10 adag szárított hús, kovásztalan kenyér, 5 süvegcukor (a lónak)
-Damil, horog
-200 oldalnyi üres papír, könyvvé kötve. Ónrudacskák (írni). Tinta, toll.
-Jelzősíp, tükör, kréta.
-Lant

Visszajelzéseket szívesen veszem: legyezorobot@yahoo.com
/ Aserminio de Mueria (Zsámboki János)/

This work is licensed under the Creative Commons Jelöld meg!-Ne add el!-Ne változtasd! 2.5 Magyarország License. To view a copy of this license, visit http://creativecommons.org/licenses/by-nc-nd/2.5/hu/ or send a letter to Creative Commons, 543 Howard Street, 5th Floor, San Francisco, California, 94105, USA.

A licencszerződés feltételeit a http://creativecommons.org/licenses/by-nc-nd/2.5/hu/ oldalon találod.


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához