LFG.HU

dr. Dévényi Péter
ismertetőCimkek

A Wizards of the Coast a 4 + 1 “alap” Complete könyv (Warrior, Divine, Arcane, Adventurer + Psionic) újabb 3 Complete könyvet szándékozik piacra dobni, melynek első tagja a Complete Mage meg is érkezett, míg a Complete Scoundrel és a Complete Champion már csak jövőre várható. Nyilvánvalóan sokan vannak, akik fájdalommal kiáltanak fel, hogy “még egy” és megértem őket, hiszen az új prestige classokat, feateket, spelleket felsorakoztató kiegészítőkből eddig sem volt hiány. Magam is nagyon gyanakodva néztem a híreket, beharangozókat, hogy mégis, miről is fog szólni a Complete Mage, és nem nagyon voltam elvarázsolva kezdetben attól, amit olvastam. Mégis, a vége tetszik, méghozzá nagyon. A Complete Mage ugyanis tényleg ad olyan ötleteket, új lehetőségeket, melyek nagyobb eszkábálás nélkül beleférnek a legtöbb D&D mesébe. A könyv a Complete sorozat jegyeit viseli magán, 160 oldal (oké, tudom, a Complete Warrior még több volt), kemény borítás, alapkönyv oldaldizájn. A könyv szerkesztése megfelelő, kevés a gépelési, szövegezési hiba, ami az utóbbi időben jellemző volt a WotC könyveire. A képek különösen a feateknél, varázslatoknál, mágikus helyszíneknél jók és ötletadóak, de sok olyan is van benne (különösen az első fejezetben), ami a “na, van még egy varázslós képünk, nyomjuk már be valahová” kategóriába tartozik, a borítón lévő valószínűleg nekromanta az albínó patkányokkal pedig mindenkinek az ízlésére van bízva. A könyv elsősorban azokhoz szól, akiknek megvan a három alapkönyv, és lehetőség szerint a Complete Arcane is. Habár ez utóbbi nem szükséges hozzá, sok olyan dolog van benne, ami az ott található kasztokhoz kapcsolódik, így ha valaki nem ismeri, hogy pl. mi az a wu jen van a boszorkánymester, akkor ezekkel a részekkel nem tud sokat kezdeni. Végignézve a tartalomjegyzéket (melyet bárki megtehet itt) látható, hogy hat fejezetre bontották a tartalmat: egy “alapvetés”, egy karakter-opció, egy presztízs-kaszt, egy varázslat, egy varázstárgy és egy mágikus helyszínek fejezet vár minden olvasóra. Nézzük őket sorban. Az alapvetés fejezet valami olyan, ami teljesen felesleges ebben a könyvben. Bemutatják a különböző varázslótípusokat, ötleteket adnak, hogy milyen szerepben jelenhet meg egy mágiahasználó a kalandban (pl. a kém, az általános varázsló, az idéző, a harcos). Nem rossz, amit leírnak, különösen kezdőknek, de miért itt írják le? A könyv, mint fentebb említettem, nem csupán a három alapkönyvet feltételezi, hanem egy kiegészítőt is, vagyis ideális esetben már két-három könyvön átrágta magát a kezdő játékos, mire eljutott idáig, és könnyen lehet, hogy már kész is a karaktere. És akkor most adunk neki tippeket a játékhoz? Oké, a PHB-ba nem fért bele ez az infó, de a Complete Arcane-ben sokkal több keresnivalója lett volna. A karakter opciókat tartalmazó második fejezet már ott van a helyén. Ebben tényleg olyan alternatív karakter képességek vannak, és olyan featek, melyek azokat hozzák lázba, akik egy-két dolgot már korábban kipróbáltak. Az alternatív karakter képességek már korábbi kiegészítőkben is megjelentek (először a PHB II-ben), a mostaniak elsősorban arról szólnak, hogy hogyan lehet a hagyományos, nem mágikus kasztok képviselőit jobban felkészíteni a mágiával szemben. Így pl. megismerhetjük a tolvajt, aki nem elkerüli, hanem visszaveri a mágikus támadásokat, a papot, aki nem élőholtakat űz el, hanem ellenvarázzsal szünteti meg a varázslatokat, vagy a barbárt, aki nem a csapdákat érzi meg, hanem a mágikus támadásokat, és így jobban védekezik ellenük. Más alternatív karakter képességek a mágiahasználóknak adnak új variációkat, vagy olyan osztályoknak adnak pici mágikus képességet, akiknek eredetileg nem volt. Így pl. megismerkedhetünk a bajvívóval (swashbuckler), aki képes a falon mászni, vagy nagy ugrásokkal haladni, vagy a specialista varázslóval, aki még jobban leszűkíti az ismert iskoláit, hogy ezzel kedvenc iskoláját sokkal jobban űzze. A fejezet második része új feateket hoz be, melyek alapvetően 3 csoportba sorolhatóak: az egyik a sorcererek vérvonal featjeit bővítik ki, így egy sorcerer felfedezheti, hogy milyen, amikor démonok vagy tündérek vére csörgedezik az ereiben, a másik elsősorban a különböző specialista varázslókhoz szól, és meghatározott iskolákhoz tartozó varázslatokat tesz általában erősebbé, illetve megjelenik a könyvben a reserve featek rendszere is. Ez utóbbiakról érdemes bővebben szólni, mivel egy olyan elemet hoznak be a játékba, ami éppenséggel nem áll “szinkronban” a D&D hagyományos varázslási rendszerével (spell-slot). A reserve featek minden esetben két képességet adnak, egy nagyobbat és egy kisebbet. A nagyobb képesség az az, hogy mindaddig, ameddig a varázshasználó tartalékol egy meghatározott varázslatot, és nem használja el, addig folyamatosan képes kisebb mágikus hatás kibocsátására, vagyis “nem fogy ki a mágikus erőből”. Pl. egészen addig, ameddig a varázsló tartalékol egy legalább második szintű sav alapú varázslatot, minden támadásával kilőhet egy kis sav golyót az ellenfelére, ami a tartalékolt varázslat szintje × d6-ot sebez. Az ilyen featek tehát elkerülhetővé teszik, hogy egy hosszabb barlangtúra végén a varázsló már csak koloncként lógjon a csapat nyakán, mert mágikus ereje már kifogyott, ellenben mindig mindenkinek őt kell megmentenie. A harmadik fejezet a presztízs-kasztoké. A könyvben tizenegy új presztízs kaszt kapott helyet, melyek közül három a boszorkánymesterek kedvelőinek szól, a többi pedig általában olyan többkasztú karakternek szól, ahol az egyik kaszt varázshasználó, a másik nem és a játékos szeretné a kettő lényegibb képességeit egyszerre fejleszteni. A boszorkánymesterek számára a mystic theurge (lásd DMG) stílusában van egy varázsló/boszorkánymester presztízskaszt, egy pap/boszorkánymester presztízs kaszt és egy “megjavult” boszorkánymester presztízs kaszt, aminél a boszorkánymesteri képességeket a mennyei erők szolgálatába állíthatja a boszorkánymester. A másik kategóriát példázza az abjurant champion, aki egy mágiával – is – foglalkozó harcos, vagy az unseen seer, aki egy főleg jóslás-mágiával megerősített tolvaj. És nem szabad megfeledkezni az ultimate magusról sem, ami azoknak lett kitalálva, akik a hagymát is hagymával eszik, és egyszerre szeretnének sorcererként és varázslóként fejlődni. Egészen kiegyensúlyozott lett. A presztízskasztok “természetesen” a bővített, szócséplő formátumban vannak a könyvben, így azon a helyen, ahol mondjuk húsz presztízskaszt fért volna el korábban, most csak tizenegyre futja. A könyv a negyedik fejezetben egy nagy raklap varázslatot tol az olvasó elé, több mint száz új varázslat leírását találhatjuk meg, melyek között a legtöbb persze varázslóknak és sorcerereknek szól, de szép számmal vannak közte bárd varázslatok (amik még hasznosak is), és persze a kisebb arkán varázshasználók is találhatnak maguknak csemegéket, így egy bérgyilkos vagy egy hexblade is talál magának valót. Mivel csak új varázslatok már nem igazán hoznak lázba senkit, a varázslatok különlegessége, hogy sok varázslat egymással vagy saját magával kombinálható. Ez azt jelenti, hogy ha a kettő egyszerre éri a célpontot, akkor sokkal erősebb hatást érnek el vele szemben, mint külön-külön. Pl. a Robbanékony Hullámverés (Incendiary Sourge) varázslat szint × d6 Hp tűzsebzést okoz a területen, amire hat, de ha rögtön a következő körben újra elvarázsolja egy varázsló, akkor a második már szint × d8 Hp sebzést okoz. Szintén a negyedik fejezetben a boszorkánymesterek kedvelői huszonkét új invokációt találhatnak, leggyengébbtől a legerősebbig, köztük három új mágikus csapás esszenciát is. Csak ízelítőül néhány, mivel itt kevésbé lehet koncepciót felfedezni: a Mindentlátó Szemek (All Seeing Eyes) segítségével a boszorkánymester mindent el tud olvasni, bármilyen nyelven is íródjon, egyben a keresési/kutatási képessége is javul, míg a Kalapács Robbantás (Hammer Blast) segítségével a boszorkánymester mágikus csapása teljes sebzést okoz a tárgyakon is. A mágikus tárgyak fejezete elsősorban a varázslók varázslatait megerősítő gyűrűket, pálcákat, botokat ír le, sajnos az “új” stílusban, vagyis a színes-szagos helyrabló formátumban, így tizenkét oldalon találhatjuk meg azt, ami öt oldalon is elfért volna. Az utolsó fejezet inkább a mesélőkhöz szól, mintsem a játékosokhoz, és leír néhány mágikus helyszínt, amit a varázshasználó karakterek talán fel akarnak kutatni, hogy az ott elrejtett kincseket, tudást, hatalmat megszerezzék, vagy egyszerűen csak jó helyszínéül szolgálhatnak egy rövidebb kalandnak. Így felfedezhetik a mindig eltűnő és új helyen megjelenő Bigby Sírját, vagy a Sárkányvér Tavat, amiből a sorcererek erőt meríthetnek mágiájukhoz. Összefoglalva a Complete Mage egy igen jól sikerült könyv, ha leszámítjuk az első fejezetet és túltesszük magunkat a szájbarágós szócséplős varázstárgy és presztizskaszt leírásokon. Az az igazság, hogy ha a könyv nem 160 oldal lenne, akkor könnyebb lenne túltenni magát rajta az egyszeri olvasónak. Ugyanakkor a többi rész nagyon jó, mind a karakter opciók, mind a presztízskasztok ötletesek és a legtöbb láttán az embernek kedve lenne kipróbálni őket, csak ideje lenne rá… Megfigyelhető, hogy igyekeztek rákoncentrálni azokra a részekre, amiket úgy ítéltek meg, hogy “elmaradottak” voltak, és ráerősíteni ezekre, hogy kedvet csináljanak hozzájuk, így egy picit rásegítettek az abjuration és az enchantment iskolára és a bárd varázslataira is. Ha összességében nézem, akkor az öt csillagból négyet megérdemel.


A szerző más irásai
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához