LFG.HU

Alyr
ismertetőCimkek

Alan O’ Connor új könyvében A Gyűrűk Ura találkozik a klasszikus krimisztorikkal, leöntve jó adag Ynev-szósszal. Az összhatás érdekes, de nem tökéletes: az Aquir gyűrű annyira nem jó krimi és annyira nem jó fantasy. Emellett jobb pillanataiban kifejezetten humoros tud lenni.

Új mágus regény, régi sztori, több szempontból is: a hardcore mágus játékosok jó része már olvashatta az Aquir gyűrűt jó fél évtizede egy modulgyűjteményben. A nyomozós szál alapját képező kerettörténet az aquirok által kovácsolt crantai gyűrűkről szól, amelyek egyrészt rohadt táposak, másrészt heten vannak, és a hetedik uralkodik a többi felett. Már mindez zavaróan ismerős lehet, de aztán az is kiderül, hogy a hetedik ráadásul a legjellegtelenebb mind közül, épp azért, hogy elleplezze hatalmát. Bár a populáris fentezi Tolkien köpönyegéből bújt elő, A Gyűrűk Ura alaptörténetének ilyen szinten mechanikus másolása még errefelé sem igazán jellemző, vagy ha igen, akkor jobb lenne elfelejteni.

Mindez szerencsére nem vágja agyon a regényt, hiszen ezek után nem kerül elő egy alacsony, sörkedvelő népség, sőt még csak szürkébe öltözött, szakállhosszúság-versenyre készülő varázsló sem, hogy elbánjon a drágaszággal; ehelyett egy szövevényes gyilkossági ügybe keveredünk a Tíz kicsi néger mintájára. A gyűrűk tulajdonosai, egy nemesi család hat (vagy hét?) leszármazottjai kóros halandósági rátával rendelkeznek, és a regény főszereplőjének, Sianisnak (pontosabban az olvasónak) kellene rájönnie arra, hogy mi a fene is folyik itt.

Egy modulregény sok csapdát rejthet magában, és az rpg.hu vonatkozó fórumain is azonnal kitört a vita, hogy mennyire van szükség ilyenfajta regényekre. A legalapvetőbb csapda a játéktechnika irodalomba való átültetése, az úgynevezett kockacsörgés jelensége; a Jó széllel toroni partra első kiadása ezért botránykő sokak szemében, hiszen ott Boomen komoly hangsúlyt fektetett arra, hogy valamilyen módon rekonstruálja a Nagy Ződ varázslatait, szabályait. Bár volt annak idején olyan játékostársam is, akinek épp ez jött be (az a fajta, aki nyálát csorgatja a két slan kardot forgató kardművész olvastán, és aztán ő is ilyen karakterért könyörög), a Jó széllel toroni partra első változata inkább az ilyet többet ne felkiáltással vonult be a mágus kánonba. Az Aquir gyűrű alapját képező modul ebből a szempontból jóval szerencsésebb választás volt, hisz már az eredeti történetben sem a gyakáson és a játéktechnikán volt a hangsúly, hanem jóval inkább a nyomozáson. A regényben a játékosok helyére az olvasók kerülnek; nekik kell(ene) kitalálniuk, ki a hunyó.

Ebből már látható, hogy az Aquir gyűrű azokra a bűnügyi történekre épít, ahol a gyilkos személye a sztori végéig rejtve van előttünk – pontosabban ha elég gondos olvasók vagyunk, megelőzhetjük a nyomozót, és rájöhetünk magunktól. Alan O’ Connor ezen a szerkezeten csavar még egyet, az Aquir gyűrű jó része ugyanis egy aszisz dalnok sztorijait tartalmazza, mintegy megalapozva a gyűrűk szerepét – a szerző utószava szerint mintegy a Dekameron formájában. Mindez jó ötlet, de ebben a formában nem feltétlenül szerencsés. Míg a Dekameronban a fókusz egyértelműen a szereplők által mesélt történeken volt, az Aquir gyűrű egyszerre próbálkozik mind a krimiszálnak, mind az elbeszéléseknek egyenlő szerepet adni és ennek hatására a két alkotóelem inkább gyengíti egymást, mintsem erősíti.

A regény krimirésze ráadásul amúgy is alapvető problémákkal küzd. A hatásmechanizmus ebben az esetben az olvasó kognitív tevékenységén alapszik, ahogy az megpróbálja összerakni a darabokat és maga is nyomozóként vesz részt a szövegben. Ezzel azonban jelen esetben két alapvető gond is van. Egyrészt valószínűleg az olvasók egy jó része már olvasta az alapmodult, és tudja, ki a gyilkos. Innentől kezdve a krimiszál sajnos nem tartalmaz számára túl sok érdekességet, maradnak a dalnok (amúgy érdekes) sztorijai. Ez azonban még a kisebb baj lenne. Jóval nagyobb probléma, hogy a szűz olvasók jelentős része számára sem jelent túl nagy kihívást a rejtvény megfejtése. A gyilkos első felbukkanása már olyan átlátszó módon próbálja elterelni a figyelmet személyéről, hogy akár le is tehetnénk a könyvet. A későbbiek során még legalább két-három ennél is ordítóbb elem kínálja fel számunkra a megoldást. Bár mindez lehet szándékos segítség is az olvasónak, a megfejtés olyan könnyű, hogy nem jelent túl nagy szellemi élvezetet.

A krimihez nyomozó is dukálna, de ilyet itt nem igazán kapunk. Sianis, aki a krimiszál javarészében nézőpont karakter, szinte semmit sem csinál, csupán magyarázkodik és láb alatt van. Ez persze nem újdonság: Dr. Watson tölt be ilyen szerepet a Scherlock Holmes sztorikban, avagy Adso a Rózsa nevében. Nekik azonban van egyéb funkciójuk is, hiszen mintegy az olvasót képezik le azzal, hogy folyamatosan kérdéseket tesznek fel a nyomozással kapcsolatban mesterüknek. Nos, ilyen mester itt nincs. Jelölt kettő is akad, egyikük a már említett aszisz dalnok, Bram Boreillo, a másik egy hullajelölt, Belletor inkvizítor. Bram ideje nagy részét meséléssel tölti, így túl sok ideje nincs a nyomozásra, Belletor pedig csak lohol az események után, szinte mindenféle használható értelmezés létrehozása nélkül. Ha Umberto Eco úgy értelmezte újra a Holmes sztorikat, hogy a tévedhetetlen Holmes helyére egy igencsak tévedékeny nyomozót, Baskerville-ei Vilmost helyezte, úgy Alan O’ Connor úgy írta tovább a klasszikus krimi történetet, hogy teljes mértékben megszabadult a nyomozótól. Sajnos Eco megoldása valamivel jobban működik.

Ezen a ponton térjünk egy kicsit vissza a magyar ugarra. A fentebb említett hibák jó részének kigyomlálásra tökéletesen elég lett volna egy kompetens szerkesztő, ilyennel a regény azonban még a kolofon alapján sem rendelkezik. Holott ebben az esetben talán elkerülhetőek lettek volna az olyan kínos bugok is, amikor egy párbeszéd kétszer szerepel a szövegben, minimális eltéréssel. Ehhez hasonlóan talán a nézőpontváltások is valamiféle rendszert öltenének magukra, most ugyanis a regény vége felé mintegy ad hoc jelleggel kerül a képbe egy-egy új nézőpontkarakter. Bár szerkesztő nem volt, a szöveget elvileg “gondozták” és “korrektúrázták”, ám a végeredmény alapján kábé olyan szinten, mint a nem létező szerkesztés. A vesszőhibák mellett elgépelések is szép számmal akadnak, több helyen keveredik a kötő- és a gondolatjel, ráadásul a dialógusok központozása is zavaros. Bár az Aquir gyűrű szöveggondozás szempontjából sokkal jobban néz ki, mint az ezen a téren a mágus regények mélypontjaként említhető Ryeki tűz, egyáltalán nem tűnik úgy, hogy rendes előkészítésen esett volna át.

A fentebb felsorolt hibák mellett az Aquir gyűrűnek kétségtelenül vannak erényei is. A legfőbb ezek közül a humor. A történet elején a patkányokkal és a fogadós macskájával vívott élet-halál küzdelem kifejezetten komikus és az egyedi nézőpont révén az aszisz dalnok sztorijaiban is fontos szerepet játszik a humor. Ezek a történetek valójában amúgy is érdekesebbek és jobban megírtak, mint a krimiszál, főleg a Dúlásos sztori. Ezeken a helyeken érhető leginkább nyomon az irónia is, amelyből a mágus regények többsége sajnálatosan keveset mutat fel.

Végezetül megérnek pár szót a regény járulékos értékei, a borító és a függelék. A borítófestményen maga Britney Spears bámul a kamerába, elf kiadásban, mögötte pedig egy törpét látunk valamiféle furcsa jószágon ülve. Maga a kompozíció arra utal, hogy egy népszerű diszkózenekar sajtófotójával állunk szemben: elől a dekoratív énekes csajszi, hátul a csúnya, ám valójában a zenekar eszét jelentő DJ, hülye hacukában. Arra mindenesetre bőven jó a borító, hogy magára irányítsa a figyelmet. Természetesen egy mágus regényben függeléknek is kell lennie és ez jelen esetben hasznos is. Az itt található kronológia a Crantai birodalom történetét vázolja fel, ami régóta fehér folt az eddig megjelent hivatalos mágus kiadványokban.

Egy gondos szerkesztés után az Aquir gyűrű igencsak érdekes, jól megírt regény lehetett volna. Jelen változatában leginkább egy nem túl jól sikerült próbálkozás egy, az átlagos akció fentezi történeteknél többet kínáló regényre. De legalább mágus.


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához