LFG.HU

GothPunk
ismertetőCimkek

A World of Darkness (nWoD) kiegészítő elolvasása előtt kifejezetten keveset tudtam Mexikóról. Maják, inkák, aztékok. Emberáldozás, politeizmus, gigászi kőpiramisok az őserdő mélyén. Sivatag az északi határon, és egy meteorit az öböl mélyén. Drogkartellek, tequila kukaccal és mesztic táncosnők. A kiegészítő elolvasása után nagyjából ugyanennyit tudtam Mexikóról, ám volt egy rakás ötletem, hogyan meséljem mindezt az újnak már korántsem nevezhető rendszerben, elsősorban vámpír karaktereknek.
 
A Shadows of Mexico (SoM) mesélőknek és játékosoknak egyaránt szól. Helyszínleírások, kulturális jelenségek és a történelem természetfeletti értelmezése mentén mutat be egy játszható, az alapkönyvektől árnyalatokban eltérő, mégis egyedi világot. A vámpírok által uralt, emberáldozatoktól terhes ősi világ és az európai kultúra ütközése és sajátos összeolvadása adja meg az alaphangot, melyet a jelenben élő vámpírok – és kisebb mértékben mágusok és farkasemberek – szemszögéből ismerhetünk meg. Hiányzik az egzakt történelem, nem találunk konkrét helyszínleírásokat hercegekkel és elsőszülöttekkel, csak amit pletykákból, mendemondákból és legendákból összeszedhet – szinte – bárki az utcákon, ezáltal a mesélő bőséges teret kap, hogy az általa elképzelt történetet elhelyezze Mexikóban és szabadjára engedje.
 
Az első fejezet Mexikó történelmével, és olyan legendákkal, mítoszokkal foglalkozik, melyek borzongást váltanak ki az átlag mexikóiból éppúgy, mint az éjszaka teremtményeiből. Számos földrajzi egység szolgálhat titokzatos történetek kiindulópontjaként. A föld alatt kiterjedt barlangrendszerek húzódnak, melyek napfénytől elzárt vizében különös, áttetsző húsú, vak lények élnek. A határvidék sivatagában az embercsempészeknek a határőrség különleges egységein, és a mérföldhosszú kerítésrendszeren túl a sivatag pusztító erejével is meg kell küzdeniük. A bűnözés szinte mindennapos a vidéken. Emberrablások, kábítószerek előállítása és kereskedelme, műkincs-csempészet, kiterjedt bandák sok tízezer taggal és saját kultúrával. Természetfeletti jelenségek, mint a sivatagban álló rejtélyes kutatóállomás, istenként tetszelgő vértestvérek, vagy az ősi romok mélyén rejtőző ismeretlen rémségek. Megannyi ötlet, melyre önálló krónikát építhet a mesemondó. Okkal babonás a mexikói ember, aki a maga sajátos módszereivel küzdi le félelmeit: vallásosságba menekül, áldozatot mutat be, esetleg önként csatlakozik a bűnszervezetek valamelyikéhez abban reménykedve, hogy ezzel a kisebbik rosszat választja.
 
A fejezetben elszórva apró szabályszerű kiegészítéseket találhatunk: a Kojot Páholya egy farkasember szövetség, akik embercsempészetből élnek; a Sivárság névvel illetett sivatagból, Camino del Diablo-ból származó Angyalcsontok, melyek az atlantiszi mágiát űzőket segítik a paradox elnyelésében. Alapvetően ez a fejezet mégsem a szabályokról, sokkal inkább az ötletekről szól. Igazi ötletparádé, tele kiváló és jó elemekkel. A fejezet szerkezete kaotikus, mintha valaki szabad asszociációit fűzte volna föl az alrészekkel, bekezdésekkel, de ennek ellenére jól szolgálja a célját. Nincs kőbe vésve semmi, jól bemutatja, mennyire sok lehetőség rejlik egy mexikói krónikában.
 
A második fejezet a játékosoknak szól. Bemutatja a vámpírklánok sajátos eredetmítoszát, alternatívát kínálva az alapkönyvben szereplő klánleírásoknak. Érinti a vámpírok búvóhelyének néhány helyi jellegzetességét, hoz néhány példát ezekre: az elhagyatott ezüstbánya, a Hacienda, vagy a Casa de Solana, mely modern erődítményként áll Mexikóváros San Angel negyedében. Érdekes interpretációit kínálja a könyv a diszciplínáknak. A mexikói vámpírok sajátja, hogy gyakran isteni eredetűnek élik meg természetfeletti képességeiket, miáltal áldozásokat, imákat, hálaadást, apró tárgyakat kapcsolnak hozzá. Így például a Vigor diszciplína védőszentje San Miguel, akit rendszerint kardal a kezében, ördög- vagy sárkány-fejen állva ábrázolnak; jellemző áldozás neki, ha a vámpír fegyverét tisztogatja, vagy ha hagyja, hogy harci sérülései hegeket hagyva gyógyuljanak meg. Némely diszciplína egy-egy szintjére alternatívát is kapunk, így például a hármas szintű Auspex mexikói variánsa a Tollak röpte: lehetővé teszi, hogy a vámpír, miután megtanulta az auralátást, az aurák múltját kövesse. Kopóként követheti az időben visszamaradt aura-nyomokat, ezáltal bejárva a helyeket, ahol korábban a kiszemelt áldozat, vagy épp ellenség járt.
 
Vámpír vérvonalak, farkasember páholyok és mágus örökségek is találhatóak a fejezetben, melyek szintén nagyon jól illeszkednek a mexikói kultúrába. A Calacas egy Nosferatu vérvonal, amely az el Día de los Muertos kapcsán jött létre: egy Ordo Dracul társaság balul sikerült szeánsza során. A Fekete Nap Álmodói kattant mágusokból állnak: lelkek tömeges felszabadításával kívánják szolgálni a Fekete Nap kultuszát, mely még a 13. században jött létre azték és atlantiszi elméletek furcsa egyvelegéből. A Szabotőrök kezének munkáját dicsérik robbantások, katasztrófák, balesetek.
 
A halottak napjával külön foglalkozik a SoM, mivel kiváló lehetőséget teremt játékosoknak és mesemondóknak egyaránt, hogy egyedi hátteret adjanak a karaktereknek: áldozatbemutatás, szokások és babonák, különös jelenségek, melyek mindhárom természetfeletti fajt érinthetik.  Ezzel zár a játékosok fejezete, mely már bőséggel tartalmaz szabályokat, ugyanakkor sikerül megőriznie ízét, egy csöpp sem veszít az első fejezetben bemutatott mexikói atmoszférából.
 
A harmadik és negyedik fejezetek a mesélőnek szólnak. A harmadik fejezet néhány mexikói adottság kihangsúlyozását és kidomborítását javasolja, segítve ezzel a korábbi fejezetekben leírt hangulat megteremtését a játékasztalnál. Találunk itt még továbbá helyszíneket, melyek elősegíthetik bizonyos témák és hangulatok kiemelését. Ilyen például a sivatag (Sonora, Chihuahua), mely az elszigeteltség vagy veszteség témájához illik, vagy a maja romok, melyek közt misztikum, a múlt bűnei és azok következményei várnak a játékos karakterekre. Ez a rész sem rossz, bár talán a leggyengébb az egész könyvben: túlságosan lexikonszerű, és a részletek kidolgozását meghagyhatták volna a mesemondóknak a könyv szerzői. A fizikai helyszínek után a vámpírtársadalom szociális színtereit veszi végig a könyv. Elvontabb, de hasonló szárazsággal és merevséggel tárgyalja végig a románc, a vendetta, a rasszizmus vagy épp a vallásos témákban rejlő lehetőségeket. Érdekesebbek talán a különböző történelmi korokba ágyazott, fontosabb események idejére időzített mesékben rejlő lehetőségek: a nagy földrengés, a spanyol hódítók ideje, vagy 14-15. századi Tenochtitlán egzotikus városa. Szívesebben láttam volna ezt az egész fejezetet az utolsóba ágyazva. Annak ötletessége és kivitelezése simán elbírta volna az itt felsorakoztatott témákat.
 
A SoM záró fejezete nem-játékos karaktereket tartalmaz, meglehetősen egyedi módon. Mindjárt az elején kapunk négy herceget: négy különböző, nagy hatalommal rendelkező vámpír, akik mind jól illeszkednek akár Mexikóvároshoz, akár más – jelentősebb – településhez. Négy különböző személyiség, egyedi uralkodási stílussal, történettel – mindegyikük egy-egy, vámpírokat igencsak érintő helyzetet hangsúlyoz, kiváló krónika-lehetőségeket felvillantva. Így például Monica Paez de Roa már-már paradicsomi körülményeket teremt az uralma alatt vadászó vámpíroknak, ám ez az idilli birtok komoly áldozatokat követel – a kérdés, hogy mekkora áldozatot hajlandóak a játékos karakterek hozni. Fontosnak érzem megjegyezni, hogy eddig ebben a könyvben találkoztam a legalaposabban megalkotott, végiggondolt és statisztikákban kifejezett karakterekkel. Maguk a számszerű értékek logikusan következnek egymás után, szerepelnek benne olyan jellegű információk, mint például a Celerity diszciplínával megnövelt Kezdeményezés érték, vagy az Ölelés által csökkent Akaraterő érték. Külön jó, bár nem egyedi jelenség, hogy az erényeket és bűnöket kifejti a karakter leírásakor, megkönnyítve így a mesélő számára a karakter eljátszását.
 
A hercegeken kívül találunk a fejezetben még társulásokat: karakterek laza szövetségét, melyek azért nem nevezhetők kotériának, mert többen vannak, és gyakorta más természetfeletti lény is tagja. Ilyen például a C. V. (Chicos Víriles – a Vörösvérű Fiúk), Mexikóváros egyik szegénynegyedének urai: hat kotéria alkotja, a vezetőjük Amato Colon, Ventrue aki a San Angel negyedben álló villájából irányítja a barrio élőholt bandáit. Meglehetősen laza szervezet, saját jelzésekkel, halandó seregekkel, és láthatatlan szálak mentén szerveződő kommunikációs csatornákkal. Természetesen ennél egzotikusabb társaságokkal is találkozhatunk: Los Fiel de Cuernavaca, mely egy kisváros vámpírjait jelenti. 12 vámpír, hat a Banya Köréből, hat pedig a Szent Lándzsa egyházából. Sajátos szembenállásuk és egymásra utaltságuk kapcsolja össze őket a kis városkában: Ernesto Reyes atyának és Itotia, Coatlicue Bölcsének barátsága biztosíték arra, hogy senki sem tudja megbontani a bizarr szövetséget. Furcsa, szokatlan, és kevésbé meglepő nem-játékos karakter sablonok zárják a fejezetet, illetve néhány kidolgozott szörnyeteg. Szellemek, kísértetek, és az eddig leghangulatosabb nWoD-os bestia, a halott Desperado, mellyel a rövidke szörnykalendárium zárul.
 
A SoM összességében egy kiválóan használható kiegészítő, bőséges, hasznos tartalommal, feltéve, hogy az ember Mexikóba kívánja helyezni vámpírtörténeteit. Bár bőséggel tartalmaz nWoD specifikus babonákat és kulturális jelenségeket, egy korrekt mexikói krónikához azt hiszem elengedhetetlen, hogy a mesemondó alaposabban utánajárjon az ország – vagy legalább a helyszínként választott régió – földrajzának, történelmének. Mindezt ráadásul jó, ha elvárja játékosaitól is, másként nehéz lesz a könyvben bemutatott atmoszférát megteremteni. Azoknak ajánlom, akik nyitottabbak és esetleg már unják a sablonos euro-amerikai környezetben játszódó vámpír-történeteket, de annyira nem elszántak, hogy maguk gondolják végig ilyen mélységben egy idegen kultúra Sötét variánsát. 
 
A bevezető letölthető innen: http://download.white-wolf.com/download/download.php?file_id=668
A könyvhöz szinte szervesen kapcsolódik: http://apocalypto.movies.go.com/
Az új World of Darkness ismertetője: http://rpg.hu/iras/mutat.php?id=4173
A Vampire: the Requiem ismertetője: http://rpg.hu/iras/mutat.php?id=4178
 
 
 

A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához