LFG.HU

dr. Dévényi Péter
ismertetőCimkek

A Complete sorozat eddigi tagjai minden esetben kellemes “tápolást”, karakterkoncepció-újragondolást és jelentős radírozást jelentettek a D&D 3.5 szerelmesei számára, hiszen mindegyik könyv új képességeket, képzettségeket, presztízskasztokat hoztak be a palettára (ember legyen a talpán, aki fejben tudja tartani őket), és a Complete Scoundrel sem akart elmaradni ettől a várakozástól. Be kell valljam, ismerve magamat, és hogy mennyire tetszett anno 2005-ben a Complete Adventurer, nagyon kíváncsi voltam, mit hoz majd a Complete Scoundrel. Mint ilyenkor lenni szokott, az ember nem mindenben azt kapja, amit várt, és ez most is így van, ennek ellenére a Complete Scoundrel nagyon megmelengette a szívemet.
 
Mint a Complete sorozat második generációjának tagja (amit a Complete Mage nyitott és aminek a következő tagja a Complete Champion lesz ez év júniusában), nem kifejezetten egy alap karakterosztály kategóriához szól (mint pl. a Complete Arcane az arkán mágiahasználókhoz), hanem valamennyi osztály számára kínál opciókat. Ugyanakkor, míg a Complete Mage a mágiahasználatot próbálta becsempészni minden karakter életébe, addig a Complete Scoundrel a trükkös, “piszkos” megoldásokat kínálja minden karakter számára. És teszi mindezt egészen ötletesen.
 
A könyv maga a Complete sorozat szinte minden korábbi tagjához hasonlatosan 160 oldalon ontja magából az új ötleteket. A keményborításos könyv külső dizájnja a sorozat többi tagjára jellemző, “kódex kinézetű, felül cím, alatta kis kép valami jellegzetes figurával” sablont veszi át, de ellentétben a Complete Mage elején lévő mondjukhogynekromantával, jelen esetben a kép eléggé hétköznapi ahhoz, hogy egy apuka kint felejthesse az asztalon és a gyerek ne visítva rohanjon be a szobájába a látványtól. A belső elrendezést tekintve az oldalak az alapkönyvből megismert formátumot követik, a képek egy-két kivételtől eltekintve szépek, igényesek (pl. a spellwarp sniper presztízskaszt tagját ábrázoló hegyesfülű jajdebrutálisvagyok tekintetű nő a negatív mintapélda), jól kapcsolódnak a szöveghez, bár néha nem sikeredtek arra az oldalra, ahol a kapcsolódó szöveg van. A könyvet egész jól szerkesztették, kevés az elgépelés és a képek alatti szövegeket sem cserélték el. Érdekessége a könyvnek, hogy itt-ott hangulatfestőként vagy ötletadóként leveleket, feljegyzéseket találhatunk városi őröktől, bárdoktól, tolvajoktól, amik nem túl zavaróak, nincs belőlük túl sok, ellenben adnak a könyvnek egy hangulatot.
 
A könyv hat fejezetre oszlik, és hasonlóan a Complete Mage-hez, ahol az első fejezet a mágiahasználókat kívánta bemutatni általánosságban, az első fejezetben arról olvashatunk, hogy kik is azok a csirkefogók, miről ismerhetjük fel őket, ha szembefutunk velük. A fejezet hasznossága egy tapasztaltabb játékos számára erősen megkérdőjelezhető, kezdő játékosok számára viszont sok ötletet adhat. A probléma csak az, hogy a kezdő játékosok általában nem a kiegészítők kiegészítőjével szokták kezdeni. Így tehát a fejezet 16 oldalát inkább a “veszteség” rovatba könyveljük el.
 
A második fejezet már annál inkább a helyén van. Hasonlóan a Complete Mage-hez, a Complete Scoundrel sem tartalmaz alapkasztokat, ellentétben a Complete sorozat első generációjával, ellenben szép számmal tartalmaz presztízskasztokat (szám szerint 13-at), amik közül sok igen jól el lett találva. A könyv szerkesztői igyekeztek mindenkire gondolni. A presztízskasztok között mind az arkán, mind az isteni mágiahasználók lelhetnek maguknak kedvükre valót (pl. a spellwarp sniper, aki átalakítja a varázslatait sugarakká, és azzal harcol, vagy a malkonvoker, aki papként úgy harcol a jó ügyért, hogy a különböző gonosz erőket egymásnak ugrasztja), de a harcosok, vagy akár a paladinok (az előbbieknek a sokatmondó nevű battle trickster, a másodiknak a macchiavellista felfogású gray guard), cserkészek, erdőjárók (pl. a master trapsmith, aki rögtönzött csapdákkal teszi pokollá az ellenfél életét) is találhatnak maguknak valami újat. Külön előnye a legtöbb presztízs kasztnak, hogy nem tízszintes kasztok, hanem öt illetve három szintes kasztok kaptak jórészt helyet, ami nagy előny azoknak, akik szeretnének végigvinni egy presztízskasztot, de nem akarják végleg feladni a karakter eredeti kasztját. Nem feledkeztek el egy presztízs-kaszt erejéig a pszionikát kedvelőkről sem, nekik szól a psibond agent. Van persze olyan is, ami nem igazán játékosoknak szól, hanem leginkább egy mesélő kerekíthet ki belőle egy ötletes főgonoszt (avenging executioner, aki vélt vagy valós sérelmeit torolja meg a világon). Két presztízs-kaszt, az uncanny trickster és a fortune’s friend pedig a könyv által behozott két újdonság, a képzettség-trükkök (skill tricks) és a szerencse-képességek (luck feats) kiaknázását tűzi ki célul (ezekről mindjárt). Habár maguk a presztízs-kasztok jól lettek kiválogatva, természetesen nem lehet nem szót ejteni arról, hogy a helyzabáló, túlmagyarázó stílusnak köszönhetően legalább háromszor annyi helyet foglalnak el a presztízskasztok, mint amennyit kérne.
 
A harmadik fejezet a képességek és képzettségek arzenálját bővíti. Habár a képességek terén vannak általános képességek is a könyvben, a legnagyobb részt két új képesség kategória, az orvtámadás-képességek (ambush feats) és a szerencse képességek (luck feats) teszi ki. Az új képesség kategóriák úgy látszik, a második generációs Complete könyvek jellemző jegyei lesznek, hiszen pl. a Complete Mage vezette be a tartalék-képességek (reserve feats) rendszerét, ami a könyv meghatározó jegye lett.
 
Az első csoport közös vonása, hogy a tolvaj és a nindzsa (vagy bármely más kaszt, aki ilyesmit kap) precíziós támadását (sneak attack illetve sudden strike de a kaszabolás (skirmish) nem) módosítja úgy, hogy meghatározott d6 feláldozása esetén speciális hatást vált ki. Ilyen pl. a Torokra Ütés (Throat Punch), aminek segítségével 2d6 sebzés feláldozásával 3 körre megnehezíthetjük az ellenfél beszédét, ami drasztikus következményeket von maga után a varázslási képesség terén. A szerencse-képességek esetében olyan képességekről van szó, amik megvédhetik a kockadobások véletlen negatív eredményeitől a karaktert naponta néhány alkalommal. Pl. a Sikeres Kezdet (Lucky Start) képesség segítségével a karakter újradobhatja a kezdeményét. Az általános képességek jelentős része a többkasztúság káros hatásait igyekszik mérsékelni, pl. segítségével a tolvaj szinteket a cserkész beszámíthatja a kaszabolás kasztképességének kiszámításához, vagy a szerzetes és nindzsa szintek összeadódnak a ki-pool és a fegyvertelen-sebzés kiszámításakor. Végül szót kell ejteni a néhány bárd zene képességről is, ami a daloskedvű játékosoknak ad új lehetőségeket, pl. elmulaszthatja a fáradtságot, vagy kitérést adhat a többi játékosnak.
 
A harmadik fejezetben jelenik meg a könyv másik nagy újítása a D&D alaprendszeréhez képest, a képzettség-trükkök rendszere (skill tricks). Lényege, hogy a karakterek a képességpontjaikért, amennyiben teljesítik a követelményeket, felvehetnek képesség-trükköket. Ezek nagyfokú hasonlóságot mutatnak a képességekkel (sőt, ismerjük el, a könyvbeli megjelenésük, leírásuk pont úgy néz ki), de van néhány megkülönböztető jegyük. Lényeg a lényeg, minden trükknek van előfeltétele, ami valamely (vagy akár több) képzettség legalább 5-ös, de inkább 8-as vagy 12-es szinten való ismerete. A karakter képzettség pontokért veheti fel őket, egy karakternek legfeljebb karakterszint/2 képzettség-trükkje lehet (ha valaki megunta az egyiket, felvehet másikat). A legfontosabb szabály azonban az, hogy egy találkozás (encounter) alatt csak egyszer lehet őket használni. Ez abból indul ki, hogy egyszer beveszi az ellenfél, de többször azért nem (valljuk meg, ez elég gyatra magyarázat, és üvölt mögötte, hogy valójában persze azért, hogy a játékegyensúly megmaradjon). Pl. ha valaki áldoz rá, és van Szerkezet Hatástalanítása legalább 5-ös fokozaton, és Zárnyitása is legalább 5-ös fokozaton, akkor az eszközök nélkül is könnyedén kinyitja a lakatot vagy eltávolítja a csapdát (nem szenvedi el az eszközhiányból eredő büntetést).
 
Összességében a harmadik fejezet újításai – habár nem szolgálják a játék egyszerűsítését, ami egy olyan játéknál, mint a D&D, ahol már az alapszabályok is eléggé terjedelmesek, ez is lehetne éppen cél – képesek arra, hogy teljesen átformálják a képzettségpontok felhasználásának rendszerét, vagy az orvtámadások használatát. Nekem nagyon megtetszettek az új ötletek, és habár a szerencse-képességek szerintem kissé erőltetettek tudnak lenni, úgy érzem, minden mesélőnek és játékosnak érdemes adni nekik egy-két esélyt.
 
A negyedik fejezet a varázslatoké. Nincs belőlük sok, de úgy lettek összeszedve, hogy minden varázshasználó (beleértve az erdőjárókat, boszorkánypengéket, orrgyilkosokat is) talál magának egy-kettőt. A varázslatok leginkább olyanok, amik a mozgékony, fürge karakterek előnyeit emelik ki a nehézpáncélos-fegyveres ellenfelekkel szemben, illetve olyanok, amik az ellenfél megtévesztésén alapulnak. Ezúttal a pszionikus karakterekre és a boszorkánymesterekre (meg az incarnum-használókra) nem gondoltak, pedig igazán lehetett volna.
 
Az ötödik fejezet a tárgyaké, nem csak a varázstárgyaké, hanem hétköznapi tárgyaké, alkimista tárgyaké, mérgeké is. A tárgyak között találhatunk speciálisan kialakított ruhadarabokat, ahová a tolvaj elrejtheti azt, amit nem akar, hogy a városi őrség megtaláljon, valamint lőfegyverekre szerelhető bajonetteket, alkarra, combra erősített rejtett pengéket. Az új mérgek alapvetően a kevésbé potens kategóriába tartoznak, így remekül alkalmasak arra, hogy egy tolvaj vagy akár más karakter ártalmatlanná tegye ellenfelét anélkül, hogy veszélyeztetné annak életét és így saját morális megfontolásait. Mágikus tárgyak is jutottak a könyvbe – persze az új, csili-vili helyzabáló formátumban – összesen kilenc darab. Van, amelyik az új szabályokhoz (pl. szerencse-képességek vagy képzettség-trükkök) kapcsolódik, van, amelyik az ellenfél becsapását segíti (pl. a fegyvert láthatatlanná tevő olaj). A fejezet végén pedig “élő tárgyak” (csak egy kissé antagonisztikus, legyünk őszinték) címmel néhány olyan tárgyat ismerhetünk meg, amik valójában élőlények, amiket magunkkal hurcolhatunk. Pl. egy zöld kúszónövényt, ami nagyon érzékeny a mérgekre és egyéb toxikus anyagokra, így ha elkezd tönkremenni, tudhatjuk, hogy rossz helyen járunk, vagy esetleg lámpás helyett világító bogarat üvegcsőben, amit víz alá is vihetünk. Ezeknek a közös tulajdonsága, hogy nem elég megvenni őket, gondozni is kell őket. Ha valakinek pont ez kell, hát íme, itt a lehetőség.
 
A hatodik és egyben utolsó fejezet a mesélőkhöz szól leginkább, ötleteket ad, hogyan adjunk kihívást azoknak a karaktereknek, akik inkább trükkel mintsem erővel akarnak harcolni, hogyan meséljünk le egy találkozást egy orgazdával, vagy éppen egy csempészkalandot. Ezek a részek tényleg ötletesek, és még a tapasztalt mesélő is meríthet ötletet, hogy hogyan dolgozza ki a kalandoknak azt a részét, amit eddig egyszerűen átugrott, vagy egy-két kockadobással intézett el. Emellett a fejezet tartalmaz néhány szervezetet (lásd. DMG II), egy szabad gondolkodókból, forradalmárokból, életművészekből álló laza szövetséget, egy kiterjedt tolvaj-szervezetet és egy öntörvényű társaságot, ami saját eszközeikkel küzd a rablóbandák, tolvajcéhek ellen. Akik szerették a Planar Handbookban először megjelent Legendás Helyeket, azok ebben a könyvben is találnak maguknak néhányat, így aki veszi a fáradtságot, és elzarándokol a pl. Tolvajok Udvarába, a Békaisten Templomába vagy a Legmagasabb Toronyba, értékes képességek birtokába juthat. A fejezet – és a könyv – 100 kalandötlettel zárul, amelyek jellemzője, hogy ha a mesélő veszi a fáradtságot, és jól kidolgozza őket, akkor olyan meséket kaphat, ahol az ész és a gondolkodás több szerepet játszhat, mint a nyers erő.
 
Végigtekintve a könyvön azt hiszem, elmondható, hogy – ismételten leszámítva a felesleges helypocsékolást a bővített presztízskaszt- és varázstárgy leírásokkal, valamint azzal, hogy immáron megközelítőleg negyvenedszerre is elmagyarázzák, mi az a swift és immediate akció – a könyvben igyekeztek a lehető legjobban kihasználni a rendelkezésre álló helyet, és mindenkinek beletenni valamit, ami miatt szeretné megszerezni a könyvet. Szóval érdemes rászánni az időt, energiát, és végignézni, mert rengeteg apróbb-nagyobb ötlet van benne mind mesélő, mind játékos számára (mindkét esetben a haladóbb egyénekre, a kezdők először ismerkedjenek meg alaposan a Complete sorozat első négy részével, csak utána evezzenek mélyebb vizekre), ugyanakkor egészen eltalálták benne a játékegyensúlyt is. Én a magam részéről az 5 csillagból négyet mindenképpen, akár négy és felet is megajánlok neki.
 
 

A szerző más irásai
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához