LFG.HU

Ackenheil
novellaCimkek
Az alábbi történetet Karonar úr, Uwel felkent lovagja szájából hallottam, mikor ő Wiunel Marion gróf haldoklásakor beszédet mondott a távozónak.

“Gyermekem, jó Wiunel! Jöttem, amint tudtam. Híreim az utolsók, de kegyesek lesznek készülődő lelkednek. Testvéred, Gazol két holdtöltével ezelőtt keresett fel a Napnyugat erődjében innen két napi járásra. Hogy honnan hallott rendünkről, a mai napig ködös számunkra, de mondandója figyelmes fülekre talált. Kezdte azzal, hogy adományát az oltár elé helyezte, és hithű módon fél napig imádkozott Uwel templomának magányában. Illő módon, nemesként kért bebocsátást termeimbe, és már most mondom, hogy a Marion család neveltetése büszke példája lehetne kedves Pyarronunknak. De mégis csalódást kell okozzak, bátor hadvezér! Ne! Feküdj vissza, tested az utolsókat rúgja, és még ma bevégzed, de amíg végig nem hallgatsz, bírd ki szusszal! Nyugodj meg, és figyelj rám! Nem káromlom családod. De amiket mondok, töltsék be gondolataidat, és tépelődj felettük!

Testvéred elmondta, hogy méreg fojtogat. Átadta hősi páncélod, melyben Krán ellen vonultál az elsők közt. Áldozatát elfogadtuk, és vérünkre, és hitünkre, karunk erejére esküt téve a szent ököl színe előtt, fogadtuk, hogy megtaláljuk, ki ily módon, csaták helyett asztalodnál próbál elégtételt venni, és életedre tört.

Nyomot házadban kerestünk először. Te épp ájultan feküdtél, és gyógyítók sürögtek körülötted. Aggódó fiad, és nejed megadott nekünk minden segítséget, és fivéred is visszatért ide. A borban hozták rád a rontást, tudd meg! Végtelen álmot, leépülést, lassú halált akartak neked. Mestere a gyógyfüveknek az az öreg, aki végül két napja eszedhez térített. De sajnos a halált nem fogod immár elkerülni.

Megértem dühöd. Halál a csatában kellett volna érjen. Nem itt. Nem így. De Darton már kinyitotta a kaput, amint te besétálhatsz. Fogadd el! Jó sorod lesz, ha úgy éltél valóban, mint azt mutattad.

Hanem folytava, három ember halálát is hozom neked. Ezek pedig fegyverhordód, Anotne, asszonyod, Minera, és fiad, Aggol. (…)

(…) Nem gyengeséged, erősséged, hogy ez megvisel. Szerető apa, férj, és mester vagy. De ők már lezárták evilági ügyeiket. Tudd meg, hogy a mérgezett bort fegyverhordód szórta bele serlegedbe. Gyilkos kezét halálsikolya mellett csaptuk le, miután kiadta, amit tudott. Hű volt hozzád a csatákban. Még pár évszakkal ezelőtt életét adta volna a tiedért. De azóta mérges szavak csípkedték kikezdhetetlennek hitt akaratát. Ó, igen. Nejed volt, ki megbabonázta a szerencsétlent, és ágyát felkinálta neki, hogy cselekedjen mindenben az ő akarata szerint. Minera, félve haragodtól, amiért legutóbbi csatádból visszatérve gyanú árnyéka sötétítette be hitvesi hűségét, megpróbált lelki menedéket, és igazolást találni tetteire. Nem sok kellett, hogy Orwella, az átkos, karmai végzetes sebet ejtsenek aszonyod lelkén. A bűnei sorolhatóak naphosszat, de neked nem lenne időd immár, hogy mind végighallgasd. Elég legyen, hogy nem tudhattál praktikái felől, mert bűbája téged is elért, ha nem is gondolnád. Nem, nem volt képes a mágiára. Nem boszorkány volt. De mérgei, és titkos szerei, és egy feltehetően orwellánus fattyú segítsége elegendőnek bizonyultak, hogy egész háztájad megőrüljön, felforduljon, és rövidlátón cselekedjen a nehéz helyzetekben.

Én már nem tudtam beszélni vele. Mikor látta, hogy megérkeztem erős tornyodhoz, levetette magát a magasból. Sikolya még percekig visszhangzott a száraz, kopár sziklák közt.

Lelkét Orwella ragadta el, és ne várd, hogy valaha is véget érnek majd szenvedései. Asszonyod eszét elvette a hit. A hit a gonoszban, a rontóban. Orwella kutyáit etette, az ő oltárának adott helyt lelkének titkos kamráiban. És az ő sötét tőrét hordta szívében. Hogy ki volt, ki ide juttatta? Még nem tudom, de félő, hogy az oly gyakori távolléteid idején őt meglátogató vendégek közül valaki. Márpedig azoknak kilétét Minera magával vitte a mélybe. Szolgáid szavaiból két nyom akadna, de ezen elindulnom csekély sikerrel kecsegtet. Mindenesetre a hírt ezen fura szerzetekről, a Vörös Lovagról, és a Sötét Hegedűsről, már eljuttattam pár testvéri rendemnek. Sajnálom, lovag!

(…)

Ó, igen! Fiad. Nos. Vele nem méreg végett. Nem is fegyver. Hanem az átkos balszerencse. (…) Hogy hogy beszélhet balszerencséről, ki Darton nevét említi? Jó grófom! Ő nem akar holtan látni senkit. Nem Darton, ki elhívja a lelked. De ha mégis mész, akkor befogad. Nem Darton akarata volt, hogy fiad leessen lováról, és nyakát szeje. Kyel? A pusztítás az ő arca, ha kell, de nem gondolom, hogy fiad lelkének testéből szabadulása Kyel akarata kellene legyen. Ó nem. Fiad zabolázatlan lovat ült meg, és egyszerűen nem nőtt még fel a feladatra. Feje kőnek csapódott, és vére tornyod déli falának termésköveit festi vörösre, emléket hagyva halálának. (…)

Életed végéhez közeledik, Marion gróf. Szeresd a múltad, és büszkén nézz tetteidre! Családod maradéka, leányaid és udvarod jó kezekben lesz. Fivéred méltó nevedre, és címedre. Lelkében tiszta fényként árad szét apátok iránti mély tisztelete. Add neki gyűrűd, mikor eljön az idő, hogy ő legyen e földek ura helyetted, és fiad helyett! Bízz döntéseidben, ha nőd megválasztása és életed alkonya el is bizonytalanítana! Jó életed volt, és halálod után lelked nemes temetéssel fog csillapodni. Kardod fivéred karját hosszabítja majd, és páncélod a Bosszú egyik angyalának vértje lesz a jövőben. Udvarodra jöjjön el a béke, mert a bosszúnak vége! Gyilkosod és felbujtója halott. Családodat nagy csapás érte, de immár fivéred és lányaid, és mindazok, kik hűek hozzád, békében folytathatják életüket, és emlékedet építőként, hősként, vezérként fogják őrizni.

Most megyek utamra, Marion gróf. Gondolkozz életeden, gondolkozz nejeden! Tettét Orwellának ajánlotta, de lelke, és döntései a sajátjai voltak haláláig. Ne bocsáss meg neki, ha nem akarsz! Holtan fekszik, temetetlenül a sziklák mélyén, és csontjait állatok fogják rágni. Uwel lecsapott öklével. És te ezért szeresd őt! Imádkozz nagyságáért, és még egyszer, utoljára, gyűlöld Orwellát, és mindazokat, kik az ő nevében cselekszenek! Aztán pedig gondolj családodra békében, és halj meg büszkén!’

Megjelent a “Pyarroni Harsona 2007/1″.
Letölthető az alábbi linkről…

Kapcsolódó adatok Linkek/fórum

[http://www.zsoc.net/harsona/harsona07_1.rar]
[http://www.zsoc.net/blog/index.php?t=olvas.php&bejegyzes=205]
A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához