LFG.HU

Phoenix
ismertetőCimkek

Louis Sachar: Stanley, a szerencse fia

Amikor a világ Harry Potter lázban ég, senki nem figyel fel
Stanley-re, a szerencse fiára. Pedig – gondoltam magamban – nem
lehet rossz az ő története sem, ha Amerikában 8 irodalmi díjjal
jutalmazták.
Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én mindig kíváncsi leszek
egy szerzőre, ha kezembe kerül egy könyve, és még soha nem
hallottam korábban a nevét. Ilyenkor minden elképzelhető
helyről megpróbálok információkat gyűjteni, aztán egyszer csak
összeáll a kép. Louis Sachar 1954-ben, New Yorkban született.
1976-ban a Californiai Egyetemen közgazdász diplomát, 1980-ban
San Franciscóban jogi doktorátust szerzett. 1985-ben megnősült,
1987-ben kislányuk született. Felesége egy elemi iskola
pedagógiai tanácsadója, így nem csoda, ha gyermekkönyveihez
volt honnan ötletet merítenie. Sőt, saját kalandos gyermekkora
is felbukkan későbbi munkáiban.
Például a `Stanley, a szerencse fiá`-ban, ami – kicsit sem
véletlenül – egy texasi sivatagban játszódik. Ez a könyv a
szerző tizennyolcadik műve, de sajnos csupán az első, ami
magyarul megjelent. Sebaj, még semmi sincs veszve. A kiadótól
ugyanis olyan információt kaptam, hogy `Bradley, az osztály
réme` címmel hamarosan újabb Sachar regény kerül a
könyvesboltokba.
Most pedig képzeljetek el egy hat főből álló partit.
Mindannyian tizenéves fiúk, akik okkal vagy ok nélkül, de egy
ideje már a Zöldtó Tábor lakói. Ne dőljetek be a névnek, a hely
egyáltalán nem idilli. Sőt, maga a pokol. Egy kiszáradt tómeder
a sivatagban, többórányi autóútra a legközelebbi lakott
településtől. Őrök nincsenek, csupán néhány felnőtt felügyeli
az itt folyó tevékenységet.
Az előbb említett parti elég vegyes: Röntgen, Hónalj és Zéró
fekete bőrűek, Polip és Cikcakk fehérek, Mágnes spanyol
származású. Közéjük csöppen be Stanley, akire később a többiek
a Barlanglakó nevet ragasztják. Ja, majdnem elfelejtettem, ő is
fehér bőrű. Nem faji előítélet miatt sorolom fel a bőrük
színét, hanem mert a regényben is kiemelt szerepet kap ez a
tény.
Nos, ezek a fiúk nem csinálnak mást, mint egész nap ásnak.
Mégpedig 1.5×1.5×1.5 méteres gödröket. Napkelte előtt kezdik,
és akkor fejezik be, amikor a gödör elérte a kívánt méreteket.
Senki nem tudja, mi szükség van erre, de a tábor vezetői
szerint nemesíti a lelket, és segít rátérni a jó útra. Mert ha
nem mondtam volna, a Zöldtó Tábor tulajdonképpen nevelőtábor
rossz gyerekek számára.
Ifjú főhősünkről megtudjuk, hogy nem bűnös (persze mindenki ezt
mondja), csak rosszkor volt rossz helyen. Mert ha éppen akkor
máshol lett volna, nem pottyant volna a fejére egy tornacipő,
és valószínűleg nem vádolták volna meg annak ellopásával. A
csuka ugyanis nem egy közönséges darab volt, hanem egy
árverezésre felajánlott, 5000 dollárt érő kincs. Mivel minden
bizonyíték ellene szólt, és mivel a családjában egyébként is
generációról generációra szállt a balszerencse, nem is nagyon
csodálkozott, amikor kimondták az ítéletet: 18 hónap börtön,
vagy Zöldtó Tábor. Mivel táborban még soha nem volt, a szülei
ezt választották – hát így került erre az átkozott helyre.
Barátságokat kötött, ellenségeket szerzett, lefogyott,
megerősödött, sokmindent megtanult az életről – és nem utolsó
sorban megtört egy száz évvel ezelőtti átkot. Ja, és
kiderítette, miért kell gödröket ásni a tábor lakóinak.
Hamisítatlan amerikai mese, amiben egyszerre van jelen a
feszültség, a humor, a misztikum, és természetesen a nevelő
célzatú tanulság. Mesélőknek külön figyelmébe ajánlom a
történetet, hiszen egészen jó kis kalandot lehet kerekíteni
belőle.

Kiadó: Animus Kiadó (2000)
Ára: 1290 Ft
– Phoenix –


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.