LFG.HU

lorinczy_judit
ismertetőCimkek
Nagy várakozásokkal kezdtem olvasni Beagle nem is oly rég, 1999-ben íródott, Tamsin története c. regényét, különösen, mert a Beagle-életmű fordítója és egyben az író egyik legnagyobb rajongója úgy adta a kezembe a könyvet, hogy jobb, mint az általam oly annyira nagyra – Beagle legjobb írásának – tartott Egy csendes zug. Nekem azonban mégis “csak” egy remekbe szabott ifjúsági fantasy maradt a Tamsin története.
Talán előbb ezt kellett volna olvasnom, és később az Egy csendes zugot, és könnyebb volna helyén kezelnem e két regényt… mert míg előbbi inkább a 13-17 éves korosztályhoz szól, és rendkívül igényes szórakoztatást ígér számukra, az Egy csendes zug jóval komolyabb, félig fantasy, félig “slipstream” stílusban íródott szépirodalmi mű.
Az ismertetőm félig-meddig összehasonlítás is tehát, mert vannak közös elemek (az író szellemvilágról alkotott felfogása, a briliáns jellemábrázolás). A Tamsin története hatvan éves korában íródott, és bár korántsem tekinthető az életmű lezárásának, az Egy csendes zugot pedig mondhatni a kezdet kezdetén, tizenkilenc évesen írta, mindkét regényről elmondható, hogy Beagle nem egy alternatív “középkori” világba helyezi a szereplőket, hanem modern kori közegbe (a Tamsin története a 90-es évek, míg az Egy csendes zug az 1950-es években játszódik).
Úgy gondoltam, a bevezetőben teszek említést a szöveggondozásról is. Míg a Tamsin története ilyen téren teljesen korrekt, az Egy csendes zugban néha fennakadt a szemem egy-egy fura mondaton, amelyen az látszik, mintha nem a végleges “verzió” volna. A fő gond az, hogy bosszantóan sok az elütési hiba: legkíméletesebben is csak azt mondhatom, a korrektor igen hanyag munkát végzett. Ezt pedig külön sajnálom éppen e regény kapcsán, mely az írótól a személyes kedvencem lett. A mű maga tökéletes, de a kiadvány nem.
 
Tamsin története
 
Beagle e regényében – hatvan éves férfi létére – elképesztő hitelességgel ábrázolja egyes szám első személyben egy kissé gátlásos, 15 év körüli kamaszlány érzésvilágát, akinek ráadásul cseppet sem egyszerű az élete: szülei külön élnek New Yorkban, Jennifer az anyjával lakik, legközelebb Kand úr, a macskája áll hozzá, és kevéssé két másik osztálytársa, akiket hozzá hasonlóan a többi gyerek valamilyen szinten kivetett az osztályközösségből. Az első alapkonfliktust az okozza, hogy Jenny anyja feleségül megy egy skót férfihoz, és Angliába, Dorsetbe költöznek.
A regény jó egynegyedéig tökéletesen realista, ifjúsági mű, mely a tinédzser-szülő-új család viszonyát (és egy nagyvárosi környezetből vidéki kúriába kerülés okozta feszültségeket) boncolgatja, és nem is akárhogyan. A regény fantasy vonulatát adó események (különös hangok és lények, kísértetek felbukkanása) tulajdonképpen egyik pillanatról a másikra lépnek a történetbe, ami miatt olvasóként úgy éreztem, Beagle lerombol egy hangulatot annak érdekében, hogy hirtelen megteremtsen egy másikat. A kettő annyira különböző, hogy nekem nehéz volt “átállni”, megemészteni, hogy az eddig remekül felvázolt, és érdekfeszítő alapkonfliktus átalakul, ahogy Beagle elkezd építeni a “nagyvárosi jenkik a kísértetjárta udvarházban” című sablonra.
Az átlagosságtól azonban mégis megmenti a regényt az író: egyrészt különleges a lány hitelesen ábrázolt lelki világa és reakciója a környezetére, nem adagolja túl a brit néphagyomány elemeit, és így nem megy az érthetőség rovására (egyébként Beagle-től szokatlan módon ezúttal függelék található a könyv végén, melyben egy-egy mondatban meghatározást kapunk a néphagyományban szereplő alakokra, jelenségekre).
Az első alapkonfliktusból adódó feszültségek meg-megjelennek akkor is, amikor már nem az van középpontban; a szereplők közti kapcsolatok szövevényessége és a gondos információ adagolás miatt a történet vége sem kiszámítható (ez egyébként azért is briliáns, mert a főszereplő úgy meséli el az eseményeket, hogy azoknak már rég vége, és pár évvel később tekint vissza akkori énjére, ez pedig óhatatlanul is magában hordja az esetleges poéngyilkosságot.)
A második alapkonfliktus tehát Jenny viszonya a természetfelettihez – Tamsinhez -, egy háromszáz éve halott lány kísértetéhez. A különös barátság olyan események sorát indítja el, amelyek először teljesen veszélytelennek tűnnek a hús-vér szereplőre nézve, ám időnként horrorisztikus jelenetekkel borzolja a kedélyeket az író. A lényeg, hogy Tamsin nem lel nyugalmat háromszáz év óta, mikor meghalt, a Monmouth-felkelés idején. Lassan kibontakozik egy tragikus szerelem, és Dorset leigázott népének története.
A Tamsin történetét az igényes szórakozásra vágyó, kb. 13-17 éves korosztálynak ajánlom, e könyv egyben remek bevezető Beagle varázslatos, nem egyszer megható világába, melynek révén az olvasót bepillantani engedi a szellemvilágról alkotott elképzelésébe is – ez utóbbi már markánsan kialakult a fiatalon megírt Egy csendes zug c. regényében.
Összességében elmondható, hogy akik eddig is szerették Beagle írásait, nem fognak csalódni benne, de mivel ifjúsági fantasyról van szó, azt hiszem, emiatt a helyén kezelendő a mű.
A Tamsin történetét 2000-ben World Fantasy díjra jelölték.
 
 
Egy csendes zug
 
Beagle zseni. De nem hiszem, hogy annak tekinteném, ha eme regényét mondjuk hatvan évesen írta volna, a Tamsint pedig tizenkilenc évesen. Az Egy csendes zug olyan mély életbölcsességről, jellemismeretről árulkodik, amelyet kevés író mondhat magáénak, különösen ilyen fiatalon. Hiszen az ember életkorából adódóan nem tudhat annyit a világról és legfőképpen az emberek jelleméről, amennyit Beagle ennek ellenére papírra vet.
Alighanem kezdettől fogva foglalkoztatta a halál gondolata – gyermekként a regény helyszínéül szolgáló temető mellett nőtt fel -, a halál utáni lét kérdése (mely egyébként A fogadós énekében is jelen van). Talán másképp képtelen lett volna megbirkózni, feldolgozni ezt a problémát, minthogy kialakítsa saját elképzelését a szellemekről és a halál után életről – mindezt függetlenül bármilyen vallási elképzeléstől (melyet zsidó és katolikus gyökerű karakterekkel is szemléltet, még ha nem is ez áll a középpontban). Beagle világában nem vár sem Pokol, sem Mennyország a lelkekre, de nincs is shakespeari néma csönd.
Két-két főszereplő, férfiak és nők – párhuzamként -, és egy fel-felbukkanó holló a történet főbb szereplői, az egyik páros hús-vér alak, a másik kettő pedig szellem, Laura és Michael azonban nem ijesztgetnek másokat, ehelyett őket kísértik a testben töltött éveik.
A regény mélységesen emberi: hétköznapi karakterek hétköznapi jelleme bontakozik ki előttünk. A szinte folyamatos párbeszéd szükségszerű, de vajon mi mondanivalója lehet két szellemnek egymáshoz, illetve szellemeknek az élőkhöz és fordítva?
Beagle minden sora érték, elgondolkodtat és tanít. Szavakba önt olyan dolgokat, melyeket legfeljebb éreztünk, ám tartalmassága ellenére mégsem érzi úgy az ember, hogy egyúttal nehéz olvasmányt tart a kezében. Igaz, nem sorolnám a számomra “letehetetlen” könyvek kategóriájába, nem szögezi oda az embert órákra; ám élmény egy-egy elcsípett perc sorban állva, a buszon utazva… néhány megállónyi időre bepillantást kapunk a szereplők intim gondolataiba – de nem puszta kalandos, szerelmi viszonyokról van szó.
Szándékosan nem írok a történetről, mely egyébként kerek egész, és a helyszín állandósága illetve a sok párbeszéd miatt akár színdarabot is lehetne készíteni belőle.
Az író a befejezéssel sem marad adós, egyszerűen minden a helyén van Beagle regényében.
Kötelező darab azoknak, akik megkedvelték az író munkáit, vevők a fanyar humorra, az igényes, nem színtisztán fantasy irányzatra, vagy akik egyszerűen azt szeretnék tudni, hogyan látta az emberi játszmákat egy 19 éves fiú.
 
 
 
Kiadó: Delta Vision
Ár: 2350 Ft.
Fordította: Kleinheincz Csilla
Borítófestmények: Sánta Kira
 
 

A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához