LFG.HU

Kavics
ismertetőCimkek

Erkölcsök és kiborgok
irta: Kavics

/Blade Runner. -. Szárnyas fejvadász/

Házi dolgozat a Filozófia II. tantárgyhoz

Modernitás

A technikai forradalommal indult meg egy olyan fejlődési folyamat,
amely bár iparágról iparágra vándorolt, napjainkig kisebb-nagyobb
megtorpanásokkal fennmaradt. Hol a textil-, hol az acél-, hol a
félvezetőiparban jelenik meg ez a fejlődés. A XIX. századtól szinte
minden társadalmi és gazdasági probléma megoldását a technikai,
tudományos haladástól várták. A tudomány részben átvette a vallás
helyét, ő lett a végső igazságok hordozója. A technika, a
materializálódott tudomány lett a végső válasz.

Bár az eszközökről vita folyt, a hatékonyság és a fejlődés
megkérdőjelezése a XX. század közepéig nem merült fel. Ekkor már
látszott, hogy a technikai megoldások legjobb esetben is csak
félmegoldások, amelyek újabb problémákat rejtenek. Megjelentek
az első kritikák, amelyek megkérdőjelezték a technikai fejlődés
pozitívumát. Kezdetben még sikerült integrálni, és csak újabb
problémaként kezelni a kritikákat, azaz úgy gondolták, a kritikákat
maga a fejlődés cáfolja majd meg. Nem csak a fejlődés folyamata, hanem
maga fejlődés addigi eredményei is problematikussá váltak.

Technikai utópia

A XX. század eleji sci-fi irodalom egyik toposza volt, hogy minden,
még nem létező eszközről elmondja néhány szóban a működési elvét. Ez
volt sci-fiben a tudományos. Később már ismertnek vették az eddigi
írók leírásait, ezért ha nem valami soha nem látott dologról volt szó,
akkor elhagyták a magyarázatot. Ezért érezhetjük úgy hogy a filmben
látható technika újdonságok zöme megmarad a realitás határán, mivel
ezek nagy része a sci-fi toposzai (robotok(replikánsok),
antigravitációs autók). Viszont az új dolgokat már nem akarja
megmagyarázni, megelégszik a használatuk bemutatásával. A 2001
Űrodüsszeia még szépen elmagyarázza az űrbázis mesterséges
gravitációját és az űrvécé működési elvét, itt viszont egyetlen
kivétellel nem kapunk (ál)tudományos magyarázatott semmire, még ha
indokolt lenne is (pl. a képelemző hogy tud mélységben forgatni).

A század eleji sci-fi még válaszként tekintett a technikára, ami
persze feltételezte a kérdezőt, az embert. A problémákat sorra
tudományos-technikai eszközökkel győzik le. Ezekben a művekben az
emberek egyfajta orákulumként kezelték a tudományt és a technikát.

Itt a technika már nem ad válaszokat, az emberek számára újra nem
jelent mást mint egyszerű eszközt. Nem is vár tőle senki választ,
elveszti orákulum-szerepét. A tudományos-technikai fejlettség viszont
feltesz új kérdéseket, de ezekre már nem kíváncsi, nem hajlandó
válaszolni az ember. Ezeket a kérdéseket maga a “technika”, a
replikánsok teszik fel, de sehol nem kapnak választ. Egyedül a
teremtőjük az, aki beszél egyáltalán velük, de tőle nem kapnak
útmutatást. Az alapvető kérdésre, hogy mi a létezésük célja, a válasz
magától értetődő: szolgálni, eszköznek lenni. Ezt azonban nem tudják
elfogadni, saját célokat akarnak. A céljuk a hosszabb élet, azonban
nem lehetséges, és a teremtőjük nem tud új célt adni, hiszen neki
sincsen célja.

Erkölcs

A posztmodern filozófia magát a tudományt kezdte támadni, míg végül
lerombolta a tudomány felsőbbrendűségét és megmutatta esetlegességét.
De nem csak a tudomány válaszait kérdőjelezte meg, hanem az összes
választ, így nem léphet semmi a tudomány helyére. A tudomány egyik
lehetséges válaszlépése a piacra vonulás, a technika szolgálata.
(apropó: utoljára mikor kapott valaki Nobel-díjat tisztán elméleti
eredményért). A piaci verseny szükségessé teszi a technikai haladást,
de nem érdekli a mögötte álló tudomány. A technika új célja, hogy
szükségleteket elégítsen ki és szükségleteket teremtsen.

A film egy ilyen világot mutat meg. Ám itt a piac már tovább lép, nem
csak a tudomány nem érdekli, hanem az erkölccsel is szakít, így nem
csak a Tyler-corporation amorális, hanem a tudomány is.

A filmben egyedül a replikánsoknak vannak érzéseik, az embereknek
nincsenek. Az emberek gépként viselkednek, a gépek emberként. Racheal,
miután megmenti Deckard életét, megkérdezi, hogy ha elmenekülne,
felkutatná és megölné-e, mire a válasz “tartozom neked”. Még a nő
iránti szerelme sem igaz, csak használni tudja, fogalma sincs, hogy
kell egyenrangúként kezelni. A mellékszereplők érzelmei is csak a
félelemig terjednek.

Batty, a replikáns a film végére eljut a moralitásig. A találkozás
teremtőjével megérteti vele, az egyetlen lehetősége a halál
elfogadása. A “kommersz” verzió szerint Batty halála pillanatában
annyira szerette az életet magát, hogy nem számított kinek az
életét menti meg. Azzal, hogy meghagyja Deckard életét, bebizonyítja:
nem fogadja el küzdelme hiábavalóságát, de elfogadja a halált.
Megtalálta azt, ami hiányzik az emberekből és emberré vált.

Deckard nem kötelességtudatból vállalja ezt a munkát, hanem mert nincs
más választása, ő is csak egy eszköz. Deckard megérti Batty halálát,
és megpróbál ő is valami emberi célt találni, megpróbál emberré válni.
Megszökteti Rachealt, de a rendőr jelzi, hogy ő engedte el őket és
ezzel megfosztja őt a küzdelem lehetőségétől. Küzdelem nélkül pedig
nem lehet erkölcsi győzelmet aratni. Deckard totális vesztesként
fejezi be a filmet. Megértette a célt, még se tudja elérni.

Pozitív vagy negatív utópia?

Film alapvetően negatívan beszél a jövőről, de ezt nehéz így is
éreznem. Ezek a negatív elemek azóta az un. cyberpunk irányzat
toposzaivá váltak (hatalmas, zsúfolt város; környezetszennyezés vagy
akár a környezet teljes hiánya; multinacionális nagyvállalatok uralma;
felfokozott multikultúralitás és globalizáció; öncélú technikai
fejlődés; erőszak; létbizonytalanság; kiborgok; technikai alvilág; eső
és kosz). Ha a kérdés az, hogy élnék-e egy ilyen világban, akkor a
válaszom az, hogy igen. De a következő kérdés az, hogy most ebben
élek-e… Ha megnézzük, a legtöbb jelző illik a jelenlegi világunkra is…

Nézzük azt ami nem jellemző a mai világra, amivel több, más ez a
világ. Cyberpunk utópiák nem kínálnak társadalmi megoldásokat a
problémákra, inkább túlélési recepteket adnak. Nem enged
felülemelkedni a világon, nem enged emberré, “jó” emberré válni.
Viszont megtanítja elfogadni, értékelni az új világot. Az új világ
egyszerűbb, nincsenek erkölcsök, tehát nincsenek csalódások, mindenki
kiszámítható, mindenki csak az önérdekét követi. Nincs faj, nem,
identitás. Csak a külsőségek számítanak, nincs ennél mélyebb
önmeghatározási kényszer. Az emberek olyanok mint a Mcdonalds,
mindenhol ugyanazt kapod.

A totális elidegenedésre technikai választ nyújt ez az utópia, de ez
már nem csak pótszer, mint a Szép új világban. A technika és
az ember eggyé válik, így a technikai megoldások emberi megoldásokká
válnak. Kiborgokká válnak az emberek.

Kiborg

A kiborg olyan élőlény, ami nem csak élő anyagból áll. Eredetileg a
kibernetikus organizmus szó rövidítése volt, ami tulajdonképpen
folyamatvezérléses élőlényt jelent. A kibernetikus jelentése, hogy egy
rendszer egy előre meghatározott cél érdekében képes elemezni és
felhasználni a már megtörtént szituációkat. Erre alapvetően a
robotoknak és egyéb automatáknak van szüksége, ezért a kibernetika
hamar a robottan vagy robotika szinonimájává vált. Így alakult ki a
kiborg új jelentése, az integrált élő és élettelen rendszer.

Nem tekinthető kiborgnak egy pacemakeres ember, de Warwick professzor
sem, aki egy kétcentis chipet ültetett a karjába. Ha nincs folyamatos
kétirányú kommunikáció a két rendszer közt, akkor nem valósul meg a
integráció. A folyamatos kapcsolat egyesíti a két rendszert, egy új
lény jön létre.

Ennek a lénynek már mások a határai, szinte korlátlan az adattarolási
kapacitása, az adatfeldolgozása pontosabb és gyorsabb. De
nem csak technikailag változik, módosul az önmegvalósítás módszere is,
már van “királyi út” a tudáshoz. A “királyi út” azonban
nem csak a tudáshoz visz, hiszen az emlékekhez, az identitáshoz is
szabadon férhetünk hozzá. “Emlékszem a zongoraórákra, de
nem tudom, hogy tudok-e zongorázni.”

Az elidegenedés technikailag megoldottá válik, hiszen én magam lehetek
más és más. Szabadon változathatom a tudatom, az elidegenítő munkát
végezhetem akár alva, kikapcsolva is. Én magam dönthetek az
emlékeimről, szabadon szelektálhatom, vághatom, archiválhatom őket.
Bármikor újra kezdhetem az életem. A testem nem határoz meg többé,
csak egy árúvá válik, amit vehetek, eladhatok, megváltoztathatok.

A kiborgok amorális, tisztán technika megoldásai a jelen kérdéseinek.
De ez inkább már a morál fölé emelkedés. Az emberi morál elveszti az
értelmét.

Erkölcsök és kiborgok

Modernitás

Technikai utópia

Erkölcs?

Pozitív vagy negatív utópia?

Kiborg


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához