LFG.HU

oil_ali
ismertetőCimkek

Annak idején, mikor szenvedélyes és elfogult kritikával illetem Schätzing úr előző, magyar nyelven is megjelent regényét, a Rajt, már szinte biztos voltam benne, hogy hamarosan az író eddigi – sajnálatos módon igen rövid – munkásságának más darabjait is a kezembe vehetem. Legnagyobb meglepetésemre azonban a második magyarul megjelent könyv nem egy regény volt, hanem egy könnyed és szellemes ismeretterjesztő kötet, amit a kiadó így hírdetett: Kísérőkönyv a Rajhoz.
A Híradás egy ismeretlen univerzumból valamikor év elején jelent meg, és tényleg zseniális olvasmány volt, minden betüjét élveztem. Nem csoda hát, hogy amikor hírét vettem, hogy hamarosan megjelenik az író német nyelven elsőként napvilágot látott könyve az Ördög temploma szinte gyermekded izgalom vett erőt rajtam. Már napokkal a megjelenés előtt be-betértem az utamba eső könyvesboltokba, és amikor végre hozzájutottam félretettem minden más aktuális olvasmányomat, és belevetettem magam a betűk tengerébe.
Aztán – ahogy az már lenni szokott ilyenkor -, sajnos csalódnom kellett.
Szó sincs arról persze, hogy az Ördög temploma rossz könyv lenne. Nem, ezt nem jelenthetjük ki semmiképp, épp ellenkezőleg. Jacop, a “róka” története nagyszerű sztori, és az első néhány oldal akadozásai után az író is megtalálja a megfelelő szavakat arra, hogy illő keretbe foglalja azt. A karakterek érdekesek – nekem az idejekorán fűbe harapó Tilman a kedvencem -, és bár nem túl eredetiek legalább van hátterük és történetük, ami – lássuk be, a mai fantasy irodalmi felhozatalban kifejezetten üdítően hat.
Jaj miket beszélek, méghogy fantasy! Nem, az Ördög temploma nem fantasy, hanem pontos historikus adatokra és hangyaszorgalommal begyűjtött apró érdekességekre alapozott történelmi regény. A főszereplőkön kívül minden szereplő valóságos, és azon városi rendeletek, melyekre a regény építkezik szintén papírra vettettek annak idején.
Az történt tudniillik, hogy Schätzing hosszasan tanulmányozva Köln városának történeti feljegyzéseit kiválasztott egy valós gyilkosságokkal, száműzetésekkel terhes megfelelően rövid időszakot, azután pedig ezen tényeket keretbe foglalta. A regény tehát egy középkori összeesküvés elmélet: a rejtélyesen elhullott szerencsétlenek egyéni tragédiája mögé álmodott konspiráció története.
Mi hát a baj? Hisz eddig szinte csak jó dolgokról írtam…

Végül is két dolgot kell itt megemlítenem. Az egyik, hogy az olvasó szinte minden ponton beelőzi a regényt. A szerepők, akár egy színpadi darabban, mindig a csúcsponton vesztik el eszméletüket, válnak bosszantóan feledékennyé vagy merülnek bódult álomba.
Nem állom meg, muszáj némi spoilerrel élnem: az, hogy mik voltak az építész (az események a kölni dóm első építészmesterének furcsa körülmények között bekövetkező halála körül forognak) utolsó szavai, az csak a könyv felénél derül ki. Előtte Jacop több párbeszéden (és vagy kétszáz oldalon keresztül) elfelejti megemlíteni, elalszik amikor kérdezik tőle, majd mikor végre fény derülhetne mindenre, beszélgetőtársa, az amúgy bölcs és művelt Jaspar fejéből megy ki, hogy ugyanmár, mi is az a mondat kedves Jacopom, ami miatt a fél város ránk vadászik…
Bosszantó és idegesítő ez, de viszonylag könnyedén át lehet lépni, és mosolyogva lehet továbbolvasni, mert végül is az események azért pörögnek.
A másik utálatos dolog, az, hogy – jaj istenem, de csúnya dolog ilyet mondani – szóval, hogy a könyv túlságosan is német.
Tudjátok, van az az érzés, mint amikor francia filmet néztek, és jönnek a hirtelen és érthetetlen helyszíncserék, buta párbeszédek, amiken X millió francia halálra röhögi magát, de nekünk csak egy kínos mosolyra tellik. A francia filmek ettől még jók és rendhagyóak, de azért érezhetően franciák.
Ugyanezt értem én a túlságosan is német alatt. Több alkalommal is olyan érzésem támadt, mintha a Csajok a csúcsonnak vagy annak az autópályarendőrös sorozatnak a középkori változatában lennék. Ez nem permanens hálistennek, inkább csak amolyan pillanatnyi benyomások formájában jelentkező effekt, de akkor általában hullámokban jön.
Mégis mit írhatnék ezek után? Hogyan ajánlhatnám jó szívvel ezt a könyvet?
Talán valahogy így:

Azt tanácsolom, hogy ha valakinek a kezébe kerül a könyv, akkor bátran kezdjen neki. Forgassa “első könyvként”, én is ezt tettem, és ha meg tudja bocsátani egy elsőkönyves író szárnypróbálkozásaival járó kisebb hibákat, akkor igenis élvezni fogja a regényt. Schätzing kétségtelenűl sokat fejlődött míg eljutott a Rajig, de azoknak, akiknek az tetszett az Ördög temploma is tetszeni fog.
Azok akik érdeklődnek a középkori történelem iránt szintén szeretni fogják a regényt. Rengeteg apró információ áll benne a középkori nagyvárosok felépítéséről, a különböző érdekcsoportok közti ellentétekről, a papi regulákról, a törvénykezésről és a keresztes háborúkról egyaránt. Olvasás közben megfordult a fejemben, hogy amikor majd lesz egy öt-hat éves fiam, akkor Frank Schätzinget fogunk együtt olvasni. Nagyon sokat lehet tanulni a könyveiből.

Végezetűl kitérnék még a borítóra és a fordítás minőségére. Míg az előbbi átlagosnak mondható (keménykötés, sejtelmes szoboralakok), szóval semmi extra, az utóbbit ismét meg kell dicsérnem – ahogy azt a Raj esetében is tettem. Jók és korhűek a párbeszédek, és még a kicsit rágósabb, történelmi adalékok is gördülékenyen olvashatóak.
Legyen az a végszó, hogy bár nem tiszta szívvel, azért ajánlom mindenkinek a regényt. Mint mindig, a végén győz a jó, s talán még egy szerelem is beteljesülhet – és ennél több azt hiszem soha nem kell.

UI: Nem csak Schätzing alaposságát, hanem a könyvek mellékleteit is kedvelem. Ezek általában szószedetek, egyéb hasznos infók és a kiadóval folytatott beszélgetések kivonatai. Ez esetben mindháromból kapunk egy kicsit. Olyan ez mint egy bonus track a CD-n. Szórakoztató.

Frank Schätzing: Az ördög temploma
ATHENAEUM – 2990 Ft.
460 oldal


Kapcsolódó adatok Linkek/fórum

[http://de.wikipedia.org/wiki/Tod_und_Teufel_%28Sch%C3%A4tzing%29]
[http://www.rpg.hu/iras/mutat.php?cid=4722]
A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához