LFG.HU

HammerTimeCafe
Diocletianus
ismertetőCimkek

(Az alábbi kritika helyenként poénlelövéseket tartalmaz! Szerintem ezek a regény élvezhetőségét nem csökkentik, de aki nem akar kockáztatni, az inkább ne olvassa el az alábbiakat!)
 
Fura érzés díjnyertes könyvekről rosszat mondani, márpedig a Pörgés 2006-ban bezsebelte a rangos Hugo-díjat. Én mégis elégedetlen vagyok vele, mert szerintem tipikusan a kihagyott lehetőségek regénye. Persze előfordulhat, hogy egyszerűen csak mást vártam tőle, mint amit kaptam, nem tudom.
 
A Pörgés nevével ellentétben egyáltalán nem “pörgős” regény. (Elnézést a szójátékért!) Sőt, kifejezetten lassú, bő két évtized történésit meséli el egyetlen szereplő szemszögéből, két különböző, lineárisan előre haladó idővonalon. Egyrészt történnek az események a jelenben (szerencsére ez a történetszál kicsit gyorsabb, lendületesebb, helyenként még izgalom is található benne), másrészt – időben a jelenhez egyre közelebbi – visszaemlékezések révén bepillantást nyerünk a főszereplő múltjába. A két történetszál természetesen a regény végére összeér, és szépen értelmet nyer mindaz, ami az elején még kellően homályos, ám ez a szerkesztési megoldás sem kárpótol mindenért.
 
A szerkezeten túl az alapelgondolás és a felvázolt világ is nagyon érdekes, rengeteg lehetőséget hordoz magában: egyszer csak a Föld egéről eltűnnek a csillagok! Mint kiderül, egy földön kívüli értelmes faj körbevette a Földet egy burokkal, ami óvja bolygónkat. A burkon kívül ugyanis a világegyetem felgyorsul, “bepörög” – innen a jelenség neve, és a regény címe! – méghozzá sokmilliószorosára, ami végzetes hatással lehet a Földre és az emberiségre nézve. Képzeljük el, hogy minden pillanatban a szokásos kozmikus és egyéb sugárzás sokmilliószorosa érné a Föld minden egyes négyzetmilliméterét! Elég hamar kipusztulna a bolygó teljes élővilága. A burok jelentette védelem azonban átmeneti csupán, hiszen a felgyorsult világegyetemben a Nap is hamarabb tüzeli el saját fűtőanyagát, mint kellene, és emberi léptékkel mérve záros határidőn belül vörös óriássá dagad, majd szép ropogósra süti a hozzá túl közel kerülő Földet.
 
A közelgő, biztosnak tűnő vég persze számos szélsőséges érzelmet vált ki az emberiségből. Anarchizmus, hippi-mozgalmak, fatalizmus, vallási fanatizmus és fundamentalizmus, és még tetszőleges számú egyéb “-izmus” jelenik meg és erősödik meg szinte pillanatok alatt. Az egyházak és a filozófusok kétségbeesve keresik a magyarázatot és várják a világvégét, a társadalmak recsegnek-ropognak, több helyen össze is omlanak.
 
Ebbe a helyzetbe csöppen bele a főhős, aki pont annak a fiúnak a szomszédja és gyermekkori barátja, aki apja politikai befolyása és saját zsenialitása révén az egész helyzet megoldása lehet. Az már csak hab a tortán, hogy ennek a szomszéd fiúnak van egy ikerhúga, akibe főhősünk – természetesen – szerelemes. És ez az a pont, ahol a regény – legalábbis véleményem szerint – félresiklik! A Pörgésben ugyanis az egész emberiséget megrázó kataklizma csupán mintegy háttér e három szereplő egymással kapcsolatos érzéseinek bemutatásához. Rajtuk, az ő tevékenységükön keresztül kapunk rálátást a világra, amiben a kőkemény politikai manőverektől kezdve egy földönkívüli emberi civilizáció megteremtéséig minden benne van, de mindez csak úgy mellékesen, amolyan lapszéli jegyzetként tűnik elő. A fő szál arról szól, hogy a fenti körülmények között a főszereplő és szerelme egymásra talál-e a regény végére. Ezt biztosan sokan értékelik és díjazzák az “emberi látószöget”, meg a főhős érzelmi életének boncolgatását, de szerintem csupán egy lehetőség, amivel a szerző el tudja maszatolni a regényben felvetett kérdések megválaszolását. Kezdjük mindjárt azzal, hogy végül is, mitől gyorsul fel az a szerencsétlen világegyetem? Valójában miért is akarnak megmenteni minket a földönkívüliek, és miért pont ezzel a nyakatekert módszerrel? Márpedig ezekkel a válaszokkal szerintem a szerző adós maradt.
 
Tovább súlyosbítja a helyzetet, hogy az író mintha szándékosan kerülné az izgalmas lehetőségeket! A főhős a fenti, világvégét váró, vallási fanatikusokkal és politikusokkal súlyosan terhelt közegben mozog, mégis az egész regényben talán összesen három jelenet van, amire azt tudnám mondani, hogy érdekfeszítő. A többi legfeljebb az lehetne, ha jobban kibontaná a szerző.
 
A dolog azért dühítő, mert egyébként érdekes ötletekben, megoldásokban nincs hiány! Nekem legalábbis nagyon tetszett a Mars terraformálása, a marsi civilizáció bemutatása, sőt még a rejtélyes, segítőkész idegenek is (bár utóbbiak engem nagyon emlékeztettek Frank Schätzing: A raj című könyvében szereplő lényekre)! Jól sikerültek a jellemábrázolások, legyen szó akár a főszereplőkről, akár a mellékalakokról és ügyesen megoldott a párhuzamos történetvezetés szerkezete is. Épp csak az a plusz hiányzik a Pörgésből, ami érdekes ötletek gyűjteményéből zseniális alkotássá változtatná.
 
Még valami, ami mellett nem lehet szó nélkül elmenni! A magyar kiadás szöveggondozása, pontosabban annak hiánya. Az egész könyv tele van helyesírási hibákkal, elütésekkel! A kedvencem a “magvetés” helyetti “megvetés”, de akad benne szó közbeni nagybetű, kisbetűvel kezdett mondat, kimaradt betű (pl. Diane helyett Dian), fölös mennyiségben szereplő, vagy kimaradt írásjel. Olvastam már gyatrábban gondozott és nyomtatásban megjelent szöveget, de azért nem sokat!
 
És mindezért közel 3000Ft-ért…
 
ISBN: 9789638735
Sorozat cím: Galaktika Fantasztikus Könyvek
Oldalszám: 450 oldal
Bolti ár: 2 990 Ft

A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához