LFG.HU

HammerTimeCafe
SirThomas
EseményekCimkek
Az alábbi novella a 2007. július 7-én megrendezésre kerülő Shadowrun versenyhez készült. A cikk alján megtaláljátok az előre generált játékos karaktereket, ezek közül kell majd választanotok a versenyen való részvételhez. Várjuk továbbra is a jelentkezéseket a hivatalos honlapon kiadott információk alapján (http://verseny.runatabor.com), illetve bármilyen kérdéseteket, észrevéte a fórumon.
 
Tisztelettel,
 
a Szervezők
 
 
31.617° -2.217°
13:05 GMT
 
 
 
A hajtómű hangja megváltozott. A HEFESZ már leszálláshoz készülődik, a sebesség, ami eddig az ülésbe nyomott, most hirtelen a gyomromat veszi kezelésbe, mintha liftezne az ember. Mellettem Tincs kinyitja a szemét, megereszt felém egy biztató mosolyt, és hosszan, macskásan nyújtózik egyet. Irigylem ilyenkor. Az utazások alatt olyan nyugodtan tud aludni, hogy az már bosszantó. Ha végig ébren lenne, ugyanolyan feszült és ideges lenne, mint most én. De már rég hozzászokott, hogy ha nem ő ül a kormánynál, akkor inkább alszik, és ezt idővel olyan tökélyre fejlesztette, hogy a felszállás első pillanatától kezdve a leszállás kezdetéig végigalussza az utakat, legyen nappal vagy éjszaka.
 
Négy órával ezelőtt indultunk el Marseille-ből Oranba, majd egy gyors átszállás következett, és onnan szinte egyenesen repültünk idáig a falra kivetített térkép szerint. Mr. Johnson intézte az utat, az engedélyeket és a RASSZ-t is.
Elmondása szerint a csapat többi tagja régi ismerősök, akikkel már dolgoztunk együtt, Pöpec és Robot nemrég jelentkezett, hogy ők is itt lesznek.
A melóról még nem sokat tudtam meg, csak annyit, hogy afrikai terepen leszünk, és ne hozzunk magunkkal nagykabátot. Mondjuk egyértelmű, hogy a Dakar körüli felhajtásban fogunk szerepet kapni, de ki tudja, hogy pontosan mi lesz a meló. A híreket figyelve van pár furcsaság a verseny körül. Már az európai szakaszokon történt pár érdekes baleset, de állítólag ideát sem unatkozhattak a szervezők meg a Saeder Krupp biztonsági osztagai. Persze ilyenkor minden cég elgondolkozik, hogy hogyan is tudná a legkevesebb rizikóval kezelni az ügyet, és itt kerülnek a képbe a magamfajták, akiket a “reprezentációs költségkeretből” fel lehet bérelni egy alkalmi melóra, és ha mégis beütne a mennykő, akkor simán leírhatók vagyunk. Itt, az isten háta mögött meg a kutya se keresne minket. És persze ne felejtsük el, hogy szinte a szomszédban folyik a kontinens másik nagy sporteseménye, a Sivatagi Háború. Ilyenkor persze még csak felkészülési időszak van, a cégek nyalogatják az előző idényben kapott sebeiket, valamint felkészítik az újonnan kifejlesztett játékszereiket a sivatagi időjárásra.
Amúgy engem személy szerint maga a klíma nem zavar, de akárhányszor át kell jönnöm erre a kontinensre, csomó lesz a gyomromban. De talán jobb lenne a jelenre koncentrálni, a múlt boncolgatását hagyjuk meg a történészeknek.
 
 
A gép már csak függőlegesen ereszkedik. Kinézek az ablakon, de csak a kavargó port látom mindenhol. A belső tájékoztató monitor szerint odakint 35 fokos meleg van, a páratartalom minimális.
Kis zökkenéssel landolunk, Tincs elhúzza a száját, de nem fejti ki hangosan a véleményét a céges pilótáról. Nincs túl jó a véleménye azokról, akik bérrabszolgaként szolgálják a multikat, és ráadásul nem is a legnagyobb szakértelemmel a landolás alapján.
A turbinák visítása lassan alábbhagy, kint a por is egyre kevésbé kavarog, közben a birkózó alkatú másodpilóta átnyomakodja magát a pilótafülke ajtaján, és szó nélkül int nekünk az ajtó felé. Felkapjuk a cuccunkat, és nagy levegőt véve elindulunk. Tincs még egyszer bátorítóan, cinkosan rám pillant, néha az az érzésem, hogy az egészet csak egyfajta játéknak fogja fel.
 
Még a gép belsejében felrakom a napszemüveget, és úgy lépek rá az automatikusan kihajló lépcsőre. Odakint száz ágra süt a nap, a leszállóhely környékén kisebb-nagyobb repülők és helikopterek várakoznak, a távolban épp egy óriási teherszállító gép landol. A lépcső tetején megállva lassan körülnézek.
 
Az ideiglenes reptér mellett hatalmas sátrakból és kamionokból álló tábor terül el, egyszerű drótkerítéssel elkerítve. A legszélső sátor árnyékában meglátom Mr. Johnsont, aki furcsán fest a megszokott céges öltönye nélkül. Barátságosan int – a szemüvegbe épített nagyítórendszerrel tisztán látom elégedett biccentését -, mi pedig elindulunk felé, de a szemem sarkából közben a környezetet pásztázom. Mindenütt emberek, megannyi kis káosz, rendezetten egymás mellé telepítve. Versenycsapatok, tévéstábok, járgányok, parabola antennák erdői és technikai kütyük mindenfelé, vélhetően a legmodernebb játékszerek, nem éppen a legolcsóbb fajtából.
 
Johnson nem siet elénk, inkább megvárja, amíg mi érünk be a sátor alá, majd kezet nyújtva üdvözöl:
-              Szálka, örülök, hogy sikerült időt szakítani erre a kis találkozóra. Miss Rojek, köszöntöm újra az afrikai kontinensen.
Valami válaszfélét mormogok, és hallom, hogy mögöttem Tincs sincs oda az örömtől, hogy erre a földrészre kellett jönnie, és főleg az nem tetszik neki, hogy erre még emlékeztetik is. Johnson már indul is a sátor belseje felé, ahol egy asztalnál megpillantom a régi ismerősöket. Majdnem mindegyikükkel dolgoztam már együtt, több-kevesebb alkalommal.
 
Itt van a már említett Pöpec, akiről úgy tűnik, hogy hűvös profizmusa miatt még itt a sivatagi melegben sem izzad. Igen, itt van Robot is, ahogy ígérte, az ember ránézve azt hihetné, hogy ő már a Dakar első napjától benne van a sűrűjében. Egy vaskos széken hintázik átizzadt, olajfoltos szerelőruhájában, és mint egy fekete ördög, úgy vigyorog. Örül a régi cimboráknak, és nem is leplezi. Hiába na, öregszik.
A többiek; Bagó és Acél… velük szemben Gyémántpor, a fizikai adeptus… Istennő, a Kígyó sámán… és az asztal végénél ülő nagydarab szőke alak, akinek most nem ugrik be az utcai neve.
Tincs rögtön felszabadultabb lesz, odabiccent a többieknek, kioszt egy-egy mosolyt, és odaperdül az egyik padhoz, majd lehuppan Gyémántpor mellé.
 
Állva végigpillantok rajtuk, Johnson mellém áll, és egy kis időt ad, hogy mindenkinek a szemébe nézhessek egy pillanatra, majd belekezd mondókájába.
 
-              Hölgyeim, Uraim! Megbízóim úgy döntöttek, hogy szükségünk van az Önök segítéségére egy kényes szituációban. Mint kitalálhatták, a Párizs-Dakar verseny egyik alaptáborában vagyunk. A versenyt sok év után most rendezték meg hivatalosan is újra. A médiaiparban ismert Erlebnis, és az óriáscég, a Saeder-Krupp vállalta el a szervezést, illetve a biztonsági munkálatokat. Amint azt esetleg tudják már, nem kevés érdekes baleset történt eddig a verseny folyamán, és szeretnénk minden erőfeszítést megtenni, hogy ezek a futam hátralévő részében ne ismétlődjenek meg. Ebben fogjuk segíteni az EcoCorp megacég Fahrenheit nevű csapatát és pilótáit. A pénz a szokásos díjazásuk 150%-a. Önök hivatalosan a szerelő, illetve támogató háttércsapat tagjai lesznek. Később bemutatom Önöknek a csapatfőnököt, akit szintén beavattunk a részletekbe.
Figyelmeztetnem kell Önöket, hogy a versenynek és a táboroknak szigorú szabályai vannak, illetve nem túl meglepő módon a többi cég csapata is Önökhöz hasonló, khm, szabadúszókat szerződtetett. Kérem, járjanak el a legnagyobb diszkrécióval, és kerüljék a felesleges konfliktusokat, ezen kívül fogyasszanak elegendő mennyiségű folyadékot, habár azt hiszem, ezt nem kell nagyon részleteznem, mindannyian ismerik valamennyire a sivatagi terepet. Most megmutatnám az alvóhelyeiket, a taktikai központunkat és a rendelkezésükre bocsátott felszerelést. Kérem, kövessenek…
 
 
(2007.06.26 – 9:15 – Karakterlapok frissítve – BePe)

Kapcsolódó adatok Linkek/fórum

[http://rpg.hu/download/karakterek/sr_verseny_karakterek.zip]
[http://www.rpg.hu/iras/mutat.php?cid=4966]
A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához