LFG.HU

Jakirte_Jak_Cyr
ismertetőCimkek
A könyvhét hazánk egyik legjelentősebb kulturális eseménye, az egyik – sőt talán a – legnagyobb könyvvásár, kitűnő kikapcsolódási lehetőség és egy anyagi csőd. Az első három karakterisztika a tisztelt vásárló jókedvét emeli, az utóbbi a vérnyomását. Ha az ember szereti a könyveket, akkor ott volt a helye a Vörösmarty-téren. Még akkor is, ha időként azon kapta magát, hogy az utolsó fillérét is kiadta olvasnivalóra, és már nem maradt pénze a buszra sem.
Idén hetvennyolcadszor, május 31. és június 4. között került megrendezésre az Ünnepi Könyvhét. Száztizenkét pavilon fogadta a lelkes érdeklődőket a Vörösmarty-téren, valamint további huszonkettő a Váci utcában ill. négy a Deák Ferenc utcában. A kiadók száma ennél magasabb volt, hisz jó néhány stand két vagy akár három kisebb cégnek is helyet biztosított. Szabadon el lehetett merülni a kulturális élvezetekben, örömöt szerezhettünk magunknak vagy éppen másnak egy (alkalmasint jó sok) könyvvel, vagy dedikáltathattuk mind az új, mind az esetleges régebbi köteteinket. És aki megfáradt, leülhetett egy székbe olvasgatni, vagy hallgathatta az épp színpadon lévő előadót, interjúalanyt.
 
Mint az a fentiekből kiderült, bőven volt lehetőség a szabadidő eltöltésére. Érdeklődőből pedig nem volt hiány. Jó érzés volt látni, hogy ekkora a kereslet a könyvek iránt, és hogy egy kulturális program is ilyen sok embert vonzhat. Jó persze, időnként belebotlott az ember egy japán turistacsoportba, akiket minden valószínűség szerint nem a magyar irodalom szépségei vonzottak a térre, de ez nem volt túl gyakori. De volt bőséggel “könyves” látni- és olvasnivaló is. A szépirodalomtól kezdve a különféle tudományokon keresztül egészen a fantasztikumig mindenféle műfaj, téma és irányzat képviselői jelen voltak a téren. Nemcsak az egyes kiadóknak, de néhány könyvterjesztő hálózatnak ill. boltnak (pl. Libri, Bookline) is volt saját standja.  
Ahol is kedvezményekkel lehetett vásárolni. A könyvhét ugyanis 10%-os kedvezményre kötelezi a megjelent kiadókat, ami igen kedves a vásárlói szívnek, és persze arra ösztönöz, hogy minél több könyvet emeljünk le a standról. “Most olcsóbb, megéri megvenni, ki tudja mikor lesz ilyen lehetőség” – súgja az a bizonyos hang, és mi tagadás, nehéz neki ellenállni. És elég sokan ki is használták az alkalmat. Egyes időpontokban annyian voltak, hogy komoly nehézséget okozott odajutni egy-egy pavilonhoz, sőt időnként még a téren való nyugodt közlekedés is a pénztárnál való sorbaállásra emlékeztetett. Hétfőre már csökkent a látogatók száma: a szombati tömeg eltűnt, és nem volt utolsó nagy roham sem.
 
A szerepjátékok ill. a fantasztikum iránt érdeklődők két pavilont is találhattak, ahol beszerezhették kedvenc könyveiket. Az egyik a Timp és a Tuan Kiadó közös standja volt, a másik pedig a Roham és a Képes Kiadóé. Ez utóbbi esetében érdekes élmény volt volt, ahogy idős urak és hölgyek a képregényeket vizslatták, igaz, főként kíváncsiságból. Más kiadók esetében nem nagyon találkoztam hasonló jellegű kiadványokkal, ami betudható a helyszűkének is: azon az aprócska, abrosznyi helyen mindenki igyekezett a saját kiadványait népszerűsíteni és eladni. A kevés kivétel közé tartoznak például Nemere István művei.
 
A Könyvhét egyik nagy előnye, hogy jó pár ismert és kevésbé ismert szerző teszi tiszteletét a téren, és így lehetőség nyílik dedikáltatni is. Nehéz lenne felsorolni, hogy kik is jöttek el, olyan sokan voltak. A rendezvény eligazítás céljából kihelyezett plakátja (mely letölthető) a maga módján praktikus: időpont és azon belül is kiadók szerint rendszerezi a szerzőket. Ez hasznos volt, ha az ember tudni szerette volna, hogy kit is lehet zargatni aláírás végett abban az időpontban, amikor épp ott tartózkodik a tisztelt olvasó. Véleményem szerint nem ártott volna még egy ábécésorrendbe szedett lista is, így nem kellett volna a szerencsés/szerencsétlen látogatónak a több száz nevet végigolvasnia, ha teszem azt épp egy-két szerzőt szeretett volna elcsípni.
Hogy csak néhány nevet kiemeljek (a teljesség igénye nélkül): jelen volt Fejtő Ferenc, Romsics Ignác, Gálvölgyi János, Hankiss Elemér, Mérő László, Nagy Bandó András, Nemere István, Göncz Árpád, és még sorolhatnám. A szerzők többnyire az adott kiadó standja közelében lévő – napernyővel védett – asztaloknál ültek és az autogramosztás mellett el is beszélgettek az olvasókkal.
Az RPG.HU olvasóinak figyelmére mindenképp számot tarthatott a Tuan és a Delta Vision kiadó szervezésében lebonyolított dedikálás, amelyek megközelítőleg egy időben, egymástól néhány lépésre zajlottak. Az utóbbi kiadó esetében egy kis hiba azért becsúszott: egyrészt még a Delta Vision felirat sem szerepelt a pavilonon, másrészt nem volt kiírva a dedikálás ténye sem, így csupán az internetről lehetett informálódni. Rajongók azonban még így is voltak, nem is kevesen.  A Tuan asztalánál Gáspár Péter (Jan van den Boomen), Gáspár András (Wayne Chapman), dr. Szalkai László (Hawkwood) ill. egy új interjúkötet, a Térfogat szerkesztői, Lengyel Krisztina és Preszl Éva dedikáltak. A Delta Vision “színeiben” Tóth Csilla, László Zoltán, Kleinheincz Csilla és Sánta Kira grafikus voltak jelen. 
Jó kis hétvége volt, nyugtáztam magamban. Még több ugyanilyet! Igazából sajnálom, hogy ilyen évente csak egyszer van, de azt gondolom, hogy ez is a varázs része, éppúgy, mint a pavilonok, a könyvek, az embertömeg, a szerzők személyes jelenléte és persze a nagybetűs HANGULAT.
Várom a következő évet!
 
 
 

A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához