LFG.HU

Aserminio_de_Mueria
RPG mesélőknekCimkek
Fordította: Aserminio de Mueria (Zsámboki János)
Lektorálta: Németh Erika
 
Az alábbi kalandötletek a http://www.talesofterror.net/ oldalról származnak, illetve az azonos című kalandötlet – gyűjteményből. Gondoltam lefordítok néhányat, amelyek különösen elnyerték a tetszésemet. A válogatás szempontjai teljesen önkényesek. Az egyes történetek íróit a kalandötlet címe alatt tüntettem fel. Minden egyes ötlet a nyomozók által is megismerhető résszel kezdődik, majd három lehetséges megoldást/magyarázatot vet fel ugyanarra az alapötletre. A dőlt betűs elemek a saját kiegészítéseim.
 
 
 
Az öreg templom
Steve Hatherley
 
 
ÚJ LELETEK AZ ARCHWAY TEMPLOM ALATT
 
Régészek és teológusok vizsgálják hetek óta  a London északi részén nemrég felfedezett lelőhelyét. Egy ősi templom maradványai kerültek elő az Archwayi Szent Ferenc templom felújításakor.
A templom bővítési munkálatai során a munkások egy régi kőlapokból rakott padlót találtak. A lelet napvilágra kerülése óta a templomot szinte elárasztották a londoni Univeristy Egyetem Régészeti Tanszékének diákjai. Maguk a kőlapok jó állapotban vannak, s szinte páratlanul finom kidolgozottságuk ámulatba ejtő. Rohamtempóban folynak a kutatások, hogy állt-e valamikor egy régebbi templom ezen a helyen.
A lelet már megtalálásakor kisebb tudományos vihart kavart, mivel a kőlapokon látható jelek megejtő hasonlóságot mutatnak a megalitikus emlékeken található kőkorszaki mintákkal.
A Szent Ferenc templom a tizenhatodik században épült, s a jelek szerint a most felfedezett leletek ennél legalább hatszáz évvel ősibbek. A további vizsgálatokat Theodore Johnstone-Taylor professzor végzi, aki reményét fejezte ki, hogy heteken belül eltávolíthatják a kőlapokat az ásatás helyéről, de azért leszögezte, hogy még számos tennivaló akad,  mielőtt elkezdhetik a templom bővítését
 
Lehetőségek
 
1) A templom padlója egy igen régi kripta mennyezete. A sírbolt teli van emberi testekkel, amelyek mumifikálódtak a hideg, száraz környezetben. Egyes testeken jól látható, hogy kivéreztették őket a haláluk előtt. De az egyik tetem nem annyira halott, mint amennyire első pillantásra látszik, s ilyen hosszú álom után meglehetősen szomjas is.
 
2) Apokrif bibliaváltozatokban találhatóak leírások erről a helyről. A “templom” valójában igen tisztátalan hely volt, ördögimádó szekták használták évszázadokon keresztül szertartásaikhoz, s csak hosszas tisztítószertartások után hagyta jóvá a Vatikán a romok fölé építendő templom tervét. A gonosz elleni védőrúnákat a kőlapokra írták, amelyeket az egyetemre szállítottak tanulmányozás céljából. Az anglikán egyház egyetlen papja sem hajlandó meglátogatni a helyet, amíg vissza nem teszik a kőlapokat eredeti helyükre.
 
3) A kőlapok valójában egy Mélységlakó templom mennyezetét alkotják. Éjjelente, amikor a város elcsöndesedik, halkan felhallatszik a kántálás a föld alól. A kőlapokat áttörve bonyolult alagútrendszerbe jut a botor felfedező, amelyeken keresztül az egész alsóvárost uralmuk alatt tarthatják a Mélységlakók.
 
4) A templom alatt egy eddig ismeretlen megalitikus szentély rejtőzik, amelyet tökéletesen konzervált a rá hordott föld (vélhetően szorgos emberi kezek hordták össze a dombot, amely a templomot borítja és amelyre az újabb templom épült). A régészeknek első alkalommal sikerül egy megalitikus építményt a maga teljességében, eredeti formájában tanulmányozni, ugyanis a legtöbb hasonló kőegyüttest a későbbi korok vallási fanatikusai megrongálták. A templom maga rengeteg meglepetést rejt, valóságos kincsesbánya, korabeli használati tárgyakat is felszínre hoznak a régészek, arany ékszereket, kőeszközöket, csiszolt kristályfigurákat, kövekbe karcolt démonpofákat, torz agyagszobrocskákat. Összességében Krisztus előtt 2000 környékére datálják az épület keletkezését. A második meglepetés akkor éri a kutatókat, amikor az egyház engedélyével nemzetközi összefogással a keresztény templomot mintegy “leemelik” a megalitikus szentély tetejéről, és egy szomszédos dombra helyezik át. Az ősibb szentélyt megtisztítják, s így évezredek elmúltával újból eredeti pompájában tündökölhet.
Azonban a régészekre hamarosan újabb meglepetés vár. Ismeretes, hogy az ilyen templomokat építőik gyakran különböző csillagászati pontokhoz tájolták, azonban Ős-Archway templomában (a média így utal a leletre) nyomát sem lelni ilyesminek. Ez nem is lenne különösebben zavaró tény, ám egy ifjú, a régészet iránt érdeklődő csillagász ravasz programot szerkesztett, amellyel az időben visszafelé haladva ellenőrizheti a templom tájolását. A fiatalember programja valóban talál egy olyan múltbéli dátumot, amikor a templom közepéről a nyári és a téli napforduló, a tavaszi és az őszi napéjegyenlőség napjának reggelén pont az egyik menhir fölött kel a nap. Ezt az időszakot vizsgálva döbbenetes csillagászati összefüggéseket mutat a templom: a csillagok járását, a napfogyatkozások időpontját is menhirek jelölik a templomon belül. Összességében 217 ilyen csillagászati egyezés található a gép által meghatározott időpontban, ami egyszerűen nem lehet véletlen. A dolog szépséghibája, hogy ez a bizonyos időpont, amikor az égbolt ilyen megkapó harmóniában mozgott a templommal, nem négyezer évvel ezelőtt volt, hanem valamivel régebben: Kerek négy millió évvel ezelőtt, amikor az emberek ősei még nem sokban különböztek a majmoktól. Vajon ők építették a templomot? Esetleg a datálás téves és valahol a csillagászati számításokban keresendő a hiba? Ha pedig a számítások helyesek, kik rakták egymásra a köveket, ha nem a mi őseink? Talán azok a bizonyos szobrok nem is démonokat ábrázolnak?
 
 
BURN
Peter Devlin
 
A kilencvenes években az információs technológia fejlődése eddig sosem látott mértékben tette lehetővé az információk terjesztését. Ám mint mindennek, ennek is megvan az ára: Az interneten egyre több számítógép esik vírusok áldozatául. A mostanában támadó vírusok legveszedelmesebbike a BURN nevű kártevő. Ez a vírus annyira új, hogy a legtöbb vírusirtó még fel sem ismeri, nemhogy képes lenne hatékonyan irtani. Az pedig felettébb valószínűtlen, hogy bárki is túlélné felettébb szokatlan hatásait, hogy másoknak is továbbadhassa tapasztalatait.
Az online folklór ismerői, kutatói felfigyelhetnek rá, hogy egyre több internethasználó hal megmagyarázhatatlan halált gépe előtt, és hogy egyre több a csalódott szülő. A hagyományos médiákhoz közel álló nyomozók, akik nyilván mindig vevők egy újabb történetre az éppen csak épülő információs szupersztrádáról, talán szintén hallanak valamit az egyre szaporodó halálesetekről, de feltételezhetően az internetes pornóhoz, vagy hasonló jelenségekhez kapcsolják a kezdetben még elszórt, ám egyre gyorsabb ütemben szaporodó haláleseteket.
Alapos nyomozás azonban előbb-utóbb fényt deríthet rá, hogy a háttérben a BURN vírus áll és kellően felkészült szakemberek képesek a vírus terjedését is követni, előbb-utóbb eljutva egy IP címhez, amely az Arkhami Elmegyógyintézet egyik gépéhez tartozik.
Howard Barker a Miscatonic Egyetem pszichológia szakos hallgatója, egy gyenge idegzetű, kissé depressziós alkatú fiatalember, aki zsebpénz kiegészítésként ápolóként dolgozik az intézet zárt osztályán. Mostanában többen felfigyeltek rá,hogy feltűnően sok időt tölt a számítógépekkel.
 
Lehetőségek
 
1) A BURN vírusnak két variációja terjed az interneten: Az első IBM-PCket fertőz, a második Apple Maceket, illetve ezen gépek közül is azokat, amelyek képesek nagy felbontású grafika megjelenítésére. (Az 1993 után eladott gépek 98% -a) A BURN fertőzött floppylemezekkel terjed, vagy közvetlenül az internetről fertőzi meg a gépeket.
A BURN egy trójai vírus, amely más alkalmazásokban rejtőzködik, majd a gép videókártyájának a működését zavarja meg. Legközelebb, amikor bekapcsolják a gépet, a monitor villogni és pulzálni kezd, s olyan mintázatokat jelenít meg, amelyek hipnotizálják a balszerencsés nézőt, valamint gyakran  epilepsziás rohamokat is kiváltanak. A villódzó minták közé egy tudat alatti üzenetet, mit üzenetet, parancsot is elrejtett a vírus leleményes programozója: ÖLJ – ÉLVEZD
Körülbelül 15 másodpercnyi villogás után a képernyő elsötétül, a vírus letörli saját magát, a számítógép innentől kezdve normálisan működik. Az áldozatok azonnal öntudatlan gyilkológépekké válnak, s hamar elpusztulnak, vagy a rendőrök végeznek velük, amint állig felfegyverkezve gyilkolnak a plázában, vagy önkezükkel vetnek véget “szenvedéseiknek”, miután boldog mosollyal az arcukon feldarabolták családjukat és barátaikat.
Howard Barker éppen a diplomamunkáját írja az emberi indulatokról, és néhány elméletét a gyakorlatban is ki szeretné próbálni, mielőtt leadja a dolgozatát a témavezetőjének.
 
2) A BURN vírus két variánsa a hangkártyákat támadja meg s hatására a számítógép hangszóróiból fojtott kántálás hangzik fel. Ha jó az időzítés (A Formalhaut a horizont felett jár) a felhasználó fáradtnak érzi magát, és fázni kezd, bármekkora legyen is a hőség egyébként a szobájában, s a számítógép füstölgő roncsaiból egy halványan derengő fénygolyó jelenik meg előtte.
A kántálás tulajdonképpen egy Tűzvámpír Hívása varázslat, s a fáradtság azt jelenti, hogy a felhasználó épp most vesztette el a varázslat létrehozásához szükséges mennyiségű Mágiapontot. Mostanában számos olyan haláleset történt, amikor az áldozat szénné égett a számítógépe előtt, s a rommá olvadt gépek hatására a nagyobb gyártók lassan egy gyakori hardverhibára kezdtek gyanakodni, amelyet mind a mai napig nem találtak meg.
A tűzvámpírok, mivel gyakorlatilag egész lényük egy plazmagömb, végigszáguldanak a megidézésük helyéhez közeli elektromos vezetékeken, tüzeket okozva a közelben mindenhol. Nagyobb szerverparkokban ez azonnal beindítja a tűzoltóberendezéseket (locsolók, habbal oltók, szén-dioxid patronok), amelyek elkábítják a tűzvámpírt. A közeli biztonsági kamerák felvételei elég informatívak lehetnek egy, a Mítosz titkaiban járatos nyomozónak.
Howard Barker egy őrült zseni, aki számos hasonló varázslatot szerzett az elmegyógyintézet egyik lakójától. Ez a bizonyos lakó a 23-as számú John Doe, akinek felettébb különös a kórtörténete. (A John Doe az angol nyelvben az ismeretlen személyeket jelöli. Magyar megfelelője talán az X. Y. lehetne. Ha azonosítatlan holttestet találnak valahol, általában John Doe-ként temetik el, és legfeljebb egy index-számot kap. Női megfelelője a Jane Doe.)
 
3) A BURN vírus lassú és alattomos.  Az áldozatnak kimondhatatlan tudat alatti üzeneteket villant fel, melyek kimondhatatlan szavakból állnak, s amelyek idővel egy Kapcsolat Nyarlathoteppel varázslattá állnak össze. Ezen kívül a böngésző Könyvjelzői közé egy új linket is tesz: www.csillagok-bolcsessege.net/welcome.html. Maga a cím a Csillagok Bölcsességének Testvérisége nevű kisegyház honlapjára vezet, akik amolyan félig-meddig vallási szervezetként mindenféle furcsa hittételeket terjesztenek. Nyarlathotep álmokon és E-mail üzeneteken keresztül lép kapcsolatba az áldozattal, ez utóbbiak a DARKHAUNTER@AOL.COM, minden jel szerint nem is létező E-mail címről érkeznek. A végeredmény minden esetben az, hogy az áldozatot magába szippantja a Mítosz, és belép a Testvériségbe. Előbb-utóbb a sugallatok (álombeliek, vagy elektronikusak) arra utasítják az áldozatot, hogy készüljön fel, hiszen hamarosan az Univerzum Urának trónusához látogat, szerezzen illő ajándékot.
Howard Barker tartja fenn a honlapot, és bár számos közvetett bizonyíték szól a mellett, hogy ő a Testvériség vezetője is, valójában csak Dr. Eloise Whateley használja bűnbaknak a szanatórium legújabb alkalmazottját.
 
 
Gusztus dolga
Peter Devlin
 
Mrs. Jane Crispint mindenki ismeri a környéken, hisz ő az az özvegyasszony, aki Isten tudja mióta él már magányosan az utca végén álló házában. Bár már jócskán túl van a hatvanon, mégis vidám, kedves, és szinte kicsattan az életörömtől, annak ellenére, hogy szinte teljesen vak (valójában gyengén látó, homályosan lát még szódásüveg-szemüvegén keresztül, és a színeket is meg tudja különböztetni). Tisztességes megélhetést biztosít neki, hogy saját, jól felszerelt konyhájában főzött, a környéken igencsak kedvelt, házias jellegű ételeit rendelésre bárkinek elkészíti. Városszerte híresek tésztaételei, és rafináltan fűszerezett sültjei.
A várost azonban a rettegés tartja markában éjszakánként. Idős embereket ölnek meg saját ágyukban, s a bűntett helyén csak a borzalmasan megcsonkított holttesteket találják reggelente a hozzátartozók. A hatóságoknak nem sikerült titokban tartani a gyilkosságok riasztó részleteit, ám azt sikerült eltitkolniuk, hogy már legalább egy éve kezdődtek!
A médiafigyelem költséges embervadászatba kergette a rendőrséget, s már nincs emberük, hogy kövessen egy új, bár bevallottan halvány nyomot: A bejelentés MRS. Crispintől érkezett, aki szerint egy furcsa ember bukkant fel a konyhakertjében. Normális körülmények között egy vak öregasszony ilyen bejelentése gyakorlatilag semmilyen figyelmet sem kapna, de mivel egy őrült sétál szabadlábon a városban, a dolgok kissé másképp állnak. A rendőrség független, diszkrét emberek segítségét kéri, akik valamilyen módon hozzájárulnának ezen kényes ügy megoldásához. 
Mrs. Crispin kikérdezése meglepő eredménnyel jár: Sajnálja, hogy ilyesmivel zavarta a rendőrséget, de köszöni, jól van. Az idegen nem idegen többé, hanem egy új barát, akit első látásra lehetséges tolvajnak nézett. George, a barátja kissé félszeg, és szégyenlős, nem könnyű a nyomára akadni. Nem tudja ugyan, hol lakik, de segít a ház körül és a kertben, valamint néha bevásárolni is elmegy Mrs. Crispin helyett.
 
Lehetőségek
 
1) Mrs. Crispint már kiszemelte magának George, a sorozatgyilkos, akinek a modus operandijába az is beletartozik, hogy először összebarátkozik az áldozataival, hogy hamis biztonságérzetbe ringassa őket, ám valószínűleg maga az óvatos megközelítés is felizgatja. George valóban kertész vagy szociális munkás, teljes neve Henry George Baird. Élete sötét, torz fantazmagóriái körül forog, melyeket olyan idősek meggyilkolásával valósít meg, akik munkaadóiként a kenyerét adják.
George ártatlan, mélyen vallásos katolikus feleségével, Maryvel él, aki templomi jótékonysági események szervezésével és hasonlókkal foglalkozik szabad idejében. Maryn keresztül ismeri legtöbb áldozatát. Georgenak és Marynek nem lehet gyermeke, mivel George impotens, ami részben oka jelenlegi elborult lelkiállapotának. Georgenak számos kaszája, kalapácsa, baltája, fűrésze van, rendelkezik egy jelöletlen furgonnal, egy méretes garázzsal és egy jól szelelő kályhával is rózsakertje végében.
(A sorozatgyilkosok változatos módszerei között ritkaság, hogy összebarátkoznának az áldozatukkal. Mindannyian inkább személytelen bábokként akarnak tekinteni az általuk meggyilkoltakra. Sok gyilkos ezért választ áldozatnak olyan csoportba sorolható embereket, akiket megvet vagy lenéz, például prostituáltakat.  Igen kicsi az esélye annak, hogy George haláluk előtt meglátogatná kiszemelt prédáit, azon túl is, hogy ezzel csak saját lebukásának esélyeit növelné. Megláthatnák a szomszédok, ismerősök, valaki emlékezhetne a furgon rendszámára.)
 
2) Mrs. Crispin új barátja, George egy ghoul, aki olyan egy éve költözött a városba. Egyszerűen képtelen itt hagyni az emberek világát, s gyakran látni, amint szemeteskukákban kotorász ennivaló után, hogy valahogy fenntartsa magát. Hacsak alaposan nem néznek a körmére, egyszerű hajléktalannak tűnik. Természetesen tehetsége van a lopakodáshoz és könnyen észrevehetetlenné tud válni. George véletlenül találkozott Mrs. Crispinnel, amikor egyszerűen képtelen volt ellenállni az ínycsiklandozó illatoknak, amik az öreg hölgy főztjéből áradtak. Mivel az öregasszony már nem lát, George könnyedén összebarátkozott vele. Elkezdett kisebb-nagyobb szívességeket tenni a kedves hölgynek, de megtartja a pénzt, amit húsra kap, s inkább áldozatai legfinomabb részeivel helyettesíti. A boncolás során minden egyes holttesten furcsa, majdnem-emberi harapásnyomokat találtak, ám ezt nem közölték a sajtóval, így a nyomozók csak hosszas bürokratikus manőverezéssel szerezhetnek erről tudomást.
Mrs. Crispin hentese, Andrew Cross elejt egy megjegyzést, miszerint az utóbbi pár héten szinte semmi húst sem rendelt tőle az öregasszony. A hölgy főztjének házhoz szállítója, Norman Kent maximálisan elégedett az üzletmenettel, Mrs. Crispin húsos pitéi és sültjei jobban fogynak, mint valaha, és lassan megkéri az idős hölgyet, hogy növelje kicsit a termelést, mivel háromszor ennyi pitét is simán el tudna adni. Ha ezt George meghallja,  Norman akaratlanul is a következő szállítmány részévé válhat…
 
3) Mrs. Crispin egy igazi modern kannibál, aki már több mint egy éve készíti sült húsait “hosszú disznóból”, s aki emberfeletti erőt nyert szokatlan táplálékából, és bár vak, denevérként érzékeli környezetét. Ügyesen bánik ódivatú, borotvaéles henteskéseivel. Áldozatainak aprólékain pedig virágzik a konyhakertje s a zöldségei is a normálisnál gyorsabban nőnek. Mrs. Crispin a kéthetenkénti, nyugdíjasklubbéli látogatásai alkalmával választja ki áldozatait. George a legutóbbi áldozatának, Eleanor Trentnek rokona, akit mardos a bűntudat, amiért nem vigyázott jobban az idős hölgyre, így amolyan vezeklésként Mrs. Crispinre vigyáz. Inkább magára kellene vigyáznia.
 
 
Sötét út
Felix Girke
 
Az új út a választások előtti hajrában készült: Egyenes, egyenletes, szénfekete, nincsenek rajta kátyúk és nagyban tehermentesíti a városközpontot, amelyet így elkerül az átmenő forgalom jelentős része. Kezdetben valóban megoldást kínált a város közlekedési gondjaira.
Aztán kezdődtek a balesetek. Számos autó minden nyilvánvaló külső behatás nélkül lesodródott az útról és fának ütközött. A rendőrség kizárt minden időjárási hatást. A környező domboldalak átfésülése alkalmával elvetették azt a feltevést is, hogy vicces kedvű emberek okozták volna a baleseteket. Más autó egyszer sem volt a közelben, és a néhány tanú vallomása is használhatatlannak bizonyult. Az útnak baljós híre kelt, és fényes, fekete felülete mintha fekete jégre és halálra emlékeztetett volna.
Még az ingázók is inkább a hosszabb, ám biztonságosabb mellékutakat használják, amivel naponta vagy húsz perccel hosszabbítják meg saját útjukat.
Az új, fekete kátrány egy természetes eredetű kátránytóból származik, a trinidadi La Brea bányából. Messze földön híres kitűnő minőségéről, jó tapadású felületéről és arról, hogy  jól bírja az időjárás viszontagságait.
Azonban ez a szállítmány, amelyből az elátkozott út épült, nem volt teljesen tiszta. A közeli Pitch-tó jól ismert földalatti áramlatai és az errefelé gyakori földmozgások akár 15 mérföld távolságból is képesek a szuroktóba hordani tárgyakat, amelyeket évekkel később találnak csak meg a munkások.
 
Lehetőségek
 
1) Az útépítéskor felhasznált egyik kátrányrakomány egy Karibi varázsló néhány csontszilánkját is tartalmazta. A varázsló az őslakosok és a spanyol telepesek közti egyik első összecsapásban halt meg, és most bolyongó lelke az úton kísért. A varázslóra nem hatnak a józan érvek, csak a vak gyűlölet vezérli s bárkinek elorozza az életerejét, aki csak az útra merészkedik, és ereiben a gyűlölt spanyolok vére csordogál.  
Néhány túlélőnek homályos emlékei maradtak egy “tollakba öltözött ember”-ről, mások vad kántálásra emlékeznek. A kísértet az út bármelyik pontján megjelenhet, sőt bárhol máshol is, ahol a csontjait tartalmazó szurkot használták. (Alvállalkozók kocsibejárói…)
A helyzet csak romlik, amikor az autóbalesetek áldozatainak szellemei is elkezdenek kísérteni a karambolok helyén.
 
2)A szállítmány finomítása során történt valamilyen technikai malőr. Bizonyos helyeken az út rétegekre hasadozik, amelyeken gyakorlatilag úgy siklanak az autók, mint a tükörsima jégen. A szükséges javítások horribilis pénzekbe kerülnek, ám ezt szerencsére nem a városnak kell kifizetnie, peren kívüli megegyezés alapján a trinidadi olajfinomító finanszírozza a javításokat, akinek a hibájából mindez történt.
 
3)Sok-sok évvel azelőtt, hogy az emberek elkezdtek volna anyagot  kitermelni a kátránytóból, a Karibi bennszülöttek mindenféle kényelmetlen dolog eltüntetésére használták. 1430 környékén egy shoggothot csaltak a tóba, és mágiával olyan mélyre süllyesztették, hogy csak a modern technika segítségével sikerült elég mélyre ásni, hogy kiszabaduljon. 500 év alatt a shoggoth protoplazma alapú teste összeolvadt a szerves eredetű kátránnyal. Így a mit sem sejtő útburkolók a város új autópályájának egy részét egy élő, eleven shoggoth testével borították be. Ez a szerves átalakulás jelentősen lelassította a a shoggothot, azonban ezzel egyidejűleg nagyobbá és erősebbé vált. Néhány rándulás, egy-két hirtelen megjelenő bukkanó elég ahhoz, hogy egy, akár csak közepes sebességgel haladó autó letérjen az útról, és miután a shoggoth felfalta áldozatát, szépen visszatér eredeti egyenes, sima, fekete formájába.
 
 
Hexe Hadosztály
Rory Naismith
 
Miután 1933 elején hatalomra jutott, Hitler katonai hódítások és népirtás által remélte  megszilárdítani saját vezető szerepét, és az árja faj felsőbbségét. De más, végtelenül ősi hatalmi formák is léteznek, amelyeket szintén megpróbált felhasználni saját céljainak érdekében…
Hitler, Himmler és más náci vezetők okkult tanok iránti érdeklődése ismert, jól dokumentált tény, és az sem titok, hogy amíg hatalmon voltak, a világ legtávolabbi sarkaiba is küldtek expedíciókat, hogy elveszett, lehetőleg a háború megnyerésére alkalmas tudást gyűjtsenek. A harmincas években Tibetbe is küldött Hitler egy különítményt, hogy az elveszett Agartha, a megvilágosodott halhatatlanok által lakott ősi város után kutassanak. A Harmadik Birodalom legnagyobb szerencsétlenségére Agartha nem több egy szép mesénél, amelyet 1871-ben álmodott meg egy Edward Bulwar-Lytton nevű brit okkultista.  
Azonban korántsem csak ez az egy expedíció indult.  A többi közt voltak olyanok is, amelyeket jól meghatározott céllal indítottak útnak, s több szerencsével is jártak. A háború után az akták megsemmisültek, vagy ami majdnem ugyenezt jelenti: eltemették őket a nemzeti irattárakban, s így e tudás nagy része elveszett.
Manapság már senki sem tudja biztosan, hová is indultak ezek az expedíciók, vagy hogy mi volt a céljuk, sőt még azt sem, hogy sikerrel jártak-e? A ködös múltból időnként felmerülnek újabb pletykák, amelyeket talán jobb lett volna örökre elfeledni. Azonban mostanában felszínre került jó néhány ilyen dokumentum, és másolataikat egy névtelen, sejthetően oszkvai forrás az interneten is körözteti. A dokumentumok a háború vége felé íródhattak, egyszerű gépelt lapok, amelyek egy bizonyos “Hexe Hadosztály” tevékenységéről szólnak. Amennyire a dokumentumokból kivehető, a Hexe Hadosztály egy elit SS tisztekből és okkultistákból álló amolyan természetfeletti fejlesztőcsoport lehetett.
 
Lehetőségek
 
1) A dokumentumok részletesen szólnak bizonyos biológiai kísérletekről, amelyeket szerencsétlen zsidó és cigánygyerekeken végeztek az Auschwitzi haláltáborokban, Dr Josef Mengele felügyelete alatt. Úgy tűnik, egy U-boot legénysége által elfogott Mélységlakó szerveit operálták egy élő ember testébe. Fényképek és néhány meggyőző tudományos részlet növeli a dokumentumok hihetőségét, és semmilyen utólagos módosításra sem találtak eddig bizonyítékot. Azonban a háború még az előtt véget ért, hogy az eredményeket részletesen leírták, vagy bármilyen formában felhasználták volna, bár a céljukat így is homály  fedi. A névtelen forrás szerint a dosszié utolsó oldalait a felháborodott szovjet tisztek egyszerűen elégették. Ugyanezen forrás szerint az utolsó oldal még ennyi év után is vérfoltos, és enyhe halszagot áraszt.
 
2) A dokumentumok szerint Hitler a Gestapo legjobb ügynökeinek segítségével számos okkult könyvet és gonosz erő forrását megtalálta, és a Harmadik Birodalom megmentése érdekében kivétel nélkül Németországba szállíttatta mindet. A kutatási eredményeket német alapossággal dokumentálták és rendszerezték. Egy összesítő lista, amolyan tartalomjegyzék-féle olyan bejegyzéseket is tartalmaz, mint: “Necronomicon”, “Unaussprechlichen Kulten”. A közreadott oldalakon a könyvekben talált tudással végzett kísérletek eredményi szerepelnek, néhány érdekes fényképpel, amelyek az ilyen kísérletek előkészületeit, esetenként eredményeit ábrázolják.
 
3) 1945 januárjában Hitler kétségbeesésében a Hexe Hadosztály kutatóit, addig összegyűjtött anyagukkal együtt, egy titkos helyre küldte, ahol tovább fejleszthették a Szövetségesek legyőzésére szolgáló mágikus módszereiket. A dokumentumok szerint egy német U-boot fedélzetén hagyták el Németországot március vége felé, ám soha senki sem hallott róluk többé. A feljegyzések egyértelművé teszik, hogy jól felkészültek, és számítottak rá, hogy évekig nem vehetik majd fel a kapcsolatot a Birodalommal. Mégis úgy tűnik, hogy a hajó rakományában semmilyen élelmiszer sem szerepelt, amit magukkal vittek, annak nagy részét “Szigorúan Titkos” feliratú, zárt fémhengerekben tárolták, némelyik hengerre pentagrammákat és kereszteket festettek. Hová indultak? Miért nem kellett nekik élelmiszer? Mi volt a lezárt dobozokban? Még mindig ott vannak, ahova indultak? És legfőképp: Mit csináltak az utóbbi 55 évben?
 
Ez az ötlet akárhogyan is nézzük, kissé elnagyolt. Azért leírnám a saját változatomat is:
 
 
Ahnenerbe
Aserminio de Mueria
 
Manapság közismert tény, hogy a Harmadik Birodalom vezetői közül sokan hittek bizonyos okkult tanokban. Maga a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt minden egyes jelképe, jelvénye mögöttes jelentést is hordozott, és az akkoriban divatos keleti filozófiák elmélyült tanulmányozásáról árulkodott. A Harmadik Birodalom, talán a világ kormányai közül egyedüliként, expedíciókat indított a föld eldugott sarkaiba, az ott esetlegesen meglévő, mágikus tanok  újbóli felfedezésére, és hasznosítására. Az általános tévhittel szemben az ilyen irányú kutatások már a háború kezdete előtt megindultak, gyakorlatilag Hitler 1933-as hatalomra jutásától kezdve.
Az okkult-mágikus természetű kutatásokat az 1935 július elsején megalakult  Forschung und Lehrgemeinschaft Ahnenerbe (“Ősi Örökséget Kutató és Tanító Társaság”) végezte. Alapító tagjai: Heinrich Himmler, Hermann Wirth, Walter Darré.
A társaság első és legfontosabb céljának a többinél felsőbbrendűnek gondolt, “árja” faj őstörténetének kutatását tekintette, ám e mellett az akkorra már kialakult SS tagjainak ideológiai és árja történeti képzését is ők irányították.
Hitler kezdettől fogva ellenérzéseit fejezte ki a szervezet céljaival kapcsolatban, véleménye szerint jobb lenne homályban hagyni az árja faj őrtörténetét, mivel az kevéssé dicsőséges, mint a jelene, ám mivel Himmlert is tagjai között tudhatta, az Ahnenerbe léte, és bőkezű támogatása sohasem forgott veszélyben.
Az árja örökség keresését elég szokatlan helyeken kezdték. Az Ahnenerbe expedíciókat vezetett, és ásatásokat végzett Svédországban, ahol különböző sziklákba karcolt képeket vizsgáltak, amelyek a feltételezések szerint az ősi árja írás maradványai.
A közel keleti expedíció arra az elméletre keresett bizonyítékot, mely szerint a Római Birodalom sikereit a germán törzseknek köszönhette volna. Azonban a mai Irak területén található Hatra erődjének vizsgálata során nem találtak újabb bizonyítékokat, amelyekkel alátámaszthatták volna az elméletet.
Finnországba is indult egy expedíció, amely figyelemreméltó munkát végzett: A sámánok ősi hagyományait tanulmányozták, és számos szertartást, éneket dokumentáltak.
Németország területén is számos őskori és ókori eredetű lelőhelyen végeztek ásatásokat, ám itt sem akadtak nyomára semmilyen rejtett tudásnak.
Az Ahnenerbe legnagyobb szabású expedícióját Tibetbe indította, ahol az árja faj elveszett őseit remélték megtalálni. Ez ugyan nem sikerült, ám az akkor még zárt teokráciának számító birodalom több, európaiak elől addig elzárt tájára is eljutottak. A helyi lakosokon különböző antropológiai méréseket végeztek, és számtalan órányi filmen örökítették meg az akkori Tibet mindennapjait. Több ezer gabonafajta magjait küldték haza a Harmadik Birodalomba, mint ahogy három tibeti kutyafajta egyedeit, néhány macskafajta példányait és egyéb más ritkaságokat is.
Számos egyéb vállalkozása mellett az Ahnenerbe tudósai antropológiai vizsgálatokat is végeztek koncentrációs táborok foglyain. Az emberkísérletekben játszott szerepe miatt a Nürnbergi per során halálra ítélték Wolfram Sieverst, valamint Walther Darré hét évnyi börtönbüntetést kapott.
Az Ahnenerbe archívumának nagy részét megsemmisítették a szövetségesek érkezésekor, így utólag elég nehéz képet alkotni egykori titkos tevékenységükről.
A közismert tények alapján az Ahnenerbe nem volt több, mint bogaras tudósok gyülekezete, akik hasztalan kutatták elképzelt mesevilágukat. Azonban az Ahnenerbe SS-hez fűződő jó kapcsolatai révén A Harmadik Birodalom legjobb emberanyagából válogathatott különleges expedícióihoz. Olyan vállalkozások voltak ezek, amelyek nem serpakaravánokat és hegymászócsapatokat igényeltek, hanem két-három, a lehetetlenre is bátran vállalkozó embert. Ezen akciókról semmilyen feljegyzés sem maradt fenn, ám a mai napig vad legendák és találgatások keringenek az Ahnenerbe titkos vállalkozásairól: UFÓk vizsgálatáról; A híres kristálykoponyák ellopásáról Dél-Amerikai múzeumokból; Felsőbbrendű árjaemberek tenyésztéséről; A föld alá húzódott árja faj kereséséről. 
 
1) 2002 őszén röppent föl a hír (http://english.pravda.ru/main/2002/09/12/36496.html),miszerint Dél-Ukrajnában egy második világháborús tömegsírt találtak. A lelet nem annyira szokatlan, Európa szinte minden táján kerülnek elő időről-időre elfeledett emlékek a Világháborúból. Azonban ez a sír SS katonák holttesteit tartalmazta. A csontok meglepő beavatkozások nyomait őrizték: Némelyik koponya tetejét lefűrészelték,  másokon trepanációs lékek tátongtak, és találtak olyat is, melyen láthatóan egy harmadik szemnek akartak utat nyitni – fúróval; Némelyik test gerincoszlopát hosszában kettéfűrészelték. “Szakértők” szerint a sír az Ahnenerbe tevékenységének nyomait őrzi. Ez esetben azonban az önjelölt szakértőknek kivételesen igaza van: A sír egy ősi szanszkrit írás és a kémia legújabb eredményeinek ötvözetével tervezett kísérlet melléktermékeit rejti. Önként jelentkező tisztek csontjai pihennek itt, akik a gondosan adagolt vegyszerek, hibátlanul elmondott imádságok és varázsigék hatására sem alakultak szuperkatonákká. Az ő szörnyű kínhalálukat az Ahnenerbe tudósai a Birodalomért hozott áldozatként értékelték, és minden résztvevőt poszthumusz kitüntettek. Azonban a sírban pihenő ötvennégy holttest mellet volt még három kísérleti alany, akiken a beavatkozás sikerrel zárult. Ők gyakorlatilag megállíthatatlanok lettek, sebeik szinte azonnal heg nélkül beforrtak, testi erejük sokszorosára nőtt. Mindezt mi sem bizonyítja ékesebben, mint hogy túlélték a keleti front borzalmait, és megérték a birodalom összeomlását is. Sőt, a rajtuk elvégzett beavatkozások egyik előre nem látott mellékhatását is megtapasztalhatták: Hatvan év alatt egyetlen napot sem öregedtek. Mind a hárman ma is élnek, egészségesek, huszonéves fiatalembereknek látszanak. Mindannyian szolíd polgári életet élnek, zsoldosként, testőrként illetve kiképzőként hasznosítják szakértelmüket, azonban nem felejtették el egykori bajtársaikat, tíz évente meglátogatják az egykori tömegsírt, és csendben, karlendítéssel emlékeznek meg azokról, akiknek nem sikerült.
Azonban legutóbbi látogatásukkor döbbenten tapasztalták, hogy valakik feldúlták a sírt és elszállították a bajtársak maradványait. Kapcsolataikat felhasználva hamar kiderítették, hogy egy kijevi antropológiai intézetbe kerültek a maradványok. Azonban az intézetben kiderült, hogy különböző vizsgálatok elvégzése céljából egyes csontokat máshová szállítottak. Mivel a proszektúra dolgozói már nem voltak abban az állapotban, hogy kérdésekre válaszoljanak, egyetlen halvány nyomon indulhattak csak el: A Szegedi Tudományegyetem Antropológiai Tanszékére két nappal a látogatásuk előtt küldtek csomagot a kijevi intézetből. A három katona elindul hát, hogy megkeresse bajtársait…
 
2) Az Ahnenerbe egyik – sikertelen – akciója egy múzeumban kiállított hegyikristályból csiszolt emberi koponya megszerzésére irányult. Ez a lelet, amelynek készítőiről, eredetéről semmit sem tudni, a Mitchell-koponyaként ismert, felfedezője után. Azonban  brazíliai ügynökeik elérték céljukat, és az Ahnenerbe vezetése a háború végére négy Közép-Amerikából származó kristálykoponyával rendelkezett. A koponyákat különböző mágikus módszerekkel sikerült szólásra bírni, ám azok egyáltalán nem hallgatóságuk szája íze szerinti dolgokról meséltek. Megjövendölték a háború elvesztését, Hitler öngyilkosságát, sőt amivel legjobban megrémítették a döbbent tudósokat: Jóslataik szerint a Vörös Hadsereg elfoglalja Berlint. A koponyák jóslatait nem merték komolyan venni, ám az idő előrehaladtával pontról-pontra beigazolódtak. A jóslatokat eltitkolták Hitler elől, egyszerűen nem merték elmondani neki, sejtették, hogy könnyen mindannyian koncentrációs táborba kerülhetnek ilyen rémhírterjesztésért és a defetista hozzáállásért. A koponyák jóslatai percnyi pontossággal beigazolódtak, így az Ahnenenerbe személyi állománya jó előre tudott a végről s felkészülhetett az elkerülhetetlenre. Megszervezték saját szökésüket, és a fontosabb ereklyék biztonságba helyezését. Négy U-bootból álló flottát szereltek fel, amely egy titkos Izlandi bázisra szállította volna a kutatókat, ahol észrevétlenül kivárhatták volna amíg újra megalapíthatják a Harmadik Birodalmat. Azonban valamilyen hiba csúszhatott a jövendölésekbe, vagy a koponyák az általuk látott jövőnek csak egy részét közölték “gazdáikkal”, mindenesetre Izland felé hajózva a miniflottát két amerikai romboló vette üldözőbe, és mélységi bombákkal elsüllyesztettek hármat, egyet pedig súlyosan megrongáltak. A tehetetlenül a tenger fenekén pihenő hajótestben, mielőtt végleg elfogyott volna a levegő, a hajó parancsnoka, aki az Ahnenerbénél a mágia bizonyos titkait is elsajátította, két – sorshúzással kijelölt – matróz élete árán egy varázsigét olvasott a tengeralattjáróra, aminek utasai időtlen álomba merültek, hogy így várják ki a felmentő sereg érkezését. Az azóta eltelt hatvan év alatt senki sem bolygatta a roncsokat, míg egy gazdag amerikai üzletember a fejébe nem vette, hogy felkutatja a tengeralattjáró-flottát. Sejtése szerint a hajók az Európából elrabolt műkincsek javát szállították biztonságosabb helyre, így csurig lehetnek arannyal, drágakövekkel és egyéb kincsekkel.  Búvárok felkutatják a négy U-bootot, majd megkezdik a kiemelésüket. Az első két hajótest megtelt iszappal, hetekbe telik, mire a tűzszerészek hatástalanítják a fedélzeti fegyvereket, ám a harmadik roncs szemmel láthatólag sértetlen, csak ki kell nyitni az ajtaját. A kiemelés során a negyedik hajótest kettétörött, és tartalma szétszóródott a tengerfenéken, így azzal nem foglalkoztak. A három ép tengeralattjárót egy közeli kikötő szárazdokkjába szállítják, ahol a tűzszerészek elkezdenek dolgozni a két roncson. Azonban az amerikai nem fér a bőrébe, mindenáron elsőként akar az ép hajó fedélzetére lépni. Azonban a fedélzeten nem egészen azt találja, amit várt…
 
3) Infravörös éjjellátó készülékek, sugárhajtású vadászgépek, robotrepülőgépek, éjszakai vadászgépek, ballisztikus rakéták, szilárd hajtóanyagú repülők, U-XXI tengeralattjáró. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a háborúban használt német technika korát messze megelőzte, a mai napig él, és a háborút követő évtizedekben meghatározó szerepet játszott a haditechnika fejlődésében. Azonban az Ahnenerbe archívumainak megsemmisülésével immár szinte feledésbe merült ezen hihetetlen alkotóerő forrása. Az Ahnenerbe ügynökei ősi indián sírokat forgattak fel, indiai romvárosokat raboltak ki, nem ritkán felfoghatatlanul ősi lények haragjával dacolva szereztek meg különböző tárgyakat. Ezen, hol szentként tisztelt, hol szörnyű tabukkal, kiátkozással sújtott tárgyakat a Birodalomba szállították, ahol a Reich brilliáns tudósai éjt nappallá téve dolgoztak a működési elvük megfejtésén. Néhány esetben sikerrel jártak, ezekből lettek a német “csodafegyverek”, ám számos tárgy megőrizte titkát és az őket vizsgáló tudósok csak a vállukat vonogatták tanácstalanul, az ereklyék és az akkori fizikai ismereteket messze meghaladó szerkezetek láttán. Nem sokkal az összeomlás előtt három sóbányában helyezték biztonságba a titkukat konokul őrző tárgyakat. Egy bányát az Amerikai Hadsereg egységei találtak meg, és szállítottak haza, egy másikat pedig a Vörös Hadsereg vitt Moszkvába. Azonban a harmadik bányát, a legkisebbet, mintha elfelejtették volna, csak az egykori bányászfalu lakói emlékeztek arra a hétre, amikor végeláthatatlan sorokban teherautók érkeztek, és megszámlálhatatlan faládát hordtak az elhagyott tárnákba. Manapság már senki sem él a szemtanúk közül, a néhány falubeli öreg is jobbára a háború alatt, vagy utána született, nem emlékeznek már ilyen régi dolgokra. A régi bánya beomlott, senki sem foglalkozik vele többé. Azonban egy élelmes úriember, Hans Castorp a wellnesturizmus fellendülését kihasználva egy asztmások, allergiások és egyéb légúti betegek gyógyítására szolgáló üdülőhelyet álmodott az egykori sóbánya köré. Bagóért megvette a bányát annak tulajdonosától, egy reszketeg, haldokló öregembertől és napokkal később máris terepszemlére érkezett Hebertskirche faluba. Nem számított rá, hogy a bánya ilyen rossz állapotban van, így újabb hetek teltek el, míg egy mérnökcsapat megtisztította számára a bejáratot. Amint tudomást szerzett a leletről, azonnal hazaküldte a bányamérnököket és specialistákat (Például a nyomozókat.) bérelt fel, hogy vizsgálják meg a bányában porosodó furcsa, mindössze egy horogkereszttel és egy azonosítószámmal jelölt faládákat. A barlang sós levegője nagyszerűen tartósította az ereklyéket: Egy vimana motorjának darabját, egy polcnyi okkult és Mítosz varázskönyvet, egy híres ókori varázsló szarkofágját, egy két méteres formalinnal töltött üvegtartályban lebegő, puskagolyók által szaggatott mélységlakót, egy évmilliókkal ezelőtt haszontalanná rozsdásodott lézerpisztolyt, egy emberi csontokból esztergált fogaskerekekből készült meghatározhatatlan rendeltetésű gépet. A bánya bármilyen ereklyét rejthet, ami csak a mesélő eszébe jut. Ha különösen gonosz akar lenni, nem minden itt tárolt tárgy halott abban az értelemben, ahogy mi a halált definiáljuk…
 
 
Orvosi csoda
Aserminio de Mueria
 
Kovács Imre gyakorló idegsebész. Annak idején nem is volt rossz orvos, ám lassan öt évnyi súlyos alkoholizmusa rajta hagyta a nyomát: Egykor olyan biztos keze remegni kezdett, és a harmadik orvosi műhibaper után ki is penderítették a kórházból, ahol addig dolgozott. Az orvosok az országban mindenhol zárt közösséget alkotnak, egymás között szinte mindenkiről mindent tudnak, így futótűzként terjedt köztük a hír, hogy mi is zajlott a munkaviszony “közös megegyezéssel” történő megszüntetésének hátterében, így sehol sem  alkalmazták. Végül egy kínai üzletember magánklinikáján kapott állást, ahová annak ellenére felvették, hogy a nővérek és az orvosok mind tudnak az ő “problémájáról”.
Azonban nem is a sebészetre került, hanem arra a az osztályra, ahol Li úr, a tulajdonos bizonyos sebészeti eszközöket tesztel, először birkákon, majd később, évek múlva reményei szerint embereken is. Imre gyanútlanul kezdett ismerkedni az itt folyó munkával, ám kíváncsisága csakhamar döbbenetté változott: A kísérletek annyiból álltak, hogy a birkák gerincvelejéből egy jó tíz centis darabot kimetszve lebénították a jószágokat, majd hetekkel később egy bonyolult beavatkozás során a gerincükbe fecskendezték a Li úr által csak Elixírnek nevezett folyadékot. A munka jól haladt, Imre legnagyobb megdöbbenésére egy év alatt eljutottak odáig, hogy a kezelt birkák fél év alatt kivétel nélkül teljesen rendbejöttek, látszólag tökéletesen mozgatták végtagjaikat. Imre jól tudta, mi ez: Orvosi csoda.Olyan mértékben haladja meg ez a folyadék az orvostudomány jelenlegi lehetőségeit, hogy az már-már hihetetlen.
Li úr azonban valamiért nem sietett levédetni vagy szaklapokban leközölni eredményeit, hanem bizonyos betegeket fogadott, akiknek Imre beadta a folyadékot, holott tökéletesen tisztában volt vele, hogy amit tesz, az a magyar törvények szerint kuruzslásnak számít. A legrégebben kezelt beteg még csak két hónapja kapta meg az “Elixírt”, ám máris arról számol be, hogy fájnak a lábai, amelyek eddig teljesen érzéketlenek voltak.
 
Lehetőségek:
 
1) Li úrnak jó oka van rá, hogy nem védeti le azt a bizonyos Elixírt, ugyanis ő maga sem ismeri az elkészítésének a módját. Kínából hozatja be ezt a fehér, opálos folyadékot, amelynek ilyen félelmetes gyógyhatása van. Valójában a folyadék Shub Niggurath teje, amely istennője aspektusának megfelelően a vad, zabolátlan, elpusztíthatatlan élet adományával ruházza fel fogyasztóját. Az idegsejtek újra osztódni kezdenek, s hetek alatt begyógyítják a szakadt gerincvelőt. Azonban a tejben is vannak sejtek, amelyeknek száma igen csekély, ám évek alatt azért eleget osztódnak ahhoz, hogy teljesen ellepjék az ember szervezetét, és Shub Niggurath engedelmes szolgájává változtassák a frissen gyógyult beteget.
 
2) Li úrnak jó oka van rá, hogy nem védeti le azt a bizonyos Elixírt,ugyanis tökéletesen hatástalan, egyszerű népbutítás. A betegektől milliókat zsebel be a gyógymódért, aminek semmi hatása sincs. A javulást mutató betegek egyszerű önszuggesztió áldozatai, bebeszélték maguknak, hogy meggyógyulnak majd. Imrét egyszerűen megtévesztették a tesztek során, kicserélték a birkákat, így “gyógyultak” meg. Imre egyszerűen ahhoz kell, hogy egy idegsebész súlyt adjon a bevallottan kissé elnagyolt kezelésnek, és még több beteget palizhassanak be.
 
3) Imre maga sem tud róla, de az Elixír tulajdonképpen neki szükséges. Ez a folyadék egyfajta drog, amely elfeledett, történelem előtti emlékeket hoz elő lelkének mélyéről. Minden jel szerint egyik előző életében egy technikailag fejlett civilizációban (Yth dicső faja?) élt orvosként, és amint kap egy adag Elixírt, képes visszaemlékezni az akkori sebészeti technikákra, amelyek nagyságrendekkel fejlettebbek mai ismereteinknél. Egyfajta transzban  végzi operációit s nem is rosszul: Eddigi betegei között már nyolc, korábban gyógyíthatatlannak nyilvánított ember egészségét adta vissza. Nem tudni, Li úr hogyan látta meg benne a tehetséget, talán ő maga is az elfeledett civilizáció gyermeke volt egykor?
 

A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához