LFG.HU

Narmiraen
novellaCimkek
Egész testén kéjes borzongás futott végig, amikor meghallotta a sziréna különösen éles hangját. Imádta, ha valami megtörte az uralkodó csendet, ha darabokra szakadt a nyugalom. Ez alól egy kivétel volt: amikor aludt. Ebben az esetben felőle ugyan kirobbanhatott az akárhányadik világháború is (tényleg, hányadik is?), akkor sem értékelte, ha felébresztették. De most fenn volt. Most a sziréna berreghetett akár órákon keresztül is, az sem zavarta volna.
Lehunyta a szemét, úgy hallgatta néhány pillanatig, és minden kétséget kizáróan megállapította, hogy másmilyen hangja van, mint amilyet a többi laktanyában tapasztalt. Mondhatni hamis volt, ha egyáltalán lehet hamisságról beszélni egy sziréna esetében. Erre az apró falsra egyébként az egész laktanya büszke volt; a legenda szerint a dicső győző, AA. Dunn admirális újoncként elkövetett csínyének eredményeként lett a sziréna hangja olyan, amilyen.
Nézte, ahogy az újoncok magukra kapkodják az egyenruhájukat, és gúnyos mosoly jelent meg az arcán. Az álmos tekintetek, a lusta mozdulatok nem sok jóval kecsegtettek: a szakasz biztosan késni fog. Méltóságteljesen ellépkedett néhány félmeztelen férfi mellett, majd odáig merészkedett, hogy egy-két szóval megkísérelte gyorsabb ruházkodásra bírni őket.
- Olyan lassúak vagytok, mint a tetvek! – jelentette ki, de csak néhányan reagáltak rá: tekintetük gyűlölettel telve izzott fel a sötétben. Megvonta a vállát, és ütemes léptekkel kisietett.
A levegő hűvös volt, és mint általában, most is büdös. A szél egy tapodtat sem mozdult, a hőmérséklet úgy hatvan fok körül lehetett, de ez még egészen elfogadható az éjszaka közepén. Sohasem értette, miért kell emiatt is nyafogni: ha meleg van, hát meleg van. Ezért senki sem hibás. Maximum a Nap.
Az újoncok lassan gyülekeztek, sokkal lassabban, mint tegnap, vagy akár tegnapelőtt, pedig a tegnapelőtti gyakorlat olyan borzasztó időeredményt hozott, hogy a hadnagy kénytelen volt felemelni miatta a hangját. Ez csak nagyon ritkán fordult elő, különösen ügyetlen katonajelöltek esetében. Mióta megnyerték a háborút, a kiképzés színvonala erőteljes esésnek indult, meg sem közelítette azokat az elvárásokat, amelyek a hőskorban még természetesek voltak. Manapság egyetlen újonccal sem kiabálnak, nem csináltatnak velük fekvőtámaszokat és sosem alázzák meg őket. Akkoriban öt perc alatt kellett sorba rendeződni, ma éjjel ez a szedett-vedett csorda örülhet majd, ha nyolc perc alatt kiér. Hiába, no. A diadal jogosítványokkal jár.
Nagyot szippantott a büdös levegőből, és az arcokat figyelte, melyeket furcsán sápadttá tett a gyér világítás. Egykor AA. Dunn admirális, a dicső győző állt itt, az álmosságtól bizonyára neki is remegett a térde, és kissé görnyedt háttal igyekezett megtartani több kilós felszerelését a hátán. Az újoncok mind ilyenek, azt hiszik, hogy kiképzőtisztjeik nem veszik észre azokat az apró stikliket, amelyeket azért alkalmaznak, hogy úgy tűnjön, tökéletesen egyenesen állnak. A hadnagy persze efelett is szemet hunyt. A hadnagy kedves ember volt. A régi időkben ilyesmi nem történhetett volna meg – a dicső háború előtt minden más volt.
Az egész úgy kezdődött, hogy az ellenség megtámadta a Földet. Amikor az emberek először meglátták őket, elborzadtak. Az idegenek lebegtek, ormótlan testük volt, és csápjaik. Volt egy a hátuk alján, ami pont úgy működik, mint egy farok: irányítják vele a mozgásukat, és ha kell, kitámasztják magukat. Elől, fenn is van csápjuk, kettő, ezek olyanok, mint az emberi kezek. A jónép nem véletlenül hívja ezeket a lényeket egyszerűen csak kenguruknak. Tényleg olyanok.
AA. Dunn admirális, a dicső győző, dicső győzelmet aratott, az egész kozmoszban világraszóló diadalról beszéltek. A dicső győző, AA. Dunn admirális népszerűsége az égbe szökött, ő rendelte el az agymosást is. Így az új helyzetet, rendszert és uralmat könnyebben tudták az ellenséggel elfogadtatni. Az AA. Cell-módszer igazán hatásosnak bizonyult (ismét), a földönkívülieknek ily módon még a földi hadseregben is hasznát lehet venni, azt sem tudják, hogy néha saját, lázadó bolygójuk ellen küldik őket. A majmok…!
 
- Jones újonc!
- Parancs!
- Álmodozik egy hadgyakorlat közepén?
- Nem, uram! Dicső múltunkon merengtem! A dicső győző, AA. Dunn admirális győzelme jutott eszembe!
- Helyes! Egyetért velem abban, hogy ezt a tevékenységet haladéktalanul be kell szűntetni, újonc?
- Tökéletesen, uram!
- Helyes, újonc! Most pedig szálljon le a hátsó csápomról! 

A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához