LFG.HU

HammerTimeCafe
D. P. Manfréd
ismertetőCimkek

A régészet nagy pillanatai
Egyiptom – az első civilizációk

Nagyon jó az előszó. Tudom, kissé szokatlan efféle
megállapítással kezdeni az ismertetőt, de mivel a könyv is így
indul, gondoltam én is követem a példát.
Ugyanis azzal a rövid és tömör megállapítással kerül szembe az
olvasó, hogy időben utazni legalább olyan izgalmas, mintha térben
utaznánk. Ezt a mélységbe történő letekintés hasonlatával lehetne
továbbvinni. Márpedig itt nem egy-két év, vagy akár egy emberöltő
távlatába pillantunk alá, hanem súlyos évezredeket igyekszünk
felfogni szemünkkel. Az értelem szokás szerint csak késedelmesen
fog megérkezni.
Nekem ugyanis elsőre nem igazán sikerült értelmeznem azt az
apróságot, hogy több mint hétezer évvel ezelőtt már városokban
laktak az emberek a Közel-Keleten. Ez ugye gazdaságot,
szervezettséget, civilizációt jelent. Vélhetőleg beszélgettek,
udvaroltak, tervezgettek az akkoriak. S nem maradt más nyomuk,
mint néhány eszközmaradvány, pár sír és romos épület.
Hol voltak akkoriban az ősmagyarok, az Egyesült Európa? Hétezer
év – túl sok. Egyszerű ember nem is igazán tud mit kezdeni ezzel,
de szerencsénkre vannak elhivatottak (régészeknek hívják őket),
akik arra tették fel az életüket, hogy megértsék és a
nyilvánosság számára érthetővé tegyék a régi időket. Az ő
eredményeikről szól ez a könyv.
Egyiptomról nem sokkal előttem már publikált Phoenix egy írást,
ezért – s a téma ismertebb volta miatt – ezt nem részletezném
alaposabban. Hiszen a piramisok és a szfinx mindenki számára
ismerősek. Három érdekességet azért kiemelnék, amelyek újdonságot
jelentettek számomra.
Nagada arról híres, hogy az ősi település temetőjéből az első
fáraók előtti időből származó sírokat tártak fel a régészek. Az
itt talált tárgyak igen fejlett tudásról tanúskodnak.
A második rácsodálkozást az váltotta ki belőlem, hogy nem csupán
férfiak viselték a fáraói címet, hanem egy nő is. Hatsepszut fia
nevében/helyett uralkodott, de valószínűsíthetően a papság
támogatását bírta. S egyáltalán nem lehet azt mondani erre a húsz
évre, hogy eseménytelen lett volna. Halotti temploma már lassan
három és félezer éve hirdeti építtetője dicsőségét
(fantasztikusan néz ki, talán Petrához lehetne hasonlítani – 75.
oldal képei).
Múmiákat már biztosan látott mindenki (ha mást nem is, de a
filmet biztosan). Azt azonban jóval kevesebben tudják, hogy egy
időben festményeket készítettek a halottakról. A Fajjúm-oázisban
talált testeknél, az arc magasságában (a vászonra vagy a koporsó
fedelére) ráfestették az elhunyt arcvonásait. Megdöbbentő.
Az egyiptomi emlékeknek az a szerencséjük, hogy az állam
évezredeken keresztül folyamatosan jelen volt, s így “hivatalból”
óvta az épületeket. Róma bukása után pedig nem voltak olyan
komoly és véres háborúk, amelyek a teljes pusztulást okozták
volna. Bár a mohamedánok egyszer elkezdték elbontani az egyik
nagyobb piramist – szerencsére parányi sikerrel)
A Tigris és az Eufrátesz völgyének városai sokkal hátrányosabb
helyzetben voltak. Itt sokkal nagyobb volt a jövés-menés, és a
különböző népcsoportok előszeretettel rabolták ki, pusztították
el a korábbi lakókat – épületeikkel együtt. Így jártak a sumerok
és az asszírok is. Pedig Ur, Ninive és Babilon neve egy időben a
hatalmat és a gazdagságot jelképezte. Babilon zikkuratuja (hegye)
példának okáért 90 méter magas volt. Ha belegondolunk, hogy egy
modern tízemeletes panel mennyire magasodik a föld fölé, akkor
ezt is elég nehéz elsőre elképzelni. Micsoda szervezettségre volt
szükség az építkezésnél. De úgylátszik akkoriban az időnek és a
leleménynek nem voltak híján.
Az utolsó harmadban pedig bibliai tájakon nézelődünk.
Megtudhatjuk hol is feküdt Kánaán földje, a legősibb város és
miért volt jelentős település Arad. Természetesen nem a
szomszédos országban, hanem annál jóval messzebbre.

Végezetül: exnyomdászként úgy vélem, hogy a könyv megéri az árát.
Kivitelezésében és tartalmában igényes, rengeteg információt
kapunk, amit elsőre nem is igazán lehet teljesen feldolgozni.
Ebből viszont többszöri lapozgatás és olvasás következik.
Az eredeti kinézetet vázoló rajzok, és a pár fontosabb
épületegyüttes alaprajza már csak hab a tortán.
Plusz pontot érdemel azért is, mert itt találkoztam másodszor
Chatal Hüyük nevével. (Aki erről szeretne többet tudni, az
keressen meg mailban, BePén keresztül).
Az ókor/régészet/ősi épületek iránt érdeklődőknek kikerülhetetlen
(s talán még ide tartoznak régi vallások kedvelői is).

Magyar Könyvklub (2001)
Ára: 4300,– Ft
– D. P. Manfréd –

Boritó


A szerző más irásai
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.