LFG.HU

HammerTimeCafe
Guildenstern
ismertetőCimkek
 Az Ars Magica világában négy természetfeletti erő munkálkodik: a mennyei, a pokoli, a tündér és a mágikus birodalom. Ennek a négy erőnek van saját létsíkja (Menny, Pokol, Árkádia és a mágia síkja), vannak lényei (angyalok, démonok, tündérek és mágikus szörnyek), van a földi világban megnyilvánuló ereje, amit egyes emberek felhasználhatnak (szentek, sátánisták, tündérvérűek és a mágusok), és ami bizonyos területeken erősebb lehet (aurák), vagy tárgyakban koncentrálódhat (nyers vis). A négy birodalom közül kettő, a mennyei és pokoli folytonos harcban állnak, míg a maradék kettő semleges (bár az “aki nincs velünk az ellenünk van” vagy az “aki nincs ellenünk az velünk van” elv valamelyikének felhasználásával van hogy ezeket is besorolják valamelyik oldalra).
 A 5. kiadás megjelenése után elindított egyik sorozat ezt a négy birodalmat veszi sorra, amiből az első két könyv a mennyei és pokoli birodalmat írja le. Mivel az emberi lelkekért folytatott harc két engesztelhetetlen ellenfeléről van szó, praktikusan együtt ismertetem a két könyvet.
 
 A vallásos téma felvet néhány nehéz kérdést, amire valamilyen választ kellett adnia a könyveknek. Az egyik fontos kérdés, hogy a négy birodalom milyen erős egymáshoz képest. Az ötödik kiadás, szakítva a korábbi egyenlősdivel, a mennyei birodalmat kiemeli a többi közül. A világban érvényesül az, hogy egy mindenható Istentől származik a mennyei hatalom, és ezért az felülemelkedik a többi birodalmon. Például a mennyei aura mindenki mást igen hátrányosan érint, míg a mennyei erők nem szenvednek hátrányt más aurákban.
Egy másik fontos kérdés, hogy melyik vallásnak van igaza, melyik téved, és hogy viszonyulnak egymáshoz a különböző vallások. A válasz az, hogy mind a három nyugati monoteista vallásnak igaza van. A muszlimok, a zsidók és a keresztények tulajdonképpen ugyanazt az Istent imádják, és mind ugyanabból a mennyei hatalomból részesülnek, különbségek csak a felszínen vannak. Arra a kérdésre, hogy egy Isten fennhatósága alatt miképp lehetségesek a teológiai, dogmatikai és egyéb különbségek, egyszerűen nem ad választ a játék, így ez megmarad az “Isten útjai kifürkészhetetlenek” kategóriában. A lényeg, hogy mindhárom vallás ugyanahhoz a mennyei birodalomhoz kapcsolódik, és gyakorlatilag nincs különbség mondjuk egy keresztény és egy zsidó mennyei aura közt. A Divine első felében nem is kezeli elkülönítve a három vallást, csak a második részében veszi külön azokat.
 
 Mindkét könyv hasonló sémát követ. Olyan nem evilági kérdésekkel indítanak, mint az erény és bűn, az aurák jellemzői, majd az angyalok illetve démonok leírására térnek át, aztán az adott birodalomhoz köthető karakterekre és azok képességeire, végül a különböző egyházakról, vallási csoportokról és titkos társaságokról van szó. A részletekben azonban eltérések lehetnek, ezért az ismertető sem követi pontosan a könyvek felosztását.
 Az Infernal a gonosz természetének filozófiai kérdésével kezd, megadva ezzel az alapokat, aztán mindkét könyv részletesen tárgyalja az aurákat és régiókat, azok létrehozását, manipulálását és speciális változatait, az erős természetfeletti hatalmak emberre gyakorolt torzító hatását, és végül az anyagiasult varázserőnek a visnek a pokoli és mennyei változatát. Innen talán legérdekesebbek az erényre vagy bűnre hangolt aurák. Például egy sátánista egy bordélyházban létrehozott pokoli aurát a bujaságra hangolhatja, és így a pokolnak tett szolgálat mellett az intézmény forgalmát is fellendítheti.
 
 Az Ars Magica világában a démonok és angyalok láthatatlanul, de nagyon is valóságosan jelen vannak, és hatást gyakorolnak az emberekre. A kisebb démonok vagy védőangyalok nagy számban léteznek, betegséget vagy gyógyulást okoznak, bűnre csábítanak vagy megerősítik a lelket, becsapnak vagy felvilágosítanak. Amit ma a pszichológia, szociológia, orvoslás vagy a puszta véletlen tárgykörébe sorolunk, az itt mind démonok vagy angyalok műve lehet. Vannak persze sokkal erősebb démonok és angyalok is, de ezek már jóval ritkábbak, egy-egy kaland központi szereplői lehetnek.
Elég részletes szabályok lettek kidolgozva az angyali és démoni képességekről és tulajdonságokról. A démonok tevékenységük alapján három fő csoportba tartoznak: vannak a pusztítók, a megtévesztők és a megrontók, de ezzel párhuzamosan van kilenc rendjük is, olyanokkal mint például a hamis istenek akik saját kultuszukat építik ki, vagy a fúriák akik az ellenségeskedést és a háborúkat szítják. Az angyalokat kilenc kórusba sorolják, kezdve az Isten körül keringő szeráfoktól egészen a közönséges angyalokig.
 Nagyon érdekes az angyalok és főleg az ördögök személyiségéről szóló rész. Az Infernal nagyon logikusan az erények hiányából eredően olyan személyiségjegyeket ad a démonoknak (pl. türelmetlenek, haragosak, stb.), amik sok esetben erősen hátráltatják céljaik elérésében, és ezért bonyolultabb terveik kivitelezéséhez emberi végrehajtókra kell támaszkodniuk. Az Infernalban elég sok démont kidolgoztak, a Divine inkább csak a főbb angyalok és szentek bemutatására szorítkozik.
 
 A karakterekről szóló részben bevezetik a mágus karakter helyett játszható mitikus bajtárs lehetőségét. Ezek olyan karakterek, akik sokkal több előnyt vehetnek fel, mint a normál bajtársak, és ezért közel olyan erősek, mint a hermetikus mágusok. Mindkét oldalon van egy kevert vérvonal, ami jó hátteret ad a mítikus bajtársaknak. A mennyei oldalon Nephilim vérűek lehetnek a karakterek, a pokoli oldalon Démon gyermekek.
 A bűnt és az erényt a személyiséget leíró jellemvonás rendszer kezeli. A karaktereknek lehetnek bűnös és erényes jellemvonásai, amiket a hét fő bűn illetve erény segítségével lehet rendszerezni. A mennyei és pokoli birodalom harca végső soron ezeknek az emberi jellemvonásoknak a módosításáért folyik, ezért erre is kidolgoztak egy külön rendszert.
 
 A mennyei csodák létrehozása és a pokoli varázslás (a Maleficia) alapszabályait tekintve hasonló a hermetikus varázsláshoz. A hermetikus technikákhoz és formákhoz hasonlóan itt is két csoport kombinációihoz köthetők a létrehozható hatások, csak ez esetben nem a “milyen változást” (technika) és a “milyen dologra” (forma) a felosztás, hanem a “milyen módon” (módszer) és “milyen hatást” (erő) a kérdés. A módszerek (Methods) határozzák meg, mit kell tenni a varázslás során. Ez pokoli oldalon lehet (ön)kínzás vagy kántálás, mennyei oldalon könyörgés, meditáció vagy vezeklés. Az erők határozzák meg a hatás típusát. A mennyei oldalnak olyan erői vannak mint a Blessing (védelmező hatások) vagy a Transcendence (lelki felemelkedés), a pokoli oldalnak meg mint a Consumption (testi dolgok megrontása) vagy a Psychomachia (elme, érzelmek befolyásolása). A különböző erők felosztása számomra kissé zavaros, távol áll a hermetikus mágia technikáinak és formáinak jól áttekinthető rendszerétől.
 Minden módozathoz és erőhöz külön jártasság tartozik, és egy hatás létrehozásánál ezek kombinációjára kell dobni. A létrehozható hatások korlátozottabbak mint a hermetikus mágiánál (jellemzőek a mennyei vagy pokoli oldalra) és nehezebb előidézi ezeket. Ezzel együtt egy jól felkészült, a korlátozott lehetőségeit jól kihasználó mennyei vagy pokoli kötődésű karakter komoly ellenfele lehet a hermetikus mágusoknak (főleg, ha figyelembe vesszük az erős hátországot).
 A The Divine kitér az igaz hitre is, amit az alapkönyvben előnyként lehet felvenni. Ez az Istennel való szorosabb kapcsolatot jelenti, és teljesen független az egyházaktól és a fent leírt mennyei varázslástól. Előnye a játékban elsősorban a mágiaellenállás és a csodák előidézése. A csodák kérése ez esetben jóval lazább szabályok szerint történik, a kérő személye, a kérés tárgya és az adott körülmények erősen meghatározzák annak sikerét.
 A pokoli oldalon a Maleficia mellet még egy komoly varázslás létezik az Ars Goetia. Ez kizárólag démonok vagy más természetfeletti lények idézésével és irányításával foglalkozik. Négy jártasságot használ, az idézést (Summoning), az erő elszívást (Ablating), a személyhez vagy tárgyhoz kötést (Binding) és az irányírást (Commanding). Nem csak démonokra lehet hatni, és nem is kell sátánistának lenni a használatához, tehát akár a sámánokat is lehet kezelni az Ars Goetia szabályokkal.
 Mindkét könyvben szó van a hermetikus mágia illetve mágusok és az adott birodalom kapcsolatáról. Mindkét részről lehetőség van arra, hogy a hermetikus mágia kissé jobban használható legyen az adott oldal képességeivel és aurájával, így (vállalva az adott oldal “kötöttségeit”) lehetnek hívő keresztény mágusok és infernalista mágusok is. Figyelembe véve, hogy az alapjátékban a mágusok a főszereplők, én kicsit többet vártam volna ezen a téren. Több és részletesebben kidolgozott lehetőséget is adhattak volna az ilyen hajlamú mágus karaktereknek.
 
 Az Infernal végén infernalista társaságok vannak leírva. Ezeket három csoportba osztják: a félrevezetett tradíciók (akik nem tudják, hogy a gonoszt szolgálják), a megrontott tradíciók (akik tudatosan gonoszak) és a hermetikus tradíciók (infernalista hermetikus mágusok). A társaságok általában valós történelmi csoportok alapján lettek kidolgozva, és a korábban leírt különleges képességek közül használnak néhányat.
 Míg az infernalista társaságok csak röviden vannak leírva a könyv végén, addig a Divine teljes második fele a három nagy monoteista vallásról szól. Mindegyik röviden ismerteti az adott vallás történetét és fő tanításait, de terjedelmi okokból ez nem túl mély (meg se közelíti mondjuk a Kabbala szintjét).
 Az egyes vallások fejezetében vannak leírva azok a szabályok, előnyök és hátrányok, jártasságok és különleges képességek, amik kizárólag ahhoz a valláshoz kötődnek.
 Ilyen a kereszténység esetében az ereklyék ereje, a szentek segítségül hívása vagy az Ars Notoria. Ez utóbbi egy Salamonra visszavezetett tudomány, ami a szellemi tökéletesség felé vezető út során nagy tudást és különleges képességeket ad.
 A zsidó vallásról szóló fejezetben természetesen helyet kapott a kihagyhatatlan gólem készítés, és még néhány különleges tudomány, mint az amulett készítés vagy az álomfejtés.
 
 Alapjában véve elégedett vagyok a könyvekkel. Mindenképpen jobbak, mint a 3. kiadás kiegészítői a Sötétség Világához igazított tónusaikkal, és használhatóbbak mint a 4. kiadás történelmi traktátusai, ami persze nem jelenti azt, hogy minden tökéletes lenne.
 Fontos leszögezni, hogy egyik könyv sem könnyed olvasmány, rendesen végig kell olvasni ezeket ahhoz, hogy használni lehessen. Senki ne számítson arra, hogy felüti az Infernalt az 54. oldalon, és gyorsan összedob egy sátánista karakter. Az egymás követő fejezetek részben egymásra épülnek, tehát ismerni kell a démonok természetét a megidézésükhöz, és ismerni kell a bűn természetét a démonokhoz.
 Látszik, hogy nagy háttérmunka előzte meg ezeknek a könyveknek a megírását, a valós történelmi adatokat komolyan felhasználták, és pontos szabályokat alkottak minden részletre kiterjedően. A vallási kérdések a szerepjáték keretekhez viszonyítva elég komolyan kerülnek elő. A gonoszság és a jóság nem a hollywoodi sémáknak hanem a valós középkori elképzeléseknek megfelelő jelenik meg, a bűn például nem valamilyen elvont rosszaság, hanem konkrét irigység, gyűlölet, paráznaság, ezért kifejezetten érettebb játékosoknak ajánlhatóak a kiegészítők.
 A legfőbb probléma talán az, hogy ez így valahogy túl sok. Túl sok szabály, túl sok apró részlet, ami fontos lehet, mesélő legyen a talpán, aki ezt mind fel tudja használni. Nekem például nem sikerült rávenni magam, hogy a legutóbbi mesémben szereplő sátánista társaság tagjainak a szabályok alapján adjak különleges képességeket. Egyszerűen kitaláltam nekik pár hangulatos sátáni képességet és kész.
 Egyébként a többi 5. kiadású kiegészítőre is jellemző, hogy rengeteg apró kis szabályt írnak le bennük, amit észben tartani sem lehet, nem hogy felhasználni. Valahol jó, hogy sok mindenről írnak egy szerepjáték kiegészítőben, de a végén mégis valahogy elveszett lesz az olvasó. Ezért csak azt tudom ajánlani, hogy akit érdekel az adott téma, az egyszer olvassa át az adott kiegészítőt, és aztán válasszon ki pár dolgot, amit használni akar, a többivel meg ne foglalkozzon. Például ha van olyan játékos karakter, aki mondjuk Ars Notoria elsajátításának akarja szentelni idejét, vagy a mesélő egy infernalista társaságot mesél be, akik növelni és hangolni akarnak egy pokoli aurát, akkor használja a csapat az adott szabályokat, de ne foglalkozzon azzal, hogy mondjuk egy megjelenő démon minden tekintetben szabályosan legyen kidolgozva.
 
 Ezek a könyvek semmiképp nem tartoznak a legfontosabb Ars Magica kiegészítők közé. Ezek nélkül is lehet némi vallási vagy akár fantasy ismerettel jól démonosat / angyalosat mesélni. Azoknak tudom inkább ajánlani, akiknél a mesében komoly hangsúlyt kap a vallás, az üdvözülés és kárhozat, vagy ahol a mennyei esetleg pokoli birodalomhoz kötődő játékos karakter szerepel.
 

 


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához