LFG.HU

HammerTimeCafe
freelancer
ismertetőCimkek

Matthew Scudder sorozat – Agave könyvkiadó
 
Két székely fát vág az erdőben. Az egyik se szó, se beszéd, lecsapja a másik jobb kezét.
- Ez most komoly volt?
- Igen
- Akkor jó, mert viccnek erős lett volna.
 
Valami ilyesmi járt a fejemben miközben a könyvet olvastam. A könyvet akár a “hard boiled” regények paródiájaként is felfoghatnánk ha nem tudnánk, hogy a szerző mindezt annyira komolyan gondolja, hogy a sorozat már tizenhatodik kötetnél tart.
Pedig az alapsztori jó lenne. Scuddernek egy kilenc évvel korábban elkövetett gyilkosság ügyében kell nyomoznia. Az áldozatról mindenki azt hitte, hogy a Jégcsákányos néven elhíresült pszichopata szurkálta halálra. A horogra akadt gyilkos egyedül ezt az egy esetet nem hajlandó beismerni. A tények is őt igazolják. Nem ölhette meg a nőt, mert annak halálakor börtönben ült. Az áldozat apja tudni akarja, ki, és miért végzett a lányával, bár tudja, egy kilenc éves gyilkosság felderítése lényegében esélytelen.
(Igaz ugyan, hogy a fülszövegben igen erősen arra utalnak, hogy Scudder a Jégcsákányos után fog nyomozni de sebaj. Legalább is én erre gondoltam az alábbiak alapján:
“Kilenc hosszú év telt el azóta, hogy a gyilkos utóljára lecsapott. Kilenc éve mészárolt le nyolc fiatal nőt brutális módon jégcsákányával. És kilenc év elteltével bízza meg Matthew Scuddert, az utolsó áldozat Barbara Ettinger apja, hogy kapja el lánya gyilkosát. Scudder elindul a rég kihűlt nyomokon, hogy megtalálja a gyilkost. aki vagy halott vagy eltűnt vagy türelmesen vár, hogy ismét öljön.”
Azon meg sem lepődik már az ember, hogy a legtöbb könyv fülszövegben több felsőfokú dícséret van, mint névelő. Dehogy a történetet hamisítsák meg, az nekem még új).
 
Ám hiába a jó alapötlet, ha a kivitelezés csapnivaló. A sztoriban lévő üresjáratok hamar elveszik az ember kedvét az olvasástól. Például: Block hosszú oldalakat szentel annak, hogy leírja, Scudder miként próbál megszervezni egy találkát a Jégcsákányossal. Mindezt úgy, hogy az összes szereplő, akivel beszél, oldalanként legalább hatszor jegyzi meg, hogy a fickóval való konzultációnak nem sok értelme van, és ezzel a nyomozó is egyetért. Magát a beszélgetést nem is írja le a Block, csak a végeredményét. Scudder valóban nem tud meg semmi hasznosat, de azt azért jó alaposan megbeszéli az egyik regényalakkal, hogy a pasas tényleg őrült. Micsoda váratlan adalék ez egy hét nővel végző sorozatgyilkos jellemrajzához.
 
Apropó, jellemrajz. Karakterábrázolás terén is akadnak hiányosságok. Egy detektívregénytől nem várok el többszörösen összetett jellemeket, de azért a szereplőgárda nyolcvan százalékának nem az kellene az egyetlen említésre méltó vonásának lenni, hogy elvált, vagy már nem él a felesége, esetleg bomlik a házassága. Tudom én, kell a sötét, borongós hangulat, de ez így túlzás. Nem igazán izgalmas tíz-tizenöt oldalanként egy újabb válóperről értesülni, vagy egy nő pocsék házassága miatti hisztérikus kirohanásait olvasni. Mindezt súlyosbítja, hogy mindenki ugyan olyan szóhasználattal beszél. A hatvanas ügyvéd, a leszbikus szobrásznő és a sportszerárus stílusa közt semmiféle különbség nincs.
 
A főszereplővel is akadnak problémák. Blocknak sikerült egy teljesen érdektelen regényhőst alkotnia. Az alkoholizmus hiteles bemutatásával, a pia iránti vágy, és a részegségből fakadó félreértések igényesebb kidolgozásával sokat lehetett volna dobni a regény összképén. De egyszerűbb volt negyvenszer leírni, hogy Scudder bedob egy-két-kilenc italt. Az egyetlen valóban szórakoztató jelenet, egy Scuddertől tüzet kérő fickó lefegyverzése és kifosztása mutatja meg, mekkora lehetőséget puskázott el az író.
A krimivonal is gyengén muzsikál. Klasszikus értelemben vett nyomozás ritkán fordul elő a könyvben. A szereplők jelentős része udvarias időmilliomos. Különösebb noszogatás nélkül beszélgetnek egy detektívengedély nélküli idült alkoholistával arról, hogy mire emlékeznek egy kilenc évvel korábbi gyilkosságról. Legfeljebb néhány suta ” dolgoznom kellene, mondja gyorsan” hangzik el.

SPOILER
 
A gyilkost nem hosszas nyomozati munka vagy cseles keresztkérdések buktatják le. Scudder úgy érzi, sürgősen meg kell tudnia, hogy van pontosan egy korábban elhangzott vers. Miután megvette a könyvet, találkozik két rendőrrel, és lát egy, az egyik gyanúsított nevére úgy-ahogy hasonlító üzletet. Ráadásul a pasi azt mondta, régebben itt élt, így Scudder arra jut, alaposabban le kellene ellenőrizni, amit mondott. Hogy mi alapján jut erre, azt nem tudom. De lényeg a lényeg, elkapja a fickót, és pár percnyi csevegés rá is veszi, ugyan tegyen már beismerő vallomást a rendőröknek arról a gyilkosságról, amit kilenc évig magában bírt tartani.
Ha Homér így kapott volna el egy gyilkost a Simpson család egyik epizódjában, jó eséllyel a térdemet csapkodom a röhögéstől. Csakhogy Scudder nem egy jópofa, citromsárga rajzfilmfigura , hanem egy Chandlerhez és Hammetthez hasonlított író legtöbb regényt megélt főhőse.
 

Hiába keresek, nem találok egy érvet sem a könyv megvétele mellett. Ha legalább olcsó lenne, de még az ára is pofátlanul magas, majd kétezer-háromszáz forint. Ennyiért már antikváriumtól függően három-négy Sam Spade vagy Philiph Marlowe regényt is lehet kapni, ami mindenképpen jobb befektetés, mint ez a könyv.


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához