LFG.HU

Mornambar
ismertetőCimkek

 
“Ott a léha Lemminkejnen
Száját rágja, fejit rázza,
Rágja fekete szakállát,
Szóra így emeli száját:
>Ily szégyent még nem vallottam,
Nem is láttam, nem hallottam…<”
 
 
Tájékozottabb, avagy fagyosszívűbb szerepjátszótársaimnak ismerős lehet az idézet; bizony a finnek ősi eposzából és az Amorphis fő témaforrásából, a Kalevalából származnak e sorok, pontosabban Lemminkäinen históriájából. Persze nem kell megijedni, a zenekar rajongóinak inkább a serény fejrázásban, semmint a szégyenteljes pirulgatásban lesz része majd az új album meghallgatása után.
 
***
 
A Silent Waters ugyan már egy hónapja megjelent, a banda ismerői azonban talán megbocsátanak – ennyi idő kell az ő esetükben, míg “lecsillapodik a hordalék”.
 
Amúgy rendhagyó korongról van szó: egyrészt ritkán kapunk új lemezt tőlük már rögtön a következő évben, másrészt ez az első olyan, amit előző óta változatlan felállás rögzített.
A finn banda 15 éves pályafutása alatt végig hű maradt nevéhez, mindig is beskatulyázhatatlan, alak nélküli zenét játszott, a nordikus death metaltól a folkos, progresszív dolgokon át egészen jóformán a pszichedelikus jazz-rockig, vagy akár mindezt egyszerre. A tavalyi év egyrészt énekes váltást hozott, továbbá elindultak egyfajta “vissza a gyökerekhez” irányba, sokunk nagy örömére.
 
Már a tavalyi Eclipse is orkánként zúdult dél felé, több magazinban év albuma, hazájában aranylemez lett, méghozzá megérdemelten, hiszen minden durvasága és technikássága mellett szerethető, könnyen hallgatható anyagot készített a suomi hatos.
 
Ellentétben az ideivel. Hatalmas változásra nem kell gondolni, az irány megmaradt, viszont az összetétel bonyolultabb. Van egyfajta “ilyenek vagyunk mi” hangulata, az albumon hatalmas kontrasztokat találni, az Amorphis szinte minden eddigi stílusába belekóstolhatunk. A sztori, mint említettem, Lemminkäinenról szól, a lusta, szemtelen, nőcsábász vitézről, akinek szerelme jeléül le kell vadásznia a Tuonela, az Alvilágba vezető éjfekete tó vizén élő hófehér hattyút. A feladat nem egyszerű, utolsó vérig küzd a zsákmányért, és hőn szeretett anyjának kell segítségére sietni. Maguk a dalok híven tolmácsolják a történetet; talán egyfajta jin-jangkét szimbolizálható: fekete-fehérre osztott mező, mindkét fél közepén egy-egy ellentétes színű pöttyel.
 
***
 
A nyitó Weaving The Incantation nem teketóriázik sokat, némi vízcsobogás után bődületes hörgéssel indul, a gitárok hasítanak, az énekes Tomi Joutsen pedig tündököl, egyetlen dalban bemutatja nem gyenge tudását, hörög, üvölt, károg, vagy éppen csodaszép dallamokat énekel ki. Ez a dal, de még inkább az ezt követő A Servant is a ’94-es, kultikus lemezük, a Tales from the Thousand Lakes hangulatát idézi, meg kicsit az Elegy-ét is. Harmadjára érkezik a “fehér pötty” a lemez első felének éjsötét jinjében, a nyár folyamán már kislemezen megismert Silent Waters. Csodaszép ballada a főszereplő elmerüléséről, igazi együtténeklős refrénnel. Az ezutáni Towards And Against elején hallani némi gépi ritmust is – maga a dal zord és félelmetes, egyedül a refrénben van némi felszabadító energia.
 
Az I of Crimson Blood hangulatos, lendületes dal, utána rögtön evezünk is “csendesebb vizekre”, jön az album második felének zseniális balladahármasa. A Her Alone Tomi eredeti bandáját, a Sinisthrát idézi, finom, dallamos megoldásokkal főszerezett sötét szerelmes dal, bár nem annyira love metal, mint az előző lemez House of Sleep-je. Az Enigma igazi telitalálat: egy szál akusztikus gitárt hallani szinte egész idő alatt, a refrén meg egyszerűen király. (Lelki szemeim előtt látom, ahogy megvadult Ensiferum-fanok csődülnek Amorphis-koncertre, csak ezért az egy dalért…) A Shaman kicsit csalóka cím, nem valami pszichedelikus számot, inkább jó dallamos nótát kapunk, sok zongorával és népi hangszerrel; nekem a Dalriada Táltoséneke ugrott be róla. Jön a sztori sorsdöntő dala, a “fekete pötty”: The White Swan. Először ez is dallamosnak tűnik, mint az eddigi számok, egészen a második verzében hallható hörgésekig… A középrészben Esa Holopainen (ha jól tudom ő játszik itt…) jóóól megtekeri a gitárt – kicsit (nagyon) az Eclipse záró szólójára emlékeztet, ám a mester azért figyel, hogy emlékezetes legyen ez is; teli van jó nagy csavarásokkal. A lemezt a búbánatos, de mégis őserővel telt Black River zárja. A szám eleje engem valami vidámabb neofolkra emlékeztet, de aztán “helyreállnak” a dolgok, már ha a Halál, mint a végső béke allegóriája él a fejünkben.
Akiknek ez a bús lezárás nem kedvére való (de a többiek is), feltétlen szerezzék be a limitált változatát az albumnak, a csili-vili csomagoláson kívül a csak ott hallható bonusz-számért. A Sign az énekes Tomi saját szerzeménye, jó lendületes dal; szorosan nem kötődik a történethez, viszont akik még csak ismerkednek a bandával, tökéletes szám, mivel van benne minden, mint a búcsúban.
 
Végezetül ejtsünk szót a borítóról: ezúttal is Travis Smith keze munkáját dicséri, szerintem gyönyörű (főleg a logó, így körbefuttatva indákkal), bár a közepén a nagy vörös-rózsaszín hattyú kicsit “báncsa” a szemem.
 
***
 
Zárnám lassan kissé terjedelmes kritikámat, ám a legfontosabb még kimaradt, ez pedig a kötelező, bár nem szívélyes buksisimogatás. Az album legnagyobb “hibája” szerintem, hogy meglehetősen nehéz (legalábbis elsőre) egyben végighallgatni. A dalok közti nagy kontrasztot (lágy-kemény) tovább hegyezi azok elrendezése: azon “kiválasztottak”, akik egyből ráhangolódtak az első számok zúzdájára, kicsit megtorpannak a lemez második felének balladáitól. Tény, hogy a történet megköveteli, és nem is igazán szarvashiba, de kell hozzá intelligencia és befogadóképesség (vagy urambocsá’ esztelen rajongás…). A kritikákban gyakran előfordul még az “új ötletek hiánya”, hogy “önismétlő” meg stb., azonban ha egy lassan két-X-es zenekar, ráadásul ilyen szinten teszi, hát üsse kő.
 
Én ajánlom a lemezt minden északi mitológiát kedvelő rock-rajongónak, bár ha most hallasz róluk először, inkább az előző Eclipse lemezt szerezd be, az idei kicsit nehezebb falat.
 


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához