LFG.HU

Aleph
ismertetőCimkek

Először is szeretném leszögezni, hogy a könyv mesélőknek készült, vagy olyanoknak akik szeretnének elkezdeni mesélni WoD-ban halandóknak. A könyvben 9 darab helyszínt fejtenek ki a szerzők, amely helyszínekbe bele lehet helyezni a mesélő történeteit, vagy felhasználva a könyv nyújtotta történetszálakat, azokat kifejteni. Mindegyik helyszín elsősorban halandó mesékhez készült, amelyben nem a megszokott természetfeletti szereplők, hanem a titokzatos helyszínek játsszák a főszerepet. Lássuk a részleteket.

A könyv borítója elüt az eddigi WoD kiegészítők stílusától némileg, sokkal inkább egy impressziószerű kép tárulkozik elénk. Azonban a kép elmosódott és sejtető ábrázolása előlegezi a könyv fő erősségét. Miről is van szó? Az összes helyszín leírásakor általában nem kész tényeket és statisztikákat (azért van pár, de nem az oldaltöltést szolgálja, hanem egyszerűsít) kapunk, hanem mozaikszerűen felvázolt információ modulokat. Ezekből az elemekből aztán saját kedvünk szerint, akárcsak egy “patchwork” takarót, magunk alakíthatjuk ki a helyszínt és a illeszthetjük bele a történet. Az illusztrációk minden esetben az adott helyszínhez készültek, és legtöbbször elég kellemesen segítik a hangulat megteremtését. Van pár elnagyolt és igénytelen darab is köztük (leginkább az elsőben), de akadnak kimagaslóak is. Az utolsó helyszín mind a képeikben mind a tartalmában nagyon igényesre és használhatóra sikeredett.

Minden helyszínhez több pletyka és helyi szóbeszédet közöl a könyv, melyek nagy része oltári baromság, de az igazság mindegyikben benne van. A mesélők kedvük szerint saját maguk is alkothatnak a helyekhez kapcsolódó pletykákat. Az információkat tehát maga a leírás is darabokban közli, sok helyen nyúlhat hozzá a mesélő és erre még a szerzők is felszólítják. A helyszínek nem készen kapott és azonnal fogyasztható modulok, hanem olyan szervesen felépített vázak, amikre még nyugodtan pakolhat, építhet bele saját ötleteket az alkalmazó.

Az egyetlen negatívum, amit kénytelen vagyok megemlíteni a kiadvánnyal kapcsolatban az a lemesélhető történettípusok némileg erősen specifikus fókuszáltsága. Szinte csak olyan történeteket ajánlanak a készítők a helyszínekhez, melyben XY felfedezi/megfejti/kinyomozza ZQ rejtélyt. A tipikus nyomozós történetetek kerülnek csak elő, vagy esetleg egy-kettő bevezető jellegű történet. Félreértés ne essék, a helyszíneket nem csak ilyen mesékre lehet használni, de valamilyen oknál fogva a készítők ezekhez a történetekhez nyújtják a legtöbb szempontot, segítséget. Jobbnak tartottam volna, ha több stílusban is kapunk kiegészítéseket a helyszínekhez, vagy legalábbis kevésbé látszik meg a “nyomozós” jelleg egyeduralma.

A helyszínek általában egy adott motívum köré szerveződnek, amit a készítő mindig ki is emel és több ízben felhívja rá a figyelmet. Érdemes a hely konzisztens megjelenítése miatt ezt jól megjegyezni. A helyszínekről mindig kapunk egy átfogó képet, majd a történetéről, a fontosabb karakterekről tájékoztatnak minket. A szerzők több lehetséges pletykát és legendát említenek meg, mivel ezek a helyek különleges voltuk miatt mindig megragadják a helyiek fantáziáját. A karakterek motivációjára is mindig kitérnek az alkotók, bár az ebben a részben felhozott példákat általában egy épkézláb mesélő maga is ki tudja találni, de a kezdőknek nem árthat. A “nyomozós” felállás itt is, de a következő részben, a felderíthető információk leírásánál is hangsúlyos. Itt arról kapunk képet, hogy a hely felderítésére érkező karakterek milyen dobásokkal milyen mélyen képesek megismerni a helyet. Ez is inkább a kezdőknek adhat segítséget, hogy ne túl korán lövöldözzék el a helyszínek titkos petárdáit. A helyszíneket a mesélő, ahogy fentebb már említettem, saját maga is átszabhatja. Erre elég sok lehetőséget adnak a szerzők, számos helyen nyitva hagyják a kérdéseket. Az olvasás közben az embernek azaz érzése, hogy két mesélő szinte homlokegyenest mást hozna ki a lehetőségekből. Kapunk pár ötletszerűen kidolgozott kalandot, melyből megint jól látszik, hogy minden helyre rengetegféle kalandot lehet keríteni. Kénytelen vagyok leszögezni ismét, hogy a kiadvány nem egy modul gyűjtemény, ahogy elsőre látszik. Sok dologban segít a mesélőnek, de a feladat oroszlánrészét még így is neki kell elvégeznie.

Pár rövid sort írnék akkor a konkrét helyszínekről is. Megpróbálom pár agyon rövid sorban összefoglalni a helyek fő témáit, ezért aki sejti, hogy a mesélője mesélne majd a kiadványból az csak saját felelőségre olvassa tovább. Tehát a következő részt CSAK MESÉLŐKNEK ajánlom, úgy gondolom, érdemes legalább nagy vonalakban tudniuk, hogy mit kapnak a pénzükért.

Az első helyszín központi témája az áldozat, és az az örök elv, hogy semmi sincs ingyen. A rég elhagyott kőfejtőben az idők alatt felgyülemlett víz titokzatos dolgokat rejt, és talán még a kívánságokat is valóra válthatja. De minden amit valaki megkap, azt valakitől elveszik. A veszteségbe beleörült szerencsétlenek talán már képtelenek figyelmeztetni a kíváncsiskodó vágyakozókat. De mi történik, ha egyszer valaki idejön és le akarja csapolni tavat? Vajon mit találnak a mélyén? Lehetséges-e egyáltalán? A rengeteg elszabadult kívánságnak és álomnak valahol le kell csapódnia.

Az egyetem a második a sorban. A kíváncsi professzor valamit talált az alagsorban és tanulmányozni kezdte. De a legjobb lett volna, ha soha nem megy le azon az éjszakán az egyetem sötét szobáiba. Az egyetem feléledt és most már nem tudja senki elaltatni újra. A diákok közt egyre több az öngyilkosság és a falak a furcsa képeket sugároznak az elmékbe. Az éber egyetemet már nem hagyhatják el azok a tanárok, akik megegyeztek abban, hogy őrzik a titkot.

A mocsár egy igazán furcsa hely. Olyan egyszerű lenne, ha kimasírozna éjjelente pár élőholt és rémisztgetné az arra járó turistákat. Nem, itt sokkal sötétebb dolgok kelnek fel akkor, ha senki nem látja őket és élik csak félig igaz életüket. Teremtőjük velük alkotta meg a saját kis “disneylandjét”, ahol most kiskirályként uralkodik a létezés egy furcsa pontján tartózkodó bábuk közt. A krematóriumban látszatként elégetett fa füstje színezi ezt a borzasztó díszletet, ahol az elhunytakból összeállított bábu társaság éli csodás kis “életét”. Azonban a bábuk kezdik áthágni a tudatlanság akadályait és a számuk egyre nő. Valamit terveznek.

Ki ne szeretne örökké fiatal és egészséges lenni? És ki nem ölne meg bárkit, aki ezt megpróbálja elvenni tőle? Van egy hely a világon, ahol egy maroknyi ember már több száz éve él békében és boldogságban. Kevesek jutottak el erre a távoli, vagy éppen egy város szívében létező eldugott kis helyre. Azoknak, akik megtalálják, számolniuk kell a következményekkel. Nincs visszatérés a nagyvilágba. Vagy maradnak és védelmezik a helyet és örökké élnek, vagy meg kell halniuk.

A környéken egyszer minden jól ment, most meg szinte szétrohad a város. A főtéren álló szobrot grafiti fedi, és az utcák tele vannak szeméttel. Egyik nap aztán minden megváltozik. Egy szétloccsantott fejű embert találnak a szobornak dőlve, és a szobor sírni kezd. Másnap kicsit szebb lesz minden, kevesebb a felhő és a boltokban is több csokit vesznek a gyerekek. Az emberek úgy érzik, hogy pár apróságot ott kellene hagyni a szobor lábánál, aztán talán nagyobbakat is, majd még nagyobb ajándékokat… Ki tudja hol állnak meg, hisz’ minden ajándékért cserébe egyre jobban megy mindenkinek. De a föld éhes.

Az öregek otthonában minden olyan unalmas, de nem így Hillcrest Centerben. Minden emelet más titkot rejt, van ahová szinte bejutni sem lehet. Szellemek élősködnek a haldoklókon, és maguk is az öregek sötét titkokkal élnek együtt. Van akire pár évente örült éhség tör rá, és így a saját embertársait kell felzabálnia. Az egyik emeleten az alig élőket valami különös dologra használják. Vajon a teljes személyzet benne van? Mikor kezd valaki gyanakodni? Esetleg a hozzátartozók közül telik valakinek be a pohár? Hillcrest sokkal többet rejt magában, mint az kívülről először látszik. Tökéletes ötlettárként szolgálhat, ahová a betévedő karakterek mindig valami új titkot fedeznek fel.

A bűnösök mindig elnyerik a méltó büntetésüket, van amikor korábban mint sejtenék. A suttogó erdő már várja az életük folyamán eltévedt embereket. Az erdőben eltévedők egy szörnyű helyen találják magukat, ahol a régi cirkusz eltorzul tagjai alakították ki kultikus társadalmukat. Az erdő szelleméhez imádkoznak, ami már nem engedi őket el. Tövises fallal zárja el a valóságot azoktól akik képtelenek felülemelkedni a bűnökön és képtelenek már jót tenni. A gonoszság itt szemmel látható formákat ölt, és sokkal édesebb mint az erény. Vajon sikerül átjutni a falon, vagy a karakterek inkább feloldódnak a természetük sötétebb felében?

A szeméttelepen már régen nem történt semmi jó dolog. A család fele meghalt és a faluban sokat suttognak arról, hogy az apa megbolondult, vagy még rosszabb. A fiúk viszik a boltot és mindenkire lőnek, aki be mer merészkedni a telepre este. Azt mondják, hogy kincseket rejt a telep. Sokan úgy vélik, hogy már páran ott hagyták a fogukat, de erről nincs bizonyíték. Egy biztos, az apa éjszakánként vadászni indul a telepre, és mindig véres a kése. Valami rejtőzik a roncsok közt, ami félelmetesebb mint a família. Patkány hordák és élőholt kutyák vicsorognak esténként, és a roncsok legmélyén az üregekben kincsek rejtőznek. Megéri áthaladni a roncsok közt, ahol már két ember is meghalt, látszólag balesetben? Milyen titkokat rejtenek még a régi autók csontvázai?

Az utolsó setting egy igazi joker. Szinte minden pillanatban fel lehet vele dobni a leülni készülő történet szálat és szinte mindenhol alkalmazható. Egy szoba, amely a valóság határain kívül létezik. Egy szoba, amelyből kevés az esély a menekülésre. Mi ez egyáltalán? Hogyan lehet belőle kijutni? Vajon kijutnak a karakterek, vagy megörülnek és meghalnak?

Végszóként még egyszer felhívnám a figyelmet arra, hogy kinek és mire jó a könyv. Csak mesélők vegyék meg ezt a könyvet, vagy olyan játékosok, akik mesélői karrier után áhítoznak. Ebben a könyvben nagy segítséget kapnak ahhoz, hogy az első saját történeteiket egy igazán hangulatos díszlet előtt meséljék le. A veterán mesélők számára egy hasznos ötlettárként funkcionálhat, melyből egy-egy helyszínt kiragadva, és kellő kreatív utómunkálat után számos fergeteges kaland származhat. Az ne vegye meg, aki egy részletesen kidolgozott kalandmodulra számít. Itt minden helyszínnel sok munka van még, hogy élvezhető és életteli kaland jöhessen létre. A készítők a feladat egy részét vállalták csak magukra, és inkább szánták a könyvet olyan mesélőknek, akik szívesen bíbelődnek a játék előtt a helyszínekkel, de nagyon sok munkát nem szeretnének rászánni.

 
 

A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához