LFG.HU

Attila
ismertetőCimkek

Újságíró által készített novelláskötetről van szó, melynek szerzője amúgy nemrég Encouragement Awardot kapott az Eurocon-on. Hé, gondolhatná az egyszeri olvasó, most talán valami olyasmi jelenik meg, amelyet olvasni is lehet, nem igaz?
 
Nos külsőre a könyv egészen rendben van. A borító igazából mondjuk egészen semmilyen, de belül a kicsit szellős oldalakon jól olvasható a szöveg, van tartalomjegyzék is meg minden. A novellákat apróbb szerzői szösszenetek vezetik fel, elsőre átforgatva az ember még lelkesedni is kezd. Van itt scifi, természetfeletti meg minden.
 
Aztán beleolvas.
 
“Közülük is az árnyékosztóra volt a legbüszkébb. Ez a találmánya tette lehetővé, hogy akkor is több árnyéka látszott egy katonának, ha csupán egyetlen fényforrás világította meg. Belharchoz tervezte Lund az árnyékosztót, szűk folyosók, űrkompok, csillagcirkálók alagútjaihoz, ahol tökéletesen bevált az ellenség megtévesztésére. A hamis árnyék kivetíthető volt bármilyen felületre, akár az ellenség mögé is, így az sosem tudhatta, honnan támadnak rá.”
 
Dimand
 
A kötetet nyitó kisregény nem teketóriázik, egyből lengőbordán csapja az olvasót, majd miközben az levegő után kapkod, egy gyors klisésorozattal és összecsapott cselekménykombinációval viszi a földre.
 
A süket technoblablán az ember már csak fáradtan legyint egyet; van ugye ez a bolygó, ahol többek között marharitka szénalapú anyagot bányásznak, ami marhakemény és nagyonnagyondrága, és – mint ahogy azt a gonosztudósok kitalálták – nyak alá ültetve lehet vele távirányítani az embert. Sőt, néha fogja magát és grafittá alakul. Mi sem természetesebb, minthogy ezt a csodaanyagot a bolygó hatalmassága a helyi Legyen ön is milliomos – játék megfelelőjében használja fel?
 
És ez nem poén. Illetve nem annak van szánva – legalábbis azt hiszem. De feltehetően komolynak van szánva, mert a szerző hozza a naiv, ösztönös művészek többi jellemzőjét is. Plasztikus karakterábrázolás – a Jók azok jók, szépek, rendesek meg minden, a Rosszak pedig rosszak, általában csúnyák, kicsinyesek és gyakran perverzek is. Süket cselekmény – kedvencem az volt, mikor a két főszereplő egy szupertitkos kutatólaborban leszíjazva (fejük is, az főleg) fekszenek műtét után, majd egy oldallal az után, hogy megtudjuk, ez mennyire kényelmetlen, az egyikük a másik felé fordul. És aztán hirtelen áramszünet lesz egy elektromos hiba miatt.
 
A szereplők szerencséjére a szíjaik elektronikusak, tehát kiszabadulnak. Még nagyobb szerencséjükre azonnal belép két fegyveres őr, akit le lehet ütni ruháért és fegyverért.
 
Egy rendes szerkesztő mondjuk húzott volna a szövegen, és a felesleges üresjáratokat – például az érdekfeszítő bemutatását a bolygó hatalmi rendszerének, vagy éppen naptárának – lehetett volna némi hangulati elemekkel helyettesíteni. Esetleg un. bonyadalmakat is lehetett volna beiktatni, hiszen a különféle szereplők olyan hatékonyan hozzák össze a történetszálakat, hogy egy jól szervezett cselekmény-riadólánc sem tudná különbül megoldani azt, amire az írói véletlenek képesek.
 
Meg mondjuk kijavítani benne a néhol fura szószerkezeteket meg helyesírási hibákat.
 
“Nem szólt az őr. Kettőt lépett, megragadta a nővér karját, és kirángatta a szobából. Az arcán látszott, élvezi, amint tehetetlenül, dühösen kiabál az áldozata.”
 
Eredeti ötletek valamint írói fogások alkalmazása híján ez a kisregény leginkább vatta szerepet játszik a könyvben – alapos szerkesztői húzások és rendes befejezés megírása után a koncepcióból mondjuk egy középfáradt scifi-paródiát ki lehetne hozni, ha éppen nincs jobb alapanyag kéznél.
 
Bár, ha a szerkesztőnek van mondjuk egy macskája, akkor már van sansza arra, hogy a cirmostól jobb kéziratot kap. Pl “Alien ismét – Jones szemszögéből” vagy ilyesmi.
 
Mellékhatás
 
A scifik gyakran operálnak meghökkentő húzásokkal, váratlan fordulatokkal, amik néha téridő-paradoxonokkal is párosulnak. Ez, ha jól csinálják, igen szórakoztató is lehet.
 
Ha viszont rosszul, annak például jele az is, hogy a sztoriban előkerülő különleges jelenségek csak azért léteznek, hogy a soványka ötletet és mondanivaló-jellegű kezdeményt alápárnázzák. Távoli csillag sugárzása, amitől lefogy az ember, de kényelmesen produkál némi zavaros téridő-effektust is, hogy pukkanjon valami a novella végén.
 
Engem ez a módszer valahol arra emlékeztet, mint amikor valaki előre összerendezi a pakli kártyát, hogy jól kijöjjön a pasziánsz, de valakinek biztosan bejön ez is.
 
Céltalan, érdektelen írás.
 
A háromszázhetvenharmadik üzenet
 
Lehet, hogy a szerzőnek az ilyen rövidebb dolgok állnak jobban – ez sem az a tömény szórakozás, és igazság szerint semmi különös nincs benne, de legalább viszonylag kevés az üresjárat és ha haloványan, de pukkan is a végén a csattanó. Az előzményekhez képest kifejezetten jól sikerült darab, de ezzel nem mondtam sokat. Az, hogy a fodrászüzletből a végére eljutunk valami űrhajóra a végén elsőre ötletes, de másodjára azért már nem volt kedvem elolvasni a cuccot.
 
Önvédelem
 
Tisztán párbeszédes novella. Párbeszédet írni – pláne leírások nélkül – nehéz. Mármint jó párbeszédet. Sajnos, ez is inkább csak némi semmitmondó kinyilatkoztatásos üresjáratra sikerült, az olvasó meg csak lapoz, lapoz, és várja, hogy történjen valami ebben a kötetben.
 
Show time
 
Bár az alapkoncepció frappánsságával kapcsolatban vannak fenntartásaim – kicsit erőltetettnek tűnik, no -, plusz kissé nagyon kiszámítható, mi fog történni, ez az első írás a könyvben, ami hellyel-közzel élvezhető volt. Lehetne itt is feszesebb a tempó, de ezt a kötetet már semmi sem mentené meg, szóval egye fene, egynek elmegy.
 
Zsákbamacska
 
Eh. Igen, a főszereplőbácsinak kisiklik az élete, találkozik valakivel, aki elküldi egy boltba, ahol halálnemeket vásárolhat magának. Van valami befejezés is. Ha. Haha.
 
Ötletei mindenkinek vannak, hölgyeim és uraim. Tényleg. Az írók dolga az, hogy az ötletekből komplett írást készítsenek – ez itt most nem sikerült, de méltányolom az igyekezetet. Legközelebb tán jó ötlet lenne az ötletre koncentrálni, és nem körbevattázni azt mellékanyaggal, kifejtés helyett.
 
Referencia
 
 
Volt egy alapötlet, lehetett volna abszurd módon humoros is, de tudni kellett volna idejében megállni – pythonék valahol középtájon sétáltak volna át egy másik jelenetbe – lett belőle valami katyvasz, bár ez még a jobb írások közé tartozik a kötetben.
 
Hat óra húsz
 
Döbbenet, de ez egy jó novella. Nem csak a többihez képest, önmagában is korrekt. Semmi különös, de itt legalább valamivel plasztikusabbak a leírások – talán az segített, hogy a bevezető szerint valós élményen alapul. Autóbaleset, némi természetfeletti, amihez jól passzol a magyarázatok hiánya. Korrekt darab.
 
Farsang a kastályban
 
Ígéretesen és lendületesen induló novella, amely dinamikusan érkezik meg… sehová. Állítólag a novella eredetijének más volt a lezárása – az talán működött, nem tudom, így viszont csalódás ez is. Az viszont érződik, hogy a scifivel szemben a kicsit misztikusabb témák jobban fekszenek az írónak.
 
ZX-223
 
A megcélzott hangulatot többé-kevésbé sikeresen elkapó rövid írás a kötet harmadik élvezhető írása. Arra azonban jó, hogy lássuk, a kötetet nyitó, siralmasan részletszegény kisregény bűnrossz nyelvezete nem képességek hiánya a szerző részéről – a mellékelt ábra szerint képes leírásokra is.
 
 
 
A hátsó borítószöveg azt állítja: “…most elérkezett az idő, hogy önálló kötettel jelenjen meg.” Ebben őszintén szólva nem vagyok biztos. Abban viszont teljesen, hogy egy ilyen kötettel teljesen felesleges bárkinek is megjelennie. Vagy többet kéne dolgozni a szövegen, vagy többet kéne csiszolgatni a képességeket, mielőtt porondra lép az ember, mert ez így, ebben a formában, 2180 forintért gáz.
 
Talán ha inkább a természetfeletti/groteszk/abszurd témák felé erősítene a szerző (és elfelejtené a scifi jellegű próbálkozásait), találna egy jó szerkesztőt, még lehetne ebből valami.
 
Ez így papírpazarlás.
 

A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához