LFG.HU

Mesmero
ismertetőCimkek

“Körbevesznek minket láthatatlanul,
kiéhezve húsunkra és halhatatlan lelkünkre…”

A kiadvány a titokzatos szellemvilágba enged igen részletes betekintést. A könyv nagyon jól kiegészíti azokat a tudnivalókat az Árnyékvilágról, melyeket a Mage: the Awakening vagy éppen a Werewolf: the Forsaken kötetekben találhatóak (de a Vampire: the Requiem rajongói sem lehetnek csalódottak, nekik is szolgál meglepetésekkel). Lássuk, hogy milyen fejezetekből épül föl a Book of Spirits.

Az első fejezet a Láthatatlan tanok címet viseli. Olyan történetek és elméletek gyűjteményét tartalmazza, amelyek a Szellemvilág magyarázatára születtek. Számtalan mesélői ötlet forrása is egyben. A második fejezet az Árnyékvilág, ami ezen birodalom tulajdonságait vesézi ki illetve arról szól, hogy milyen formákban képes az a fizikai világra hatni. A harmadik fejezet a hangzatos Kulcsok a Királysághoz nevet viseli. Számtalan előny, különleges erő és tárgy kerül leírásra ebben a részben. Itt aztán csoroghat a mesélő és a játékos nyála… Végül a negyedik fejezet az Árnyéklakók, ami a szellemek tulajdonságairól értekezik.

Első fejezet

Mi az Árnyékvilág pontosan? Elvileg egy halandó sosem értheti meg egészen, hogy mi az, de ha mégis meglátják egy pillanatra az igazságot, akkor is csak darabkákról szereznek tudomást – ami csak arra lesz elég, hogy téves következtetésekhez jussanak. Igazából ez nem átok, hanem áldás számunkra, hiszen így megmenekülünk a szörnyű igazságtól, ami gyökeresen felbolygatná eddigi jól megszokott életünket. És mégis vannak olyan személyek, kivételes képviselői az emberiségnek, akik tudni vélik az “igazságot” arról, ami megismerhetetlen és kiismerhetetlen számunkra. A Book of Spirits számos halandóktól származó beszámolót ír le, amelyek, akár egy riport, kifejtik hogy mi a szellemvilág és mik a szellemek valójában. Van itt egy beszámoló egy hitbuzgó paptól, aki mint Pokolra tekint az Árnyékvilágra és találunk itt igazi bűnös lelkeket is, akiket kísértenek bizonyos szellemek – egy Cain nevezetű tag például egy olyan könyvet vesz a kezébe egy nap, amelyet sosem szabadott volna, az ugyanis kapcsolatban van a Szellemvilággal, így a férfi az ő szenvedéseiből táplálkozó szellemek prédájává válik. Ám itt még korántsincsen vége… buddhista és muszlim nézőpontból is kapunk egy rövidke kis betekintést eme titkos és tiltott tanba. Egy másik, szinén érdekes kultusz szerint a Szellemvilág nem más, mint Gaia, a földanya lelke. A kultusz, vagy ahogyan magukat hívják a Földanya Vére, igazából különféle természetszellemek befolyása alatt áll… Egy mexikói kisfiú pedig a titokzazos Katchinák irányítása alatt áll, akik révén képes meggyógyítani másokat, de csak úgy, ha sebet ejt magán, aminek a következtében többször majdnem meghalt.

Második Fejezet

Az Árnyékvilágot, mint hangulati elemet, tárgyaló fejezet jól megírt része a könyvnek. Amikor rádöbbenünk, hogy van egy olyan világ is körülöttünk, ami elvileg nem létezhetne, akkor rájövünk, hogy mennyire elveszettek vagyunk. A Szellembirodalom kifordítva jeleníti meg a mi világunkat. Az ott kivetülő lények és tárgyak ugyan hasonlóak a valóságban megtapasztalt jelenségekhez – de valahogy mégis mások. Igazából az Árnyék a kifacsart és horrorisztikus történelem darabkáiból áll, hiszen minden nyomot hagy itt, ami valaha is bekövetkezett a földön. A könyv példával is él: egy Doug nevezetű férfi érzésein keresztül mutatja be, hogy bizonyos szellemek hogyan erősödnek meg azok elfogyasztásával és hogyan fokozzák tovább Doug szenvedéseit és örömeit – az egész tehát egy oda-vissza ható folyamat. Az Árnyék kulcsfogalma a rezonancia, ami egy bizonyos területet uraló hangulat vagy érzelmek/érzések sora (a rezonancia hozza létre az esszenciát, egyébként). Lehet erős vagy éppen gyenge a kisugárzás, de mindig jelen van. Furcsa egyvelegek is kialakulhatnak, ha például egy boldogságot kisugárzó parkban véletlenül a gyufával játszadozó gyerekek felgyújtanak egy hajléktalant, aki ebbe belehal: az örömön túl már a halál is bekerül a rezonancia tartományába. A rezonancia egyik hatása az, hogy átformálja a terület árnyékbéli kivetülését, a másik pedig az, hogy szellemeket képes teremteni illetve idecsalogatni, amelyek megpróbálják a maguk képére átformálni a kisugárzást, ami viszont visszahat az anyagi világra… ezzel teljessé téve a kört.
Persze a szellemek bizonyos körülmények közt maguk is átjöhetnek a fizikai világba akkor, ha képesek átverekedni magukat a két világot elválsztó Falon (Gauntlet), így jobban manipulálva a rezonanciáját egy területnek. A legtöbb halandó persze a Falról nem tud semmit sem, de vannak bizonyos emberek, akik kiismerték valamennyire ezt a határvonalat és le is tudják küzdeni céljaik elérése érdekében. Ilyen személy volt Arthur Mintrun is, aki a viktoriánus korszak szülötteként gyönyörű tükröket készített tehetős polgárok számára. A tükrök igen értékesek voltak, mivel gazdag diszítéssel és enyhén vöröses árnyalattal bírtak – ugyanis Mintrun nem csak művész, hanem gyerekgyilkos is volt. Elborult elméje szerint ha ártatlanok vérét zárja az üvegbe, akkor ő tovább élhet. A tükrökbe zárt lelkek ugyanis kedvezően befolyásolják az ő életerejét – természetesen tévedett, tuberkolózisban halt meg 40 éves korában. A tükrök zöme a későbbi korokban elpusztult ugyan, de még így is maradt vagy féltucat. Különleges erejük miatt a bennük tükröződő világ nem más, mint az árnyékvilágbeli kivetülés – a rájuk pillantó emberek számára.
A könyv további része kitér a lókuszokra, olyan tárgyakra, amelyek közelében igen keskeny a Fal. Például egy börtönbéli WC, ahol órákon át sírt régen egy rab, mivel annyira megbánta már bűnét vagy éppen egy autó, amely számos ember halálát okozta – köszönhetően figyelmetlen vezetőjének. De ez még mind semmi, hiszen rikán lehet lókusz egy egész terület, még ritkábban egy élő személy is (ami végül szinte biztosan az illető halálát okozza valamikor). A lókuszok általában gyengék, csak a közelükben képesek meggyengíteni a Falat, de vannak olyanok is, amelyek városméretűek. Természetesen egyaránt értékes és érdekes tárgyak mind a mágusok mind pedig a vérfarkasok számára – és nem utolsósorban a szellemeknek is. A könyv több emberalkotta lókuszt is megemlít, egyik közülük egy elhagyott ház, ami valaha otthont (és barátokat) adott egy igen beteg lelkületű embernek, aki – mivel magányos volt – hullákat lopott el egy közeli hullaházból és velük beszélgetett. Ha azok végleg elrothadtak, akkor szerzett újakat, végül ő is velük pusztult. A ház mostanság csakúgy ontja magából a negatív energiákat… Említésre kerül egy porcelán pelikán is, ami egy gazdag és elit klub szimbóluma. Ez a műremek a falánkságot sugározza magából, aminek a hatására a helyiségben tartózkodó egyének iszonyat mennyiségeket esznek meg a kajákból, de az étvágyuk oly mértékben is fokozódhat, hogy egészen más dolgokat is megkóstolhatnak, olyanokat, amelyekre régebben sosem fanyalodtak volna…
Ritka esetekben nem egyszerűen arról van szó, hogy vékony a Fal, hanem hogy nem is létezik valahol. Az ilyen helyeket nevezzük Mezsgyének (Verge), s mindig különös, emberek által ritkán látogatott részeken alakul(hat) ki. Nem változtatják a helyüket sohasem. Bizonyos mezsgyék csak akkor nyílnak meg, ha a hozzájuk való kulcsokkal kinyitják azokat. A kulcsok lehetnek pl. évszakok (“csak télen dec. 21 és 24 között”), tárgyak (“cerkófmajom koponyája”) vagy éppen áldozatok. Furcsa és ötletes példákat hozz fel a kötet a mezsgyékre, nekem nagyon tetszett a Semmibe Nyúló Antenna, ami egy messzi sivatagban van felállítva. A hozzá tartozó épület zárva van – az ajtaja összefírkálva. Belül pedig egy átjáró van egy másik világba…
Aztán ott vannak az olyan helyek, ahol szinte lehetetlen leküzdeni a Falat, mert olyan erős. Említésre kerülnek olyan patkányok is, amelyek átrágják a Falat és könnyebbé teszik az átjutást az Árnyékvilágba. Fura pókokról is szó esik, amelyek hálójukkal képesek a Falat megerősíteni.
A kiadvány a városok árnyékbéli kivetülésével is foglalkozik. Részletes betekintést kapunk arról hogyan torzul, facsarodik ki a város képe a szellemek birodalmában illetve olvashatunk arról is, hogy milyen egy erdő megjelenési formája az Árnyékban. Bizonyos helyek például mint lyukak (kiégett földként akár) jelennek meg, hála egy erős Falnak. Ilyen részeken nagyon nehéz természetfeletti hatalmat használni, de viszont könnyebb ellenállni pl. az őrjöngésnek vagy halálos dühnek (Death Rage). Vannak olyan helyek is, bár nagyon ritkák, amelyek amolyan békeszigetként funkcionálnak – itt nagyon nehéz harcot kezdeményezni. A legártalmasabb része az Árnyéknak kétségtelenül a Seb (Wound), amely negítv energiájával megrontja a környezetében lévő szellemeket és más egyéb lényeket egyaránt.
Több meseötlettel is szolgál a Book of Spirits. Az egyik egy Mezsgye (Verge) megnyitásának veszélyéről szól: a karakterek mindegyike egy-egy fura tárgyat kap ajándékba valakitől – az ajándékok egyesítésével egy Mezsgyét lehet kinyitni. De vajon miért akarják őket erre rávenni? Egy másik sztoriban egy térképet találnak a kiváncsi játékosok, egy olyan térképet, amely az adott tájegység Árnyékvilágbeli kivetülését mutatja meg. Mit kezdenek vele? Illetve, egy további ötlet, mi történik akkor, ha egy terület rezonanciája megerősödik és befolyásolja az ottlakókat, mikor veszik észre a játékosok, hogy valami nincsen rendben?
A könyv egy másik érdekes fogalma, az árnyékbetegség. Mivel az emberek nem arra születtek, hogy az árnyékbirodalmat járják, ezért könnyen megfertőzheti őket ez az idegen világ – bizonyos “nyavalyák” még a mágusokat és vérfarkasokat is megtámadhatják… A depressziószerű állapottól, a könnyű befolyáoltságon át egészen a csillapíthatlan étvágyig minden lehetséges táplálék iránt, mindenféle bizarr betegséget megtalálunk.
A különféle természetfeletti lényekre gyakorolt hatásáról is olvashatunk a könyvben. Itt kerül terítékre a Vampire: the Requiem is, a vértestvérek előnyeiről (kisebb mértékben sebzi őket a Szellemvilágban lévő nap, sok diszciplína ugyanúgy hat, mint a másik világban) és hátrányairól (igen könnyen függővé válhatnak az esszenciától, amelyet mint vért szívhatnak ki a szellemekből, néhány diszciplínát alig lehet alkalmazni errefelé stb.). A vámpírok rövid kivesézése után a szellemek igen csak hosszadalmas kielemzése következik. Leírásra kerül a szellemek önzősége, bizarr mivoltja és kegyetlen törvényei (vadász vagy áldozat vagy?). Érdekes példa ezekre a szempontokra az emberi agyat felfaló mobiltelefon-szellem, ami igazán csak a szellemvilágba tévedt gyanútlan halandókra veszélyes – méghogy a mobilozás nem veszélyes… A kiadvány rengeteg tipusú szellemre hoz fel példát (absztrakt, természeti stb.) és arra is utal, hogy sokszor a szellemek bizony összefognak és bizonyos területet a magukénak kiáltva elüldöznek mindenkit arról a helyről – hogy csak övék legyen az ott található esszencia. A fejezet végén arról is szó esik, hogy miként képesek elüldözni a halandók a szellemeket evilágból (akár a gyengeségüket, akár az emberi hitet felhasználva), illetve hogy hogyan tud kommunikálni a két világ. A szellemeknek egyébként saját nyelve van, amelynek a megértése és beszélése előny formájában felvehető nem természetfeletti lények számára is.

Harmadik Fejezet

Itt találhatóak a különleges előnyök és hátrányok, ereklyék és természetfeletti hatalmak (adományok, varázslatok, rituálék és egy vámpíri diszciplína). Átkozott tárgyak tulajdonosa lehet a karakter vagy éppen ellenállhat az átlagosnál jobban a szellemi befolyásnak, szert tehetünk szellem szövetségesekre vagy éppen olyan helyre is, aminek nincsen árnyékvilágbéli kivetülése. A könyv több átkozott tárgyra is hoz példát: egy volt sorozatgyilkos birtokában lévő tetoválásra való tinta, amely különös szakértőjévé teszi a tetoválást viselő személyt az orvostudománynak, de emiatt mindenhol vérnyomokat hagy a birtokosa vagy éppen egy könyv, amely használatával befolyásolhatóak lesznek a szellemek, de minél tovább olvassa valaki az ősi kötetet, annál tovább fokozódik a téboly, ami az olvasás közben ver gyökeret az olvsóban… Új rítusok és fétisek is leírásra kerülnek, így a vérfarkas pártiak is elégedettek lehetnek, új ereklyékkel szolgálnak a mágus karakterrel játszóknak és egy merőben extravagáns vámpíri diszciplinát is belecsempésztek az alkotók a kiadványba, ami a szellemek manipulálására alkalmas.

Negyedik Fejezet

A könyv maradék harmadában a szellemek képességeiről olvashatunk – igen csak részletesen. Új numinákkal is szolgálnak az írók: élőhalottak kreálása, természet befolyásolása, áldozatok megrontása, őrületbe kergetés stb. Szinte az összes lehetséges szellem-típust leírja a fejezet illetve fontos játéktechnikai infókkal is szolgál (mekkora legyen az aktuális szellem ereje? Hogyan növekedik? Stb.). Végül igazi bestiárium következik, ami azon túl, hogy statisztikákkal szolgál, kreatív ötleteket is felvonultat. Olvashatunk angyali szellemről, aki már sok kultusz imádott lénye volt, apátia-szellemekről vagy éppen egy olyan tollnak látszó lényről, ami végül a pusztulásba hajtja a használóját.

Mindent összevetve egy hangulatos könyv. Csak ajánlani tudom mindenkinek!

 

A szerző más irásai
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához