LFG.HU

anarion
ismertetőCimkek

Letűnt Istenek Fegyverzete
Élménybeszámoló

Április 20-21-22.- én a meráni és estoriai harcosokat
megszemélyesítő játékosok megküzdöttek egy távoli, kapun túli
világon a Letűnt Istenek Fegyverzetéért.
Eleinte izgultunk amiatt, hogy az időjárás meghiusítja a játékot
- lévén, hogy csütörtök este és péntek reggel is esett az eső, de
szerencsénkre elállt, és délig fel is száradt. Csak néhány
pocsolya árulkodott róla, hogy nem is oly régen részünk volt az
égi áldásban.
Az Éji Vadászok és a Halhatatlanok 15.00 órától folyamatosan
érkeztek a kőszegi vasútállomásra, a megadott időpontra pedig egy
kisebb tömeg gyűlt össze. Sajnálattal tapasztaltuk azonban, hogy
bár a Halhatatlanok 25 fővel – vagyis szinte teljes létszámban
megjelentek – az Éji Vadászokat csupán 15 fő képviselte. Ők
azonban így is vállalták a játékot, mivel egy esetleges
újraosztással nem akarták megbontani a másik csapatot, csak mert
`társaik` cserbenhagyták őket.
A csapatok egy rövid eligazításon estek át, majd a terveknek
megfelelően 18.00 órakor elfoglalták táborhelyeiket, és 20.00
órakor (napnyugtakor) kezdetét vette a játék.
Az éjszaka meglehetősen hűvösre sikeredett és némi eső is
szemerkélt, szombaton azonban ismét kellemes 13 -15 fok volt,
estére pedig tiszta csillagfényes idő köszöntötte a játékosokat.
Összességében a játékosok véleménye szerint a játék nagyon jól
sikerült – lehet hogy nem mertek mást mondani [;)] -, lévén hogy
sokkal több volt a pozitívum mint a negatív tapasztalat. Ami
gondot jelentett, az volt, hogy nem mindenkihez jutott el,
miszerint a harc `szétválásos` módszerrel folyik, vagy ha
eljutott is, nem vette figyelembe; előfordultak viták a találatok
elismerésekor, valamit hogy a burkolt fegyverek ellenére is
eltörött néhány penge.
Bár a modult és a játékot a Halhatatlanok nyerték (ez utóbbit
csak egy paraszthajszállal), a Figyelők, a Játékmester, az NJK-k
és a Halhatatlanok kapitánya egybehangzó véleménye szerint is, a
`fairplay` díjat – ha lett volna – az Éji Vadászok érdemelték ki.
A játék történetét elolvashatjátok és a két nap alatt készült
fényképeket megtekinthetitek a A Letűnt Istenek fegyverzete link
alatt. (Sajnálatos módon a 7 tündér klán harcosairól – akiket a
játékosok Démon, Lidérc, Barbár, `Para kommandó` neveken illettek
- nem készült felvétel, de hát az alaktalan fenyegetést, a halál
fuvallatát nehéz ugyebár lencsevégre kapni.)

Kerettörténet:

Merán és az Estoriai Birodalom hosszabb-rövidebb megszakításokkal
már évszázadok óta hadban áll egymással, de a véres csaták százai
során egyiknek sem sikerült tartósan a másik fölé kerekednie.
Mindeddig.
Meráni harcosok a Csatamezők néven ismert, démoni teremtmények
lakta vidéken egy ősi sírkamrára bukkantak, melyet az
Eltávozottak egyik Kapujának omladozó boltívei közelében emeltek.
A sírkamrát átkutatva egy különös tekercsre leltek. Bár szövegét
nem értették, lévén hogy az régi, a Vándorlás kora előtti időkben
használt írásjelekkel íródott, az uralkodó varázstudói
felfedeztek két jelet, melynek jelentését ismerni vélték.
Az egyik egy Kapun Túli Világ szimbóluma, a másik pedig a Letűnt
Istenek Fegyverzetének rúnája volt.
Merán Istencsászára azonnal felismerte a tekercs jelentőségét,
szinte már érezni vélte a közelgő győzelem mindent elsöprő
diadalát. Utasította hát stratégáit, hogy a Birodalom legjobb
katonáiból állítsanak össze egy akkora csapatot, amelyet a
varázstudók egy Résen keresztül képesek a Kapun Túli Világra
juttatni.
Egy zászlós szakasznyi katona, egy Éji Vadász csapat gyűlt össze,
hogy a Birodalom érdekében ezen a távoli világon ontsák vérüket,
megszerezzék a Letűnt Istenek legendás fegyvereit, és ezzel
elhozzák az Élet Trónján ülő isteni lényegű uralkodójuk és népük
számára a végső győzelmet.
Azonban, mint ahogy az lenni szokott, nem ment ilyen könnyen a
dolog. A meráni császári palotába beférkőzött estoriai kémeknek
sikerült másolatot készíteniük a tekercsről, melynek jelentőségét
uralkodójuk is azonnal felismerte.
Látói segítségével a jövőben próbálta meglelni a választ, de azok
csak bizonytalan árnyakat láttak. Összeállítatott hát egy zászlós
csapatot, melyet annyi katonával töltetett fel birodalma
büszkeségeiből a Halhatatlanokból, amennyit csak képesek voltak a
bűbájszövők átjuttatni egy Résen keresztül.
Így esett hát, hogy a meráni Éji Vadászok és az estoriai
Halhatatlanok útra keltek egy mágikus Résen keresztül, hogy azon
a távoli, időn és téren túli világban vívják meg egymással
harcukat. Az pedig, hogy a Kapun Túli Világon mi vár még rájuk, a
jövő sűrű ködébe burkolódzik…

A játék:

1. nap

A Halhatatlanok egymás után léptek ki a kapuból.
A felderítőket és az elővédet követve Enkil a kapitány haladt -
kezében szorongatva a Vándorlás kora előtti írásjelekkel
díszített, lepecsételt tekercstartót, amely a levelet és a világ
térképét tartalmazta – a Fény és a Láng seregének katonái élén,
mindannyiuk ruházatán ott díszelgett a Halhatatlanok ősi
szimbóluma, a Főnix.
Szinte ezzel egy időben, tőlük távol, egy másik kapu szakította
át a világ szövetét, ahogy Merán rettegett Éji Vadászai -
kapitányuk Vivax és Látó képességekkel rendelkező bűvmesterük
vezetésével, vértjeiken a Kék Sárkánnyal – istencsászáruk
áldásával átkeltek téren és időn.
A megérkezést követően mindkét csapat hozzálátott tábora
felépítéséhez.
A Halhatatlanok egy sziklákkal és dombokkal övezett, jól védhető
völgyben építették ki állásaikat. Egymáshoz közel két tábort
emeltek, egyikben a Fény, másikban a Láng katonái táboroztak
hadnagyaik és varázstudóik vezetésével.
Az Éji Vadászok egy sűrű erdővel és horhosokkal, vízmosásokkal,
mély, meredek árkokkal övezett földnyelven verték fel sátraikat,
melyeket ágakkal és levelekkel álcáztak le, valamint kötél- és fa
sánccal vettek körül.
Miután a táborok elkészültek, a napnyugta beköszöntével mindkét
csapat feltörte a nála lévő tekercstartó pecsétjét, és
hozzáfogott a benne lelt térkép értelmezéséhez valamint az ősi
levél megfejtéséhez , amely a Letűnt Istenek fegyvereinek
rejtekhelyét tartalmazta. Őrséget állítottak, és megszervezték a
tábor életét.
Az Éji Vadászok mindannyian a táborukban maradtak, míg a
Halhatatlanok kisebb őrjáratokkal felderítették táborhelyük
közvetlen környezetét, egy nagyobb őrjárat pedig a felső forrásig
eljutott.
Az első támadásra alig másfél órával napnyugta után került sor.
Különös idegen nyelven kiabáló, rikoltó árnyak rontottak a
Halhatatlanok táborára, néhányukat levágták, majd ahogy jöttek,
ugyanúgy egyik pillanatról a másikra el is nyelte őket az
éjszaka.
A tábor felbolydult, a támadás meglehetős káoszt okozott, bár
amikor alig egy órával később ismét lecsaptak a táborra, már
szervezettebb ellenállással találták szemben magukat a támadók.
Ezúttal újabb halottakon kívül egyéb ismertetőjelet is hagytak
maguk után, különös, ismeretlen eredetű, más világból származó
hajítófegyvereket.
A Halhatatlanok kapitánya újraszerveztette az őrséget, majd a
levél megfejtése után a tábor álomba merült, 3 fős őrségek
őrizték nyugalmukat.
Az Éji Vadászok is a levél megfejtésével voltak elfoglalva,
amikor valamivel éjfél előtt ismeretlen támadók vették körül
táborukat.
Csak különös kiáltásaikat és fényeiket látták, mégis meglehetős
zavart okoztak, mielőtt eltűntek az éjszakában.
Ettől fogva az Éji Vadászoknak nem jött álom a szemükre, és
kiküldtek egy 5 fős felderítő egységet hogy kutassa át a terepet.

2. nap

Mintegy két órával éjfél után az Éji Vadászok járőre rábukkant a
Halhatatlanok táborára, az őrök fáklyáinak fénye vezette nyomra
őket. Figyelemmel kísérték mozgásukat, volt olyan őr, akit 4 – 6
méternyire is megközelítettek, azután mégis a visszavonulás
mellett döntöttek.
Visszatérve a táborba újabb felderítők vágtak neki az éjszakának.
Ők megtalálták a Tündér követ, melyen különös rúnákra leltek. Nem
lévén náluk íróeszköz, egy meggyújtott faág végén képződött
korommal vetették papírra azokat.
A tábor végül hajnali 4 óra körül tért nyugovóra.
A napot a Halhatatlanok kipihentebb csapata kezdte előbb, akik
rövid megbeszélés után, a megfejtett levél instrukcióit követve,
7 óra körül egy 10 fő körüli csapat indult el a kapitány
vezetésével a `Kulcs` felkutatására, így a táborban csak a csapat
fele maradt, akik többsége aludt.
Az Éji Vadászok varázslójának a reggeli meditációja során
homályos látomása támadt, amelyet értelmezve arra a
következtetésre jutott, hogy feltehetőleg csak kisebb létszámú
sereg őrzi a Halhatatlanok táborát. A merániak fele felkerekedett
hát, hogy rajtuk üssön, és megszerezze a Zászlajukat.
Mindeközben, közel 3 órányi kutatás és több hamisnak bizonyult
nyom után, a Halhatatlanok ráakadtak a `Kulcsra`, amely
napnyugtakor a Csillagok tornyát megnyitja előttük. Ezután
visszatértek táborukba.
Az Éji Vadászok ezalatt a tábor fölött hasaltak, és várták a
megfelelő alkalmat. Mivel a `Kulcs` keresői időközben
visszatértek, és az alvók is felébredtek, egy ellenséggel teli
tábor felett rejtőzködtek. A megfelelő alkalomra mintegy 2 órát
kellett várniuk, amikor is mintegy 12 fő felkerekedett, és
elhagyta a tábort, a többiek visszavonultak sátraikba, és csupán
5 – 6 ellenfél volt látható.
Támadásba lendültek.
Az őrök éberségének és figyelmetlenségének hála, egyszerűen
besétáltak a táborba, a Halhatatlanok csak akkor kaptak észbe,
amikor már késő volt. A kibontakozó küzdelemben a sátorból is
előbukkantak a pihenő harcosok, elkeseredett közelharc
bontakozott ki. A támadók megszerezték a Zászlót, csak a
Halhatatlanok varázslójának Parancs varázslatán múlott, hogy
végülis nem sikerült elvinniük. Végül csak egy támadó tudott
elmenekülni, a többiek – néhány Halhatatlannal együtt – holtan
maradtak a csatatéren.
Ezalatt a Halhatatlanok 12 fős egysége, akik az ellenséges tábor
felkutatására indultak, mintegy fél órán keresztül egy hobbit
horda elől bujdosott, így csak közel 2 óra elteltével, éles
szemüknek és szerencséjüknek köszönhetően vették észre azt a
jelet, amely nélkül – elmondásuk szerint – sosem akadtak volna rá
az Éji Vadászok táborára.
Egy vékonyka, szinte észrevehetetlen füstoszlopot, amely a fák
között kígyózott az ég felé. (a tüzet a táborba visszaérkezett
sétáló halottak rakták, hogy haláluk alatt jóízűen
megebédeljenek.)
A füstnyomot követve, egy mintegy 200 m szintemelkedésű, meredek
emelkedőt megmászva rábukkantak a táborra.
Miután felmérték az ellenfelet és a tábort, jól összehangolt,
szervezett támadásra indultak. Ez bátorságra is vallott, lévén
hogy 12-en voltak 15 ellen, mivel a tűz körül álló, szalonnát
sütő `halottakat` is beleszámították a legyőzendők közé. Csak a
harc során szembesültek a ténnyel, hogy csupán egy maroknyi
ellenféllel kellett megmérkőzniük.
Fényes győzelmet arattak, megszerezték a Zászlót, ám ezt
beárnyékolta az a tény, hogy 2 ellenséges íjász elmenekült, és 4
embert vesztettek.
Hogy a sors furcsa fintora, az istenek tréfája vagy a játékmester
aljas húzása volt-e nem tudni, de szinte azokban a pillanatokban,
amikor az Éji Vadászok fölött diadalt arattak, az éjszakai
támadók ismét lecsaptak a Halhatatlanok táborára. A támadást csak
a kapitány és a varázslója élte túl, mindenki mást lemészároltak.
A Csapatzászlót megtiporták, a tábort feldúlták, láthatólag
kerestek valamit, de mivel nem találták meg, visszavonultak. A
kapitány ekkor látta meg, hogy támadóik tündérek, és heten
vannak, mint a Homály urakat szolgáló tündér klánok. (Azt azonban
nem tudta, hogy amit kerestek, az a zsebében lapult. A `Kulcs`.)
Ezután alig egy óra telt el, amikor pszi üzenet érkezett a
visszatérő seregtől, akik úgy vélték, a tündérek a nyomukban
járnak, és meg fogják támadni őket. A kapitány és a varázslója
felkerekedtek, hogy a segítségükre siessenek, a tábort mindössze
két ember őrizte, akik az Éji Vadászok támadása során haltak meg,
és a Zászló mágiája most támasztotta életre őket.
A tündérek eközben rajt ütöttek a Halhatatlanokon. A sereg
mintegy felét legyilkolták, láthatólag kerestek náluk valamit.
Magukhoz vették az Éji Vadászok mágiát sugárzó Zászlaját, és
visszavonultak. Mivel a Zászló nem az volt, amit kerestek, ezért
azt később egyszerűen elhajították.
Ezalatt a Halhatatlanok kapitánya találkozott a táborba
visszafelé tartó Sétáló halottakkal, ezért tudta, hogy elkésett.
Legnagyobb meglepetésére azonban hamarosan megpillantotta a
tündéreket, és láthatólag azok is észrevették őt.
A `Kulcsot` átadta a varázslónak, majd egyedül ment tovább,
felemelt kézzel jelezte hogy békével jött, tárgyalni próbált.
Az egyik tündér fegyvereit lerakva elé jött, és letérdelt. Erre a
kapitány is letette fegyvereit, és megpróbált vele tárgyalni.
Mivel azonban nem értették egymás nyelvét, békéje jeléül
felajánlotta fegyvereit. A tárgyaló tündér elgondolkodott, egy
másikuk azonban odalépett, és megvetően elhajította azokat,
jelezvén, hogy a tárgyalásnak vége.
A tündérek ezután visszahúzódtak a fák közé, a kapitány pedig
elindult – rossz irányba – hogy a túlélők elé menjen.
Ezalatt a két túlélő Éji Vadász – immáron Névtelenek – a
Halhatatlanok tábora felett hasalt, várva a kedvező alkalmat,
hogy megszerezzék Zászlajukat. Azonban úgy érezték, az
erőviszonyok nem kedveznek nekik, ezért visszaindultak táborukba.
Ekkor pillantották meg a Halhatatlanok kapitányát (legalábbis ezt
tételezték fel), aki a várakozást megunva, egyedül!!! ballagott
vissza a tábora felé. Lenyilazták, majd megakadályozták, hogy a
sétáló halott engedelmeskedjen a Zászló hívásának.
Egyikük magával vitte, másikuk pedig a `kapitánytól` elvett
címerrel és rangjelzéssel tárgyalni indult. Hamarosan rá is
bukkant egy felderítőre és egy testőrre, akik kapitányuk
felkutatására indultak. Közölte velük, hogy a címer
tulajdonosárét cserébe kéri vissza a Zászlajukat. A harcosok
reakcióiból látta, hogy valóban a megfelelő embert fogták el.
A harcosok a táborba visszatérve ismertették a feltételeket, és
ekkor szembesültek a ténnyel, hogy a követelt Zászló már nincs is
a csapat birtokában. Harcosokat küldtek hát ki, hogy kutassák fel
a tündéreket, és próbálják meg – immáron harc nélkül -
visszaszerezni a Zászlót. A tündéreket ugyan nem találták, a
Zászlót azonban mintegy 2 óra múlva meglelték egy árokba hajítva
a csatatér közelében.
Már közeledett a napnyugta, amikor a cserére sor került, a
Halhatatlanok visszakapták kapitányukat, az éji Vadászok pedig
Zászlajukat.
A két Éji Vadász íjász napnyugta után érkezett vissza táborába,
halottaiknak azonban nyomát sem találta. A rejtélyre nem sikerült
megoldást találniuk, így ketten tértek csak vissza a reggel
megnyíló kapun keresztül, hogy a vereség hírét istencsászáruknak
megvigyék.
A Halhatatlanok egy közel 15 fős csapata – halott kapitányuk
nélkül – napnyugta közeledtével a `Kulcs` birtokában
felkerekedett, és útra kelt a Csillagok Tornyához, ahol a levél
szerint a Letűnt Istenek fegyvereit őrzi a Torony Ura.
Amikor a toronyhoz értek, meglepetéssel tapasztalták, hogy azt
legyőzött ellenségeik az Éji Vadászok őrzik, halottaikból
feltámadva, szemükben idegen, túlvilági fény lobogott.
Egyszerre csak egy Halhatatlan léphetett be a toronyba, hogy
kiállja a próbát, őt azonban minden fegyverzetétől és mágikus
hatalmától megfosztották.
A Csillagok tornyában a Torony Ura, egy nagyhatalmú, nem evilági
entitás állította próba elé a vállalkozókat.
A próba 3 részből állt. A Tudás, a Bölcsesség és az Ügyesség
próbájából. Csak aki mindhármon túljutott, érdemelhette ki a
Fegyverzetet.
Az első próbálkozó – egy varázsló – sikeresen megfelelt az első
két próbán (Mi a Homály Urait szolgáló nyolcadik tündér klán neve
és szimbóluma? – Nincs ilyen klán. illetve: Melyik Szent
Hármasság gyermekei a tündérek? – A Nap, a Hold és a Csillagok. -
ez utóbbi információ a rúna kövön állt, az előbbi egy beugrató
kérdés a levél alapján.), azonban a harmadik próbán, amikor három
lidérccel kellett volna megküzdenie, elbukott.
A Halhatatlanok felzúdulva nézték végig varázslójuk halálát, és a
tornyot őrző lidércekre támadtak, akik azonban visszaverték őket.
Ezután a próba folytatódott, egy harcossal, ő azonban már az első
próbán elbukott.
Egymást követték a próbálkozók, az első kérdésen azonban senki
sem jutott túl. Volt, aki méltósággal fogadta az elkerülhetetlen
véget, voltak akik a Torony Urára támadtak.
Végül, az utolsók közt egy harcos lány, Mara került sorra, aki -
miután magasságtól való félelmét leküzdötte – sikeresen válaszolt
az első két próbára, majd legyőzte a három lidércet a torony
udvarán lezajló viadalon.
Ezután a toronyban felövezték a Letűnt Istenek fegyverzetével, ő
pedig a földöntúli erő birtokában, a megmaradt Halhatatlanokkal,
a reggel megnyíló kapun keresztül hazatért Estoriába.
A toronyban elhullottak egykori ellenségeikkel, az Éji
Vadászokkal együtt a Csillagok Tornya Urának lidérc seregét
gyarapították.
És hogy mi lett a Merán – Estoria háború vége?
Ez már egy másik történet…

A játék során készült fényképek, elhangzott bakik, morbid
helyzetek megtekinthetőek a Legenda oldalán.
(www.nexus.hu/legenda )

anárion
funnyboy@mail.datanet.hu


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.