LFG.HU

lanozzunk
Attila
ismertetőCimkek
Megmondom őszintén, kissé elfogott a nosztalgia, mikor kézbe vettem a szerepjáték-raszputyin legújabb változatát. Legalább tíz éve volt utoljára nálam az eredeti kiadás, de az Új Törvénykönyv egyből felidézte a pszípajzs-építős, kontaktmérgezős, kránifejvadászozós időket, és ezt most pozitív nosztalgiaként kell érteni. Szóval a jó hangulatú indításhoz megvolt minden.
 
Az új alapkönyvnek amúgy minden pozitívumra szüksége van, hiszen az eddigi, tragikusan rossz mágus-megújítási próbálkozások már valahol a bányászbéka-pincékbe helyezték el a rendszert. Nézzük, hogy a legújabb változat mit hozott a nosztalgián kívül…
 
Ami a kinézetet illeti, tulajdonképpen nem rossz a helyzet. Hé, ha a borítón nem szerepel análisan abuzált, sikoltózó apródgyerek, az már önmagában fél győzelem. Az illusztrációk bár általában elég átlagosak – általában kimondottan rosszat tett nekik az effektezés – a céljuknak megfelelnek. (Oké, az olyan dolgok, mint a magassarkú cipellőben akciózó fantasy harcos nénik kissé furák, de ezen azért túlteszi magát az ember.) Tartalomjegyzék is van – tárgymutató se lenne rossz -, keményborító, jó minőségű a papír… A külcsínnel nincs különösebb gond, bár nem ez lesz az a könyv, ami miatt egy polccal lejjebb kerül mondjuk a Buffy RPG.
 
Ami a belbecst illeti, még így, ennyi év után is ismerős szövegek vártak, amelyeket itt-ott kissé feldúsítottak. Nos, ez a rész talán kevésbé sikerült jól – az új részek stílusán részint lehetett volna csiszolni egy cseppet, részint egy könyörtelen szerkesztői olló esetleg vághatott volna a terjengősre sikerült részeken, hogy a felszabadult helyet esetleg hasznosabban ki lehessen tölteni. Így viszont maradt a dühös vakarózás, majd a lemondó legyintés az olvasó részéről. Aztán meg a szövegrészek átugrálása, mert miért kínozná magát az ember feleslegesen… Nem tudom, mennyi ideig tartott a szerkesztés, de különösen a kaszt- és a világleírás az, amelynek jót tett volna némi láncfűrészelés, esetleg teljes újraírás, lehetőleg fogalmazni képes személyek által.
 
De nézzük kicsit részletesebben a dolgot. A rendszer változásain egyértelmű, hogy a készítők ismerték az eredeti nagy zöld hibáit – az Új Törvénykönyv az eredeti rendszerre épül -, és jó néhány szerepjátékot átnéztek megoldást keresve. Sajnos – feltevésem szerint – ezek a rendszerek többnyire az Új tekercsek, Summárium és a d20-as változat valamelyikét jelenthették. Ez még önmagában nem lenne gond, de véleményem szerint sikerült néhány alapvetően rossz ötletet átemelniük és továbbragozniuk, ahelyett, hogy kissé hátraléptek volna, és átnézik a rendszert egy kicsit külsős szemmel.
 
Mire gondolok? Itt van például a képzettségrendszer és a karakteralkotás. Még mindig vannak a többitől eltérően működő, százalékos képzettségek, ami azért elég régi AD&D örökség. Az eredetihez képest ötfokozatúvá emelt többi képzettség kicsit részletesebbé vált, többnyire konkrétabbak lettek a fokozatok hatásai (értsd: vannak játéktechnikailag kezelhető hatások), de az öt fokozat felosztása kissé egyenetlen: Az első általában a szinte semmit nem értő, az ötödik pedig a világklasszis kategória – a gyakorlatban ez egy háromfokozatú képzettségrendszert jelent.
 
Ez azonban még nem lenne nagy gond, hiszen ennél szimplább megoldásokkal is működnek rendszerek. A nagyobb probléma nem itt van, de ehhez most tegyünk egy kis kitérőt.
 
Az eredeti mágus ugye kasztrendszer volt, amely koncepcióval nincs semmi gond, ha jól csinálják. A nagy zöld mondjuk erre nem volt feltétlen a legjobb példa, a maga kissé rendunáns és eléggé kiegyensúlyozatlan kasztjaival, de azért használható volt. Az ÚT – legalábbis külsőre – szakít a kasztrendszerrel és helyette behozza a háttereket és az iskolákat, mely utóbbiak tulajdonképpen képzettség-csomagok.
 
Ez elsőre remek ötletnek tűnik – sajnos azonban a felszín alatt nem ilyen jó a helyzet. Ha az ember nem választ iskolát a karakterének – megteheti -, úgy képességeiben messze le fog maradni még a leggyengébb iskolához képest is. A könyvben leírt iskolák persze nem többek a korábbi kasztoknál – ha ezek nem tetszenek, nyilván lehet új iskolát generálni (erre mondjuk elkelt volna némi iránymutatás), tehát elviekben az új rendszer mégis szabadabb és flexibilisebb a régi kasztokhoz képest. Sajnos a képzettségek előfeltétel-rendszere kicsit tökön lövi a koncepciót – alacsony főtulajdonság érték esetleg megakadályozhat a képzettség magasabb szintjének megismerésében, illetve itt-ott képzettség-előfeltételek is akadályozzák a szabad fejlődést.
 
Ez itt tipikus példája annak, hogy rossz helyen kezdték el javítani az eredeti rendszert – ha a tulajdonság-előfeltételek helyett visszanyúltak volna a készítők a tulajdonságpróbákhoz és értelmet adtak volna az alacsonyabb értékekre való dobásoknak is – a tíz feletti rész alá dobás helyett -, már nem lett volna szükség a képzettségrendszer bonyolítására és a rendszer felbontása is szélesedett volna. Ehelyett – és ez itt szerintem a már emlegetett nagyobb probléma – egy gyenge alapokra épülő, kissé átláthatatlan rendszert kaptunk.
 
Ami a fajokat és kasztokat illeti, hasonlóan vegyes a kép; jó pont – már szerintem -, hogy a második törvénykönyvre, vagy a d20 változatra jellemző idióta új fajokat hanyagolták (remélem ez tudatos döntés volt, és nem kiegészítőkre vannak tartalékolva), igazság szerint az eredetihez képest egyetlen új kyr származék nélkül is kibírtam volna. A kasztok tekintetében viszont mintha megvadultak volna a copypaste rutinok. Ahelyett, hogy nekiálltak volna felszámolni a kissé redundáns kasztokat, inkább nagy rakás korábbi anyagot másoltak be – és bővítették egy kicsit – az eddig megjelentek közül. Az eredmény egy kissé rapszódikusan összeválogatott iskola-sorozat lett. És tényleg, tényleg kibírtam volna mondjuk a zsebes, mint tolvajtípus nélkül. A kasztok/iskolák leírásának egy része inkább a világleírásba, másik része inkább kiegészítőkbe lenne passzentos. A specifikus mágiák leírásának meg végképp nem itt lenne a helye.
 
A harcrendszerben pofás ötlet a méretkategóriás megoldás, bár a nagyméretű fegyverek kicsit túlságosan is erőssé váltak – a páncélok meg gyengültek, úgyhogy a fegyveres harc kissé durván halálosnak tűnik. Talán túlságosan is.
 
És a napszámos öt sípot tud venni éves keresetéből.
 
A mágiarendszer nagy vonalakban nem változott, mint ahogy a monsztagyűjtemény sem – utóbbit talán praktikusabb lett volna bővíteni pár, hétköznapibb fajjal. Bár az eredeti kalandmodul hálisten nincs itt, nem ártottak volna mondjuk mesélői tanácsok a kalandtervezéssel kapcsolatban. Esetleg mindezt a világleírással kombinálva, elvégre a különféle, egymástól igencsak eltérő ynevi területek egymástól igencsak különböző kalandtípusokra adhatnának lehetőséget.
 
Fentebb talán kissé negatív voltam, de annyit el kell ismerni, hogy az első változat óta talán ez a legéletképesebb mágus-rendszer. Mondjuk vetélytársait elnézve ez azért nem egy nagy teljesítmény, de arra van esély, hogy némi erratázás után egy teljesen használható, ha kicsit el is bonyolított rendszerré válhat.
 
Kérdés persze, hogy ez mennyire számít előrelépésnek tizenvalahány év után – félreértés ne essék, semmi bajom a kissé öreges rendszerekkel, és őszintén szólva nem hiszem, hogy jót tett volna a játéknak, ha GNS stílusú okoskodással próbálták volna megtervezni; mindössze egy kicsit következetesebb fejlesztési munka és szerkesztés kellett volna ahhoz, hogy egy kategóriával jobb végeredmény szülessen. Ehelyett van egy hibajavított első törvénykönyvünk, amelynek javításai néhol új hibákat hoztak felszínre, és kicsit elbonyolított lett ahhoz, hogy az eredeti változathoz hasonlóan egy gyorsan megérthető, kezdők számára is könnyen játszható rendszer legyen.
 
Érdemes-e megvenni? Ha az ember elvan az eredeti változattal, akkor valószínűleg nem. Talán, ha lesznek új, ezt a rendszert támogató kiegészítők, akkor igen.
Ezzel az erővel viszont simán lehetett volna újra kiadni az első törvénykönyvet…
 

A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához