LFG.HU

Olman
ismertetőCimkek

“A mítoszok és tények egymást tükörképei; ahol az istenek járnak,
ott igazak a hazugságok, az igazságok pedig fikcióvá válnak.
Hát nem látod?”


Be kell vallanom, eleinte nem túlzottan vonzott az új Sötétség világa, talán nehezen hevertem ki, amit tettek a régi nagy álommal. A rendkívül változatos és kreativitásra ösztönző tradíciórendszer helyett bevezették a szerintem túlzottan is sablonos atlantiszi eredetmítoszt; a régiben mágiarendszerek változatossága és szabadsága verhetetlen volt, most pedig egyetlen forráshoz kötötték az egészet… Legalábbis így hittem. Aztán, ahogy jelentek meg az újabb és újabb kiegészítők, be kellett látnom, hogy rendkívüli potenciál van az új WoD-ban is – különösen halandók terén.
A könyv, amiről most szó lesz, a mágikus tradíciókat eleveníti fel. Első gondolatom az volt, hogy próbálnak visszaevezni a régi vizekre, és megpróbálják kihúzni az eltemetett kincseket a meggondolatlanul rágórt salak alól. De amikor átolvasgattam, rájöttem, hogy az atlantiszi eredet kocepciója épp oly homályosan él az új világ mágusaiban, mint a Tiszták eszméje a régi Mage-ben, így a szabadságérzet (illúziója) megvan. A halandók világának szintjén rengeteg hagyomány öltött formát, rengeteg módszer született, amely az ősi titkokat próbálja felfedni, rengeteg út vezet a Felsőbb Igazsághoz – és vannak igazságok, amelyek nem örök érvényűek.

Külcsín

A könyv figyelemfelkeltő, a képzeletet beindító borítója ellenére a belső grafikák kevésbé érzékletesek és viszonylag kevés is található belőlük a többi kiegészítőben tapasztaltakhoz képest. Ez bizonyos szempontból jó is, hiszen a százhatvan oldalon több marad az értékes szövegnek, másrészt a régi rendszer revised kiadványaira jellemző karikatúraszerű, rajzfilmfigurás stílus helyett lehetett volna az nWoD alapkönyvben is oly hangulatos realisztikusabb és a horrort jobban átadó képekkel feltölteni az oldalakat.
Nem fedeztem fel szembetűnő bakit, igaz, nem is nagyon figyeltem az elütésekre. A szövegtördelésre szintén nem volt panaszom – bár lehet, hogy valakit zavar a majd minden második oldalon fel-felbukkanó kis szövegdobozba zárt újabb és újabb megjegyzés, közbevetés. Én hasznosnak és odaillőnek éreztem a kiadványban. Az új WoD-ban itt vettem észre először, hogy a minden második kifejezés nagy kezdőbetűssé tétele helyett inkább használnak kurzív és félkövér kiemelési módszert – bár az oldalon gombamód megszaporodó dőltbetűs szavak láttán néha úgy tűnt, átesnek a túloldalra. Egy apró gond akadhat még: néhol vékonyabbak, halványabbak a betűk, mint általában, amely néhol akár megkülönböztető tagolásként is felfogható, de pár helyen észrevehető, hogy ez bizony apró – az összképet tekintve igazán nem vészes – szerkesztési hiba.

Fejezetek

A már megszokott pároldalas kedvcsináló novella után az impresszum oldalán kellemes hír fogadja az olvasót: készülőben egy kozmológiai kiegészítő, az Astral Realms a Changeling the Lost óta különösen nagy tiszteletben álló Ethan Skemp tollából. A kötet megjelenése várhatóan 2007 novembere.
De visszatérve az ismertető tárgyához: a Bevezetőben és az Első fejezetben a mágia leképeződését taglalják, kifejtik, hogy a Felsőbb Világ töredékei jelképeken és jelenségeken keresztül nyilvánulnak meg, szimbolikus és metaforikus módon képeződnek le a hétköznapi szintre – de végig megtartva ezek képlékenységét és misztériumát, hangsúlyozva, hogy csupán lehetőségeket, “talánokat” villantanak fel Atlantiszról, és nem kőbe vésett igazságokat. Bemutatják, miért volt szükség a különböző vallások, mitológiák, babonák és varázslóhagyományok létrejöttére, hogyan alakultak ki (atlantiszi eredetet feltételezve), és hogy a fókuszokon keresztül ezek hogyan segíthetik a vizsgálódó, kereső lélek útját, legyen szó felébredettről vagy hétköznapi halandóról.
A fejezet végén a tradíciós varázslás előnyeit sorolják fel: mint például, hogy az alvók könnyebben elfogadják; a Sors szféra 2. fokának ismerete nélkül is érvényes rájuk a feltételes hatóidő szabálya (lásd: Mage alapkönyv 150. old.); erősebben kötődnek a Bukott Világhoz, így mésrékeltebben fejtik ki hatásukat a mágus varázstűrőképességére (Spell Tolerance Mitigation). Ami számomra kicsit fura volt, hogy a mindezt lehetővé tevő Mágikus tradíció nevezetű előnyt többször is fel lehet venni, s Gnózis pontonként különböző hagyományokra érvényes. Eszerint egy hármas Gnózissal rendelkező mágus már három hagyományban is jártas lehet – ez mind szép és jó, de ez kicsit a Múmia című film amulettes csókájához hasonló mágus képét idézi… ehelyett (vagy emellett) én az egyetlen hagyomány elmélyítését (is) támogattam volna.
A 2.-4. fejezetben összesen hét misztikus tradíciót, hét szemléletmódot ismerhetünk meg, fejezetenként csoportosítva őket közös jellemzőik alapján.
Az utolsó, Ötödik fejezet a különböző utakat járó mágusok közös krónikáihoz ad tanácsokat a Mesélőnek, hogyan bontsa ki vagy fűzze össze a szálakat. A tippeket és ötleteket egy vázlatos példakrónika zárja, amely az ősök szellemeivel kapcsolatot teremtő melanéz kargó-kultuszokon alapul.

Hagyományok

A könyv három csoportba foglalva fejt ki – a játékhoz éppen szükséges részletgazdagsággal és viszonylag hűen – a halandó világban leginkább elterjedt hét nagy hitvallást: a kabbalát, a taoizmust, santeríát, a templomos hagyományokat, a teozófia örökségét, a Sziklás-hegység hoodoo-ját és a különböző entheogén kultuszokét. Valamennyi esetében a tradíció történetének, szervezetének, kultúrájának és filozófiájának rövid-hosszabb bemutatása után rátér az atlantiszi szimbolumrendszerre, amely sajátos formában megnyilvánul az adott szemléletmódban. Mindezt végül, de nem utolsó sorban a hagyományhoz kötődő előnyökkel, egyedi varázslási jellemzőkkel, bűvös tárgyakkal, rítusokkal és karaktersablonokkal egészíti ki. A játéktechnikai részt az adott útra vonatkozó hasznos és szemléletes mesélői ötletekkel, kidolgozott példákkal zárja.

Elsőként a kabbalisták és a taoisták útját fogták össze a keleti és nyugati módszerek különbözőségében rejlő ősi hasonlóságokat szemléltetve Traditional Traditions / Tradícionális hagyományok címmel. A szefirák kozmológiája remekül illik a Mage-ben ismertetett szférákhoz és világfelosztáshoz, még a Paradoxonra is úgy vélem, találó magyarázatot adtak (a Szakadék sötétjéből előtüremkedő kliffotikus erők bomlasztó hatalmának tekintik). A varázslatok és varázstárgyaknál hiányoltam a kezdő mágus számára is alkalmazható rítusokat, mert sajnos legalább egy szférában négyes szinten kell lenni, hogy az ismertetett kabbalisztikus praktikákat használni tudja; a bűvtárgyak pedig 5 ponttól kezdődtek.
A taoistáknál már jóval barátságosabb példákat olvashatunk, a legalapvetőbb szinten is alkalmazjató hasznos trükköktől a nagyobb (de taoista erényhez híven, a középút szintjét választó) keleti mágiákig. A hitrendszer hátterét is jobban kifejtették, mint a kabbalánál. Ami különösen tetszett: opcionális ellenmágikus módszerként külön ismertették a wuxing, vagyis öt változó állapot kölcsönösen egymásra hatását jelképező ciklusait, amely alapvetően meghatározza a taoista (és általánosságban a keleti) gondolkodást. Ha nem is kapunk teljes képet, és az atlantiszi párhuzamokkal is igen csínyján bántak itt, a tradícióhoz kötődő terminológiával és praktikákkal kellően felébresztik a hangulatot egy ilyen karakter megalkotásához.

A következő fejezetben (Offspring / Utódvallások) a nagyobb tradíciókból eredeztethető vagy több hagyomány összeolvadásával létrejövő hitvallásokat mutatják be. Az afrikai jorubák és a katolicizmus találkozásából születő santeríánál rögtön rámutatnak a nyilvánvaló párhuzamokra Atlantisz mítoszával. Egy terminológiai kislexikon után részletesen felsorol több mint egy tucat különböző orisát (isteni megtestesülést), beavatási rítuálét, végül rátér a szimbolizmusra és a varázslatokra (amelyek itt is egy kezdő karakterhez mértek).
A kereszténység ősi hagyományait szabadkőművességgel ötvőző templomos lovagoknál a titkos jelek, rejtvények talán némileg megteremtik a légkört, de a könyv meglehetősen kevés utalást tesz az atlantiszi eredetre, inkább csak a szférákon keresztül magyarázza, mit jelent Krisztus szegény lovagjai számára Isten és a Felsőbb Világ.
A keleti és nyugai ezoterikus tanításokat, a tudományt és a vallásos hitet ötvöző teozófia okkult tanai már közelebb visznek Lemuriához és lehetőséget adnak egy kicsit racionálisabb utat követő mágusok (pl. a Fátyol őrzői) szerepéhez. Talán az összes közül ennél a legbővebbek a lehetőségek, a fajelméletektől kezdve a tibeti miszticizmuson át a Föld belsejében létező üregvilágokig oly sok filozófia és eszme fut itt össze. Ezt a sokszínűséget tükrözi, hogy az ismertetett tradíciók közt a legtöbb példavarázslat is itt található.

A The Fringe / A Perem címet viselő negyedik fejezet a civilizáció és a társadalom peremén élők kultúráiba, a többi tradíció mellett különc, gyakran megvetett szokásnak számító sámánikus és eksztatikus hagyományokba enged bepillantást.
A Sziklás-hegység lankáin gyakorolt, gyógynövényekkel és gyökerekkel foglalkozó sámáni mágia, a hoodoo túlságosan is sokféle (afrikai, indián, latin-amerikai, kelta, keresztény és még ki tudja milyen) forrásból táplálkozik, így nem sok egyezőséget mutat a közös gyökeret jelentő atlantiszi eredetmítoszokkal – bár a keresztutakat és bizonyos bibliai mozzanatokat a Felsőbb világ emlékeihez lehet kapcsolni. Ennek ellenére színes és kiterjedt leírást ad a szférák és a varázslási ösvények hoodoo felfogásáról. Meg kell hagyni, a speciális szabályok és rítusok különösen hangulatosra sikerültek itt (például a hetedik gyermek mágikus jelentősége, vagy a biztonságos utazást ígérő angyali varázskönyvecske).
A gombák, füvek, főzetek és egyéb modern szerek hallucinogén hatására révülő entheogén (gör. “isteni ihletettséget kiváltó”) kultisták leírásánál megismerhetünk pár drogot, és hatásait a mágiára nézve. Az eksztatikus tudatállapot kiváltotta asztrálutazást vagy látomásokat tekintve könnyen felfedezhető bizonyos hasonlóság az elfeledett kultúrákkal (pláne ha hozzávesszük Däniken elméleteit a lemúriai űrhajósokról). A játékosok elég komoly (és drága) bűvös eszközre lelhetnek ebben a fejezetrészben isteni nektár (szóma) formájában, de a varázslatok szerencsére itt is mérsékelt szinteken mozognak.

Végszó

Számomra reményt hozott az új Mage-hez, reményt arra, hogy a régi álom mégsem veszett oda a Bukásban, tovább él néhányakban – tudjátok, kikről van szó. Külön érdekesség volt számomra, hogy az új rendszer igazi erőssége, a halandók szemszögéből nézve is hasznos lehet e könyv, számukra is tartalmaz bekezdéseket, kifejti, meddig juthat el az egyszerű, de szorgalmas és tehetséggel megáldott okkultista a hagyományok segítségével a mágia útvesztőjében, mielőtt fellibbenne előtte a fátyol és megpillantaná mindazt, amit a mágusok az ébredésnél – vagy elveszne az őrületben a titkos tudás súlyától megroppanva. Aki szerette a régi hagyományokat, és szeretné alkalmazni őket, színesíteni vele az új rendszerben írt meséit, vagy szeretne többet tudni Atlantisz változó és változatlan igazságairól, annak bizton ajánlom a könyvet.

 
 

A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához