LFG.HU

Olman
ismertetőCimkek

A Legacies: the Sublime folytatása ez a kötet, így az általános jellemzőkről, a kiadás céljairól nem érdemes sokat mondani még egyszer, kalandvadasz szépen ismertette azt a korábbi cikkben, és a két könyv hű párja egymásnak. Az előző mintájára ez is 11 jobbkézi és 2 balkézi hagyományt mutat be, bár a tizenegyből öt szorosabban összetartozik.

A fedőlap illusztrációja ezúttal valamivel összetettebb, több jelképet tartalmaz, mint a Sublime szeánsz-jellegű ábrázolása. Az azúr árnyalatú, csillogó vízfelületet imitáló borítás már a kezdetektől fogva szemet gyönyörködtető számomra, jobban, mint a régi Mage sötétlila leple. Frissességet sugároz és az eget szimbolizálja, a Felsőbb Világot. A belső grafikák nem sokban különböznek az elődtől, egyszerű karakter-központú rajzok.
Az ancient (ősi) jelző az idők hajnalán született hatalom örökségére utal, ezek a szervezetek mindegyike több évezredes múltra tekinthet vissza, az emberiséggel olykor egyidős hitrendszerre épülve alakította ki mágiastílusát és rendületlenül őrzi a régmúlt titkait mind a mai napig. Lássuk hát, melyek is ezek:

Álomszólók

“A kígyó ott él a fában. A kígyó a fejedben van.”

A név láttán rögtön eszembe ötlött, vajon nem rókabőrt akarnak-e lehúzni a régi jól bevált indián-sámános tradícióról? Persze hozzá kell tenni, hogy az elnevezést IRL is használják, és nagyjából épp arra, amit a tradíció jelképez(ett) – meg talán a régi Mage híveit is jobban vonzza így a kiadvány, mintha valami más fantázianevet adtak volna nekik. Bár általában nem szabad név alapján ítélni, itt bizony igazam lett, és egy az egyben a régi Álomszólók tradíció újraöltöztetése azúrkék atlantiszi köntösbe. Ugyanúgy csesznek a mágusok általános politikájára és céljaira, ugyanúgy csak saját kis benszülött közösségével foglalkoznak, önként megtagadva a nagyobb szervezet segítő kezeit. Ugyanolyan begyepesedettnek tűnnek, és ugyanúgy nagyon ősinek, nagyon primordiálisnak tartják örökségüket, az egész emberiség Álmát megtestesítő erőben hisznek és az asztrálvilágokba vagy az árnyékbirodalmakba át-átkelve ápolják kapcsolataikat a szellemlényekkel, akár csak régi változatban. A Mage: the Ascension ismerőinek tehát szinte semmi újat nem mond, úgyszólván egyszerűen átemelték és kiegészítették a mondatokat atlantiszi kulcsszavakkal. Az írók mentségére szolgál, hogy némileg jobban beleásták magukat az álomidő mitológiájába, mint a régi rendszer könyveinél és szerencsére jól illesztették bele az új környezetbe e csoportot minden régi rigolyáikkal együtt. A régi Uradalom (Demesne) és Álom (Dream) háttereket ötvözve megteremtették az Álomföld (Dreamland) nevű előnyt, ahol az álomszóló betekintést nyerhet a régmúlt emlékeibe vagy menedékre lelhet odaát. Az Álom háttér felturbózott változatát kapják meg szerzeményként (attainment), amely viszont már túlmutat a régi Álomszólókon, kellő részletességgel mutatja be az egyes szinteket és hogy mikre képes az álomszülöttek örököse.

A következő részben az Elemek Mestereit (Elemental Masteries) taglalják, vagyis az őselemek befolyásolásával foglalkozó mágusokhagyományokat. Atlantisz mellett élő varázshasználók alkalmazták ezeket a praktikákat, így meglehetősen idegen elveket vallanak, de mára már viszonylag szervesen beleolvadtak a rendek közé, hogy boldoguljanak a halandók világában. Mindenképpen fejlődést jelent, hogy már nem csupán a materiális világban gondolkodnak – tűzgolyókban, viharokban meg fagyasztásban -, hanem az őselemek szellemi oldalát is hasznosíthatják a karakterek. A tűzszelidítők nem csupán a tábortüzek vagy máglyák lángjait uralják, hanem befolyással bírnak a zsenialitás szikrája, a háborúkat szító hév és a fejlődésre ösztönző lélek tüze fölött is. Az egyes csoportok között pedig az őselemeknek megfelelő ellentétes (tűz-víz; föld-levegő) illetve támogató (víz-föld; tűz-levegő) viszony áll fönn.

Az Üresség formálói

“Hol élet van, a remény is ott van. Hol azonban már nincs semmi, a remény még ott van.”

Az üresség, az éter, a határtalan Semmi képére formálják lelküket. A halált és a félelmeket kutatják, ezek legyőzését hirdetik rendíthetetlen nyugalommal és észhez térítő erővel. A halál számukra csak egy ajtó, amin mindenkinek be kell lépnie egyszer, de nincs mögötte semmi, amitől félni kellene – bár lehet, hogy a sötétség ijesztő, de csak saját maga táplálta démonaival találkozhat odabenn az ember. Történelmük az ókori görög filozófusokig nyúlik vissza, a barlanghasonlatig, s a kilátástalan korszakból kilábalásra ösztönző Jézuson, Gandhin és még számos társadalomformáló alakon át vezet a kétséget oszlató reményt hirdetve. Habár masztigoszoknak ajánlják, alapvetően nem a halálkultuszokat és a Jó Halált osztó gyilkosokat állították a középpontba, hanem a reményt és a szenvedésből való kiemelkedés lehetőségét hirdető alakokat, akik gyakran mártírhalált haltak ügyükért – de a halált zokszó nélkül elfogadták, bízva a tetteik és haláluk jelentette hatásban. Kiváló szerepjátékra adhat esélyt a mai öngyilkos merénylők és öngyilkos szekták tébolyult korában, a kizökkent s a lejtőn fék nélkül lefelé csúszó világban. Itt már nem játszhatnak a vérpistikék komor-de-kemény, entrópiával-mindig-célbataláló euthanatoszokat, itt már komoly érettségre és átélésre van szükség – amely mindenképpen jó pont. Kicsit ront az összképen, hogy a bemutatott képességeik és varázslataik nem kezdő karakterek számára készültek, 4-5-ös arkánumszint szükséges hozzájuk.

Tűzszelídítők

“Ha valaki most elszalad, mind meghalunk. Ha itt maradsz velem, talán úgyis meghalunk. De csak így halhatunk jó halált.”

Dicső és szenvedélyes harcosok, hősök és bajnokok, akik kiálltak eszméikért, mikor a gyengék a könnyebb utat választották. Tűzben edzett férfiak és nők, akik a kezükben tartják a történelem pusztító és fejlődésre ösztönző lángait. A küzdelem, a szabadság és az aranykor eszméi éltetik őket, a görög mondák Héraklésze, a sumér Gilgames, a filiszteus óriást legyőző Dávid, Sámson, Beowulf, a sárkányölő Sigfried és más héroszok örökségét birtokolják és nagy elődeik útját követik a világ jobbá tételéért. A gyorsan kihúnyó halandó élet, de a nagy tettek által történelmi halhatatlanság és a békés nyugodt, de eseménytelen élet kétségén keveset gondolkodnak, inkább a túlzott hév az, amitől tartanak, a féktelen düh, amely eluralkodhat a forrongó elmén. Alkalmasak heroikus krónikákba, és kezdő szerepjátékosoknak is, hiszen nem nehéz beleképzelni magunkat egy erős és bátor alak szerepébe, a drámához pedig a belső vívódások és a “van-e értelme hősnek lenni a mai hitetlen, közönyös világban” kérdések adhatnak motivációt. A példaként említett varázslatok is hasonlóan induló szinthez mértek.

Folyószelídítők

“Jobb, ha továbbállok.”

Gyógyító vándorok, akik a Föld sebeit ápolva bölcs s hasznos tanácsokkal látják el a felébredetteket és az alvókat, a felismeréshez és a helyes ösvényre vezetve őket. A víz romboló és megújító, elsöprő és megtisztító hatalmát birtokolják, az állandó változás, folyamatos haladás erejét. Mindezt azonban nem a tűzszelidítők durva és harcias módszerein keresztül, hanem finom, szinte észrevétlen alakítgatásokkal, és harmóniateremtő kisugárzásukkal érik el. Míg a tűzszelídítők főként férfiak, itt a női mágiahasználók vannak többségben.

Sziklaszelídítő

“Látod ezt? Hétszázötven dolgos kézpár építette közös erővel. És egyikük nevét sem ismerjük. Ez benne a szép.”

Saját lelküket is formálva, faragva tökéletesítik szobraikat és építményeiket, amelyek méltó példával szolgálnak az utókornak. A Kőmíveseknek (Craftmasons) is nevezett csoport tagjai nem rendelkeznek komoly varázstudománnyal, földhözragadt, de annál kitartóbb, örökérvényű eszméket képviselnek a mágusok közt – a szikla változatlan marad még azután is, hogy a hús lerohadt az emberről. Szerintük az alvókat nem szabadna eszköznek tekinteni, így a nehéz időkben titokban védelmezték az egyszerű embereket, hiszen felismerték, hogy segítő kezeik sokat jelenthetnek a mágusok számára. Tudják, mit jelent földi halandónak lenni, mit jelent a mindennapi igát nyomni, keményen dolgozni – amit sok mágus már elfelejtett. Céheket és páholyokat alakítottak ki, amelyek kezdetben a hatékonyabb munkavégzést segítették, de később a politika színterévé váltak. Mágiájuk tehát egyszerűbb, a mindennapi életre ható, a szerzeményeikhez is minimális előfeltétel szükséges. Persze azért itt is találni durva, magasszintű varázslatokat, például kővéváltoztatás (Élet 4, Anyag 5). Olyan játékosoknak lehet ezt ajánlani, akik szeretnek halandóval játszani, és jó szociális érzékkel bírnak, s nem az elvont mágikus ideákat hajszoló karaktereket képzeltek el maguknak.

Szélszelídítők

“Állj meg úgy egy pillanatra! Rendben. És most mosolyogj!”

Az igazság a szélben száll, mindenkit elér, mégis megfoghatatlan. Eltökélten küzdenek azért, hogy felnyissák az alvók és az egész világ szemét az igazságra, hogy felszabadítsák az embereket a tudatlanság béklyóiból. A Levegő az értelem, a tudás, a földtől való elszakdás, az isteni magasságokba való emelkedés szimbóluma, amely Aiolosz szolgálói számára nem csak jelkép. Hisznek abban, hogyha helyreállítják az emberiség emlékezetét, a széthasadt világegyetem ismét egységes egész lesz. Mágiájuk szélsebes, és remek kis varázslatokat tartogat az információ korában. Gyakorlatias és racionális játékosoknak ajánlható.

Kohómesterek

“Hogy tudok-e… kardot csinálni? Igen. Hát hogyne tudnék kardot csinálni neked!!”

Az ősi mítoszok kovácsistenei mintájára mágikus tárgyakat alkotnak kivételes szakértelmüknek hála. A Hatalomkovácsok (Powersmiths) leginkább a fémmegmunkálásban mélyedtek el. A fényt magába szívó és kisugárzó, tökéletesen saválló hegyiarany (orikalkum), a hasonló tulajdonságokkal bíró kékesen derengő holdezüst (lunargentum), a szuperfolyékony higany (hermium) vagy az elképesztően ellenálló, gyémántot is átvágó, mégis hihetetlenül rugalmas tökéletes vas (sziderit) és még számos kevésbé ismert isteni érc alakításának titka az ő örökségük. A mágikus vérteket és fegyvereket a legtöbben imádják, így vonzó hagyomány, de ezen kívül nem igazán használható sok egyébre, ez a csoport nyújtja a legkevesebb általános lehetőséget a játékban, így meglehetősen behatároltnak tűnik.

Skaldok

“Tetszett az előadásom, Ó Fenséges Főpap? Megértetted rejtett jelentését?”

A régi idők bárdjai, guszánjai, szúfijai, aoidoszai. Történetmondók és kobzosok, a dicső múlt, a Bukás előtti idők emlékét őrzik, és adják át az utókornak. Örökségük a sagák, eposzok és más régi mesék, a mágusok és a mágia eredetét elbeszélő művek, versekbe rejtett ősi igazságok. Dalaikkal és zenéjükkel közvetítik a mágikus energiákat, ébresztik fel az emberekben az elfeledett emlékeket és érzéseket. A szerzeményeket induló karakterre szabták, és aki kedveli ezt a stílust, az jól szórakozhat egy ilyen karakter bőrébe bújva.

Szfinxek

“Ne gondolkozz, csak tudd!”

A Sors szálait bogozgatva belevetik magukat a legbonyolultabb útvesztőkbe, és a talányok, rejtélyek összefüggéseit, közös igazságát kutatják, a középpontot, amelyben minden szál összefut, és megvilágítja a mindenség értelmét. A nyelv, a valószínűségszámítás, káoszelmélet, fraktálteória, intelligencia-tanulmányok, a kvantumtudományok és a matematika más ágazatai szolgálnak az Útkeresők (Pathfinders) eszközeiül a végső igazság keresésében. Aki szereti az elvont, elméleti szakembereket, agyas karaktereket, az itt rátalál kedvencére. A szavak mágiája és a bonyolult formulák a régi Hermész Rendjére utalnak, de azért egy-egy mozzanat a Virtuális Adeptusok káosztudósait is eszünkbe juttathatja.

Fonálnyesők

“Nincs cél, nincs élet.”

Ők azok, akik tudják, miért pusztult el Atlantisz, és mi vezethet oda, hogy újra megtörténjen a katasztrófa. Az emberek és dolgok szerepét vizsgálják a nagy körforgásban, s támogatják, ha ez a szerep a Kezdettel kapcsolatos, őrzik állandóságát, ha a Létezéssel függ össze és elősegítik a megszűnését, ha a Véghez kötődik, saját kezűleg vágva el a tartózsinegeket. A régi rendszer euthanatoszaira hajaz, a világegyetem gondját viselő hármasban (fúriák, nornák, a kelták háromarcú Morriganja, az indiai Síva-Visnu-Brahma trió) gondolkodnak, és követik a Végzet akaratát. Itt nem a halálmágus sztereotípiát, hanem az egyensúly megőrzésén munkálkodó felelősségteljes Dharma-hívő elképzelést hangsúlyozzák, de a mitológiai alapok közösek és sok dolog (pl. a kelta Aided, agáma állapot, az Ohm jel mint csoportszimbólum) visszaköszön a régi Euthanatos Tradition Bookokból. Hasonlóan erős karaktereket alkothatunk, alacsony arkánumszinten is hatékonyan megoldhatjuk a nehéz helyzeteket, és itt is felmerül a negatív hősök ötlete – balkézi hagyományként is kezelhetők a Fonálnyesők. Hát igen, az álomszólók mellett ez a tradíció is túlságosan közkedvelt volt ahhoz, hogy csak úgy elfelejtsék.

A Háromszorosan Nagy örökösei

“A csillagok hatnak, de nem befolyásolnak. Az a mi feladatunk.”

A csillagok és bolygók mozgását figyelve saját lelkük fejlődését vélik felfedezni a kozmikus színpadon. Mint fent, úgy lent – vallják a bolygószellemekkel szövetséget kötött Hermész Triszmegisztosz állítását, akit az alvók csak Hipparkhosz néven ismertek. A világban kevesen ismerik az égi erőkben rejlő igazságot, csak maguk elé néznek, föl sohasem. Az asztrológia és más hermetikus tanok mágikus eszközeivel hidat akarnak verni a Szakadékon át. Claudius Ptolemaiosz ókori csillagász rendszerében a Föld állt a középpontban, s a Nap, a Hold, a planéták, végül az állócsillagok pályája egyre terebélyesedő kristálygömbként vette azt körül, a gömbök jelentették az Éteri Birodalomba vezető Égi Lajtorja fokait. Mózes, Zoroaszter és a szamarkandi Úlug bég útját követik, komoly égi hatalommal a kezükben. Bizony, 1-pontostól akár 7-pontosig is felvehetik az Égi név előnyt, amely +7 kockát is adhat a szellemekkel való interakcióhoz. A mágiájuk klasszikus hermetikus varázskörök, szimbólumok rajzolgatásából áll, ezek segítségével teremtenek kapcsolatot az égi szellemekkel. Kissé asztrológia felé eltolódott a hangsúly, de azért a Hermész Rendje klasszikus motívumait, alapeszméit fel lehet fedezni. Aki a hermetikusok szellemi öröksége érdekel, az ebben a csoportban feltehetően megtalálhatja a számításait.

Visszhangjárók

“Hadd mutassak valamit! Ez teljesen biztonságos.”

E balkézi út követői az emberiség előtt létező faj tagjait vélik felfedezni az angyalok, titánok, jotunok mitológiájában, s rájöttek, hogyan érzékeljék az Előzőknek (Ones Before) nevezett isteni lényeket az alvók lelkén keresztül. Úgy hiszik, hogy az ősi tudást az embersiég lelke megőrizte, de a szétszakadt világban a tudat elfedi a belső lényeget. Sajnos a közvetítőként szolgáló ember elméje szinte sehasem képes elviselni az élményt, a visszhangjáró érintése (Halál 2, Eredet 1) után az áldozatok nem sokkal öngyilkosságot követnek el vagy menthetetlenül megőrülnek. De ha képesek visszaszerezni az egyensúlyt (egy orvos megment egy beteget, egy apa egy kellemes napot tölt el gyermekével stb.), akkor újra teljes életet élhetnek – de a Sötétség világa nem bővelkedik ilyen boldog fordulatokban. A magukat kiválasztottaknak (Elected) nevezett csoport tagjai fanatikusan kutatják az Előzőket, olyannyira elvakultak, hogy céljaik érdekében képesek kikényszeríteni az alvók lelkét a helyükről, hogy a lélek és a tudat közti szakadékba pillantva megláthassák az angyalokat, tudást merítsenek a tapasztalatból. És a pillanatnyi látvány nyújtotta hihetetlen élmény függővé teszi őket, hogy újra meg újra lencsékként használják fel az alvókat, újra megláthassák az isteni tökéletességet, amelyre mindannyian törekednek. Ám a függőséggel és a hatalomhajhászással teljesen elszakadnak az emberi mivoltuktól, a legkedvesebb barátjukat is boldogan elárulnák, ha azzal újabb pillantást vethetnének az Előzőkre, újabb titkokat ismerhetnének meg róluk. Kicsit a régi WoD démonainak hit-függőségére hasonlít e csoport munkája, az emberi lélek sötét, kapzsi, hataloméhes oldalát testesítik meg. A tökéletességre törekvés önmagában itt sem rossz dolog, de a módszerek, amelyekkel törekednek rá, azok szemmel láthatóan nem az emberiség javát szolgálják – még ha a csoport tagjai így is hiszik.

Logofágusok

“Többet felejtettem, mint te valaha is tudni fogsz. Most pedig add át nekem titkaidat, kicsi mágus, hogy azokat is elfelejthessem.”

Tudásfalók – szó szerint ezt jelenti a többi csoport által rájuk ruházott név, de önmagukat inkább Titokőrzőknek (Secret Keeper) hívják. A Felsőbb világ ritka és értékes titkait, a misztériumokat hajszolják, szerintük azokban rejlik a kulcs a Bukott világból való megszabadulásra – mellesleg, mint köztudott, a tudás hatalom. Az ősi titkokat csak az arra érdemesek számára szabad elérhetővé tenni, a többség elől el kell rejteni, ezt csinálják a Fátyol Őrzői, ám ők sem érdemesebbek rá senkinél. A logofágusok szerint inkább el kellene pusztítani vagy jól eldugni, amíg meg nem érik rá a felébredett társadalom. Régi könyveket égetnek, emlékeket törölnek ki, elhallgattatják az információforrásokat, beleértve saját történelmüket is. Senki sem tudja tehát honnan jöttek, csak hogy mi a céljuk: valamennyi titkot megsemmisíteni vagy örökre elzárni. Az északiak Ódin titkait őrző Múninját tekintik egyik ősüknek, aki a sírba vitte az ősi titkokat. Káint is belekeverik – véleményem szeirnt szükségtelenül -, aki azért ölte meg a testvérét, nehogy az Úrral való kapcsolatának titka kiderüljön. Szerintem túl zavaros és érthetetlen ez a hagyomány (bár lehet, hogy folyamatosan elrejtik a megértésének titkát), még ellenségnek csak-csak elfogadhatóak, de a játékosok számára kicsit nehezen alkalmazhatóak véleményem szerint.

Végszó

Mindenképpen hasznosnak érzem ezt a könyvet. Bár sok ötletet egy az egyben emeltek át a régi Mage-ből, szétválasztották a szerepeket, így annyira már nem folynak össze a dolgok. Illetve azért kellő számban mutattak újat is, és az átemelt dolgokat is ügyesen illesztették az Atlantisz-központú környezetbe. Ez akár a többi régi tradíció átültetéséhez is adhat útmutató tanácsokat, ha valaki nagyon ragaszkodna egyik-másik kedvencéhez, de szerintem valamennyi átkerült ilyen vagy olyan formában a régi 9 Tradíció közül (lásd még a Legacies: the Sublime, illetve Magical Traditions könyveket). Az ismerős dolgok általában jobban megmozgatják a fantáziát, mint az új dolgok, amelyeket először meg kell érteni. De emellett az is tetszett, hogy az átültetett ötleteket érettebb, komolyabb formában tálalták, a felnőttebb korosztályt megcélozva, és nem engedve, hogy vérpistikézés lehessen belőle. Öt-hat pontot adnék érte a 10-ből.

 

Kapcsolódó adatok Linkek/fórum

[http://sanctum.hu]
A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához