LFG.HU

Christopher W. Richeson
ismertetőCimkek

Ugyan a Mesélőnek eddig is elegendő volt egyetlen kalandötlet egy hangulatos krónikához, mégis ez a könyv valami egészen új, különleges élményt nyújthat e téren. Új adományok (Bestowments; a származás által meghatározott különleges előnyök), új transzmutációk (Transmutations; test alkímiai átalakításának képessége), és új athanorok (Athanors; alkímiai kemence, amelybe a prométheuszi belehelyezi a zarándoklata során szerzett vitriolt) – s mindezen felül, a kiadvány, megkíséreli kiküszöbölni a Promethean eddigi hibáit. A Strange Alchemies amellett, hogy részletesen foglalkozik a származással (Lineage; a fajtájuk első teremtett lényéről elnevezett leszármazási ág, amelynek tulajdonságaikat és képességeiket köszönhetik), és a finomításokkal (Refinements; az emberré válás alkímiai folyamata a hét planetáris fém útján keresztül), hasznos gyakorlati tanácsokat is ad a prométheusziak mindennapjait illetően.

Ami jó benne: Rengeteg új ismeretet nyújt az olvasónak, többek közt arról, hogyan teheti még kidolgozottabbá, s egyúttal még “élőbbé” a karaktert. Lásd: 3. fejezet.

Ami viszont rossz: Talán néhány származást és finomítást kissé erőltetettnek érezhet a kedves olvasó, s nyílván lesznek, akik rögvest át is ugorják ezeket a fejezeteket.

Magáról a Könyvről
A kiadvány maga 156 oldalas – keménykötéses (ami, úgy gondolom, nagy előnye egy könyvnek) és fekete-fehér színekben “pompázik”. Az ára: $26.99. Hozza a White Wolftól már megszokott színvonalat, mind a szerkesztés és formázás, mind a képi világ terén – olyannyira, hogy egyes oldalakon maguk az illusztrációk is információértékűek lehetnek.

Ami a Borító mögött van
Az eddigi White Wolf kiadványokhoz hasonlóan ez is egy rövidebb novellával indít – bevezetésképpen – majd összefoglalja a könyv tartalmát.

Első fejezet: Tákolmány családok, 44 oldal
Elsősorban a származásra fókuszál, s minden típushoz prezentál különféle sablonokat. Továbbá, minden származáshoz tartozik egy rövid, néhány bekezdésből álló leírás is, ami remek ötletekkel szolgálhat a Mesélőnek – példának okáért: ha a kaland során rögtönöznie kell.

A fejezet rögtön a frankeinsteinek (Frankeinsteins) részletgazdag ismertetésével indít. Ezeket, a teremtményeket – groteszk módon – különböző korú, nemű, és rasszú emberek testrészeiből gyúrták össze. S a testükbe ágyazódott fém alkatrészek is a megalkotásuk pillanatának emlékeit őrzik. A fejezetből azt is megtudhatjuk, hogy a frankeinsteinek számára a – rájuk oly jellemző – céltalanság nehezíti meg leginkább a beilleszkedést az emberi társadalomba (s arra is rámutat, hogy a másik négy származás esetén, a létezés okának kérdése – vagy inkább megkérdőjelezése – csak ritkán vetődik fel). Nagyon lebilincselő olvasmány, bár a túlzottan is tömény információ miatt a többség valószínűleg csupán egyszer rágja át magát rajta.

Minden származás egy új adománnyal és két újabb athanorral bővül. Most csak a frankeinsteinek közül említenék egy példát, mivel talán az övéké az egyik legötletesebb származás mindközül. A Pótalkatrész hatalma lehetővé teszi a prométheuszinak, hogy egyes testrészeit – alkatrészeit, ha úgy jobban tetszik – más élő személyek testrészeivel pótolja (s ez valóban rémisztővé, és hátborzongatóvá teheti a szerepjátékot).

Lássuk most a galateidákat (Galateids). Alapvetően szociális természetükkel kissé kitűnnek más prometheusziak közül, de elmondhatják, hogy bizony ők állnak a legközelebb az emberi civilizációhoz – s igen bosszantó számukra, ha nem képesek kapcsolatot létesíteni az emberekkel. A többi fejezethez hasonlóan ez is a prometheuszi karakter megalkotásának leírásával kezdődik. A galateida “alapanyagát” általában olyan tökéletes emberek adják, akiknek csupán egyetlen aprócska testi hibájuk volt – a könyv a szívbetegséget hozza fel példaként, de ide sorolható még a fulladásos halál is. Gyakorta a galateidák megalkotói még a gyilkosságtól sem riadnak vissza, hogy egy számukra tökéletes, gyönyörű testet megszerezzenek.

Az ozirisziak (Osirans) hűvös logikával megáldott – vagy éppen megvert – teremtmények. Kíváncsi, érdeklődő természeük ellenére csupán egyetlen kérdéskör foglalkoztatja őket igazán, ami nem más, mint a Világ, s annak eredendően hibás mivolta. Az ozirisziak teste sohasem teljes, mindig akad egy-egy hiányzó végtag – egy csonka láb, vagy levágott nemiszerv – s ez kihat a személyiségükre, s az egész életükre. Talán pont ezért nehezebb számukra a létezés minden más prométheuszinál, ha csak a mindennapos teendőkre gondolunk. Ebben azonban az is közrejátszik, hogy az ozirisziak megalkotója ritkán gondoskodik teremtményéről – általában elhanyagolja, sorsára hagyja.

A tammuzok (Tammuz) avagy gólemek (Golems) mindig is a leginkább szánalomra méltó teremtmények voltak a szememben. Talán leginkább a frankeinsteinekhez hasonlíthatók e kreatúrák – az érzésvilágukat tekintve mindenképpen. A legtöbb tammuz a föld oltalmazó menedékében érzi csak biztonságban magát – a barlangok s katakombák mélyén. Jellemző rájuk, hogy természetellenes létezésüket bűnös dolognak tekintik – bár ezzel nincsenek egyedül a prométheusziak között. Alkotóik eredendően szolgának tekintik őket, s ezzel gyakorta elvágják a tammuzokat leghőbb vágyuktól, az emberek közelségétől. Furcsa paradoxon ez, de a tammuzok nagy hajlandóságot mutatnak arra, hogy az emberektől tanuljanak – hogy megtapasztalják, mit is jelent az igazi Emberség. Azonban mindent összefoglalva ez a fejezet nem sok új ismerettel szolgálhat az olvasónak.

Ulganok, na igen. Sajna pont az Ulgan az a származás, amiről tényleg semmi újat nem tudhatunk meg – bár nagy reményeket fűztem hozzá. Az ulganokat egyfajta sámánisztikus lényeknek kell elképzelnünk, akik a szellemekkel, s a szellemvilággal szoros kapcsolatban állnak. Érdekességük, hogy az élő emberek szellemét nem képesek érzékelni – csak a test halála után.

A fejezet 12 új előnyt ismertet még, amelyek közül sok a harchoz kötődik, így kifejezetten előnyös lehet egy prométheuszi számára. Más előnyök arra vonatkoznak, hogy az ifjú – nem rég megalkotott – prométheuszi mennyire képes uralni saját testét. Ezeknek igen érdekes a működésük. Példaképpen: 3 pontot áldozva a “Good Brain” (Agyban Nagy…) Előnyre a figyelmen kívül hagyható a képzetlenségből adódó kockalevonás a mentális képességeknél (bár értem az alapvető elképzelést, miszerint a prométheuszi agya esetlegesen fejlettebb, mint az emberé, de mégsem érzem ennek az előnynek a létjogosultságát).
Mindent összevetve a kedves olvasó nyílván találhat majd érdekességeket, az egyes származásokat illetően. Bár eléggé sajnálatos dolognak tartom, hogy pont a Tammuzról és az Ulganról nem sok újdonságot írtak. Pedig e két származásban sok lehetőség rejlik a jó szerepjátékra.

Második fejezet: A Leplezetlen Igazság, 38 oldal
Főként a finomításokkal foglalkozik, s mondhatni sutba dobja az Aurummal kapcsolatos, eddigi elképzeléseket. Ha el kívánod sajátítani az Aurum tanait, minden emberségről alkotott fogalmadat újra kell értelmezned. A fejezet sok hasznos tanáccsal lát el, példának okáért az Aurum különféle hatásai az emberekre, vagy egy kisebb közösségre nézve – hisz az Aurum követői gyakorta részmunkaidős állásokat vállalnak, hogy így tegyenek szert társas kapcsolatokra. Az Aurum hívei ugyan kissé távolságtartóak, de minden alkalmat megragadnak, hogy az emberiséggel valamilyen formában kapcsolatot létesítsenek, a fejezet kiváltképp az ehhez kapcsolódó finomításokat tárgyalja – mint az egyetlen, morálisan is jónak megítélhető, finomítást. Engem valahogy nem igazán tud érdekelni, kiváltképp a mérföldköveknél (Milestones) fölhozott példák után, hisz az emberiségről szerzett tudásnak magában kellene foglalni mind a jó, mind a rossz fogalmát – legalább is szerintem.

A Cuprum követői, ezen fejezet értelmében, azon prométheusziak csoportja, akik inkább megbújnak emberek közt, leplezve saját identitásukat. Sajna, ez az ösvény kissé járhatatlannak bizonyul. A fejezet, talán pontosan ez okból, arra is kitér, hogy a Cuprumot hogyan lehet föladni – úgymond lecserélni – egy másik finomításra, s hogy mindezt leggyakrabban azért teszi egy prométheuszi, mert egyszerűen belefárad a Cuprum követésébe. Egyébként, kétlem, hogy a kedves olvasó csak úgy átfutná ezt a fejezetet. Még egyszer megemlíteném, hogy ez a kiadvány nem a körülményesebb származások és finomítások kijátszásának megkönnyítése végett íródott. Már csak azért sem, mivel mindnyájan képesek vagyunk azonosulni egy teremtettel, aki az emberség kvinteszenciájának megértésén fáradozik, de mi a helyzet azon példányokkal, akik inkább a menekülést választják? Egyvalamit tanácsolhatok a Cuprum követőinek, ha az emberekkel ugyan nincs is jó viszonyban, de mindezt enyhítheti a tudat, hogy egy – hozzá hasonlókból álló – Csapat tagja lehet.

Ugyan a Ferrum ösvénye még távolról sem vonzó, de egy biztos, remek lehetőséget adhat a szerepjátékra, ugyanis ezen finomításnak eléggé érdekes a fizikumról alkotott szemléletmódja – s mindez nagyban befolyásolhatja a karakter egész zarándoklatát. Mindenesetre, egy valami nagyon megtetszett a Ferrum követőiben, konkrétan: csak a náluknál kisebbekben – vagyis gyengébbekben – képesek megbízni. Ez egyértelműen a testi gyengeségre utal, ami meglehetősen ritka, ha prométheusziakról van szó.

A Mercuriusban leginkább az fogott meg, ahogy a Pyros-szerzéshez viszonyulnak. Ez a legcsodálatosabb, s egyben a legméltánytalanabb része az életnek, de az, aki a Mercurius útját követi, gyakran megáll, hogy megcsodálja mindezt. Sajna, talán a Pyros magasztosságának elve az egyetlen jellegzetessége a Mercuriusnak. Az alap transzmutációkkal együtt is befejezetlennek érzem a fejezet ezen szakaszát, aminek az ős-prométheuszi filozófusok követőiről kellene szólnia.

Aki Stannum ösvényét választja, egy dühvel s haraggal kikövezett útra lép, ahol a legfőbb motiváció a bosszúvágy, s eszköze: az önbíráskodás. Ezek a prométheusziak gyakorta saját, zsarnok mesterük s alkotójuk gyilkosai. A fejezet rendkívül jól leírja, hogy miért választják a prométheusziak ezt az ösvényt, és rengeteg ötlettel is szolgálhat az olvasónak ezzel kapcsolatban. Egyértelműen ez a finomítás nyerte el leginkább a tetszésemet, talán azért is, mert nélkülöz mindennemű ideológiát, és teljesen új alapokra helyezte a finomítást, mint olyat.

Minden finomításról szóló rész tartalmaz három kalandötletet, egy kisebb történetet és persze sztereotípiákat a többi finomításról. Ezen felül egy-egy példakarakter is tartozik minden részhez. Azon mesélők, akinek szükségük van egy “instant” prométheuszi NJK-ra, remek ötleteket találhatnak, noha kétlem, hogy pont ez a könyv kéznél lenne egy asztali játék alkalmával. Persze a kidolgozott példakarakterek alkalmasak lehetnek az egyes típusok bemutatására is. Minden szakasz tartalmaz 2-5 új transzmutációt, amiknek többsége valóban érdekes és hasznos – mind fokozza a Promethean karakterek változatosságát.

Harmadik fejezet: Villámcsapás, 24 oldal
Földből vétetett, ám porráomlott – Egy érdekes eszmefuttatás arról, milyennek is látják a prométheusziak a világot, közvetlen a megalkotásukat követően. Gyermekkor, barátok, szülők hiányában nincs meg a kellő alap a társas kapcsolatokhoz. A fejezet részletesen foglalkozik a prométheusziak létezésének csodájával, és azzal, hogyan is örökölhetnek emléktöredékeket (pl. színek, állatok stb). Az “újszülöttben” kérdések egész sora vetődhet fel, kezdve a legkézenfekvőbbel: “Ki volt az Alkotó?” ki volt, aki öntudattal ruházta fel az élettelen testet. Fontos, hogy az első néhány nap a legjelentőségteljesebb egy prométheuszi életében, s kihatással lehet egész további sorsára.

Csavarok és Öltések, avagy Ördög hozott Körünkben – Azokkal az okokkal foglalkozik, amelyek következtében a prométheuszia csoportokban vándorolnak. Ezek lehetnek az útmutatás, a barátság, vagy pusztán a vágy, hogy a Promethean tartozzon valahová. A cikk első fele főleg a közös zarándoklat előnyeit taglalja, míg a második a csoporton belül kialakuló azothikus és alkímiai kapcsolatokkal foglalkozik.

Dráma, tragédia nélkül – A cikket mindenkinek érdemes elolvasni, aki kicsit is érdeklődik a Promethean világa iránt. Az író remekül megfogalmazza, miért is más a Promethean, szemben más WoD játékokkal. Más szerepjátékokban a játékosok főként egy elátkozott szörnyeteget alakítanak, s eleve bukásra ítélt háborúkat vívnak, számukra legyőzhetetlen erőkkel szemben. Prometheanban, ezzel ellentétben, az emberré válásért kell küzdeni. Ez az egyetlen játék a sötétség világán belül, ahol az embernek egyáltalán esélye lehet a győzelemre, persze csak ha szembenéz a megpróbáltatásokkal. Mindez olyan szintű szerepjátékra ad lehetőséget, ami még azok számára is csábító lehet, akik eleinte ódzkodtak kijátszani egy “Frankenstein-féle” rémséget.

Istenek és Rémségek új hazája – Maga a cikk igen érdekes problémát vet fel, miszerint: mi is történhet, ha egy Promethean összefut a Sötétség világának más lakóival? Rendkívül sokféle crossover lehetőséget rejt magában – némi mesélői rásegítéssel persze. Mindenesetre, egy biztos: a prométheusziakat mindig is övezte egyfajta kétség, vagy éppen félelem, a teremtésük körülményei miatt. A cikk sok ötlettel és kalandmorzsával szolgál az olvasónak.

Kérdések és Válaszok – Ez a rész taglalja a már említett hétköznapokat – elsősorban érzelmi szempontból. Ír, többek közt a prométheusziak gyermeki rajongásáról s emocionális fejletlenségéről, illetve a számukra oly szokatlan érzések okozta sokkról, vagy épp teljes odaadásról – ilyen lehet például az első barátság.

Negyedik fejezet: Jövevények a Hegyen túlról, 34 oldal
Ez a fejezet lényegében a Pandorák könyvében (Book of Pandoras) leírt kaland folytatása. Röviden: A karakterek hírt kapnak egy ősi prométheuszi létéről, aki talán nagyot lendíthetne a zarándoklatuk menetén. A nyomok Boston környékére vezetnek, ami az évek múlásával egyre inkább elsivatagosodott – nyílván a prométheuszi jelenléte miatt…
A fejezet sok leírást, kidolgozott NJK-t, ötletforrást, és kalandszikrákat tartalmaz.

Az eredeti cikk írójának magánvéleménye
“A kiadvány furcsa kettősséget hordoz magában, hol messzemenőkig unalmas, hol rendkívül érdekfeszítő. Ugyan az első két fejezetet meglehetősen gyengének találom, mégis mindent összevetve a kis, különálló esszék, okfejtések nagyon találóak, s rengeteg ötlettel szolgálhatnak a mesélőnek. Bár rengeteg új játéktechnikai elemet sorakoztat fel a könyv, de kétlem, hogy a következő Promethean kalandomnál mindet fölhasználnám. Persze, egy hosszabb lélegzetvételű krónikát megelőzően azért végigolvassa az ember, de utána már csak bele-bele lapoz, vagy csupán emlékezetből mesél.
Persze ha te egy megrögzött Promethean fan vagy, és újabb ötletekre vágysz, amik segíthetnek a karaktered színesítésében, akkor ez a könyv a lehető legjobb választás. De ha csak érdeklődsz a Promethean témájában; nos, végétre is adhatsz egy sanszot a kiadványnak. Viccet félretéve, minden előnye ellenére biztos, hogy nem ez lesz a gyűjteményed legékesebb darabja, kivéve, ha valóban nagy rajongó vagy.”

 

Szerző: Christopher W. Richeson
Fordító: Syrocco
Angol eredeti: www.rpg.net

 

A szerző más irásai
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához