LFG.HU

Lazók György
novellaCimkek
A szerencse Jerry Hunsent rég elhagyta, akár egy sértett rokon, aki soha nem bocsát meg. Annak idején sportösztöndíjjal vették fel az egyetemre, erre egy hétre rá lesérült és ezzel búcsút is mondhatott a szép reményekkel kecsegtető intézménynek. Jellemző volt tehát rá, hogy pont akkor közölte vele az orvos, hogy feltétlenül kerülje a magaslati levegőt, amikor feleségével a hegyekbe készült a hétvégére, melynek lemondásával a házasságára is keresztet vethetett volna. Egy kapcsolat romlása jól lemérhető azon, hogy ha egy közös programról van szó, az egyik félnek valahogy mindig más dolga akad. Amikor az egyeztetések, elnapolások és újraegyeztetések után végre sikerül a két embernek egy asztalhoz ülnie, általában rég elment a kedvük az egésztől.
 
Jerry-nek csupán a remény maradt meg, hogy ezúttal másképp lesz. Amandával egyre gyakrabban veszekedtek, a nő el akarta hagyni. Eljutott odáig, hogy amit idáig szeretett benne, az egyszerre irritálóvá vált. Jerry odaadása fojtogató lett, az imádata legfeljebb szánalmat ébresztett. A férfi valószínűleg ott követte el az első hibát, hogy elfogadta az alárendelt szerepet. Ugyan jóképű fickó volt, ráadásul kisportolt alkattal rendelkezett, amit így harmincon túl nem minden ismerőse mondhatott el, azonban Amanda filmsztárhoz illő szépsége mellett mégis kevésnek érezte magát. Minden áron meg akarta tartani a nőt, ami csak fokozta annak elszántságát a válást illetően, mely nemrég egyik pillanatról a másikra idilli változáson esett át. Egy éjjel, amikor sehogy se bírt elaludni, lement a nappaliba elszívni egy cigit. Felkapcsolva a villanyt a kanapén meglátta a feleségét, ahogy egymagában üldögélt a gondolataiba mélyedve. Észrevette az arcán a könnyfátyolt, amin annak ellenére megdöbbent, hogy akkor már külön szobában aludtak. Meg akarta vigasztalni, elmondani, hogy ha ettől lesz boldog, beleegyezik a válásba, ám még mielőtt megszólalhatott volna, a nő váratlanul közölte vele, hogy rájött, Jerry megérdemel még egy esélyt. Amanda azt javasolta, hagyják hátra a problémáikat, és mindentől távol töltsenek el egy meghitt hétvégét kettesben.
Ezt a talán soha vissza nem térő alkalmat nem szalaszthatta el, ezért nem nyugodott bele a kapott diagnózisba. Ragaszkodott hozzá, szinte könyörgött az idős, akadémikus modorú dokinak, hogy írjon fel neki valami pirulát, amivel kihúzhatja azt a pár napot. A mindig szigorúnak és merevnek mutatkozó orvos kellemes meglepetést okozott és belement abba, hogy ad egy rendkívüli erős kísérleti gyógyszert, amiből étkezés előtt napi egy darabot kell bevennie. Jerry illedelmesen, jóformán alázatosan köszönte meg az öregnek, hogy kihúzta a pácból és egyenest haza hajtott, ahol Amanda már nagyban készült a hétvégére.
 
Az indulásnál érzett némi lappangó feszültséget, azonban kertvárosi házuk elhagyásával úgy tűnt tényleg maguk mögött tudják az őket elválasztó gondokat. A bérelt terepjárót furcsa volt vezetni, Jerry kisebb járműhöz szokott, ezért a szokottnál is óvatosabban hajtott. Amikor Amanda rászólt, hogy ennyire azért ne kímélje a verdát, összerándult a gyomra, hogy egy újabb veszekedése van kipattanóban, ám a nő elragadó nevetése feloldotta az aggodalmait és mosolyogva teljesítette a kérését.
Az út alatt nem sokat beszélgettek, inkább zenét hallgattak. Jerry-t ez egy picit zavarta, rengeteg mondanivalója lett volna, de megértette, hogy a feleségének még időre van szüksége és talán jobb is, ha nem rontja el egy könnyen kínosba folyó társalgással az esélyeit.
A nyüzsgő betondzsungelt hamarosan végtelennek tűnő kietlen mezők, majd zöldellő fenyőrengeteg váltotta fel, melyek ágait vastag hóréteg borította. Az út széle latyakos volt, de ezt leszámítva kimondottan jól járható, így gond nélkül jutottak el White Forrestbe, ahol kunyhót béreltek. Amikor Jerry az utat körülölelő erdőben meglátta az első szarvast, azonnal szólni akart Amandának, de a nő éppen elbóbiskolt, ezért egyedül maradt az élménnyel. Jerry a faluban elintézte a bérléssel járó utolsó papírmunkát és elhozta a kulcsokat. A kunyhóhoz egy kanyargós hegyi út vezetett fel, melynek kezdetén még akadtak kószáló turisták, azonban a további két órában kizárólag a vadon csodáiban gyönyörködhettek. A környezetet mindketten lenyűgözőnek találták, de ezt mindössze egy-egy szavas megállapításokban adtak egymás tudtára. A lakhelyüket illetően már nem volt ekkora az egyetértés, az öreg faház korántsem festett annyira ragyogóan, mint a prospektusban. Nagyon úgy tűnt, hogy a látott fotó csak illusztráció volt és kénytelenek lesznek beérni egy viskóval, amit talán még az Aranyláz forgatásáról hagytak ott.
Ezt az apró szépséghibát leszámítva a kilátás lélegzetelállító volt. A ház egy tisztáson foglalt helyet, ahonnan be lehetett látni az egész környéket. Erdők sokasága, hegyek és mélységek festői kompozíciója, valamint hihetetlen térérzet fogadta őket, ami azt a csodás illúziót sugallta, hogy a világ tetején állnak.
 
A ház belülről nem volt annyira vészes, sőt éppen ellenkezőleg. Jerry azt várta, hogy spártai körülményekkel kell szembenéznie, azonban a berendezést a maga rusztikus módján elbűvölőnek találta. A bútorok egyszerűek, de ízlésesek voltak és nem hiányzott semmi, amit egy városi kényelemhez szokott ember elvár. Egy külön fürdőszobát leszámítva az egész ház egyetlen helyiségből állt, melynek funkcionálisan megvoltak a maguk jól elkülöníthető részei a konyhától a hálóig. A házat láthatóan nemrég kitakarították és a gondos tulajdonosok a hátsó bojlerrel előre felfűtötték, ezért a kint még jó szolgálatot tevő vastag kabátok kezdtek izzasztóan feleslegessé válni. Miután behurcolkodtak, Amanda gyorsan becsukatta Jerry-vel az ajtót mielőtt a maradék meleg is kiszökik rajta. A férfi egymáshoz dörzsölgette a tenyereit, majd levette a vaskos göncöket. Amanda is ugyanezt tette, csakhogy ő tovább vetkőzött, mint Jerry – alsóneműig, majd még tovább, egészen anyaszült meztelenig és egy gazella ruganyosságával beugrott az ágyba. A pasas, akár egy éretlen kölyök, tágra nyílt szemekkel és széles vigyorral eszmélt rá, hogy a nőnek mik a szándékai.
- Szép nagy ágy, ugye? – kérdezte Amanda érzékien.
- Igen, az.
A következőkben azt is kipróbálták, hogy milyen puha. Újra és újra.
 
Régóta nem szeretkeztek. Kertvárosi házuk fél év alatt nem látott annyi szexet, amennyinek ez a kis faház most tanúja volt. Ahogy az életüket, az aktust is Amanda irányította, nem mintha Jerry-re mindössze a kitartás feladata hárult volna. Az együttlét után a lehető legjobb értelemben vett kimerültség lett úrrá rajta, míg a felesége tele volt energiával. Összefonódva feküdtek, Amanda végigcsókolgatta a nyakát, majd a mellkasát, végül átkarolva megpihent rajta. Ebben a békés mozdulatlanságban egészen váratlanul érte, amikor a nő felpattant az ágyból és magára kapott néhány ruhát.
- Mit csinálsz, drágám?
- Összeütök egy kis vacsorát. Megterítesz?
- Persze.
Amanda egymás után okozta a meglepetéseket. Először minden előjel nélkül visszaengedte az ágyába, most pedig ez. A házasságuk négy éve alatt, ha valamit Jerry megtudott róla, az az volt, hogy nem egy háziasszony típus. Inkább rendel egy 500 dolláros vacsorát, minthogy ugyanazt saját kezűleg egy százasból elkészítse.
Talán ez tényleg egy új kezdet – jegyezte meg magában és követte a nő szorgos példáját. Sietve felöltözött, előszedte a tányérokat, az evőeszközöket és egy csipkés terítőt, majd gondosan elhelyeztek őket a konyha melletti négyszemélyes asztalon.
- Légy szíves vedd ki a pezsgőt és a poharakat a hűtőtáskából! A táska mellett megtalálod az ezüst gyertyatartót, amit Adamséktől kaptunk.
- Te aztán mindenről gondoskodtál!
Amanda ezen csak mosolygott. Jerry nem is gyanította, hogy a nő bekészítette az összes szükséges kelléket egy meghitt vacsorához, igaz a szervezéshez értett a legjobban. Jerry a helyére tette a gyertyatartót, majd a pillanat szépségét kiélvezve lassan meggyújtotta a hozzá tartozó bíborszínű viaszrudakat. Az apró lángok fényei játékosan táncoltak a falon. A légkör romantikus regénybe illett, Jerry nem is álmodott róla, hogy a hétvége ilyen jól fog sikerülni.
Amanda időközben egy kosárból elővette a bepácolt pulykahúst és egy nagy serpenyőt, amit talán még sohase használt. Mire Jerry végzett a terítéssel, az első szelet már sercegve sült rajta. Amanda kicsit ügyetlenkedett a hús megfordításával, ezért a férfi besegített neki.
- Majd én befejezem! – mondta a fülébe suttogva mialatt hátulról átkarolta.
- Rád van bízva – felelte a nő és lágyan kibontakozott a kezei közül, hogy még szebbé varázsolja magát a vacsorára.
Amikor Amanda becsukta a fürdőszoba ajtaját és Jerry tudta, hogy már nem látja őt, szúró mellkasához nyúlt és fájdalmasan kifújta a levegőt. Rég be kellett volna vennie a gyógyszert, amit az orvos adott neki, most tehát megragadta az alkalmat. A pirula kinézetre hasonlított Amanda antibébijéhez. Nem sejtette mennyire fogja kiütni, volt már olyan szívgyógyszere, amitől teljesen kába lett. Egyelőre nem érzett semmiféle hatást, de a tapasztalatai azt súgták, hogy ami késik, nem múlik, ezért elrakta a többi pirulát tartalmazó tégelyt a zsebébe.
Mire a felesége kijött a fürdőszobából, Jerry kisütötte az összes húst. Az asszony lélegzetelállítóan festett, a férfiből hirtelen feltört az az ismerős érzés, hogy így nem ülhet le mellé, ezért rendbe hozta zilált frizuráját, felvett egy tiszta inget és úgy csatlakozott hozzá. Amanda ezalatt megtöltötte a behűtött pezsgőspoharakat és csak rá várt – enyhén feszengett. Jerry meghatottan lépett oda hozzá és szertartásosan felemelte az italt, mintha ezzel pecsételnék meg újra a házasságukat.
- A megújulásra! – mondta ünnepélyesen 
- Igen – felelte Amanda elcsukló hangon
Mosolygott hozzá, amiben egy kívülálló könnyen felfedezte volna a kényszeredettséget, azonban Jerry észlelését belepte a boldogság köde. Ha a fülébe ordítják, se vette volna észre, hogy valami nem stimmel. Pedig ha figyel, láthatta volna, hogy Amanda pezsgőt tartó keze meg-megremeg és míg ő az örömkönnyeit tartja vissza, felesége a lélegzetét.
Amanda izgatottan várta, hogy Jerry végre megigya az italt. Egy pillanatra vidámságot sugárzó arckifejezése eltorzult, amikor a férfi megállította a szájához emelt poharat. No, nem mintha bármiféle gyanút fogott volna, egyszerűen csak elgondolkodott azon, hogy ihat-e a bevett gyógyszerre. Végül magában legyintett egyet, elvégre egy pohárka csak nem árt meg.
Az ital nagyon rosszul esett. Először azt hitte, hogy félrenyelte, a fájó tünetek azonban tovább szaporodtak. A torkát száraznak érezte, a szívverése ijesztően felgyorsult, a melle egyre jobban szorított. Kezdetben még csupán kellemetlenül, majd ahogy a méreg egyre beljebb pumpálódott, mintha egy kőkemény ököl nyomta volna össze a szívét. Az erő kiszállt a lábából, nem bírta megtartani magát. Eldőlt akár egy farönk. A pohár kiesett a kezéből, jóformán egyszerre zuhantak a földre. Az üveg összetört, de Jerry is úgy érezte, hogy mindjárt darabokra szakad.
A szemeivel Amandát kereste, hogy még utoljára láthassa, de amit nézett az nem volt egy szívderítő látvány. Amanda egyenest rá bámult, nem csinált semmit. Nem próbált rajta segíteni. Szomorúnak tűnt, de nem aggódott. Várta, hogy Jerry végre kiszenvedjen és ő túllehessen ezen a szörnyűségen. Akkor végre szabad lehet. Sajnálta, hogy ezt kellett tennie, de meggyőződése volt, hogy a férfi kényszerítette rá.
“Miért nem tudtál elengedni?!”
Jerry hosszú idő után most látott először világosan. A felismerés borzalmasabb volt a testi fájdalomnál, amit átélt. A tény, hogy a nő előre megfontoltan, lépésről-lépésre kitervelve képes volt ezt tenni vele, rosszabb volt bármiféle szenvedésnél, amit méreggel okozni lehetett. Nem is tudta, hogy akar-e harcolni, van-e egyáltalán értelme, de az ösztönei okosabbak voltak nála. Rábírták, hogy küzdjön az életért az utolsó csepp erejével is. A csata azonban nem ettől dőlt el, puszta akarattal azt nem nyerhette meg. A szíve menthetetlenül a szer hatása alá került görcsös fetrengésbe kényszerítve őt. A fájdalom az elviselhetetlenségig fokozódott, majd egyszer csak abbamaradt. Jerry készen állt a halálra.
Amanda a körmeit a fogához kocogtatva nézte végig a férje utolsó perceit. A legszörnyűbb dolog volt, amit valaha látott. Nem bírta levenni róla a tekintetét, ugyanakkor alig várta, hogy véget érjen. Akadtak pillanatok, amikor csak a szenvedő embert látta, akin segíteni kell, de nem bírt megmozdulni. Mikor Jerry megbékélt, ő is megnyugodott valamelyest. Zavartan kiitta maradék pezsgőjét, összeszorította a kezeit és nagyot nyelt. Az érzelmeket, amikre nem volt szüksége, elfojtotta, vagy legalábbis megpróbálta. A halottra nézett és azt vette észre, hogy az ajkai görcsösen remegnek, ezért újabb nagy levegőt vett. Próbálta összeszedni a gondolatait és győzködte magát, hogy azt tette, amit kellett. Bármilyen szörnyűséget is követett el, nem volt más választása. Letérdelt a holttesthez, hogy felvegye a törött poharat, aminek az alján még ott voltak a méregpor leülepedett szemcséi. Igyekezett közben egy másodpercre sem egykori férjére nézni, nem bírta elviselni a látványát. Összegyűjtötte az üvegdarabkákat és egy nejlonszatyorba rakta őket, amit később akart eltűntetni. Egy külön csomagból elővett egy tartalék poharat, amit pont arra az esetre rakott be, ha Jerry összetörné a sajátját. Tudta, hogy a férje szervezetében lévő méreg miatt nem kell aggódnia, napokig keresgélt a neten, mire megtalálta a megfelelőt, egyfajta természetes szívgyorsítót. Egy fontos teendője maradt hátra: megfogatni Jerry-vel a poharat, hogy egy alapos vizsgálat esetén megtalálják rajta az ujjlenyomatait. Egyik kezével a tenyerébe rakta, a másikkal a csuklóját fogta, hogy el ne mozduljon és ekkor az ő szíve is sebes ritmusba váltott.
Nem mintha a méregből ivott volna, csupán érezte, hogy Jerry szíve még bizony ver. Rémülten nézett a férfi arcára, aki kinyitotta a szemeit, melyekben szeretet immáron halványan se tükröződött. Gyengesége szintén a múlté volt, ereje visszatért. Még nem volt benne biztos, minek köszönheti az életét, ám kezdte sejteni, hogy milyen jól tette, hogy felíratta azt a gyógyszert. A pirulát, mely nagy valószínűséggel kioltotta a méreg hatását. De pillanatnyilag nem az életöröm töltötte el, sokkal inkább a düh. Elkapta Amanda nyakát és úgy megszorította, hogy a nőnek kifordult a szeme fehérje. Kétségbeesett rángatózása közben többször megütötte, de Jerry alig érezte meg. Elborult az agya. Egy rántással a földre taszította, rá nehezedett és a térdét a hasának nyomta. Amanda felüvöltött kínjában, amit Jerry kezdeti elégtételként értékelt. Csak akkor hagyta abba, amikor a nő az arcát karmolászta, mire egy hatalmas pofont kevert le neki. Az ütés józanító hatással volt Amandára, nem küzdött tovább, melynek hatására Jerry is leállt. A szorítás lazult. Amanda azt hitte, hogy férje kezd megenyhülni, ezért megpróbált hatni rá.
- Kérlek, drágám, engedj el! Szeretlek!  
Bizarr egy vallomás volt, amin Jerry nem tudta, hogy sírjon-e vagy nevessen. Az őrület az utóbbi felé sodorta és amint felfogta, hogy mekkora hazugságot hallott, már nem volt visszaút. Megragadta a keze ügyében lévő poharat, egy gyors mozdulattal az asztal sarkához csapta a tetejét és ordítva a nő torkába szúrta. Amanda teste görcsbe rándult, igaz, ezúttal nem az élvezettől – majd végérvényesen elernyedt.
Az indulat elmúlásával előtörtek Jerry-ből a könnyek, amiket meg se próbált visszatartani. Csak nézte halott feleségét és véres kezét, amivel megölte. Nem akart szépíteni a tettén, nem keresett magyarázatot, az se érdekelte igazán, hogy elítélik-e vagy sem. A földön vergődve aztán újra beléhasított az élni akarás és lassan felerőltette magát a padlóról. Letörölte a könnyeit és megtöltötte az asztalon magányosan álló poharat. Fel fogják menteni – már nem volt benne kétség. Jerry a nyakából szivárgó vérben fekvő Amanda üveges szemeibe nézett és arra az ünneplést kívánó gondolatra ivott, hogy mégiscsak ő a legszerencsésebb férfi a világon.
 
 

A szerző más irásai
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához