LFG.HU

HammerTimeCafe
Dévényi Péter
ismertetőCimkek

Nos, ez is elérkezett, a Wizards boszorkánykonyhájából kifutott az utolsó, nem valamely specifikus világhoz kapcsolódó 3.5-ös könyv is. Nevének a talán picit megtévesztő Elder Evils-t kapta, ami ugyan indokolható a tartalmával, vagyis azzal, hogy igazi gonosz nagyfiúkat szedtek össze benne, de picit megtévesztő, mert korábbi kiadványokban illetve egyes Dragon és Dungeon Magazinokban ezt a kifejezést fenntartották azoknak az idegen lényeknek, akik a Távoli Birodalmakból szöktek át és céljuk az ismert világ elpusztítása volt.
 
A könyv a rajta szereplő szöveg és a hozzá kiadott nyilatkozatok alapján szervesen kapcsolódik a pár hónappal ezelőtt napvilágot látott Exemplars of Evil-hez, mivel abban a középkategóriás fenegyerekek szerepeltek, ebben pedig a nagyágyúk, akik – mikor mennyire – rejtve és a háttérből irányítják a világ (bal)sorsát. Hogy ez mennyire áll, azt mindenki ítélje meg maga, kétségtelen, hogy a két könyv együttes használata ad némi többletet, de ez azért nem annyira szerves, mint mondjuk a PHB és a DMG, vagy akár a Complete Arcane és a Complete Mage kapcsolata, én inkább a reklámozzuk már egyikkel a másikat szagot érzem rajtuk.
 
No, ennyi rövid merengés után lássuk, mit kap az, aki a megfelelő ellenérték leszurkolása után kezébe veszi a könyvet.
 
Maga a könyv borítója formabontó (végülis mikor, ha nem az utolsó könyvnél…), barnásvörös alapszínű, keménykötéses, melyen egy termetes kép látható, amint egy vörösen világító szemű, csuklyás, kukacokból felépülő alak rendet rak egy városban, miközben néhány kalandozó ebbéli tervében meg kívánja akadályozni. Habár odabenn a könyvben a lényt mint a Sétáló Féreg ismerhetjük meg, mindazok, akik olvasták annó a Dungeon Magazin Férgek Kora című 12 részes kampányt, tudhatja, hogy Kyuss köszön vissza, és nem igazán lehet elvonatkoztatni attól sem, hogy valószínűleg ez a kép is a Dungeon Magazin címlapjára készült (a Dungeonos képek újrahasznosítása egyébként is nagy divat az utóbbi időkben a Wizardsnál, ami kissé zavaró), de a végén oda egy másik kép került (ami szerintem sokkal jobb, mint ez, de ez legyen az én személyes véleményem meg esetleges rossz értékítéletem). Maga a borító egyébként igen hatásos, meg jó – pl. a Cityscape borítóját messze veri.
 
A belső a PHB-ben megismert formát követi a maga 160 oldalán, minden oldal színes, a könyv gazdagon és elég igényesen illusztrált, sőt, még a képaláírások is stimmelnek, hogy azok, akik maguktól nem jönnek rá, mit ábrázol a kép, kapjanak egy mankót (néha kell is az). A könyv szerkezete hasonlít az Exemplars of Eviléhez, egy általános bevezető rész (A gonosz nem alszik) után 9 főgonoszt és a hozzájuk kapcsolódó ismereteket tárja elénk.
 
Az első fejezetben tippeket kaphat a mesélő ahhoz, hogy hogyan vezessen be egy főgonoszt a mesébe, hogy szőjön köré egy egész kampányt, hogyan készítsen hozzá szektákat, fanatikusokat. A kampányok alapelemének a gonosz érkezésének előrevetítését tartja, vagyis azt, hogy a kaland kezdetén a főgonosz valami miatt nem aktív, de a kaland során egyre erősödnek azok a jelek, melyek azt sugallják, hogy itt a vég, az apokalipszis, a gonosz felébred. A jelek sokfélék lehetnek, kezdve a fertőzéseken át az isteni mágia korlátozásáig. Játéktechnikailag mindegyik egy lépcsős (4 fokozatú) sablonra van ráhúzva, amelynek a lényege, hogy egyre súlyosabb korlátozásnak van valami alávetve a világban, minél közelebb van a főgonosz attól, hogy elérje célját (ez egyébként nem annyira változatos, mint az Exemplars of Evilben, általában a világ elpusztítására korlátozódik, bár az indokok eltérőek). Pl. a lidérces időjárás fokozatai azt jelentik, hogy egyre többször és egyre hosszabb ideig van valamilyen szélsőséges vagy furcsa időjárási jelenség (kezdetben csak pár óra kéthetente, és csak egy jól lehatárolható területen, majd ez egyre nő és egyre gyakoribb, míg a végén állandóvá válik és az egész világot érinti). A csatlósok, követők, szekták kidolgozásához elsősorban újabb képességek (szinte kivétel nélkül az eredetileg Book of Vile Darknessben bevezetett vile featek kategóriájába tartoznak) leírásával ad segítséget a könyv.
 
Minden főgonoszhoz tartozik egy kis történelem, a céljaik rövid leírása, egy, a főgonoszhoz kapcsolódó kampány alapvonalának leírása (valamint rövid ötletbörze arra vonatkozólag, hogyan lehet a főgonoszt Eberronon vagy a Forgotten Realms világában használni), magának a főgonosznak a leírása és statisztikája, a csatlósok, követők leírása és végül egy kalandhelyszín, ahol megmérkőzhetnek a magas szintű kalandozók a főgonosszal a kampány végén (EL minden esetben 20+). Ez utóbbi a mostanában alkalmazott egy találkozás-egy oldal térképpel, leírással formátumban. A helyszínek ötletesek, a térképek nagyon jók és jól követhetőek rajtuk az események.
 
Habár a főgonoszok céljai nem túl ötletgazdagok, maguk a főgonoszok érdekesek és változatosak, és ugyanez áll  a követőikre is. A teljesség igénye nélkül megtalálhatjuk pl. a főgonoszok között a világot jégbe fagyasztó szörnyet, akit a hegy gyomrába zártak, az idegen civilizáció által hátrahagyott szobrokat, akik csak arra várnak, hogy megkapják a jelet és mindent elpusztítsanak, vagy a botor varázslók által megidézett és fogva tartott erőt, mely az istenek végzete lehet, ha kiszabadul. A követők is érdekesek, nekik már jóval ötletgazdagabbak a céljaik és a motivációjuk, kezdve a sablonosnak mondható gonosz paptól, aki fel akarja ébreszteni az alvó szörnyet, hogy utána az őt szolgálja, a törvényesség bajnokaként ismert, Mechanusról jövő géplényig, aki ki kell, hogy szabadítsa a főgonoszt a fogságából, mivel az őt megidézők megszegték a szerződést amit a főgonosszal kötöttek és kijátszották, és ez ugyebár ellene van a semlegesség törvényének.
 
 Összességében a könyv ötletes, jó, és aki éppen friss gondolatokra vágyik, az biztosan talál benne magának valamit, amit akár a következő egyalkalmas kalandban, akár a készülő új kampányban felhasználhat. Összességében az ötcsillagos skálán 4-et adnék rá. Amit én nagyon hiányoltam, az a némi főgonoszhoz kapcsolódó varázslat, pszionikus erő, boszorkánymesteri invokáció, varázstárgy, amiket a követők, csatlósok használhatnának. Persze ezt mindenki kitalálhatja maga is, de hát ez akár az egész könyvre is igaz lehet, a teljességhez pedig úgy érzem, hozzá tartozna.
 
Ha valakit érdekel a fent említett Dungeon Magazin címlap, ide kattintson:
 

A szerző más irásai
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához