LFG.HU

mergenc
ismertetőCimkek

Szívesen írnám, hogy a rekviem itt minden alien- és predator-film végképpeni halálát jelöli, de – meglepetés! – szerintem nem volt annyira rossz ez a film. Vagy igen. Minek szánjuk. A képet mindjárt megpróbálom árnyalni, elöljáróban: jó sem volt. Rossz sem. Spoileráradat.
 
A már emlékeiben is borzasztó első rész után jó darabig kellett várni, míg ismét a vásznon esnek egymásnak kedvenc rémeink. Hosszú ideje tűnődöm amúgy és nem tudom eldönteni, hogy ezek a filmes cross-overek jót tesznek-e a brandeknek. (Aztahuszonegyedikszázadi tolvajszleng!) Már az is nagyon gyászos volt, ahogy Freddy nekiesett Jasonnek, vagy fordítva, tökmindegy (ne menjünk el azonban szó nélkül amellett, hogy – tetszik vagy nem – az ilyen filmek rajongói nagyrészt nem a félelem, hanem a röhögés előcsalogatása végett szemlézik ezeket a mozikat), az AvP előző része a siralmasnál is siralmasabb volt, azonban amikor Painkiller Jane “Nem fogjátok bántani a pasimat” – felkiáltással cafatokká lövi a rosszfiúkat, akik a Megtorlót akarják éppen eltenni láb alól, az nem csak bájos, de lendülete is van. Mondjuk az komisz és nem múvi. Ennyit (és ennyit is minek) a cross-overekről, nézzük írásunk tárgyát.
 
A film az elején egy nagy ugrással rokonszenves lett (mint ahogy én meg mindjárt nem leszek az), amikor fittyet hányva a hollywoodi kimondatlan szabályokra, az öt és feledik percben kinyírnak egy kábé nyolcéves gyereket az apjával együtt. Ezt az áldásos jó szokását tartja is a film, tulajdonképpen egészen sokáig nem lehet eldönteni, egy kivételével, ki itt a főhős, szóval ahogy kiszúrunk egyet, hogy “na, ez lesz az!”, hamarosan ki is purcan, az ember csak kapkodja a fejét. Olyan szempontból is jobban eltalált, mint az elődje, hogy erősebben körvonalazódik benne az, hogy itt a két freakosztag egymásnak esett, kérem, és a humánok nem nagyon rúgnak labdába. Komolyan szimpatikus az, hogy az emberek mintegy díszletként vannak kezelve, gyakorlatilag egy pillantásra sem méltatja őket egyik fél sem, miközben átrongyol rajtuk. Merthogy – lássuk be – az az állás, hogy a két faj átlagegyedei is szupermenek egy normál földi halandóhoz képest.
 
Kicsit kiemelhették volna szerencsésebben is azt, hogy van itt egy nagyalien is – egy alien-predator mix, minimalizált rasztafürtszámmal és erős közepes kungfu-szkillekkel (felejthetős jelenet, amikor a kórház tetején kézzel-lábbal csépelik egymást, pláne, hogy eléggé rondán is van felvéve, röhej, hogy 2008-ban gyorsvágás-villogás-félhomály kombóval akarják megoldani a látványosságot), merthogy jó lenne ez, meg a ripleyklón óta mondjuk, hogy ér is, mégsem csinál semmit, csak terhes nőket termékenyít meg és jobbra-balra rángatja a haját. Aztán lezúzzák persze. Ez, gondolom, nem is volt meglepetés. Kicsit várom azt a folytatást, amiben végre egy alien lesz a kulcsfigura és neki lehet drukkolni. Mint Ripley félember-félalien “gyereke”, akit olyan pofátlanul nyírt ki a film végén. Én sajnáltam.
 
A film sztorija egy nagy, kerek (?) nulla: predatorból kitör az alien, hajó zuhan a földre, arctámadók kimasíroznak, másik predator otthonról utánukszalad, oszt nekiállnak öldökölni egy kisvárosban, amire végül bombát dobnak.
Az alienek a szokásos módon szaladgálnak, a predator a gumimacis-tarzanos mozgást patronálja (rendszeresen úgy ugrik be a képbe – amúgy pattogva közlekedik és fa tetején férceli magát); nekem tetszik. Mint ahogy az is, hogy a predator itt közel sem akkora lúzer, mint az előző részben, irtja az ellent rendesen. (Nota bene: az alieneket elvileg a predatorok “tenyésztik” gyakorlási célokra – legalábbis ez az alap.) Amikor, teszem azt, a csatornában nem találja el a bukósisakost és az, ahogy szokott, a plafonon fölérohan, nemes egyszerűséggel a farkánál fogva lerántja onnan.
Azt mondjuk megint csak nem lehet tudni – de ezt már eléggé régóta -, hogy ennek a high-tech fajnak miért nem telik egy normális felbontású vizorra vagy hogy cserkészés közben is miért kell kerregnie – lehet, hogy az alienek meg süketek, ez meg magyarázná még az ő srüttyögésüket is.
 
Jó-e a film? Lehet töprengeni, hogy egyáltalán megoldható-e az Alien- és a Predator-filmek világának szintézise. Nos, nem. Legalábbis nem úgy, ahogy szeretnénk. Legalábbis furcsán. Legalábbis eddig nem sikerült. Miután ezt megpróbáltuk beismerni, nézzük meg, mit várunk az AVP:R-től? Amennyiben sztorit, feszültséget, színészi játékot, logikus cselekményt és neaggyisten valami háttéranyagot eme világról – ne nézzük meg, az Ég szerelmére! Ha pusztán arra vágyunk, hogy pörgős, közel non-stop hentelést lássunk, akkor megvan a mi filmünk. Igaz, a strószfivérek, ha már levitézlett effektesek, kicsit többet is foglalkozhattak volna a látvánnyal, de egye fene, amennyiben gagyi a film, nem (csak) ettől olyan amilyen.  
Azt meg, hogy szar-e, mindenki döntse el maga, én nem vártam tőle semmi jót és jól szórakoztam.
 
 

A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához