LFG.HU

oil_ali
ismertetőCimkek

  Több szempontból is nagyon meg vagyok elégedve mostanában sci-fi ügyileg. Részint, mivel úgy látom, hogy az újjászerveződött Galaktika óta idehaza reneszánszát éli a műfaj, részint mivel emellett még nemzetközi szinten is történni látszik valami. Elég csak ellátogatni az IMDB-re és lekérni a 2008-as megjelenéseket, aztán véletlenszerűen belekattintani a majd 8000 találatba, végül elcsodálkozni milyen elképesztő mennyiségű tudományos-fantasztikus film közül válogathatunk az idén/jövőre.
Jól tudom magam is, hogy ezeknek a filmeknek jó esetben is csak néhány százaléka kerül bemutatásra nálunk, és még néhány százalék esetleg megjelenik DVD-n, amit vagy kikölcsönzünk, vagy fel sem tűnik a tékák polcain, így szépen, lassan feledésbe merül.
Szerencsénkre az emberi elme kifogyhatatlan ötlettár és csodálatos történetek szülőhelye, ráadásul idehaza is vannak néhányan, akik ezeket a történeteket varázslatos módon képesek tálalni.
Persze kis ország vagyunk, soha sem fogunk Pirx kapitánynál jobb filmet forgatni idehaza, de a „Keringés”-t végigolvasva úgy gondolom, hogy nem is érdemes ilyesmivel fáradoznunk. Elég, ha olvasunk. Lehetőleg László Zoltánt.
Említett szerző „Keringés” című könyve ugyanis messze felülmúlja a nagy átlagot.
Már első regénye, a Hiperballada óta rajongója vagyok Lászlónak. Írni tudása és tájékozottsága lenyűgöz: időről időre televíziós kvízjátékokban tűnnek fel hozzá hasonló emberek, akik úgy szívják magukba a tudást az ismeretterjesztő csatornákból és a tudományos magazinokból, mint a szivacs a vizet. Olvasva a könyvet, gyakorlatilag minden második oldalon visszaköszön a Discovery Channel vagy a National Geographic egy-egy műsoracikke. Ez persze nem biztos, hogy jó, hiszen ki szeretne tudományos katyvaszt olvasni egy kalandregény helyett (persze, tudom, azok, akik szeretik a scifit…), de az, ahogy László ezekből a tudománymorzsákból összeilleszt egy jövőképet, az egyszerűen mesteri.
A regény egy olyan közeljövőben játszódik, ahol az emberiség hatalmas időgépeket használva a nagyon távoli jövőbe költözteti magát, elhagyva a jelenlegi szennyezett világot. Ezek az időgépek – a regényben chronoter-nek nevezik őket – hatalmas, több háztömbnyi szerkezetek, amik mindegyike a földtörténet egy bizonyos szegmensébe nyit utat (összesen három helyre létezik átjárás).
A történet szerint már jó ideje folyik a kitelepítés, amikor egy terrortámadás következtében elvész a kapcsolat az egyik időszegmenssel. Nagyon jó a regényben, hogy minderről nem a fősodorból, hanem a főszereplő átlagemberek (Baran a blogger, Nina az énekesnő és Emilia a geológusnő), valamint az ő közvetlen környezetük által értesülünk.
Itt elérkeztünk a regény szereplőihez. Mind a főhősök, mind a mellékszereplők elképesztően hitelesek, saját, gazdag gondolatvilággal rendelkeznek, elvekkel és félelmekkel küszködnek, éppen ezért nagyon szerethetőek. Például Baran – aki (spoiler!) véletlenül belesodródik a fentebb említett terrortámadás kellős közepébe (spoiler off) – paranoid átalakulását úgy kísérhetjük végig lépésről lépésre, hogy közben (én legalábbis így voltam vele) folyamatosan okokat keresünk arra, hogy miért rehabilitáljuk, miért mentsük fel az alól, amit tett. Hiszen ő egy kedvelhető főhős, annak ellenére, hogy a regény depressziós vonalát képviseli, és ezzel rányomja a búbánat bélyegét az egész könyvre.
Mert a Keringés nem egy vidám mű. A végkifejlet nem épp egy happy end, vagy ha annak is értékeljük – hisz végül is minden megoldódik –, akkor is csak feltételekkel elfogadható happy end.
L. Z. azonban – mint erre már fentebb is utaltam – igazán a környezet megteremtésében erős. Ezen a ponton már előző két regényében is kiemelkedőt alkotott, most pedig egyszerűen remekelt. Az apró dolgoktól elkezdve aprólékosan felépített földi civilizáció-jövőkép (a high tech kütyük, a politikai konfliktusok, a chronoterek, vagy éppen a véget nem érő kitelepülő fesztivál) szinte valóságosnak hatnak az oldalakon, akárcsak az alternatív időszeletek benépesítésre váró telepes táborai, vagy a chronotervállalatok által felügyelt konténervárosok. Sokáig gondolkoztam azon, hogy milyen jelzővel illessem ezt a víziót, végül csak a „gazdag” szó jutott az eszembe. Kidolgozottságban ugyanis László világ-alternatívája nem marad el a „Különvélemény” vagy a „Szárnyas fejvadász”című filmekben látott gazdagságától, mindezt pedig úgy teszi, hogy nem merít azokból. Ez pedig nagyon nagy dolog.
Végezetül, úgy érzem, muszáj kitérnem a könyv kivitelezésére. Bár a szedés és a felhasznált betűtípusok megfelelnek és jól olvashatóak, a borító az egyik legrosszabb, legklisésebb darab, amit valaha láttam. Ha jól emlékszem először a kilencvenes évek elején futó „Sliders” című sorozatban mutattak spirál alakban elrendezett földgolyókat, mint az alternatív univerzumok vizuális leképzését, azután pedig sok más helyen is, ezért mostanság ha ilyesmit látok, inkább beszélek vizuális terrorról, mint műalkotásról. Jelen regény borítóján is ilyet látunk sajnos, kicsit belezoomolva a spirál közepébe. Az egész felett lebegve egy – gondolom – chronoter gyűrű látszik, csak úgy rádobva a glóbuszokra. Szóval semmi.
Semmi olyan, ami miatt megvenném a könyvet, ha nem lenne rajta László Zoltán neve. Ez pedig gáz, hiszen aki nem ismeri ezt a nevet, az lemarad az utóbbi évek legkiemelkedőbb magyar sci-fi regényéről – egy nem túl könnyed, mégis aprólékos és mozgalmas remekműről.
Mindenkinek csak ajánlani tudom.
László Zoltán: A keringés
Metropolis Media Galaktika könyvek
2007
2470 Ft.

 


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához