LFG.HU

_Kharon_
RPGCimkek
Üdvözlet az olvasónak!

Igen hangzatos – bevallottan figyelemfelkeltő – címmel jelzett cikkemet illene rövid bevezetéssel kezdenem és megjelölnöm mind magam, mind a kedves olvasók számára, hogy miért ragadtam billentyűzetet, milyen cél vezérelt e sorok írásakor.

 
Korábbi esszéimben – amelyek olykor-olykor igen terjedelmesre sikerültek – a fenti kérdésre azt a választ adtam, hogy szeretném egy-egy, a Live Vampire berkein belül eltöltött időszak gondolatait összegezni és megosztani az érdeklődőkkel. Meglepően hosszú idő, több mint öt év telt el az utolsó (a Live Vampire megváltoztatására irányuló kísérletekről írt) cikkem óta.
 
Most, öt év múltán már nem a mindig tiszta kezű, felelősségtől mentes krónikásként, hanem négy éves szervezői tevékenység tapasztalataival nehezebben, feltűrt ingujjal próbálom megfogalmazni az általunk annyira kedvelt és egyre inkább méltatlanul ködbe vesző szerepjáték jelenlegi helyzetét, és – tessék figyelni, itt jön a szemléletváltás – kísérletet teszek arra, hogy annak szekerét egy hajszálnyival előbbre mozdítsam.
 
Ennek érdekében – amennyire tőlem telik – félreteszem a körmondatokat, eufémizmusokat és nem kerülgetem macskaként a forró kását.
 
A magyarországi Live Vampire játék életének tizenharmadik évében súlyos betegségben szenved. Nem valami váratlan, alattomos kór támadta meg, egyszerűen megöregedett. Nem azért, mert lehetőségei kimerültek, elvesztette különlegességét, varázsát, és nem is azért, mert a résztvevők fizikálisan “idősebbé” váltak.
Hanem azért, mert az egyes játékosközösségek (a játékosok és szervezők együtt mint csoportok) szellemileg öregedtek meg, lassan elvesztették a megújulás képességét és lehetőségét.
 
Mit jelent ez? Azt, hogy amíg öt évvel ezelőtt a friss és ropogós “zöld könyvet” szorongató ifj. Vér Istvánka volt az, aki a legkomolyabb problémát jelentette a színvonalas játékra igényt tartó résztvevők számára, addig ma a magát tapasztalt játékosnak valló Kovács 2 István az.
 
Kovács 2 István nem fürkészi reggeltől estig a szabályrendszert újabb kiskapukat keresve, nem veti rá magát a karakterlapra “a pöttyözőgép újra támad” felkiáltással, és nem próbál tizenhat éves létére ballagási öltönyében ötszáz évet megélt káinitát alakítani őszinte meglepetéssel az arcán, hogy miért nem veszik őt komolyan.
 
Kovács 2 István nem akarnok, nem vizslatja mások karakterlapját mohó tekintettel és nem kiáltja lelkesen az első NPC láttán, hogy “XP, treasure, artifact!”.
Tulajdonképpen nem akar ő semmit (mert nem a játék öröméért van jelen), csak mindig mást, mint ami éppen van és máshogy, mint ahogy lehet.
 
Az ő estélye így telik egy Live játékalkalmon, miközben farmerban és szürke pólóban ücsörög a sörét kortyolgatva:
 

- Sz*r a játék. Nincs Elysiumi élet. – Nézd, annál az asztalnál épp egy beszélgetés indul. Csatlakozzunk! – Miért akarna az én karakterem szóba állni azokkal?

 
Fél óra múlva:
 

- Sz*r a játék. Nincsenek történetszálak. -  Úgy hírlik, hogy valami nincs rendjén egy külvárosi ipartelepen. Mi lenne ha utánanéznénk? -  Miért akarná az én karakterem vásárra vinni a bőrét, egyébként is mit érdekli őt egy ipartelep?

 
A Kovács 2 István által képviselt szellemiség (vagy méginkább szellemiség-hiány) az, ami lassan de biztosan egy felesleges elemekkel tarkított működésképtelen asztali játékká változtatja azt, amit mi élő szerepjátékként ismertünk.
 
Ő a tökéletes motiválatlanság és passzivitás iskolapéldája, aki csak azért van a játékban mert már két éve is itt volt. Ő is megszokott minket, mi is megszoktuk őt, és nincs más.
Azt hiszem, hogy tizenhárom év után ezért betegeskedik a Live Vampire, mert mi, résztvevők szépen lassan elfogadtuk, hogy “nincs más”.
 
Vajon mi vezetett ide?
 
Nem mondhatjuk színpadias, őszintének tűnő módon, hogy mi szervezők vállaljuk a felelősséget, “elkúrtuk… nem csináltunk semmit négy évig”, mert nem így van. Sokan közülünk éveken keresztül szórták a “gyöngyöket a disznók közé”, és cserébe csak “Churchill valutát” kaptak.
 
Olyan kálváriát jártunk meg az elmúlt évek alatt a játék fennmaradásának és esetleges jobbá tételének érdekében, hogy azt “normális” ember pénzért sem vállalta volna el.
 
Először mind együtt szerettünk volna játszani, ha kell, súlyos kompromisszumok és végtelennek tűnő szájtépések árán. Rövid úton bebizonyosodott, hogy a konstrukció gyenge pontja szokás szerint az emberi tényezőben van, és ha már az adott szóban nem lehetett bízni, kötöttünk egymással egyezményeket arról, hogy hogyan kellene.

A papír azonban, mint tudjuk, a gyakorlatban nem ér sokat, mert a tinta nem bélyegezi meg azt, aki kedden bólogat, szerdán nemet mond, és nem változtatja a pocsolyát tiszta vizű forrássá… különösen ha már páran sáros csizmájukkal beletapostak.

Igyekeztünk továbblépni, elvégre nem kell mindenkinek hasonló játékstílust kedvelnie és hasonló elveket követnie, talán a kevesebb is lehet több.
De nem tudsz olyan kevés embert egy csoportban elhelyezni, hogy ne legyenek olyanok, akik szerint az ő igazságuk a valóságnál is igazabb.
Ezek után nem meglepő, ha a megannyi tehetséges és bölcs prókátor szózatába belefájdul a résztvevők feje.
 
Nem mondhatjuk azt sem, hogy egyértelműen a játékosok hibája Kovács 2 István szellemiségének térnyerése, hiszen nagyon sokan közülük akkor is komolyan veszik, maguk és mások számára is élvezetessé teszik a játékot, átélik és színesen előadják a karakterüket, használják a fejüket, amikor körülöttük egyre inkább a szürke póló válik dominánssá, amikor más játékosok vagy szervezők ostobasága aprólékos munkával felépített koncepciójukat viszi vakvágányra, vagy amikor beleadnak apait-anyait és mégis sz*rul sikerül egy játékalkalom.
 
Felesleges bűnbakot keresni.
 
Mindannyian, akik a Live Vampire elmúlt tizenhárom éve során valamilyen minőségben részt vettünk ebben a mindennél különösebb szerepjátékban, felelősek vagyunk azért, hogy elfogadtuk a recessziót, a pangást, a “vérfrissítés” hiányát. Mert nincsenek, akik a Kovács 2 Istvánok helyébe lépjenek, akik friss ötletekkel, játszani és tapasztalni akarással, ambíciókkal jönnének körünkbe.
 
Nyolc évvel ezelőtt megjelent a magyar nyelvű alapkönyv, ami korábban elképzelhetetlen mennyiségben vonzotta az új játékosokat a Live-ba, és egy teljesen új (általam harmadik generációnak nevezett) játékos réteg jelent meg. Fel sem merült annak a lehetősége, hogy azok a törekvések, amelyek az országos szinten hirtelen több száz fősre duzzadó játék káoszba fulladását igyekeztek megfékezni, egyszer majd oda vezetnek, hogy nem lesz új, negyedik generáció.
 
Mert bizony ténykérdés, hogy alig-alig vannak olyan résztvevők, akik az elmúlt években ismerkedtek volna meg a Live Vampire-el, vagy éppen most szeretnék kipróbálni a szerepjátéknak ezt a válfaját. Helyettük olyan kollégák tisztelnek meg bennünket jelenlétükkel, akik már 8-10 éves élő szerepjátékos tapasztalattal rendelkeznek, noha 4-5 éve még Rákosszentborzasztón szürcsölték a kakaót a konyhaasztal kockás terítőjére támaszkodva.
 
Úgy vélem tehát, hogy mindannyiunk legnagyobb hibája az, hogy a játék jobbá tétele érdekében tett törekvéseink közepette nem gondoskodtunk a megfelelő “utánpótlásról”. Helyette tudomásul vettük az egyre inkább domináns szürkeség jelenlétét és ahelyett, hogy új árnyalatokat hoztunk volna a játékba, a régi palettába próbáltunk újra meg újra színt lehelni.
 
Márpedig senki nem fogja helyettünk elvégezni az élő szerepjáték népszerűsítését, annak megismertetését az érdeklődőkkel, és senki nem fogja helyettünk megmutatni, hogy hogyan lehet és érdemes ezt elkezdeni, megtapasztalni és művelni.
A White-Wolf új World of Darkness-t adott ki, az európai élő szerepjáték (és különösen a magyarországi) számára nem tétel, bevételre ebből nem számíthat. A hazai szerepjátékkal foglalkozó piacorientált vállalkozásoknak a napi működés is gondot jelent, az esetlegesen érintett nonprofit szervezeteknek pedig nincs ilyen “hóbortokra” kerete.
 
A Live Vampire, mint a szerepjáték egyik legérdekesebb, legizgalmasabb, legtöbb lehetőséget kínáló válfaja hosszú távon csak akkor élhet tovább, ha résztvevőinek köre olyan új érdeklődőkkel bővül, akik friss ötletekkel, játszani és tapasztalni akarással, ambíciókkal jönnek (ugyanakkor a szükséges mértékben képesek elfogadni a játék alapját képező elveket).
 
Egy új generáció játékba vezetése természetszerűleg részünkről, szervezők (és tapasztaltabb játékosok) részéről is komoly munkát és szükséges mértékű kompromisszumkészséget feltételez.
 
Ezért mi, a szegedi élő szerepjáték szervezői szeretnénk elsőként letenni a névjegyünket az asztalra.
 
Készek vagyunk arra, hogy segítsük az új érdeklődőket a játék megismerésében, kipróbálásában, illetve ha elnyeri tetszésüket ez a szerepjáték forma, a számukra legkellemesebb időtöltést nyújtó játéklehetőségek megtalálásában.

Jó szívvel ajánljuk mindenkinek a szerepjáték ezen válfaját, amely olyan lehetőséget kínál, amelyek “asztal mellett” nemigen teremthetőek meg és amelyeket egy 20-30 fős játékosközösségben sokkal élvezetesebben, realisztikusabban, fordulatosabban élhet át valamennyi résztvevő.

Tapasztalatunk szerint sem a szabályok ismerete sem a szerepjátékosi rutin nem feltétele annak, hogy valaki a játék alkalmas szereplőjévé válhasson, így a gyakorlattal vagy bővebb ismeretekkel nem rendelkező érdeklődőknek is javasoljuk, hogy próbálják ki a szerepjátéknak ezt a változatát.

Első lépésként a közeljövőben egy egész estés próbajátékot tervezünk, ahová minden érdeklődőt szeretettel várunk.

 
A kezdeményezésnek létrehoztunk egy honlapot is, ahol bővebb információkkal szolgálunk a játékkal kapcsolatban és megtalálhatóak az elérhetőségeink: http://www.livevampire.extra.hu
 
Korábbi cikkeimet azzal a rendkívül bölcs gondolattal zártam, hogy “Egyes emberek – még a szervezők is – csak kivételes esetekben befolyásolhatják a magyarországi Live sorsát és esemény-láncolatait. Ahhoz azonban minden felelősséget érző résztvevő – e sorok olvasója is – hozzájárulhat, hogy ő maga, illetve közvetlen környezete a magyarországi Live Vampire szervezetének értékes és elismert tagja legyen.”
Most azzal zárom soraimat, hogy kívánom, legyenek olyanok – akár e sorok olvasója – aki képes a szürke szellemiség helyébe lépni. Aki friss ötletekkel, játszani és tapasztalni akarással, ambíciókkal érkezik, és aki idővel a magyarországi Live Vampire szervezetének értékes és elismert tagja lesz.
 

A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához