LFG.HU

Lavarhion
RPGCimkek

A Lavarhion, melyet most a kezedben tartasz, elfeledett írásokat gyűjt egy csokorba. A poros tekercsek a múlt homályába burkolózott könyvtárban pihentek eddig. Talán Doran építése óta gyűltek ott pergamenek és vaskos kódexek, melyek most napvilágra kerültek. Az elhagyatott szárnyba most újra élet költözött, a novíciusok összegyűjtik és rendszerezik a felhalmozott tudást. A hosszú és fáradságos munka egy-egy állomása a Lavarhion. Töredék, mely számtalan históriát, történelmi és tudományos munkát dolgoz fel, hogy ezen bölcsesség újra hasznos tudássá váljon. A könyvtár hatalmas termeit megannyi polccal zsúfolták tele. Több emelet mélyen a föld alá vezetnek a kacskaringós lépcsők. Nem tudni, ki és mikor építette ezt a szárnyat, és főleg: mikor záratta le? A pergamenek szerzőit sem ismerjük, remélhetőleg Doran levéltárában rábukkanunk nevükre. Ám sok más kérdés is felmerül a bibliotékával kapcsolatban. Vajon miért falazták be valamennyi ajtót? Miért nincs egyetlen ablak sem a díszes falakon? Kiket ábrázolnak a fakuló portrék? Mely csatákat örökítik meg a koszlott gobelinek? Vajon hogyan lehetséges, hogy semelyik alaprajzon sem szerepel ez a könyvtár? Nem tudni. Talán örökre el akarták a rejteni a világ elől…

Íme egy fejezet:


 
Az ilanori harcmodorról
Az alábbi techat kyrach (nyolcszögletűre hajtogatott toroni levél) Psz. 3360-ban, a Tizedik Zászlóháború idején került a dorani titkosszolgálat birtokába. Megszerzője, a Via Grom Menyét névre hallgató felderítője egy toroni futártól vette el, és fáradságot nem ismerve juttatta el városunkba. A levél hajtogatása a hozzáértőnek elárulta, hogy valamely Nemes Ház megbízottjának, főrangú tisztségviselőnek – a toroniak famornak mondanák – parancsra, hivatalos egyezség részeként küldte.
 
“Agitor Imperialis Cilynnar Errnas-on Hygrassyrnak, a shabbúli tartományi légió parancsnokának.
Bocsánatodért esedezem, domyr, amiért ismételten zaklatni merészellek, holott a sherchia, mely szólnom enged, csak heti egy levelet engedélyezne számomra. A Háromfejű azonban úgy rendelte, hogy megtudván sereged célját, rendelkezésedre bocsássam tudásom az ilarok népének fegyverforgató obsorairól, messir Or ’cymmer On-Lyntorn utasítására az oniccha usparghata kívánalmai szerint. Bölcs uram lehetőséget is kínál a viszonzásra, és tisztelete jeléül méltatlan személyemen keresztül emlékeztet rá, hogy Sogron közelgő második havában tartják majd Rhín tartomány új Quessorainak kijelölését, ahol kívánatos volna lekötelezetted figyelmét felhívni a tehetséges Jarkhyr On-Lyntorn személyére.
Mindenekelőtt hadd jegyezzem meg, hogy az ilarok, avagy ahogy magukat nevezik, Szépmező fiai soha nem indulnak csatába egyedül. Ha mennek, csak lovon teszik azt. Nem véletlenül beszélek társként az ilanoriak lovairól, mert maguk is így tekintenek rájuk. Ahogy a mondás tartja, lovon születnek; ezek a barbár népek apró gyermekkoruktól kezdve nyeregben töltik napjuk jelentős részét. Kívánatosabb lenne talán lóhátat használnom, mivel gyakran nyereg nélkül, egyszerűen szőrén ülik meg lovukat, noha nyeregkészítő mestereik az ismert legjobbak Északon. Sajnos azt kell mondanom, hogy még a császári lovászmesterek nyeregkészítőin is túltesznek, évszázados tudásukat féltve őrzött titokként adják át utódaiknak és igen nagy megbecsülésnek örvendenek közösségükben. Harci nyergeik pedig kényelmesek nem csak a lovasnak, de a lónak is; akár napokat is el lehet benne tölteni zavartalanul.
A lovat sarkantyú nélkül irányítják, gyakran beszélnek hozzá, s nem csak parancsokat adnak, egyes híresztelések szerint bíztatják, vagy éppen kedvük felől faggatják őket. Szinte barátai egymásnak, ló és lovasa sosem látott összhangban szárnyal Szépmező rétjein, saját maguk ápolják és szerelik fel őket, ha úgy adódik, vele is alszanak. Talán nem alaptalan, noha bizonyosan túlzó Heryllas mester híres periddo-játéka a lovát szeretőként tartó nomád muzsikusról, mely köztudottan mélyen tisztelt Bakpápánk kedvence is. Nem csoda hát, hogy a harcba is együtt mennek, és ezt figyelembe véve könnyebb megérteni sajátos teljesítményüket. Különösen értékesnek tekintik az istentől áldott lovakat, akiket hitük szerint csillaggal jelölnek az égi hatalmak, és stellireként emlegetik. Mindezek fényében jobban érthető a felháborodás, amit az előző Zászlóháborúban a Lunírsisakosként félt Ermessar nagyúr tette váltott ki a szövetségesek soraiban, mikor az elfogott ilanori vezér szeme előtt hű udvari orkjai élve bezabálták a fogoly hátasát.
A harcosokat Ilanorban dhuninak nevezik, amelyet vágtatóként fordíthatunk le legpontosabban. A vágtató könnyű fegyverzetű lovas. Nem csak a katonák tartoznak ide, de uraik is; minden magára valamit is adó nemes ért a fegyverekhez és a lovakhoz, és katonáival együtt, lovaglócsizmában és bőrruhában száguld csapatával. Létezik a fegyverforgatók egy másik típusa is Szépmezőn, akiket kai-meada néven emlegetnek, ami megtanulhatatlan rejtnyelvükön védelmezőt jelent. Ezeket a harcosokat a társadalom kettőssége hívta életre, ők ugyanis a letelepedett nemesek testőrségét, a birtokok és erődök védelmét látják el.
Az ilanoriak büszke, öntudatos és szabad nép. Mindenki ért valamicskét a fegyverekhez is, nem is tekintik férfinek azt, aki nem találja el lóhátról íjjal a dinnyét. Életmódjuk nem áll messze a háborús élettől, nomádként terelik állataikat legelőről legelőre, sokszor hónapokig haza sem térve pompás faházaikba. Szeretik földjüket, legelőiket, és ha uruk fegyverbe szólítja őket, szinte azonnal elindulnak a gyülekezési helyekre. Ennek tudható be, hogy nagyon rövid idő alatt hatalmas létszámú lovas hadat képesek összegyűjteni az ilanoriak. Igazi háborúban, főleg Ilanoron kívül szinte biztosan csak a vágtatókat vezérli eléd rossz sorsuk, domyr, ezért inkább velük foglalkozom.
Ilanor harcosai lovasfegyvereket használnak. Minden fegyverüket olyanra készítik, hogy a lovon ne akadályozza őket, azok kicsik, könnyűek, ám annál halálosabbak. Legfőbb közülük az íj, ami a nomádok visszacsapó íjaira hasonlít. Ynev hatalmas világán talán csak a hegyesfülű korcsok készíthetnek különb íjakat ezeknél. Könnyűek, rugalmasak, karcsúak, erejük mégis legendás, rugalmas vesszőik még egyes páncélokat is átütnek. Állítólag hosszú hónapokon át készülnek, és a harcosok óvják is őket, értékük számukra felbecsülhetetlen. Azt mondják, egy ilarnak csak egy íja lehet, így ha fogságodba kerül egyikük, ennek elpusztítása jelentős, a lelkére ható fenyegetés lehet, mely Tharr előtt sem érdemtelen. Igen vigyáznak hát íjaikra, melyeket ky-las néven neveznek – külön tokban tartják az eső és a harmat elől, mely bőrből készül, és különleges szőrmével, esetenként rézverettel díszítik.
Nem csak ky-lasaik kiválóak, maguk is igen jól bánnak ezzel a fegyverrel. Ezek használatát is kicsi koruktól kezdve tanulják, joggal feltételezhető hát, hogy elméjük pallérozására nincs idejük. Íjjal viszont már serdülőkorban keresztüllőnek egy emberfej nagyságú dinnyét, akár ötvenegy lábról, míg a felnőtt dhunik megteszik ugyanezt még lóhátról is. Az ilanoriak különös harcmodora ugyanis, hogy nem csak gyalogosan, de lovaik nyergéből is kiválóan lőnek, még a nyeregben hátrafordulva, visszafelé is. Nem egy leírás említ már szélvészként menekülő ilanoriakat, akik sorra nyilazták le üldözőiket.
Nem nélkülözik a kardokat sem. Szablyáik rövidek, íveltek, keresztvasuk is alig van. Ezeket a banidként emlegetett pengéket alkalmazzák legszívesebben közelharcban, és lóról is kiválóan forgatják. Íveltsége miatt a nyeregből kihajolva is könnyen előránthatják, és olyan erővel vágnak vele, hogy sokszor fejek, egész végtagok hullnak a porba a penge nyomán. Mivel mesteri lovasok, küzdelemben táncoltatják hátasaikat, és a vágásaikat is megtámogatják az ágaskodásból lezúduló állat lendületével.
Ha páncélossal kerülnek szembe, csatacsákányt, nuplat, vagy kis fejű fokost húznak elő a nyereghez rögzített tartókból, és olykor használnak kisméretű, kerek, bőrrel bevont könnyű fapajzsot is. Említést érdemel még a ritkább, ám szintén lóra termett, könnyű hajítódárdák alkalmazása is, a rugalmas nyelű kabanok vékony acélhegyei értő kezekben szintén jelentős pusztító erőt képviselnek.
Ha lovasokkal akadnak össze, gyakran nyúlnak lasszóhoz, hogy lerántsák ellenfelüket, képesek akár több lónyi távolságból is rávetni a hurkot egy lovas nyakára. Egy lerántott, esetenként több mérföldet vontatott harcos pedig már nem sok mindent tud tenni, hidd el, domyr. Ezt magam is megtapasztaltam, bár Tharr kegyelméből túléltem, évekkel ezelőtt.
 Esetenként ostort is használnak, ujjnyi vastag bőrfonataik fájó hurkákat varázsolnak a bőrre, ravasz csavarintásokkal pedig még a fegyvert is kiemelik az ügyetlenebb kézből.
Az ilarok vitéz harcos hírében állnak, bár fegyelmezetlenek és sokra tartják az egyéni virtuskodást, alig félik a halált, melyet átváltozásnak hívnak csupán. Harcos nép ők, akik nem fénylő ezüstökért, nem is a gazdag zsákmány reményében fognak fegyvert, hanem földjeiket, szeretteiket, társaikat önzetlenül védve, sokszor csak a harcért magáért vetik bele magukat a küzdelembe.
Az dhunik teljes mértékben kihasználják lovas adottságaikat. Egységeik gyorsak és kitartóak, rövid idő alatt is nagy távolságokat tehetnek meg, így könnyen az ellenség hátába manőverezhetnek, és ott tűnhetnek fel, ahol nem számít rájuk a hadvezér. A természetben élnek, annak gyermekei, ellátják magukat, sőt, még egyes fegyvereiket is igen gyorsan pótolják onnan, ez megint csak rugalmasságukat növeli. Több szakértő is Észak legjobb könnyűlovasságaként emlegeti őket.
Ha csak lehet, kerülik a közvetlen összecsapást, bár nem félnek tőle, szívesen hergelik ellenfeleiket, és csak távolról, akár menekülés közben is nyilaznak rájuk. Gyakran zaklatják az ellenséget, kis csapatokban rajtuk ütnek, és mire azok csatasorba állnának, harci alakzatot vennének fel, már odébb is álltak, mindössze néhány, nyílvesszővel átjárt torkú halottat hátrahagyva. Nagy mozgékonyságuknak köszönhetően gyorsan át tudják rendezni soraikat: ahol imént csak néhány lovas menekült, könnyen feltűnhet több száz harcos is. Ha egyik oldalt megerősíted állásaidat, percek múltán a másikon bukkanhatnak fel. Ellenük a megfelelő fegyelemmel, zárt alakzatokkal, nagy létszámú őrséggel, jól szervezett felderítő rendszerrel és könnyűlovasok alkalmazásával védekezhetsz hatékonyan, domyr.
Ha alkalmuk nyílik, kihasználják az istenek jóindulatát is, az eső, a köd, az éjszaka mind az ő taktikájuknak kedvez. Lovaikkal jól haladnak nagy sárban is, míg a gyalogosok csak beleragadnak, és bogarakként kapálóznak benne.
Ha tehetik, össze is dolgoznak, nem ritka, hogy szétszórt sorok között több lovas is támad egy ellenfelet, így páncélos lovagokat is könnyen korcs isteneik elé küldhetnek. Szeretik fárasztani ellenfelüket, majd amikor az már feladta az üldözést, kitartó lovaikkal újra körbevágtatják, lenyilazzák, lerántják, hogy esélye se legyen. Szemfényvesztő gyorsasággal váltanak testhelyzetet a lovon, akrobatákat is megszégyenítő ügyességgel fordulnak meg, vagy állnak fel a nyeregben, ha úgy akarják.
Lételemük a pusztaság, erdőben íjaik, köveken lovaik képességei csökkennek, ilyen helyen csikard hát ki a küzdelmet, ha módodban áll, domyr. Ha pietoraid meg tudják törni lendületüket, máris legnagyobb előnyüktől fosztották meg e vad harcosokat.
Ha mindenképpen össze kell csapniuk, akkor is kihasználják lovaikat, rohamuk, bár nem érhet fel egy nehézlovas sorfaléval, gyalogosok ellen így is végzetes lehet. Fokosaik sisakokat repesztenek, banidjaik végtagokat metszenek le. Megfigyelték, hogy – ha lehet – nem bántják az ellenfél hátasait, inkább vívnak hosszan lovasával, minthogy az állatot megölve földre kényszerítsék.
Ha támadnak, nem alakzatban teszik. Fegyvereik és felszerelésük egyébként sem kedvez az igazi lovasrohamnak, így soraik felbomlanak, elkeverednek az ellenséggel, és egyesével igyekeznek végezni velük. A nehéz páncélt nem kedvelik, gyenge bőrvértjeik pedig nem sokat segítenek, ha igazi fegyver találja őket. Végtagjaik sem védettek, és csak a fürgeség óvja lovaikat is. A lovak megtámadása különösen jó választásnak bizonyulhat ellenük, mivel nemcsak legnagyobb segítségétől, a társától fosztja meg a harcost, de minden bizonnyal heves, meggondolatlan bosszúra is készteti, így az felkoncoltatja majd magát akár néhány sympietorral is, domyr.
Megfigyelték, hogy a csata forgatagában előszeretettel segítik egymást, és ehhez jó eszköz rejtnyelvük. Mivel az ilar olyan idegen és bonyolult, hogy rajtuk kívül alig akadnak páran – még barátaik között is -, akik megértenék, ezért bizony hatékonyságuk a titkos harci nyelvet használó elit harcosokéval vetekszik.
Ha soraikat megbontották, nagyon hamar képesek újra összeállni, és új manőverbe kezdeni, lovaik révén. Ki is válnak hamar a csata forgatagából, ha hagyják őket, jobban szeretik a kisebb veszteséggel járó, csipkelődő, rejtekhelyről lecsapó, rajtaütő küzdelmet. Ezért ha egyszer sikerült harcra bírni őket, le kell zárni előlük a menekülés útját.
Az ilar harcosokat a táinnok vezetik. Olyan tisztfélék ők, akik a már bizonyított, legkiválóbb harcosokból válnak, születés jogán nem birtokolható a cím. A Thánok, nemzetségfők által elismert és kinevezett táinnok ötven-száz lovast vezetnek, ők a tián – botor módon a számok hagyományát nemhogy nem veszik figyelembe, nem is ismerik. Ezek az egységek többnyire együtt mozognak, csak rajtaütésekkor oszlanak kisebb csapatokra. A nagy sereget is tiánonként mozgatják, így nem torlódnak fel, gyorsan eljutnak a kívánt helyre. Egész Ilanor lovasseregét mindig egy Thán, az öt nemzetségfő valamelyike vezeti. Olyan szégyen még nem fordult elő, hogy egyikük sem lett volna alkalmas erre a feladatra, noha a VI. Zászlóháborút megelőzően állítólag történtek kísérletek ennek kijárására is. Legnagyobb seregüket Ilanor hadura, a Hatodik Vörös Lobogó birtokosa vezetheti.
Nemeseik, táinnjaik az egyszerű lovászokkal együtt gyakorolnak, harcolnak, élnek, alig különbözteti meg őket külsőleg valami. Ugyanolyan lószagú bőrnadrágot hordanak, banidjuk nem aranyozott, tegezüket ugyanazok az egyszerű réz, csont, vagy hímzett minták díszítik. Barbár kultúrájuk nem ismeri a címerpajzs fogalmát; bár néha látni elhullott hátasaik koponyáját, lószőrdíszítésű totemeket ott, ahol valamire való sereg lobogókat hordoz. A fogságba esettek között nehéz meglátni, ha olyan obsor akad, akit odahaza úrnak tekintenek, ezért méltóztass megengedni egy aprócska javaslatot, mely szerint az elfogottak azonnali kivégzése helyett előbb alapos vizsgálódással ki kell válogatni, kik is azok, akik elveszejtése érzékenyebb veszteséget okoz Szépmező népének.
Ezek a könnyűlovas csapatok sem mentesek a gyenge pontoktól, domyr. Más fegyvernemet nem ismernek, nincsenek nehézgyalogosaik, nincsenek lovagjaik. Mi több, nem is tudják vezetni őket, táinnjaik nemcsak a fenti fegyvernemekhez, de azok harcmodorához sem értenek. A csak tisztán könnyűlovasokból álló sereg, legyen bármily vitáz és nagy is, csak ideig-óráig incselkedhet egy légióval, akár a gyenge hitű északiak Tharr szent korbácsaival.
A szövetség vezérei bölcsen, más csapataik megsegítésére, támogatására igyekeznek alkalmazni az ilanori lovasokat, ám azok nem tűrik könnyen a hadvezérek taktikai utasításait, a halogatást, és az alárendelt szerepet. Büszkeségük több lejegyzett esetben előbb hajszolta őket csatába, mint az kívánatos lett volna, így téve tönkre vezérük terveit. Persze Tharr ritkán olyan kegyes, hogy így kezünkbe adja a győzelmet – talán veled kivételt tesz, domyr, tudván, úgyis megszerzed azt magadnak -, és az ilanori csapatokat is legtöbbször erőskezű, az ereni, vagy éppen dwoon vezérekkel megegyezni tudó tisztek vezetik.
Mindent egybevetve, az ilarok Észak talán legkiválóbb könnyűlovassága lehetne, ám sem szervezettségben, sem vezetésben nem vehetik fel a versenyt a Császár kiváló és jól felszerelt légióival, s bizonyosan gondolhatjuk, hogy neves személyed parancsnoklásával hadaink különösebb veszteség nélkül pusztítják el őket. Tharr fordítsa feléd kegyelmesen tekintetét.
Őszintén remélem, hogy önzetlenül adott tudásom segítségedre lesz, nagyúr, a barbár Ilanor lovasnépeinek megrendszabályozásában.
 
 
Aylen Eranter Shyrruhin, az On-Lyntorn Ház strateggiora.
 

 

A Lavarhion lelkes és tehetséges írókat illetve grafikusokat keres, kik munkájukkal gazdagítanák az újságot. A szerkesztőséget a lavarhion kukac gmail pont com e-mail címen lehet elérni.

 
 

A szerző más irásai
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához