LFG.HU

Narmiraen
novellaCimkek
A férfi, miután végzett az adatok betáplálásával, elégedetten dőlt hátra a fotelben. Két lábát kényelmesen felrakta az asztalra, és szórakozottan játszani kezdett a távkapcsolóval. Unta már egész nap a képernyőt bámulni, de nem lévén más elfoglaltsága, mégis bekapcsolta a szerkezetet. Hosszú ideig keresgélt a DVD-k között, mire ráakadt egy amerikai akciófilmre. Ezeket szerette a legjobban. Lapos pillantást vetett a távkapcsolóra és aktiválta a szempont-vezérlőt; ezután két gombnyomás elég volt, hogy az eseményeket a főhős szempontjából élvezhesse tovább. Kedvelte ezt a fejlesztést, a film valahogy sokkal hitelesebb lett tőle. Belemarkolt a pattogatott kukoricába és nagyot kortyolt az odakészített sörből. Nem akart másra koncentrálni, csakis a filmre.
Majdnem kiesett a fotelből, úgy megijedt az emlékeztető éles sípolásától. Gyakorlott mozdulattal kimasszírozta az álmosságot a szeméből, kicsoszogott a konyhába, és hozott még egy doboz sört. Az emlékeztető kitartóan jelezte, hogy olyan műsorra talált, amit csak rögzítettek, de nem néztek meg. A televízió automatikusan visszatért a hagyományos nézőpontra, miután vége lett a filmnek. A képernyőn egy közvélemény-kutatás adatai voltak, készítői egy grafikon segítségével emelték ki a lényeget. A számok idegesítően villogtak.
- A felmérés szerint az Egyesült Államokban megsokszorozódott a kiotói szerződést elutasítók száma -érkezett hang is a képhez, minimális különbséggel. -Minden tíz amerikaiból nyolc úgy gondolja, hogy az emberiség sosem fedezte volna fel az Antarktisz alatt lapuló kettős telepítés-elméletet, ha az ország aláírta volna a klímavédelemről szóló szerződést. Mint ismeretes, három hete két amatőr régész talált rá arra a leletre, amely magyarázatot szolgáltat fajunk múltjával kapcsolatban. A kettős telepítés-elméletet valaki, vagy valakik több világnyelven is lejegyezték. A szöveg nem földi eredetű íráshordozón van, ennek köszönhető, hogy százezer évig kitartott a jégpáncél alatt. Angol és amerikai szakértők megállapították, hogy a dokumentum sosem került volna elő, ha az Antarktisz nem olvadna gyors ütemben. Kapcsoljuk…
 
Nem várta ki, hogy kit, régen annyi szakértőt kérdeztek meg, hogy a sok okosságtól még most is zúgott a feje. Kikapcsolta a készüléket, és elgondolkodva visszaült a fotelbe. A lelet szerint az emberiség története nem más, mint egy pszichológiai kísérlet, amely egészen addig folytatódik, amíg valaki kézbe nem veszi a jégtáblák alatt lapuló dokumentumot. Hogy kik a pszichológusok, az nem derült ki, mindenki csak a “harmadik faj”-ként emlegette őket. Természetesen a földiek jelentették az első fajt, valakik, egy megfoghatatlan nép a másodikat. Az emberiség versenyben áll ezzel a második fajjal, őket is úgy telepítették egy bolygóra, mint a földieket a Földre. Szakértők tömkelege próbálta megfejteni, vajon ki állhat győzelemre… Hajmeresztő alternatívája ez egy lóversenynek.
Előkereste a DVD-it, és elejétől a végéig visszanézte a lelet megtalálásának napjától lezajlott események összefoglalóját. Millió-egy sajtótájékoztatót tartottak, és tényleg töméntelen okostojás szólalt meg a kérdésben -szinte minden országban. A dokumentum homályosan utalt valamiféle kiválasztott népekre, ennek köszönhetően százszámra érkeztek hírek a Közel -Keletről, ahol több összecsapás is történt az eltérő értelmezések miatt. Megszólalt a pápa is, tovább ásva a vallások között mélyülő szakadékot. Minden magára valamit is adó városban leállt a munka és a közlekedés, az égen megszaporodtak a rejtélyes repülő objektumok. Karikatúrák árasztották el az egész földi médiát: hol szemüveges földönkívüli olvasta fel pszichológiai szakvéleményét, hol egy bárgyú képű földgömb nyúlt végig egy kanapén. Szinte mindenki találkozott az idegenekkel, vagy ismert valakit, aki találkozott velük. Az emberek megbolondultak, nem vitás.
Aztán történt valami.
Többször is végignézte már a felvételeket, de egyszer sem tudott konkrét eseményt kiemelni, olyasvalamit, ami önmagában ekkora hatással lehetett volna. Biztos volt benne, hogy évszázadokkal később a történészek (ha egyáltalán lesz még Föld, és lesz még történész is, persze), vérre menő vitákat folytatnak majd, hogy milyen kezdőponthoz kössék az eseményeket.
Egy jelentéktelen politikus nyilatkozta először, hogy nem hisz a kettős telepítés- elméletben, és mélységesen felháborítónak találja az ilyen ízléstelen tréfákat. A lelkesedés kezdett alábbhagyni, és mivel nem jelentkeztek a megváltóként várt idegenek sem, egyesek globális összeesküvést szőttek az események köré. Az ENSZ illetékesei, Kína és a Fehér Ház sajtótájékoztatói nem győzték visszautasítani a vádakat, bemutatták az eredeti dokumentumot, aki akarta, meg is tapogathatta, hogy meggyőződhessen a hitelességéről.
Az első hírek, amelyek a különös gyilkosságokról szóltak, visszhang nélkül maradtak. Hetek múlva megsokszorozódott az áldozatok száma, a média is egyre sűrűbben számolt be a furcsa esetekről. A kezdetben különállónak látszó események lassan egy egésszé formálódtak -a megcsonkított holttestek minden földrészen felbukkantak. A gyilkos válogatás nélkül ölt. Összefüggéstelenül és kiszámíthatatlanul. Meghatározhatatlan alakú geometriai formát karcolt a testekre, az összesre ugyanolyat. Alaposan dolgozott, hibátlan precizitással.
 
A gyilkosságok gyorsan követték egymást, térben és időben, túlságosan gyorsan ahhoz, hogy egyetlen elkövető legyen. A kiszivárgott információk szerint a nyomozók összehangolt cselekményben, terrorakciókban gondolkodtak, jó néhány al-kaidást letartóztattak. A gyanús elemek felkutatására a titkosszolgálati eszközök még a korábbinál is szélesebb teret kaptak. Az öldöklés azonban folytatódott, az emberek pedig félni kezdtek. Veszélyben voltak, nem számított, hogy otthon maradnak-e vagy sem, a tettesek mesterien végezték a dolgukat. Szép számmal akadtak követőik is.
- Végítélet. Én megmondtam, kezdettől fogva erről beszéltem -nézett vissza a képernyőről egy hosszú, ősz szakállú arc, tipikusan olyan fickó, akit egy szekta vezetőjének néz az ember. -Vesztettünk. Egyenként végeznek ki bennünket, az emberiség kollektíven bűnös. Sosem kapják el a gyilkosokat, hiszen tettük elkövetése után saját bolygójukra menekülnek vissza. A geometriai forma egy jel, egy szignó. Kár harcolnunk ellenük! Csatlakozzanak önök is a Mennyország Hitgyülekezethez, imádkozzanak velünk a megbocsátásért! Ne felejtsük, a külsejük olyan, mint a miénk! Az elmúlt időkben közénk férkőztek. Hitünkkel mutassuk meg nekik a helyes utat! Isten megbocsát, ha megtapasztalják azt az őszinte hitet, ők is meg fognak!
Nem ő volt az első, aki az idegeneket jelölte meg minden baj forrásául, mégis valahol a Mennyország Hitgyülekezete vezetőjének nyilatkozata környékén tört ki a pánik.
Mindenki lőtt. Először a postások, majd a szomszédok váltak áldozattá. Aki biztos akart lenni a dolgában, egyetlen lövéssel végezte ki a sarki zöldségest, egyetlen nyisszantással vágta el főbérlője torkát. A golyóval és az erővel is spórolni kellett. Aki nem tette magáévá a helyes gondolkodást, rövid úton halálra ítélte magát. A késes gyilkosságok, amelyek kilétére sosem derült fény, lassan a feledés homályába vesztek. Egy pszichológusnő folyamatos frusztrációról és az idegenektől való rettegésről beszélt. A férfi emlékezett rá -esténként gyakran hallotta a rádióban -; azon kevesek közé tartozott, akik racionális magyarázatot kerestek a történtekre. A késes gyilkosok őszerinte nem tettek mást, minthogy kivetítették a félelmeiket, és külső tárgyat kerestek, amin levezethették azt. Valószínűleg az egész eseménysor mögött egy ember állt, és mivel a módszerét pontról pontra leírta a média, a követőinek, azoknak, akik hajlamosak voltak az erőszakra, csak másolniuk kellett. A nő szakvéleménye szerint a gyilkosságok önmagukban nem voltak tökéletesek, a hisztéria misztifikálta túl őket.
Nem értette mindig egészen pontosan a fogalmakat, amiket a pszichológus használt, de hitelesebb volt, mint a többiek, így hitt neki.
Kikapcsolta a televíziót, és kivette belőle az elemeket. Spórolni kell velük, bár tudta, hogy bárhol találhatna másikat, ha elindulna keresni. Ráérősen feltápászkodott, és kisétált a verandára: tekintete unottan futott végig a már több ezerszer látott tájon. Sétálni indult, mint mindig, amikor emlékezni akart. Hó borította a tájat -lassan már két hete havazott szakadatlanul. A fenyőfák felé indult, ellenőriznie kellett a csapdákat. Csend volt és nyugalom.
Jó ideje ment már, amikor meglátta az első lábnyomokat. Riadtan kapta elő a fegyverét, és úgy szorította a pisztolyt, hogy belesajdult a keze. Tévedett volna?
A mozgást, nem messze az utolsó csapdától, csak a szeme sarkából vette észre. Megmerevedett, és kényszerítette magát, hogy egyenletesen lélegezzen. Amikor úgy érezte, túl van a kezdeti riadalmon, ellenőrizte a fegyverét, és mint a kommandósok a filmekben, ő is megpróbált folyamatos takarásban maradni, s úgy becserkészni az áldozatot. Csendben haladt előre.
Váratlanul ugrott elő, és szinte abban a pillanatban meghúzta a ravaszt. A mókus halálra rémülten iramodott el az erdő belseje felé.
Lőni akart még egyet, de aztán meggyőzte magát, hogy spórolni kell a golyóval. Odasétált a csapdához, és tanulmányozni kezdte a lábnyomokat. Halványan emlékezett rá, mintha járt volna erre ma már, erre utaltak a friss lábnyomok és a letört ágak. Megállt, és elgondolkodva hozzáigazította a csizmáját egy épen maradt nyomhoz. Teljesen ugyanolyan volt.
Nagyot fújtatott, és bár még gyanús pillantásokat vetett a közeli bokrokra, lelke mélyen tudta, hogy nincs mitől tartania. Rövid sétálgatás után tért vissza a házba. Leült az egyetlen székre, ami a nappaliban maradt, és nyugtatóan hintázni kezdett.
- Vége van -suttogta magának.
- Csak mi maradtunk. Egyedül vagyunk, nem történhet semmi velünk.
- Nincs mitől tartanunk, mindenki halott. Mindenki…
 
***
 
A nő csodálkozó pillantással meredt a pszichológusra.
- Nos?
Azt tudom javasolni, hogy utazzunk tovább. A Földön semmi sincs, amiért maradnunk kellene. Néhány technikai eszközt leszámítva és egy-két gyógyászati felfedezést, felesleges tanulmányozni őket. Bár ez az utóbbi igazán különös annak fényében, milyen járványokkal küzdenek évtizedek óta. Hiába, furcsa népség.
- Hogyan reagáltak a dokumentumra?
- Fél év alatt kiirtották egymást. Egy ideig még viszonylag normális volt a reakciójuk, aztán egy vallási szekta gyilkosságai teljesen összezavarták még a józanabbakat is.
- De nem avatkoztatok be, ugye?
- Dehogy. A kísérlet lényege éppen az, hogy lássuk, mire mennek a kettős telepítés-elmélettel. A földiek az elsők, akik kiirtották magukat, ezért bátorkodtam az út folytatását javasolni.
- Jól van. Egyébként is nehezen kapok levegőt ezen a poros vidéken.
- Én a migréntől már lassan a szememet sem tudom kinyitni. Mióta a földi térségben vagyunk, hasogat a fejem.
- Tegyen rá jeget!
- Tennék, de már az sincs! Ha elmegyünk végre, úgyis elmúlik majd, ne pazaroljuk feleslegesen a vizet.
- Helyesen látja. Kér enni valamit? Elolvastam néhány helyi receptet, és olyan kiválónak találtam őket, hogy továbbítottam a szakácsunknak. Igazán finom lehet például ez a somlói galuska nevű. Képzelje csak, rumos mazsola van benne! A gasztronómia területén igazán zseniálisak, ha másban nem is.
- Mégis kiemelkedően magas volt az éhezők száma -jegyezte meg a pszichológus epésen.
A nő elfojtott egy gúnyos mosolyt, és megvonta a vállát.
- Menjünk enni!
- Menjünk!
 
 

A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához