LFG.HU

Ravenheart
ismertetőCimkek
Kialvatlan, karikás szemek, távolba révedő bamba tekintet, mindössze 70 megabájt árán. Ennyit foglal az Infinite Interactive nem éppen új, de annál maradandóbb élményekkel szolgáló játéka, mely többek szerint is a tavalyi év legjobb X-Boxos és PC-s puzzle játéka. A Warlords IV és a Warlords Battlecry III nem éppen kedvező fogadtatása után Steve Fawkner rájött, hogy sürgősen tenni kell valamit annak érdekében, hogy a Warlords név és az II életben maradjon. Olyan játékot kellett alkotnia, amit szűk költségvetésből, kevés fejlesztővel meg tud csinálni, és szemtelenül egyszerű grafikával és tartalommal is le tudja ültetni még a 3D bűvöletében oly mélyen elsüllyedt gamereket is. Ötlete annyira egyszerű, és annyira meghökkentő, hogy az valami fenomenális: keverjük össze a szerepjátékokat a puzzle játékokkal. Most nyilván a szemét meregeti minden olvasó, ahogy én is anno. Majd kipróbáltam a játékot. Azóta terápiára járok. Újra megtanultam már például, hogy nem csak a számítógépes asztalnál lehet enni. Csak az elvonási tünetek ne lennének a családi vacsoránál…
 

A nagybetűs JÁTÉK
Új kaland indításakor első dolgunk kasztunk kiválasztása lesz, mely lehet lovag, druida, mágus és harcos. A különböző kasztok ugyan egyforma képzettségekkel bírnak, viszont azokat eltérő ütemben fejleszthetik, továbbá más képességeket kapnak szintlépéskor. Képzettségeink ahogy esik, úgy huppanik sorrendben: Earth/Air/Water/Fire Mastery, Morale, Combat, Cunning – részletes elemzésüket kihagynám, lévén játék közben elég megpihentetni a minket érdeklő dolog felett az egérkurzort, és választ kapunk minden felmerülő kérdésünkre.
Alig tölt valamicskét a gép, máris Etheria világában találjuk magunkat. A grafika arcpirítóan egyszerű, és rendkívül kellemes – ha hasonlítanom kéne valamihez, talán az RPGMakert hoznám fel példa gyanánt, már csak azért is, mert itt is elég mangásak a karakterek.

Feladatunk eleinte annyiból áll, hogy A-ból B-be elmenjünk valamely küldetés elvégzése végett (vidd ide, vidd oda, öld meg, crpg hagyományoknak megfelelően), legyűrve az út közben ránk támadó rablókat. Főhadiszállásunk a citadellánk lesz, amely fejlesztése (a varázstárgyak vásárlása mellett) a legjobb és leggyorsabb módja kis pénzünk elköltésének. Ahogy haladunk előre a játékban, új lehetőségek nyílnak meg előttünk: elfoghatunk szörnyeket, társak csatlakoznak hozzánk, hátast idomíthatunk, varázstárgyat kovácsolhatunk, várat ostromolhatunk, varázslatot fejleszthetünk, közben pedig pörög a történet a grandiózus végkifejlet felé, melyben szokás szerint legyőzzük a világ békéjét fenyegető gonoszt, aztán love and peace.

Ez mind szép és jó, de hol ebben a puzzle? – kérdezheti az olvasó. Nos, a konfliktusok kimenetele egy gyöngyökkel, koponyákkal, csillagokkal és egyéb mütyürökkel telerakott táblán dől el. Hogy mi is a feladatunk, az szituációtól függ, de a lényeg az, hogy a szomszédos elemek cseréjével minél több egyforma elemet variáljunk egymás mellé vagy alá (legalább hármat), amik így eltűnnek. Akinek a Bejeweled vagy a SameGame jutott most eszébe, az jó helyen kapizsgál.
Leggyakrabban persze harcolni fogunk, aminek szintén több fajtája van, de az alapjaik ugyanazok. Ilyenkor két fél igyekszik eltenni a másikat láb alól, azaz a cél a másik életerejének nullára redukálása. A játékot a nagyobb Cunning képzettséggel rendelkező játékos kezdi, ez után felváltva következnek az ellenfelek. Harcban a kiejtett elemek fölött lévők természetesen a gravitációnak megfelelően lehullanak, felülről pedig újabbak pottyannak a megüresedett helyekre.

A táblán a következő elemekkel találkozhatunk:

Koponya: sebzi az ellenfelet.
+5-ös koponya: sima koponyákkal kombinálható, nem csak sebez, de a körülötte lévő elemeket is kilövi.
Vörös/Sárga/Zöld/Kék gyöngy: a színéhez tartozó manát növeli.
Joker: bármilyen színnel helyettesíthető, ráadásul még bónusz pontokat is ad hozzá.
Csillag: XP-t ad.
Arany: Pénzt ad.

Mint ahogy sokan rájöttek már, képzettségeink ezeknek az elemeknek a hatásfokát erősítik leginkább. Fontos még tudni, hogy ha nem három, hanem négy elemet variálunk egymás mellé, akkor ajándék kört is kapunk, míg ötnél egy potya joker kártya is ölünkbe hullik. Megeshet, hogy egy sikeres mozdulattal kisebb láncreakciót indítunk útjára – ha sikerül így egy ötös kombót létrehozni, akkor Heroic Effort címen bónusz XP is üti a markunkat. Ha pedig beütne a krach, és sehogy sem tudunk tovább lépni, akkor jön a Mana Drain, ami reseteli a pályát, és nullázza mindenkinek a manáját.

Képességeink mint említettem, kasztunktól és szintünktől függően változók, ahogy a ránk támadó különféle szabvány fantasy randaságok is más és más módon fognak minket károsítani – idegesítő például a trollok regenerációja, vagy némely élőholt bénítása. Még szerencse, hogy a börtönbe vetett példányoktól el tudunk lesni pár fogást mi is. Egy idő után lehet idomított hátasunk is (elsőként óriás patkány, később aztán nagyobb randaságok is), akivel szintén művelhetünk randa dolgokat.
Ha megnyernénk a csatát, akkor XP és pénz, esetenként tárgyjutalom üti a markunkat. Ha vesztünk, semmi gond, a harc közben szerzett XP-t és pénzt így is megkapjuk, a beste pedig ott marad a helyén, azaz bármikor újra nekieshetünk. Game Over nincs, csak a végső pontszámunk és becsületünk szenved csorbát.
Tárgyakról sokat nem akarok mondani, ugyanis elég egyértelműen le van írva mindegyiknél, mit csinál – többnyire valamelyik képzettségünket erősítik. Egyszerre egy-egy fegyver, pajzs, páncél és kiegészítő holmi lehet rajtunk. Ha van kovácsunk, saját varázstárgyakat is alkothatunk, ezekhez azonban rúnákat kell szerezni, amiket az átlagnál valamivel keményebb rémségek őriznek.
 
Kötélideg ajánlott
Már csak azért is, nehogy hirtelen felindulásból belevágjuk a házat a monitorba, majd az egészet levizeljük, leöntsük benzinnel és meggyújtsuk, beteljesítve bosszúnkat az emberiséget gyötrő technológián. A gép ugyanis utál téged. Gyűlöl tiszta szívéből, és ezt nem is leplezi. Először is, megvan az az idegesítő szokása, hogy mindig a legjobb kombókat kapja, és gátlástalanul ki is használja. Továbbá egy igazi vátesz, lévén előre látja az összes következő elemet. Néha ugyan látszólag botlik egyet-kettőt, de ki tudja, nem-e ezzel is csak téged akar megtéveszteni, csapdába csalni, vagy nem-e egy hosszútávú tervét készíti elő.

Összegezve: a gép lop, csal, hazudik – és mint minden logikai és puzzle játékban, ebben is jól játszik. Az elemek hármasával-négyesével történő eltávolítása már eleinte sem célravezető – ha győzni akarunk, bizony rá kell hasalnunk képességeink minél jobb kiismerésére.

 
Summa summarum
A jó játék legfőbb ismertető jegye, hogy az ember bitangul felhúzza magát rajta, majd folytatja, hogy azért is bebizonyítsa, fölötte áll a gépnek. Ez a játék ilyen. Egyszerű, mint az egyszeregy, viszont rendkívül tartalmas és szórakoztató. Könnyen függősséget okoz az első pillanattól kezdve, utána pedig, hogy meg ne unjuk, fokozatosan lebbenti le a fátylat újabb elemeiről, apránként bővítve a játékos lehetőségeit – persze mindent érthetően, nem szájbarágósan elmagyarázva. Igaz, egy idő után önismétlésbe fullad, de valahogy mégsem olyan zavaró az egész, mint mondjuk némely stratégiánál. Tovább javítja az összképet a kellemes muzsika, a szemet gyönyörködtető 2D-s grafika, a hangulat… Tipikusan olyan játék, amire felesleges is több szót vesztegetni, tessék kipróbálni.
Minden tiszteletem Steve Fawkneré. Remélem a következő rész, a sci-fi környezetben játszódó Puzzle Quest: Galactrix, és a Deathbringer is ilyen marandó élmény lesz. Időmilliomosok megpróbálkozhatnak a Warlords Online-nal is, ami a stratégiai és puzzle játékokat vegyíti, ráadásul teljesen ingyenes. Persze azért ott motoszkál a kérdés továbbra is a fejemben: vajh mikor láthatunk egy WarlordsV-öt is?
 

A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához